De az elégedettség mögött Cale hátán váratlanul végig futott a hideg. Azért volt, mert Ron panaszkodás nélkül megitta a citromos teát. Katt. Miért érződött a teáscsésze asztalra helyezésének hangja túl Continue Reading →
Kopp. Kopp. Még a durva kopogás ellenére is, a két cica csak mereven néztek Cale-re. Cale az első alkalomra gondolt, amikor Choi Hannal találkozott. A sérült ezüst cica morgott, míg Continue Reading →
’Ifjú mester. Mindenről hallottam Hans megbízott komornyiktól. Én, Ron, mindent megteszek a hiányos képességeimmel, hogy Ön biztosan ragyoghasson a fővárosban.’ Cale vállai elkezdtek remegni, ahogy kisétált a Gróf birtokáról. Arra Continue Reading →
Cale, Ron’un yüzündeki kaş çatmayı görünce irkildi. Ron, Cale’in irkildiğini gördükten sonra her zamanki sevecen gülümsemesine geri dönmeden önce çattığı kaşlardan çabucak kurtuldu. “O kadar zor mu?” Cale, kiralık katilin Continue Reading →
Megbízott komornyik Hans azonnal utasított egy másik szolgát, hogy hívja oda Choi Hant. – Hol van most? – Oh, Ronnal van Beacrox séf konyhájában. Cale szíve kihagyott egy ütemet, ahogy Continue Reading →
Cale egy akkora zsákot cipelt, ami kétszerese volt a tegnapinak, ahogy a nyomornegyed tetejére tartott. A testvérpár megint ott volt, hogy üdvözölje. A gyerekek csöndben maradtak, ahogy Cale irányába néztek. Continue Reading →
Késő este. Megbízott komornyik Hans Deruth gróf előtt kellett, hogy álljon. Elkezdte a jelentését, miközben Deruth csendben várta, hogy befejezze. – Jelenleg a szobájában alszik. Hans végre befejezte a jelentést, Continue Reading →
Choi Han abbahagyta a falnak támaszkodást, és fellökte a testét. A teste balra dőlt, valószínűleg, mert a sérült jobb bokája kényelmetlen volt, de Cale nem segített neki, vagy mondott bármit Continue Reading →
Mikor válik egy ember mérgesebbé? Amikor megütik egy erős egyenessel, vagy amikor öt-hat idegesítő állassal ütnek meg? Természetesen az utóbbi. Cale öt állast ütött, mielőtt eltalálták. Ami azt jelenti, hogy Continue Reading →
’Kora reggel kergetik el a kaputól.’ Choi Han abba az irányba kezdett menni, amiről a faluban hallott, miután eltemette a szeretett falusiakat. Nyugat Városba tartott. Choi Han elsőéves középiskolás volt, Continue Reading →