A Gróf Család Szemétje – 34. fejezet: Nyugton maradni (1. rész)

Cale üresen nézett a teáscsészére, amit Ron kínált neki.

–… Citromos tea, alvás előtt?
– Igen, ifjú mester.

Cale nem szokott hozzá, hogy citromos teát igyon lefekvés előtt. Nem érezte úgy, hogy meg akarná inni, de szó nélkül felemelte a teáscsészét. Magán érezte Ron tekintetét, ahogy bele kortyolt a citromos teába.

Ekkor kezdett el Ron beszélni:

– Ifjú mester, lehetne egy kérésem?
– Kek, mi? Egy kérés?

Cale szemei tágra nyílt arra, hogy Ron kimondta a szót, „kérés”, és gyorsan Ron felé nézett. Ron arcán még mindig gyengéd mosoly ült. Cale szemei elködösültek, ahogy gyorsan elkezdett járni az agya.

’Ennek a körmönfont öregembernek kérése van egy olyantól, mint én, akit haszontalannak tart?’

Cale-nek egy leírhatatlan baljóslatú érzése támadt. Úgy érezte magát, mint a férfi, aki megszabadult egy csomótól az arcáról, hogy kettő jött vissza. (Koreai népmese: https://rinnca.livejournal.com/11762.html – az angol fordításban) Ez, vagy mint a favágó, aki kapzsi volt, és azt állította, hogy mind az arany, mind az ezüst fejsze az övé volt, és végül üres kézzel maradt, még a saját fejszéjét is elveszítette. (Másik koreai népmese, angol fordítás: https://freshkorean.com/2013/04/02/gold-axe-silver-axe-traditional-korean-story-plus-free-worksheet-5/)

Cale lenyugtatta magát, mielőtt nyugodt hangnemben megkérdezte:
– Rendben, mi az?

Ron azonnal megosztotta a kérését Cale-el:
– Lehetne két szabad napom?
– Oh.

Cale akaratlanul erőteljesebben fújta ki a levegőt. Úgy érezte, mintha a csomó feloldódott volna, és egy egész készletnyi arany és ezüst fejszét kapott volna egy időben ajándékba. (Ugyanaz a népmese, mint följebb) Cale lerakta a teáscsészét, és megragadta Ron kezét, mielőtt sietve elkezdett volna beszélni, a megszokott stílusa helyett.

– Igen. Nagyszerű ötlet. Ron, olyan keményen dolgoztál több évtizedig. Gondoskodnod kell erről a szemét ifjú mesterről. Ha szabadságot szeretnék, kivehetsz, amennyit csak szeretnél. Egészen nyugodtan megteheted.

Igen, Cale szerette volna, ha Ron kivesz egy hosszú szabadságot. Viszont Ronnak vissza kellett térnie még a fővárosi terrortámadás előtt, hogy összekapcsolódjon Choi Hannal, szóval két nap tökéletes volt. Cale alig várta, hogy kiélvezhesse a két napot anélkül, hogy a bérgyilkos arcát látnia kéne.

Ron kíváncsian Cale-re nézett, aki erélyesen fogta a kezét. Ellenben Cale gyorsan elfordította a tekintetét Ronról, és kinyitotta az ágy melletti komódot. Cale elővett egy pénzes zsákot a komódból, és feltartotta.

A rezidencia széfjében voltak csekkek és hatalmas mennyiségű pénz, de még így is sok pénz volt ebben a táskában. Cale elővette a teljes zsákot és Ron kezébe rakta. Egy gazdag család fia volt, és tényleg nem volt más, amit adhatott, csak pénzt.

– Tessék. Nem sok, de vásárolj magadnak némi finom ételt és élvezd a szabadságod.

Ron csak üresen meredt a pénzes zacskóra, amit Cale a kezébe helyezett.

’Vegyek magamnak finom ételt és élvezzem a szabadságom.’

Ronnak ettől eszébe jutott, hogy milyen hosszú ideje él elrejtőzve. Az egész időt azzal töltötte, hogy erre a szemétre vigyázott, erre a kiskutya ifjú mesterrel.

Most megpróbált kilépni a bujkálásból, és újrakezdeni az életét. De jó esélye volt rá, hogy a jövője egy káosz lesz. Ha azok az emberek tényleg átjöttek a Nyugati Földrészre, akkor valójában rosszabb lesz, mint káosz.

’Akkor itt kellene hagynom a fiam.’

Ron a nyugodt ifjú mesterre nézett maga előtt.

– Ifjú mester, ez tényleg rendben lesz?

Cale izgatottan válaszolt Ron kérdésére. Azt akarta, hogy Ron annyira jól érezze magát, hogy örökre el akarja hagyni Cale-t.

– Természetesen. Ron, te nagyon is alkalmas vagy rá, hogy élvezz egy kis szünetet.

Alkalmas. Ron eredeti terve az volt, hogy csendesen elmegy néhány napra vagy egyedül, vagy Beacrox-al. Viszont ez a rohadt ragaszkodás gond volt. Ezért említett két nap szabadságot. Látni akarta, hogy ez a kis kölyök mit mondana. Kíváncsi volt rá.

Az ő kiskutya ifjú mestere tudta, hogy milyen típusú ember volt, hála Choi Hannak. Ronnak még mindig gyengéd kifejezés ült az arcán, de a tekintete jegessé kezdett válni.

– Ifjú mester, ez túl sok pénz. Mit fog tenni, ha fogom, és elfutok?

’Vagy csak azt akarja, hogy elfussak, mivel hallotta, hogy erős vagyok?’

Habár az évek, amikor magára kellett erőltetnie mosolyt sok ráncot adott az arcára, az éles tekintete Cale-re szegeződött. Ron láthatta Cale reakcióját.

Cale felhorkant.

– Nem gondolod, hogy ismerem a személyiséged, Ron? Ha futni akarnál, akkor elmentél volna egy szó nélkül, vagy csak nyíltan kimondtad volna, hogy távozol. Tévedek?

Így ment el Ron a regényben. Nem mondott semmit a Grófnak, és bármikor elhagyta Choi Han csapatát egy kis időre, megbeszélte az elérhetőségeket, mielőtt elment volna.

–… Igaza van. Ez valóban így van.

Ron bólintott egy mosollyal az arcán. Most, hogy elgondolkodott rajta, ez a kiskutya ifjú mester előtte többet látta őt, mint a saját fia, Beacrox, az elmúlt évtizedekben. Tulajdonképpen, Cale volt talán az az ember, aki a legjobban ismerte a jelenlegi Ront.

’Most már nagyon öreg is vagyok.’

Az öregember elfogadta, hogy öregszik. Ahogy a fa évgyűrűi sem nőnek egyszerre, az idő hatása őt sem kerülte el. Megszólalt:
– Visszatérek, hogy szolgáljam Önt, amikor a királyi palotába megy.
– Ha ezt akarod.

Ron a közönyös Cale felé pillantott, és elrakta a pénzes zacskót. Nem engedhette, hogy Cale úgy menjen a palotába, hogy rosszabbul néz ki, mint a királyi család vagy más nemesek. Ron nem akarta látni, hogy mások lenézzék az általa felnevelt kiskutya ifjú mestert.

Ez volt az utolsó feladata mielőtt távozik.

– Akkor most távozok.
– Hogyne, hogyne.

Cale integetett Ronnak, miközben az ágyán ült, és hosszú idő óta először volt egy csodás éjszakai alvása.

Mire Cale másnap ebédidőben felébredt, Ron már kora reggel távozott. Ennek hála, Hans megbízott komornyik feladata lett, hogy Cale-t szolgálja.

– Ron úr azt mondta, hogy nem nyugodt, ha nem én csinálom. Hahaha, azt hiszem, hogy ilyen elképesztő vagyok?
– Nem tudnál csöndben maradni?

Cale figyelmen kívül hagyta Hans-t és kinézett a hálószobája nyitott ajtaján. Choi Han kora reggel óta az ajtó előtt állt. Cale Choi Hant nézte, amíg arról gondolkodott, hogy mi folyik éppen, és Choi Han válaszolt, mielőtt megkérdezhette volna.

– Ron úr kért meg, hogy vigyázzak Önre.

’Mit gondolt Ron?’

Cale arcán komoly kifejezés ült, ahogy átvette a csészét Hans-tól. Összeráncolta a szemöldökét.

– Hans. Miért adtál nekem limonádét?
– Elnézést? Ifjú mester, nem szereti a limonádét?

Sóhaj. Cale kiengedett egy mély sóhajt, és megitta a limonádét. Jobb volt, mint hideg vízre ébredni, és leülepedett a gyomrában.

Choi Han nézte Hans-t és Cale-t a hálószoba ajtajából, ahogy felidézte az előző éjjeli beszélgetését Ronnal.

’– Megy valahova?
– Igen.
– Hova?
– Nem olyan helyre, amelyről egy olyan kisgyereknek, mint te tudnia kéne.
– Cale-nim miatt jött beszélgetni velem?
– Kitaláltad.’

Ez volt az, amit Ron mondott, mielőtt kora reggel távozott. Choi Han látta a bérgyilkos Ront a szolgáló Ron helyett, amikor Ron kisétált a birtokról.

–Choi Han.

Choi Han felriadt belőle, ahogy Cale megszólította. Cale felkelt az ágyból, és a fürdőszoba felé tartott. Cale megkérdezte az őt néző Choi Hant:

– Lock fenn van?
– Igen, uram.

A Farkas Törzsnek tényleg gyors volt a regenerációs képessége. Cale az időre nézett. Malacpersely Billos, a Flynn Kereskedő Céh vezetőjének fattyú fia, hamarosan megérkezik a fővárosba. Cale megígérte, hogy hiszik vele, és már el is döntötte, hogy hol fog vele találkozni. Ugyanaz a fogadó volt, amelyről Choi Hannak mondta, hogy maradjon, amint megérkezik a fővárosba. A fogadónak volt bár része, ami híres volt az alkoholjáról.

’Illetve valami, ami majd összeköti Choi Hant és Billost, az is ott van’

Cale a kereskedőre gondolt, aki a 10 farkas gyermekkel volt éppen ott, és megkérdezte:

–Mi van a gyerekekkel és a kereskedővel a fogadóban?
– Arra gondoltam, hogy megállhatna ott a találkozóról visszafelé jövet.
–… Találkozó?

Hans megközelítette az összezavarodott Cale-t, és megszólalt:
– Ifjú mester, az Északkeleti Nemesek.
– Oh.

Cale elfeledkezett róla, mivel nem tekintett a nemesekre annyira fontosként. Összeráncolta kissé a homlokát, hogy azon merengett, hogy mit is tegyen. Milyen szemétláda dolgot kellene csinálnia a találkozón? Cale, Kim Rok Soo, sosem találkozott ezekkel az emberekkel korábban, de ez nem számított. Okkal tartották szemétládának.

– A vendég is beszélni szeretne önel.
– Rosalyn kisasszonyról beszélsz?
– Igen. Azt mondta bármilyen időpont megfelel az ön napirendjéhez mérten.

’Rosalyn egy okos nő. Valószínűleg már sejti, hogy a tegnapi manna érzése egy sárkánytól származik. Várhatóan még sosem látott ezelőtt sárkányt, de egy ilyen erős manna nem jöhetett mástól, csak sárkánytól.’

Cale kinyitotta a fürdőbe vezető ajtót, és befelé menet adott Hans-nak utasítást:

– A szobámban fogyasztok reggelit, szóval készítsd elő. Aztán kérdezd meg Rosalyn kisasszonyt, hogy szeretne-e csatlakozni.
– Igenis, ifjú mester. Megértettem. Viszont, a nap közepén tartunk, szóval ez inkább ebéd lenne.
–… Hans.
– Azonnal előkészítem!

Cale Hans-ra meredt, aki erőteljesen válaszolt, és még egy utolsó utasítást adott, mielőtt becsukta a fürdőszoba ajtaját:
– Oh, és hagyd nyitva a teraszajtót.

’A Fekete Sárkánynak be kell tudnia jönni.’

Különös volt, hogy csak akkor tudott jól aludni, ha kint aludt az ablak melletti fán.

***

– Akkor idehozom Rosalyn-nimet.
– Rendben.

Cale széken ült az étel mellett, amely néhánynak reggeli, másoknak ebéd, és elküldte Hans-t. Beacrox látszólag sok erőfeszítést fektetett bele, mivel az asztalon az összes étel mesésen nézett ki. Az asztal tele volt étellel, talán azért, mert egyszerre kérte az összeset, nem fogásokban.

– Cale-nim.
Choi Han jött oda hozzá.
– Lock-al maradok, ameddig eszik.
– Azt hiszem, hogy ti ketten egymást váltjátok az ápolásában.

Choi Han szégyenlősen elmosolyodott Cale kijelentésén. Habár Lock gyorsan épül fel, még mindig ágyban feküdt, miközben Rosalyn és Choi Han ápolta őt. Természetesen Rosalyn végezte az ápolást nagy részét.

– On és Hong is segít nekünk gondoskodni róla.
– Na persze.

Choi Han csak hallgatni tudott Cale szavaira. On és Hong Lock szobájában tartózkodott. De ez volt az, amit a két kiscica Cale-nek titokban mondott, mielőtt odamentek:

’– Azt hiszem, hogy mind a ketten túlságosan gyengék vagyunk, hogy megöljünk valakit a Farkas Törzsből. Talán veszíteni fogunk, még ha őrjöngő állapotba kerülünk is. Ki kell találnunk, hogyan nyomjunk össze egy olyan valakit, mint ő.
– Igen, ki kell találnunk egy módot. Ezért fogunk egy darabig tanulni.’

On és Hong nem azért voltak ott, hogy ápolják Lock-ot, hanem hogy meghatározzák, hogyan tudnak egy ilyen ellenfelet megölni a jövőben.

– De Lock azért még nyugodtan tűnik, hogy két ilyen aranyos kiscica van mellette.
–… Azt hiszem, az jó.

Cale-nek nem vágyott rá, hogy elmondja az igazat Choi Hannak és Lock-nak. Choi Han megfigyelte a környezetet, hogy meggyőződjön róla, hogy a Fekete Sárkány nincs a szobában, mielőtt csendesen megszólalt:
– Nem mondtam el Lock-nak vagy Rosalynnak, hogy azért hoztam őket magammal, mert ön mondta nekem.
– Szép munka.
– Mondtam, hogy titokban fogom tartani.

Choi Han megbízható oldalát mutatta Cale-nek. Talán a tegnapi fogadalom miatt, de Choi Han nem tudta, hogy milyen fondorlatosak tudnak lenni a szavak. Nem tudta, hogy a szavakat lehet úgy használni, hogy az egyik félnek előnyösebbek legyenek, mint a másiknak.

A Halál Istene csak Cale szavait követné, és az ő értelmezését, mert ő tette kockára az életét.

’Ezért töltenek a nemesek legalább egy hetet a felkészüléssel, hogy mit mondjanak, amikor leteszik a Halál Esküjét. Általában legalább tízoldalnyi szövegük van, amit el akarnak mondani.’

Cale arra gondolt, hogyan használja majd a jövőben Choi Hant, mielőtt Choi Hanhoz szólt, aki látszólag tényleg megbízott benne.

– Choi Han, azt mondanád, hogy meg fogod ölni a vérivó mágust, ha ismét meglátod?
– Igen.

Cale bólintott a válaszra, ami tétovázás nélkül érkezett, és tovább beszélt.

– Elmondom, hogyan találhatod meg ezt az embert.

Choi Han tekintete elkezdett megváltozni. De Cale még nem végzett.

– Természetesen, először el kell hárítanunk a terrorcselekményt.

Choi Han arckifejezése úgy tűnt arra kéri Cale-t, hogy mondja el neki azonnal, de ahogy kinyitotta a száját, kopogás hallatszódott az ajtón, amit Hans hangja követett.

– Ifjú mester, elhoztam Rosalyn-nimt.

Cale bólintott Choi Hannak, és felkelt a székéből. Choi Han is felkelt csendesen, és kinyitotta az ajtót. Hans és Rosalyn belépett a nyitott ajtón. Hans nem ment beljebb az ajtófélfánál, és nyugodtan hozzátette, amit korábban már elmondott:

– Ifjú mester, Rosalyn-nim, kérem, szóljanak, ha valamire szükségük van.

Hans aztán meghajolt, és kilépett a szobából. Choi Han követte.

– Rosalyn, Lock-al leszek.
– Rendben.

Amint ők ketten távoztak, csak Rosalyn és Cale maradt a szobában. Rosalyn nyugodtnak, de ridegnek tűnt.

– Köszönöm a meghívást, ifjú Cale mester.
– Semmiség volt, Rosalyn kisasszony.

Cale a vele szemben lévő székre mutatott, és megszólalt:

– Sok dolog van, amit meg kell beszélnünk.
– Ifjú mester, úgy hiszem, hogy nem szeret felesleges köröket járni?

Rosalyn elmosolyodott, ahogy ezt kérdezte, és Cale a nyitott teraszajtó felé nézett, és megszólalt:
– Gyere be.

Rosalyn azonnal megfordult. Látta, ahogy néhány falevél repült be a szobába. Akaratlanul remegni kezdett.

Ellenben, képes volt logikusan végig gondolni a dolgokat előző éjjel. Egész este ezen gondolkodott, miközben Lock-ot ápolta. Háromrétegű mágia, és a képesség, hogy ilyesmit tegyen. Csak egyetlen válasz volt.

A saját útjukon szálló levelekről Cale-re emelte a tekintetét, és megkérdezte:
– Sárkány. Egy sárkány-nim az?

Mágusok tényleg tisztelték a sárkányokat. A viselkedése egyértelműen mutatta, hogy ez volt a helyzet. Cale elvigyorodott, ahogy a szálló levelekhez beszélt:

– Mutatkozz be.

Azon nyomban, a levelek amelyek az asztal tetején lebegtek, vagyis a steak felé, ha pontosan szeretnéd tudni, a Fekete Sárkánnyá váltak. Leszedte a láthatatlanság mágiáját.

– Mn.

Rosalynnak még a lélegzete sem tudott elállni, ahogy teljesen ledöbbent. Habár tudta, hogy egy sárkány lesz az, még így is sokkoló volt. Kevesebb mint 20 sárkány létezett a Nyugati és Keleti Kontinenseken együttesen, de egy ilyen élőlény éppen előtte volt most.

Ismertek voltak róla, hogy soha nem hagyják el a területüket és barlangjukat, és élvezik az életüket, mint a leglenyűgözőbb teremtmények a világon. Ráadásul a sárkányok voltak a királyai a mannának és a természetnek is.

Ők ráadásul egy olyan teremtmények voltak, akik a magányt preferálták. Habár megerősítették, hogy 20 sárkány volt a világon, mind különböztek színben, nagyon eltérő személyiségük volt, szokásaik és tulajdonságaik. A Mágikus Torony ezt egészen érdekesnek találta. Miért különböztek színben és személyiségben, még akkor is, amikor a szüleikkel nőttek fel?

Csak egyetlen magyarázattal tudtak előállni:
’A sárkányok büszke teremtmények, akik mindenki mástól különbözni akarnak.’

Egyediek akarnak lenni, amíg élnek. Ez volt a helyzet még a saját sárkánytörzsükön belül is.

Egy ilyen élőlény volt most épp Rosalyn szemei előtt.
Egy fiatal sárkány volt, de a manna, amit érzékelni tudott és az egyedi tekintete egy sárkánynak elárulta, hogy ugyanolyan volt, mint a többi sárkány.

A Fekete Sárkány csendesen figyelte Rosalyn-t egy darabig, mielőtt elfordította a fejét. Rosalyn nem tudta, hogy mit mondjon a sárkány cselekedetére. Miután ezt tette, a sárkány a steak elé ment, és megszólalt:

– Én éhes vagyok.
–… Menj csak, megeheted.

Cale megrázta a fejét, ahogy válaszolt, és Rosalyn-t is hellyel kínálta.

– Mi is ehetnénk.
– Oh… igen.

Rosalyn arckifejezése üres volt, ahogy leült. Látta az ifjú Fekete Sárkányt maga előtt steak-et enni, miközben Cale, aki díszesebben öltözött fel, mert jelenése volt az Északkeleti Nemesek találkozóján, elegánsan levest evett.

A Mágikus Toronyban senki nem hinné el, ha erről beszélne.
Elenben Rosalyn elhitte, amit maga előtt látott, és amit az öt érzékével érzett. Mindben, amit a természetben érezni lehetett, azt az öt érzékkel érezni lehetett.

–… Annyira elképesztő, hogy egy olyan mágus, mint én, láthat egy ilyen jelenetet. Egy sárkány egy emberrel.

Rosalyn hitt a látványban maga előtt és felfedte az őszinte megállapítását. Cale nem foglalkozott vele, hogy válaszoljon, de a Fekete Sárkány abbahagyta a steak evését, hogy Rosalynra nézzen. Aztán Cale felé fordította a fejét.

Egy hüllő arca volt, de a kifejezése egyértelműen látható volt. A Fekete Sárkány összeráncolta a szemöldökét, ahogy Cale-re nézett, aki még mindig a levesét ette, és megszólalt:

– Nagyon gyenge. Nem jobb, mint egy hangya. Ez az oka.
– Valóban.

Cale és a sárkány egyetértett. Rosalyn érdeklődve nézte ezt, mielőtt bólintott volna.

– Egy étkezés ifjú Cale mesterrel és Sárkány-nimmel. Megtiszteltetés.

Rosalyn nyugodt volt, ahogy elegánsan felemelte a villáját. Cale figyelte az arckifejezését, ahogy tovább ette a levesét.

’Tényleg egy bátor ember.’

Bármelyik másik mágus folyamatosan remegett volna és megállás nélkül dicsérte volna a sárkányt most. Aztán megkérnék a sárkányt, hogy tanítson nekik legalább egy kicsit a mannáról vagy mágiáról. Egy sárkány mágiája olyasmi volt, amitől bármelyik mágus a kontinensen megőrülne.

Cale Rosalyn-hoz kezdett beszélni, aki a salátával kezdett.

– Nyugodtan maradjon itt, amíg úgy érzi.
– Ifjú Cale mester.
– Tessék?
– Három dolog van, amire kíváncsi vagyok. Ezek közül egy már megoldódott, szóval még kettő van. Megkérdezhetem őket?
– Hogyne, kérlek.

Az első valószínűleg a sárkányról volt. Cale hosszú töprengés után döntött úgy, hogy felfedi a sárkány létezését Rosalyn-nak. Úgy érezte, hogy ez sokkal előnyösebb lenne számára így megtenni.

Úgy érezte, hogy a másik két kérdést is ki tudja találni.

– Itt a második dolog, amire kíváncsi vagyok.
Rosalyn a kérdését nyugodtan és őszintén tette fel:
– Rendben van, hogy valakit, akit nem hívtak meg, hogy az ön birtokán maradjon? Még ha mágus is vagyok, mint egy nemes, bizonyára érzékeny, hogy kivel hozzák összefüggésbe.

Cale könnyedén válaszolt a kérdésre:
– Rendben van, mivel ön olyasvalaki, akit Choi Han hozott ide.

Cale a Fekete Sárkányra sandított, ami a steak-et ette, mielőtt visszanézett Rosalyn-ra, és folytatta:
– Itt van nekem ez a srác is.

A Fekete Sárkány nem válaszolt erre a kijelentésre. Ellenben legyintett egyet a szárnyával, mielőtt a teljes arcát belenyomta a steak tányérjába, és még gyorsabban kezdte el pusztítani a steak-et. Rosalyn sokáig nézte a sárkányt, mielőtt piros pupillái visszavándoroltak Cale-re, aki lazac steak-et evett.

–… Értem. Íme a harmadik kérdésem.

Cale abbahagyta a lazac steak evését, és felnézett Rosalyn-ra. A szemeik találkoztak, és Cale látta a piros pupilláit. Eredetileg Rosalyn mágiával megváltoztatta a pupilláit pirosról feketére, amikor belépett a fővárosba. Ugyanezt tette a hajának színével. Ellenben, most nem ez volt a helyzet.

Rosalyn feltette a kérdését:
– Miért beszél hozzám ennyire tiszteletteljesen, a nemesi rangja ellenére?

Cale felemelte a boros poharat a lazac steak mellől, és belekortyolt a fehérborba. Aztán megszólalt:
– Vörös haj, piros szemek, és egy mágus. Aztán ott van a magától felfedett név, Rosalyn.

Különös volt úgy tenni, mintha nem tudná, amikor teljesen tisztában van a helyzettel.

Cale elmosolyodott, ahogy megkérdezte:
– Hercegnő-nim, nem inkább önnek kellene abbahagynia, hogy ilyen tiszteletteljesen beszél velem?

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published.