Látszólag senki nem találta különösnek, hogy Cale váratlanul távozni akart. Ron is látszólag elment valahova, ahogy sehol nem lehetett megtalálni. Az egyetlen kérdése Hansnak Cale felé arról volt, hogy hova megy Cale.
’– Ifjú mester, hova megy?
– Ne aggódj miatta.
– Igenis, uram! De mivel ez az első napja a fővárosban, kérem, vissza tudna úgy térni, hogy nem tör el ma egyetlen alkoholos üveget sem?
–… Tényleg állandóan így át fogod lépni a határokat?
– Egyáltalán nem. Kérem, legyen biztonságban, ifjú mester.’
Cale felszállt a kocsira, és azon gondolkodott, hogyan bánjon Hanssal, aki folyton átlépte a határokat. A kocsi megérkezett a templomhoz, miközben gondolkodott.
– Szálljunk le.
– Értettem.
Cale felállt, hogy leszálljon a kocsiról. Choi Han csendes volt, amióta felszálltak a kocsira, nem, amióta kiléptek Cale szobájából. Úgy tűnt, hogy sok bonyolult érezelem háborúzott az elméjében most.
Cale csak az ’Egy Hős Születése’ 5. kötetig ismerte Choi Han személyiségét. Ellenben, egy dologban Cale biztos volt. Habár Choi Han jó ember volt, nem volt hiszékeny. Nagyon okos volt.
’Ha megpróbálni egy valószínűtlen kifogást adni neki, eleinte lehet, hogy elhinné, de később biztosan kételkedne bennem.’
Choi Han talán nagyon magányos volt, miután évtizedeket töltött magányosan, de ez a tapasztalat megtanította, hogy hogyan éljen magában túl, és hogyan tartson ki konokul.
Choi Han talán most kedveli őt, és követi, de ahogy az ’Egy Hős Születése’ 5. kötetének környéke körül látható lett, olyasvalaki volt, aki végül vezetővé akart válni. Choi Han olyasvalaki volt, aki ezért fog élni, hogy az igazságának a szemléletét valósággá tegye.
–… Ez túlságosan fehér.
A Halál Istenének Temploma, ahogy Cale meglátta, miután leszállt, teljesen fehér volt, a legkisebb látható szennyeződés nélkül. A Halál Istenének hívői a fehéret a halál színének tartották, és minden egyes nap újra és újra végig takarítottak mindent, hogy biztosra menjenek, hogy nem volt az épületen sehol sem szennyeződés.
’Milyen különös hely.’
A Halál Istenének Temploma úgy nézett ki, mintha meg akarta volna mutatni, hogy az embereknek nem kellett semmitől félniük az éjszakában a cselekedeteikkel. Kinyitották a templomot mind a hívőknek és nem hívőknek, amint a Nap elkezdett lenyugodni.
’Úgy fest, hogy a papok alszanak, ha nap közben jössz.’
Cale véleménye szerint, ez egy nagyon érdekes hely volt. Két pap köszöntötte őket a templom bejáratánál.
– Legyen békés pihenése!
– Legyen békés pihenése!
A Halál Istenének a papjai rendszerint nagyon vidámak voltak. Habár az emberek a halált a végnek tekintették, a Halál Istenének Temploma filozófiája hitte, hogy fontos volt élvezni az életet, ahogy a békés pihenés felé tartottak.
– Pap-nim.
Cale lassan megközelítette a papot. A pap kíváncsi kifejezéssel figyelte Cale-t. Cale a ruhája alap úgy nézett ki, mintha vagy egy rendkívül gazdag nemes vagy egy tehetős kereskedő lenne. De a férfi mögötte úgy nézett ki, mint egy koldus, habár a derekán függő kardtól valahogy erősnek tűnt.
– Mit tehetek Önért?
– Van nyitott Halál Szoba?
A két pap arckifejezése megmerevedett. A pap, aki kérdezett, oda-vissza nézett Cale és Choi Han között, mielőtt megkérdezte:
– Kinek a halála lesz a tét?
A pap Choi Han felé pillantott, ahogy ezt mondta. Choi Han jelenleg úgy festett, mint aki egy hegyen hempergett, és egy darabig szenvedett. Ezen túl, úgy is festett, mintha nem evett volna semmit már két napja, és olyan embernek tűnt, akit könnyen át lehetett verni. A papnak keserű érzése volt ezzel kapcsolatban.
A pap tekintete a tehetős nemes felé fordult. Gyönyörű vörös haj és sármos arc. Nem volt nagyon sármos, de elegendő volt, hogy feltűnést keltsen amerre ment. Ráadásnak, ez az ember jelenleg mosolygott.
Cale mosolygott, ahogy kissé megemelte a kezét:
– Az enyém.
– Huh?
Cale ismét rámosolygott az összezavarodott papra:
– Az én életem lesz a tét.
Choi Han ekkor Cale vállára tette a kezét.
– Cale-nim.
– Mi az?
Cale megfordult, hogy ránézzen a merev, ám aggódó arckifejezésű Choi Hanra.
– Hinni fogok Önnek, még ha nem is teszi ezt meg.
Cale elvigyorodott, és lassan válaszolt:
– Nem hiszem, hogy fogsz.
Choi Hannak nem lesz más választása, mint nem hinni neki. Hogyan hihetne Cale-nek, amikor Cale nem tervez semmit mondani neki? Ezért voltam a templomban.
’Miért mondanék el neki mindent? Azzal csak belekeverednék ebbe az egész káoszba.’
Nem volt oka, hogy ennyire összekapcsolódjon Choi Hannal. Cale nem élhetne nyugodt életet, ha Choi Han a környékén van. Ez már nyilvánvaló. Nem hozott Choi Han több gondot a nyakára azzal, hogy az összes farkas gyereket elhozta?
’A jövőben bálnákon lovagol a Bálna Törzzsel, hogy megküzdjön a sellőkkel.’
Ebben az ember központú világban, Choi Han helyzete, hogy mind az embereket és nem embereket elfogadja, változást indít el. Ennek a kezdete a Bálna Törzs. A Bálna Törzs, amely az 5. kötet elején jelent meg, őszintén szólva, eléggé ijesztő.
’Ők voltak a legveszedelmesebb vadászok.’
A Bálna Törzs volt a legerősebb a Szörnyemberek között. Ráadásul ők is voltak a leggyönyörűbb Szörnyemberek. A Bálna Törzsnek voltak különböző árnyalatai a fekete, szürke és rózsaszín színnek, de rendkívül szépek voltak. Ezzel szemben, ennek a világnak a sellőinek volt két lába és kopoltyúja, úgy néztek ki, mint pikkellyel borított emberek.
’De annyira csökönyösek voltak, hogy még egy sárkány előtt se lennének alázatosak.’
A Bálna Törzs rendkívül ijesztő volt. Habár kis létszám volt, a hétköznapi ütésük könnyedén le tudta vinni egy ember fejét. Még Lock sem tudta az ujját sem felemelni a Bárna Törzs ellen.
’A vérmérsékletük könyörtelen.’
Choi Han összekeveredik mindenféle emberrel és problémával is. Cale nem vágyott rá, hogy továbbra is kapcsolatban legyen vele.
– Pap-nim. A szoba?
– Igen, van nekünk. Azonnal előkészítjük Önnek. Kérem, fáradjon a pincébe.
– Köszönöm.
Cale a pap után ment. Choi Han bizonytalan arckifejezéssel követte Cale-t. Cale észrevette Choi Han mozgását, és kényelmesen haladt a templom legbelsőbb része felé.
Miután hosszú ideig sétáltak, sok ajtót láttak a fal egyik oldalán. A pap kinyitotta az egyik ajtót, hogy felfedjen egy lépcsősort, ami a pincébe vezetett.
– A halál várja önöket az alján.
– Nagyszerű. Menjünk.
A pap érdeklődve nézte Cale-t tétovázás nélkül lesétálni a lépcsőkön.
A „halál”, amit a Halál Templomában említettek „fogadalmat” is jelentett. A halál olyasmi volt, ami biztosan meglátogat egy ponton. Nem olyasmi volt, amit el tudsz kerülni, és a felelősséged volt, hogy elfogadd a szereped a világban, amíg itt vagy.
Ezért, a Halál Istenének Templomának hivatalnokai elhozták a halálként ismert véget azoknak, akik ellene mennek a fogadalmuknak.
Emiatt az emberek, akik a Halál Szobájába, vagy ahogy még hívják, a Fogadalmak Szobájába mentek, hajlamosak voltak alázatosak és komolyak lenni. Ezzel szemben, ez a nyugodt és magabiztos ember egyedi volt a pap szemében.
’Cage papnő jut róla eszembe.’
Ő olyasvalaki volt, aki rendkívül gyakran szidta a templomot, de mégis szerette az Úr. Cage. A pap váratlanul a nőre gondolt, de gyorsan eltüntette a gondolataiból. Ezzel egy időben Cage frusztrált volt, miközben ismét az Úr hangját hallotta.
Miután megszabadult a Cage-ről szóló gondolataitól, a pap lement Cale után a lépcsőkön. Amikor az aljára értek, a pap kinyitott Cale és Choi Han előtt az ajtót.
– Kérem, várjanak egy percet. Előkészítem.
A pap ezután egyedül lépett be a szobába. Cale a csukott ajtóra nézett, és megszólalt:
– Ha tényleg úgy gondolod, hogy nem kell ezt tennünk, akkor előre elmondok neked egy igazságot. Mit gondolsz?
Choi Han azonnal válaszolt:
– Igen, kérlek, mondja el. Megbízok önben.
– Így van?
Cale megsimogatta az állát az egyik kezével mielőtt közönyösen kiköpte volna az igazságot.
– A kettő igazságból az első.
A pillantása Choi Hanra fordult.
– Nem ismerem a titkos szervezet személyazonosságát, és a céljukat sem.
–… Mi a…
Choi Han szemei remegni kezdtek. Ebben a pillanatban hallottak egy kattanást, és a pap kilépett az ajtón.
– Most már beléphetnek. Az, akinek az élete a tét, csak fel kell emelnie a kezét pap-nimnek, amikor beléptek a szobába.
– Köszönjük. Megértettük.
A nyugodt Cale-hez viszonyítva, Choi Han rendkívül összezavarodottnak és nyugtalannak tűnt. A pap erre zavarodottan döntötte oldalra a fejét, de csendesen elhagyta a helyet. Nem az ő dolga volt. Cale megragadta az ajtógombot, és Choi Han felé fordult:
– Nehéz elhinni?
– Igen, ahogy láthatja.
Cale látta, hogy Choi Hannak nehezére esik válaszolni. Choi Han azt mondta, hogy megbízik Cale-ben, de nem tudott megbízni Cale szavaiban. Hogyan nem tudhatta Cale? Volt ennek értelme? Choi Han aztán meghallotta Cale hangját:
– Megértem.
Choi Han Cale-re nézett. Cale, a nyugodt arcától, nagyon érettnek tűnt. Cale aztán megszólalt:
– Menjünk be.
Choi Han követte Cale-t a Halál Szobájába, ami a fehér ajtó mögött volt.
Ahogy várható volt, a szoba teljesen fehér volt, fehér asztallal, fehér székkel, és fehér falakkal. Az egyetlen nem fehér dolog a szobában a pap volt, aki eltakart szájjal és szemmel állt ott.
A süket pap. Cale nem nagyon kedvelte ezt a titulust, de ezek a papok nagy tiszteletben álltak a világban. Nemesek és arisztokraták, bárki, akinek titkos beszélgetésre volt szüksége vagy titokban alá kellett írnia egy egyezményt, eljöttek ezekhez a papokhoz.
Cale csendesen meghajtotta a fejét, hogy üdvözölje a papot, mielőtt felemelte a kezét. A pap bólintott Cale cselekedetére, és az asztalnál álló két székre mutatott.
Cale leült a jobb oldalra, míg Choi Han vele szembe leült bal oldalra. A pap az asztalfőre lépett, mielőtt egy papírlapot tolt volna feléjük.
„Az illetőnek, akinek az élete a tét. A Halál Istenének keze fogja megérinteni azt, aki Önnel érkezett. Amint ez megtörténik, elmondhatja az esküjét. Ha megszegi az esküjét, akkor a halál vár Önre.”
Milyen rosszindulatú irányok.
Cale visszatolta a lapot a papnak, miután meggyőződött róla, hogy Choi Han befejezte az olvasást. A pap aztán felemelte mind a két kezét úgy, mint ahogy Cage tette azelőtt. Ebben a pillanatban.
Oooooooong- ooooooong-
A fehér szoba elkezdett remegni. Talán azért, mert ez a hely az Urat szolgálta, de fekete füst alakult ki a pap körül, amint a szoba elkezdett remegni. A fekete füst aztán körbe vette Choi Hant és Cale-t, mielőtt kapcsolatot hozott létre közöttük.
–… Ez a Halál Istenének ereje?
– Igen.
Cale válaszolt Choi Han kérdésére, mielőtt megpróbálta volta megérinteni a körülöttük bolyongó füstöt. Ez akkor is megtörtént, amikor Cage tette le az esküt, de a Halál Istenének ereje emlékeztette az esküjének súlyára.
’Meghalok, ha megszegem ezt az esküt.’
Cale biztos volt benne, hogy Choi Han is érzi. Biztos ezért merevedett meg arca. Cale érezte a Halál Istenének érintését, és megkezdte az esküjét.
– Az előttünk álló pap biztosítja, hogy nem hall, és ha ez nem az igazság, akkor az életével fizeti meg az árát.
Ez volt az általános kifejezés, amikor a süket pappal tettek fogadalmat.
– Ráadásul, én, Cale Henituse, esküszöm, hogy az igazat mondom Choi Hannak, az Örök Pihenés Istene előtt, és amennyiben a legkisebb hazugságot is mondom, azonnal meghalok, hogy megfizessem az árát.
Azonnal. Ettől a szótól Cale arca még feszültebbé vált. Nyugtalan volt.
Eleinte Cale merengett, hogy elmondjon-e mindent Choi Hannak.
Átkerültem a regénybe, amit olvastam. Én is koreai vagyok. Ezért tudom, hogy mi történik az 5. kötetig. Ez a titkos szervezet folyamatosan gondot okoz a kontinensen. A kontinens hamarosan káoszba zuhan egy háború miatt.
Cale-nek ezt kellene mondania?
Vagy ilyesmit kellene mondania? Átkerültem a regénybe, amit olvastam, és egy gazdag nemes fia lettem. Ezért próbáltam békés életet élni, de emlékeztem, hogy mi történt a regényben, szóval megváltoztattam pár dolgot. Azt akartam, hogy békés életem legyen, még ha a kontinens háborúban is van.
Cale-nek egyik sem tetszett. Az első talán belekeveri a kontinens háborújába, és meghal a harctéren, míg a második hatására Choi Han a megvetése miatt talán megöli őt.
Cale nem akarta egyiket sem, hogy megtörténjen.
– Első.
Az első a két igazságból.
– Én, Cale Henituse, nem tudom annak a szervezetnek a személy azonosságát.
Sóhaj. Choi Han megeresztett egy mély sóhajt, mielőtt mind a két kezével eltakarta az arcát. Lassan elvitte a kezeit egy idő után, hogy lássa, Cale még mindig életben van.
– Őszinte vagyok, amikor azt mondom, hogy nem tudom a személyazonosságukat.
Ez volt az igazság.
Cale, az eredeti Kim Rok Soo, az 5. kötetig olvasta az ’Egy Hős Születését’, de nem említett semmit a titkos szervezet céljairól vagy személy azonosságáról. Csupán csak a szervezet cselekedeteit tárgyalta.
– Még egy dolog. Teljesen őszinte vagyok, amikor ezt mondom.
A második a két igazság közül.
– Megvetem a szervezetet, és azt kívánom, hogy eltűnjön.
Természetesen, Cale még mindig életben volt. Nem kedvelte ezeket az embereket, akik ilyen dolgokat műveltek. Valószínűleg részt vesznek a kontinens háborújában is. Cale azt kívánta, hogy eltűnjenek, így ő nyugodtan élhet a békés kontinensen.
Choi Han úgy tűnt, hogy nem jutott szóhoz. A fekete szálra meredt, ami összekötötte őt, a papot és Cale-t, mielőtt újra és újra ökölbe szorította a kezét, majd elernyesztette. Cale összerezzent Choi Han ijesztő arckifejezésén, amikor megszólalt:
– Hogy utálhatod őket, amikor nem ismered őket?
– Mivel tudok néhány borzalmas dologról, amelyet terveznek. A Fekete Sárkány és Lock csak kettő ezekből. Choi Han.
Cale a mutató ujjával magára mutatott.
– Szemétként éltem eddig az életem. Ez az én álmom.
Choi Han arckifejezése megváltozott miután hallotta, hogy Cale álma az, hogy szemét legyen.
– Nem vágyok rá, hogy a családom örököse legyek. Basen Henituse, a vérszerinti öcsém. Remélem, hogy ő lesz az örökös.
Ez is igazság volt. Ezért tett fel egy kérdést Cale Choi Hannak.
– Szóval, akkor miért jöttem volna a fővárosba, mint a Henituse család képviselője? Különösen akkor, ha abban bízok, hogy Basen lesz az örökös? Az édesapám, a háztartás feje, mondta, hogy menjek, de nemet mondhattam volna.
Choi Han egy kis szünet után válaszolt:
–… Nem vagyok benne biztos.
– Azért, mert tudom, hogy mit tervez a titkos szervezet a fővárosban.
Choi Han pupillája ismét kitágult.
– Nem mondhatom el, hogy honnan tudom. De azt tervezik, hogy rengeteg embert ölnek meg a fővárosban. Nem engedhettem egy ilyen helyre Basent. Meg akarom akadályozni, hogy ez az eset megtörténjen.
Természetesen Cale nem tervezte, hogy bármit és mindent megtegyen, hogy másokért kockára tegye az életét.
– Miután mindenről gondoskodtam annyira csendesen, amennyire az lehetséges, vissza tervezek térni a Henituse tartományba.
–… Nem mondhatod el, honnan tudod?
– Pontosan. Senkinek nem mondhatom el, mindegy, hogy ki az.
Choi Han szeme tele voltak kérdésekkel, de a szája csukva maradt.
Cale nem ismerte a titkos szervezet személyazonosságát, de tudott egy pár dolgot, amit csinálni fognak. Ráadásul elítélte őket, és azt akarta, hogy eltűnjenek.
Choi Han feje egyre lejjebb süllyedt, ahogy elkezdte átgondolni a dolgokat. Az elméje egy káosz volt. Mégis, a Halál Istenének ereje, ami átjött a fekete szálon, békességet hozott neki. Tudta, hogy Cale-nek meg kellene halnia, ha hazudott volna.
– Ellenben, elmondok még egy dolgot.
Még egy. Ettől Choi Han gyorsan felemelte a fejét, hogy Cale-re nézzen.
– Az utolsó igazság.
Ez volt a harmadik igazság, amit Cale elmondott Choi Hannak.
– Nem áll szándékomban bántani téged.
Cale magabiztos volt, ahogy ezt mondta. Életben maradt, amit azt jelentette, hogy igaz volt.
Choi Han összeráncolta a szemöldökét.
Tap. Tap.
Choi Han elkezdte a combját csapkodni az öklével. Habár nem csapkodta nagyon erősen, a vénák feldomborodtak az összeszorított öklén. Lassan felemelte a fejét. Cale még mindig életben volt.
–… Megbízok Önben.
A válaszát hallva, ami olyan sokáig tartott, hogy kijöjjön, Cale megismételte a szavakat, amit akkor mondott Choi Hannak, mielőtt beléptek volna a szobába:
– Megértem.
Aztán elmosolyodott.
Sóhaj.
Choi Han felsóhajtott, miközben még mindig az asztalnál ült. Felemelte a fejét, hogy Cale-re nézzen. Cale szemei tiszták voltak, mindig, miközben makacs volt.
– Cale-nim. Kérem, ígérjen még egy dolgot. Akkor teljesen meg fogok bízni önben.
’… Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni.’
Cale bizonytalanságot érzett Choi Han válaszától. Nem kellene nagydolognak lennie, mivel képes lesz találni egy módot rá, hogy kiforgassa úgy, hogy kényelmes legyen neki, de a kifejezés, hogy „teljesen meg fogok bízni önben”, nem tetszett Cale-nek. Nem, mintha nemet tudott volna mondani most.
– Persze. Mi lenne az?
– Cale-nim.
– Igen?
– Bosszút kell állnom azon a szervezeten. Azt hiszem, ez az első alkalom az életemben, hogy ennyire gyűlöltem egy embert vagy szervezetet.
Gyűlölet töltötte be Choi Han tiszta szemeit. Nosztalgia érzése is lehetett a harag mögött. Choi Han valószínűleg Harris Falura gondolt.
’Hm.’
Cale visszafojtotta ezt a hangot, hogy kiszökjön a száján. Ezért nem akarta Choi Hant maga körül, még ha Choi Han úgy is dönt, hogy követi. Choi Han jó ember volt, de mindig befejezi azt, amit eldöntött, hogy megtesz. Ezért várta aggódva Cale Choi Han végső kérésére.
Choi Han végül megszólalt:
– Kérem, bármi legyen is az, mondja el a személyazonosságukat, ha rájön.
– Ah… nos, persze.
’Azt hittem, hogy valami nehezet fog kérni.’
Cale arcán döbbent kifejezés ült, ahogy letette a fogadalmat.
– Én, Cale Henituse, értesítem Choi Hant, amint rájövök a személyazonosságukra. Az életemmel fizetek, ha ellene megyek ennek az eskünek. Jó így?
– Igen, nagyon szépen köszönöm.
Choi Han végre elmosolyodott. Megkönnyebbültnek tűnt. Cale elgondolkodott, ahogy ezt a Choi Hant figyelte.
’Hogy jönnék rá valaha is a személyiazonosságukra?’
Annak érdekében, hogy kitalálja, kik is ők, tulajdonképpen, annak érdekében, hogy a legkisebb nyomát találja a személyazonosságuknak, ugyanazon az úton kellett elindulnia, mint Choi Han tette a regényben. Őrültnek kell lennie, hogy ezt megtegye. Amint Choi Han elhagyja a fővárost és Roan Királyságot, mindenfajta hősbe ütközik; emberekbe és nem-emberekbe egyaránt.
Csak attól, hogy erre gondolt, Cale rémesen érezte magát.
– Akkor végeztünk?
– Igen.
Bang!
Cale felemelte a kezét, és rácsapott az asztalra. Az ütésétől az asztal egy kissé megremegett, és a pap kinyitotta a szemét, és bólintott. A tér ismét megremegett.
Oooooong-
Ezzel a füst eltűnt a testükbe. Egy kissé különbözött attól, amit Cale átélt Cage őrült papnővel. Cale úgy érezte, hogy a két eskü beleivódott a testébe, ahogy elővett a zsebéből egy papírcetlit.
Egy 10millió gallonos csekk volt. Cale a nyugodtan ülő pap elé tette a pénzt, és felállt. Aztán elköszönt a paptól, mielőtt távozott a szobából. Choi Han oda-vissza nézett a pénz és Cale között, mielőtt követte volna Cale-t a szobából kifelé, és becsukta az ajtót. Aztán összezavarodva nézett Cale-re.
Cale közönyösen válaszolt Choi Han tekintetére:
– Az életben semmi sincs ingyen.
– Értem.
Cale felment a lépcsőkön, hogy a korábbi papot az első ajtó bejáratánál találja.
A pap üdvözölte a még mindig életben lévő Cale-t.
– Folytatódjon az élete az eldöntött időig.
Ők így fejezték ki, hogy ne szegd meg az esküd, így tovább élhetsz. Ez könyörtelen volt.
– Nagyon szépen köszönöm, pap-nim.
Cale mosolyogva köszönte meg a papnak válaszul. A pap még mindig különösnek találta Cale mosolyát és nyugodt hangját, de Cale csak elsétált mellette, hogy elhagyja a templomot.
Aztán felszállt a kocsira, és megszólalt, amint a kocsi elindult:
– Tájékoztatásul mondom, hogy az őrült mágus, ő fogja vezetni az esetet, ami a fővárosban fog zajlani.
–… Megölhetem, ha látom?
– Miért kérdezel egy ennyire nyilvánvaló dolgot? Tégy, ahogy akarsz.
’Nekem nem számít.’
Ellenben, az az őrült mágus egy legmagasabb szintű mágus volt, és egy teleportációs mester, szóval Choi Han sosem volt képes a regényben úgy cselekedni, ahogy kívánta.
– Igenis. Biztosra megyek, hogy megöljem.
Cale elfordult Choi Han mérges arcától. Túlságosan rosszindulatú volt Cale számára, hogy foglalkozzon vele.
Amint visszaértek a birtokra, volt még egy egyén, akit Cale nehéznek talált.
– Ifjú mester.
– Ron.
A bérgyilkos Ron, akinek az arcán jóindulatú mosoly ült, Cale-t kereste, aki megpróbált pihenni a hálószobájában.