A Gróf család szemétje – 19. fejezet – Sárkányt látott (2. rész)

A hely, ahol a cicák, On és Hong, elásták a fekete gömböt, Cale elvárásain is túlment.

A Vikomt villája nagyjából 30m távolságra volt a sárkány barlangjától. On és Hong a barlangtól 50m-re ásta el a fekete gömböt, egy fákkal és cserjékkel teli területen, ezzel megnehezítve, hogy a gömböt felfedezzék.

– Ti ketten egészen ámulatba ejtőek vagytok – mondta Cale.
– Az ilyesmi könnyű liba – mondta On, hogy könnyű volt, de Cale látta, ahogy On orra remeg a boldogságtól.

Cale, Choi Han, On és Hong leguggolt azon a helyen, ahol a fekete gömb, hivatalosan úgy ismerve, hogy Manna Zavaró Eszköz, elhelyezkedett, és a barlang 50 méterre lévő bejárata felé néztek, pont, ahogy a Vikomt villája felé, ami messzebb volt.

– Emlékeztek a tervre?

Cale lemagyarázta a tervet idefelé jövet. Logikusan nézve, nem nagyon volt terv.

– Összesen hat ember van ilyen tájt őrségben – idézte fel a tudnivalókat, amiket olvasott az ’Egy Hős Születése’ regényben. A Fekete Sárkány okos volt, mint a legtöbb sárkány. Információkat gyűjtött a rabsága 4 hosszú éve alatt, és meg volt az oka, hogy két nappal később ilyen tájt próbált meg megszökni.

Hozzávetőleg összesen 30 ember tartózkodott a villában. Eredetileg közel 100 ember volt, de ez lassan lejjebb ment, ahogy ráébredtek az elmúlt négy évben, hogy nem igazán jött erre senki.
Persze, a 30 ember között volt 3 magasszintű lovag, a Kapitány Helyettes szintjén, ráadásul 7 közepesszintű lovag is. Voltak még katonák, kínzók, és néhány véletlenszerű munkás. Az emberek száma is megmutatta, hogy mégis mennyi figyelmet szentel a Márki erre a helyre.

Viszont Cale-nek itt volt Choi Han. Choi Han olyasvalaki volt, aki képes volt Roan Királyság legerősebb lovagját leszedni 10 mozdulattal. Egy ilyen alak volt az oldalukon.

– Had magyarázzam el még egyszer. Van egy magasszintű és két közepesszintű lovag a barlang bejáratánál, és még két katona. A barlangban csak egy magasszintű lovag van, és a kínzó a barlang végében van.

Choi Han összerezzent a kínzó szót hallva, de Cale-t nem érdekelte. Cale-t nem érdekelte, hogy tudja, milyen dolgok mennek át Choi Han agyán éppen. A fontos dolog az volt, hogy a fekete gömb hamarosan aktiválódik, és nekik gyorsan kellett mozogniuk válaszul.

– A mágikus felvevő készülékek a villa és a barlang bejárata között 40 percig nem fognak működni, hála a fekete gömbnek, amit On és Hong elásott. Ugyanez az ideje a riasztónak, mágikus csapdáknak és minden másnak is. 40 percig semmi sem fog működni.

Meg kellett szelídíteniük ezt a sárkányt, a világ lenagyszerűbb mágiát használó teremtménye, de nem kérhettek segítséget egyetlen mágustól sem. Ezért döntött úgy Stan Márki helyette, hogy feltölti a területet mágikus eszközökkel. Az ok, amiért csak kevés őr volt a bejáratnál is az, hogy megbízott a mágikus eszközeikben.

Ezért nem volt a sárkánynak más választása, mint mannarobbanással megszökni.

’Szemet szemért, és pénzt a pénzért.’

Mivel a Márki pénzt használt, Cale is pénzt használt. Cale megpaskolta a mágikus táskát a derekán. Ez egy olyan mágikus táska volt, ami lehetővé tette, hogy sok tárgyat lehessen tárolni. A táskában mindenféle mágikus tárgy volt, hasznos szerszámok és tárgyak.

– Csak le kell szednem az őröket?

Természetesen Choi Han fogja a harcot intézni. Miért próbálna egyáltalán Cale harcolni, amikor egy ilyen erős ember állt mellette? Cale úgy gondolta, hogy a papírvágások nagyon fájtak, szóval nem is akart rá gondolni, hogy megvágják karddal.

– Igen – felelte Cale – Te vagy az egyetlen, akire támaszkodhatok, hogy védje a hátam.

’Legalábbis egyelőre.’

Cale komoly arckifejezéssel nézett Choi Hanra, és Choi Han bólintott, és őszintén válaszolt:
– Biztosan nem okozok csalódást.
– Igen. Ahogy említettem, menj biztosra, hogy lássák az egyenruhádat, és aztán üsd ki őket. Ne öld meg őket, és ne mutasd meg a kardforgatásod se. Emlékszel, mit kell ezt követően tenned, igaz?

Choi Han egyedi, átlátszó fekete auráját könnyedén el kell rejtenie a sötétségnek, ha óvatosan használja. Cale hitt benne, hogy Choi Han megérti, mivel sokszor elmondta neki.

– Igen. Emlékszem rá.
– Jó, rád hagyom.

Cale megpaskolta Choi Han vállait, mielőtt átnyújtotta neki a hangtorzító készüléket. Rossz lenne, ha beszélnie kellene harc közben, és felismernék a hangját.

– Drága, úgy hogy ne törd el.
– Értettem. Nem kell aggódnia emiatt.

Cale ezt követően a cicákra nézett. Cale válaszolt a csóváló farkukra, amely látszólag kért valamit:
– Amint vége ennek, adok nektek húst.

Úgy tűnt, ez nem a megfelelő válasz volt, mivel felhorkantak és elfordultak. Cale nem sokat gondolkodott ezen, helyette ellenőrizte az időt az óráján.

’Még 5 perc maradt.’

Az ég már besötétült és este volt.

Cale visszaidézte a beszélgetését Billos-szal.

’– A mágikus tárgyak, amelyeket befolyásol a Manna Zavaró Eszköz, azonnal leállnak, és a legtöbb le fog kapcsolni, hogy megakadályozza, hogy felrobbanjon. Viszont, a legjobb minőségű mágikus tárgyak elkezdenek majd pittyegni, hogy jelezzék, hogy eltörtek. Ez nem olyan, mint egy vészjelző mágia, helyette, mint egy óra ébresztője.
– Valószínűleg hangos lesz?
– Nem tudom, hogy hol szándékozik használni, de elég hangosnak kell lennie, hogy az ellenség meghallja – Billos elmosolyodott, majd folytatta: – Viszont, ha sok mágikus tárgy van a környéken, valószínűleg kaotikussá válik majd, ahogy az összes jelzés egyszerre szólal meg.’

Kaotikus elég volt Cale-nek.

– Készüljetek.

A cicák is beborították magukat rajzszénnel, hogy elfedjék a bundájuk színét. Aztán elhagyták Cale oldalát, és eltűntek a sötétséget, így Cale már nem látta őket. Ma ők ketten nem fogják mutogatni magukat az ellenségnek.

Viszont Cale tudta, hogy követni fogják a tervet, és a közelében lesznek.
Choi Han összehajtogatta a zsebkendőt, amivel a pengéjét tisztította, és a zsebébe rakta.
Amint az előkészületek befejeződtek, Cale felállt.

Riiiiiing.
Valami elkezdett remegni pont ott, ahol Cale ült. A fekete gömb aktiválódott.

Klikk. Klikk.
Cale óráján a másodpercmutató lassan megközelítette a megadott időt.

És végül az utolsó kattanás.
– Indulás.

Cale parancsára Choi Han követte a tervet, és gyorsan kirohant, miközben On ködöt készített a területen. Cale a köd közepén volt, ezzel megnehezítve, hogy lássák őt. Ezzel egy időben…

Riiiiiiing-
A fekete gömb végre aktiválódott.

– Azt hiszem, hogy nem mindegyik a legmagasabb minőségű tárgy.

Néhány mágikus tárgy elkezdett hangosan csengeni, hogy jelezzék a helyzetüket. Cale Choi Hant követte, ahogy a köd körbe vette őket, és a barlang felé tartott.
Mostantól ez egy harc volt az idő ellen.

Choi Han már küzdött a lovagokkal a barlang előtt.

’Ijesztő gazember.’

Ebben a rövid időben a katonák már megsérültek a karjaikon és lábaikon, és kiütve feküdtek a földön.

– Ki vagy te? Hogy mertél ide jönni!

Choi Han könnyedén kikerülte a magasszintű lovag támadását. Aztán tett egy lépést előre, és ejtett egy mély vágást a lovag oldalán. Aztán kikerülte a vágásból kispriccelő vért, és a könyökét használva támadta meg a lovag hátát, majd a lovag nyakának a háta következett. A lovag azonnal elájult.

– Csudába! Mi a szösz folyik itt?

A barlangban őrködő magasszintű lovag is hamarosan megjelent.

– Méreg – mondta Cale a hangtorzító eszközön át.

A körülötte lévő köd elkezdett kiterjedni, és Hong lopakodva mozgott körbe, hogy kiterjesztette a mérget, hogy lebénítsa az ellenséget. Az elájult egyedek egy darabig nem lesznek képesek mozogni, még ha fel is ébrednek.

Cale szemkontaktust teremtett a magasszintű lovaggal, és egyetlen szót mondott: – Fedezz.
Choi Han azonnal Cale elé állt, és a barlang bejárata felé kilőtt. Cale követte.

– Hárítsátok őket!

A magasszintű lovag kiáltására két közepesszintű lovag azonnal Choi Han felé rohant. A kardjaik fényleni kezdtek, megmutatva, hogy a lovagok a kardjaikba helyezték az aurájukat. Viszont, azt a két kardot azonnal leszerelték.

Kling-klang. Mind a két kard felső része a földre esett.

–M-mi a? Ez egy kardforgató?

Döbbenet és kétségbeesés volt a magasszintű lovag hangjában. Az egyetlen dolog, ami át tud vágni egy aurával teli kardot, csak egy kardmester aura pengéje. Miután azonnal átvágta az ellenség fegyverét az auráját használva, amit elrejtett a sötétség, Choi Han használta a kardját és kardhüvelyét, hogy megtámadja a középszintű lovag nyakát és gyomrát egy időben.

– Öh!
– Gáh!

’… Egyetlen találatra van szüksége emberenként.’

Cale nem tudta elrejteni az ámulatát, ahogy leguggolt Choi Han mögött, és tovább mozgott. Ebben a pillanatban hallották a felfordulást mögöttük távolról.

– Behatolók!

A villából érkezett. Cale hátra fordította a tekintetét. Középszintű lovagok tántorogtak, mielőtt összeestek. Cale a szemükbe néztek. Hong paralízis mérge hatott rájuk.

– M-méreg…!
– B-bérgyilkos!

Choi Han elintézte, hogy elájuljanak, mielőtt gyorsan a támadó magasszintű lovag felé sietett, és meglendítette a kardját. Cale kihasználta ezt a rést, hogy átmenjen a barlangbejáraton. Még amíg ezt csinálta, biztosra ment, hogy a középszintű lovagok, akik bérgyilkosnak hívták, látták a hat csillagot a ruháján, mielőtt elájultak.

– Öh! Honnan jöttek ezek az emberek!
– Annyira hangos.

Choi Han könnyedén elkerülte a magasszintű lovag mannával teli kardját. Szándékosan húzta ezt el.

Miközben Choi Han elterelésként szolgált, Cale belépett a barlangba a Macska Törzs gyermekei mögött, akik korábban belopakodtak. Miután megbizonyosodott róla, hogy Cale belépett, Choi Han a barlang bejárata elé mozdult.

Aztán felszólította a magasszintű lovagot: – Gyere.

Természetesen a tekintetével nem a lovagot nézte, hanem az összes ellenséget, akik a villa felől jöttek fáklyákkal.

– Rád hagyom.

Choi Han hallotta Cale megváltozott, ám még mindig nyugodt hangját maga mögül, és elmosolyodott. Viszont gyorsan újra arra koncentrált, hogy csak az ereje egy kis részét engedje ki. Sötét Pusztítás Kardforgatás. Ez a kardforgatás két részből állt, sötétségből és pusztításból. A kettőből a pusztítás ereje elkezdte körbe venni Choi Hant.

– Senki nem haladhat túl ezen a ponton.

Olyasvalaki volt, aki betartja az ígéretét.

Miközben Choi Han a bejáratot védte, valaki egészen más értelemben védelmezett valamit a barlangban. Ez az ember nem volt más, mint a kínzó. Ő volt az, aki a sárkány börtönét védte. Mire Cale megérkezett odabent, már a fejetlenség állapotában volt:

– Miért, miért? Miért nem működik a Mágikus Kristálygömb?

A Mágikus Kristálygömb, amit a kínzó tartott, az egyik vészhelyzeti tartalék volt, amit Venion készített arra az esetre, ha valami balul sülne el.

– N-ne gyere be! Tudod, mi van idebent?

A kínzó erősen remegett, miközben Cale-re nézett. Nem volt más választása, mint a félelem. Ha a kínzót olyan támadás éri, ami egy átlagos ember erejénél nagyobb, akkor azonnal felrobban.

Ez is része volt Venion biztonsági intézkedéseinek. A robbanás erejétől a cella kulcsa és maga a cella is a kínzóval együtt. Persze, a kínzó ezzel tisztában volt.

– Ha jössz, mindenki meg fog halni!

C. Cale intett a kezével, miközben a remegő kínzóra nézett. Amint megtette, köd kezdett alakulni a levegőben, és a kínzó felé tartott. On, a köd tulaja, a barlang árnyékaiban rejtőzködött el.

– Áááááá! Menj innen!

A barlang bejáratánál lévő harc zaja. A közeledő köd. Persze, a köd belseje tele volt méreggel. A bénító köd hamar körbe vette a kínzót.

– Mégis mi… öhm… m-méreg…!

Öhm. A kínzó teste elkezdett remegni, ahogy a földre zuhant. A kínzó rettenetesen nézett ki, képtelen volt beszélni vagy mozogni, ahogy erőltetetten remegett a földön. Cale megközelítette a kínzót, és átkutatta a ruháit.

Ha nem támadhatod meg, csak megütöd méreggel. Vagy ez, vagy köss vele alkut, hogy odaadja a kulcsot. Viszont, nem akarta az utóbbi lehetőséget alkalmazni.

’Itt van.’

Cale megragadta a kulcsot, és megcsukta a kínzó szemeit, aki elkezdte elveszíteni az eszét a méregtől. Cale elmerengett, hogy nem használtak-e túl sok mérget, de nem igazán érdekelte.

’Nem hinném, hogy meghalna, de mégis, hát ez van.’

Cale csettintett az ujjaival. Két kicsi fekete csomag esett le azonnal a mennyezetről. On és Hong volt az. Amint a Cale által tartott fáklya alá értek, végre tisztán láthatta őket.

Cale ellenőrizte, hogy On és Hong biztonságban voltak, mielőtt a barlang legtávolabbi sarkába ment.

Amint megérkezett, látta az összegömbölyödött fekete teremtményt a most már haszontalan mágikus cella belsejében. A sárkány volt az. Ami legjobban megdöbbentette Cale-t, még a sárkánynál magánál is jobban, az a vér volt, ami beborította a sárkányt, és a vér szaga a levegőben.

Cale gyorsan odament a cellához.

A sárkány továbbra sem nyitotta ki a szemét, még amikor Cale meg is közelítette. A sárkány valószínűleg jelenleg a zűrzavar állapotában volt.

Cale a lakatba helyezte a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.

Klikk. Halk hanggal kinyílt a zár. Cale lassan kinyitotta a vaskaput, és belépett a cellába.
Egészen nagy volt ahhoz, hogy cellának lehessen hívni. Voltak ott korbácsok és más kínzó eszközök, valamint egy extravagáns kanapé, amire Venion ült, hogy nézze.

Egy kis alak, nagyjából 1m hosszú, feküdt egy halom szénán a sarokban. A sárkány belső szemhéja remegett, ahogy csukott szemekkel feküdt ott. Mindegyik végtagján láncok voltak, és a mannaelzáró lánc a nyakán, képtelenné téve, hogy bármennyi erejét is használja.

– Hé.

Cale lehajolt a sárkány előtt. A sárkány nem nyitotta ki a szemét, még az után sem, hogy Cale megszólította. Cale ellenőrizte az óráját. Eljött az ideje a távozásnak. Tovább beszélt a sárkányhoz: – Menjünk.

Cale használta a kulcsot, amit a kínzótól szerzett meg, hogy leoldja a láncokat.

A sárkány ekkor kinyitotta a szemeit. Cale elmosolyodott, miután látta a sárkány szemét.

Ez egy nagyon erős tekintet volt. Még nem veszítette el az élethez a vágyát.

Ez nem egy haldokló tekintet volt, amibe Choi Han belefutott a regényben. Ez még mindig egy tekintet volt, amiben erős volt az élni akarás. Ezért volt tele energiával, dühvel és ellenállással.

Egy sárkány tekintete volt.

– Milyen kellemes tekintet.

Cale a karjaiba emelte a sárkányt.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >>

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *