Cale kocsija kényelmesen haladt a főváros déli része felé. Huiss, Roan Királyság fővárosa. Az emberek egyértelműen elfoglaltak voltak, hogy felkészüljenek a születésnapi ünnepségre. Cale kinézett a kissé megemelt függönyön, és Continue Reading →

Klunk. A kocsi elindult. Miaúú. On és Hong oda pillantottak Taylorra és Cage-re, akik velük szemben ültek, és közel húzódtak Cale-hez. – Ifjú Cale mester, tud bármit is erről a Continue Reading →

– Jöjjenek be. Cale intett nekik, hogy jöjjenek be a szobába, és Cage belökte a szobába Taylor tolószékét. Amint mind a hárman leültek az asztalhoz, Cale nem is nézett az Continue Reading →

És nem csak három átlagos élőlény. Az egyik egy idióta sárkány volt, a másik őrült papnő, aki azt akarta, hogy kiközösítsék, és a harmadik egy kölyök volt Stan Márki családból. Continue Reading →

Késő este egy kis kétemeletes házban, Puzzle Város külterületén. A környék egyetlen fénye a kis ház első emeletéről kiszűrődő fény volt. Stan Márki legidősebb fia, Taylor, a ház tulaja, a Continue Reading →

Helyette a Fekete Sárkány lassan visszamászott az útra. Miközben Cale hitetlenül nézte a sárkányt, hallott egy csendes hangot a szélen át hasítva, hogy elérje a fülét. –… Én… csak tovább Continue Reading →

Természetesen tervezte, hogy névtelenül ad nekik egy új reményt. Ez olyasmi volt, amit a sárkánytól tanult. ’Hacsak az uruknak nincs semmi tennivalója, és felfed engem nekik, semmi esély, hogy felismernek Continue Reading →

Miután könnyedén áthaladtak Puzzle Város kapuján, a Henituse család Arany Teknőse kocsija követte a Hans megbízott komornyik vezetését a fogadóba. – Kisebb, mint Nyugat Város. – Igen. Kicsi. Cale bólintott Continue Reading →

Cale csak közönyösen bólintott Choi Hannak ezen a reggelen, és felvette a pohár hideg vizet, amit Ron készített elő neki. Cale felidézte, mit mondott korábban Ron, ahogy érezte, hogy a Continue Reading →

Prinz Alberu konnte sehen, dass Cale Henituse plötzlich einen unglaubwürdigen Gesichtsausdruck auf hatte, als dieser auf seine Frage antwortete. “…Ich bin ein Mensch?” Es war ein Gesichtsausdruck, der zu fragen Continue Reading →