Miután kijött a cellából, Cale lerakta a két cica elé a sárkányt.
– Ez úgy tűnik, fáj.
– Annyira szomorú.
On és Hong köröztek a még mindig csendes sárkány körül. A sárkány elkezdte a fogát mutogatni és morogni rájuk. Ez volt valószínűleg az első alkalma, hogy emberen kívül mást látott.
Cale ellenőrizte az időt az óráján. Úgy tűnt, hogy épp volt elég idejük megszökni.
–Úgy tűnik, fáj.
On odament Cale-hez, és megpaskolta a lábát. Látszólag a főzetre gondolt, amit Cale a mágikus dobozban hozott. Nem kérhette tőle, szóval csak így viselkedhetett.
– Tarts ki.
Cale azért hozta el a főzetet, hogy használja. Ellenben várnia kellett, amíg a mannaelzáró láncok lekerülnek. A főzet csak akkor működik rendesen, ha a manna, ami tulajdonképpen annyira fontos volt, mint egy sárkány szíve, többé nem volt elzárva.
Cale a cellával ellenkező irányba ment el, arra a helyre, amelyet a kínzó látszólag őrzött. Nem volt valami hangos, de hallotta a távolban Choi Hant harcolni. Cale úgy sejtette, hogy Choi Han harca hamarosan véget ér.
– Lássuk csak.
Cale elkezdte a barlang falát ütögetni a kezeivel. A lábával megrúgta a kínzót, hogy elmenjen az útjából, és tovább ütögette a fal egészét. A sárkány morogni kezdett, amikor meglátta a kínzót, de mozdulatlan maradt, és tovább koncentrált Cale-re.
’Venion utolsó védelmi vonala valahol itt kell, hogy legyen.’
Mint Stan Márki családjának minden tagja, Venion rendkívül aggódott, hogy valaki behatol ide, miközben idebent volt. Készített egy titkos alagutat, mint menekülő utat, ha valami ilyesmi valaha történne. Ha a kínzó tudott róla, valószínűleg már korábban használta volna, hogy elmeneküljön, de sajnálatosan, még a kínzó se tudott a menekülési útvonalról.
’A regény azt mondta, hogy volt egy sima falrész a göröngyös falon… oh, itt van.’
Volt egy sima rész, nagyjából egy ember tenyerének nagyságában, ezen a göröngyös barlangfalon. Habár Venionnak látszólag OCD-je volt, és soha nem csinálna olyat, mint edzés, a Márki családban mindenki tanult harcművészetet.
’Ha elég nagy erőt használsz ezen a helyen, a fal megnyílik.’
Ez nem egy mágikus eszköz volt. Helyette az erőbehatástól indult be. Cale az illető felé fordult, aki belépett, és megkérdezte:
– Minden kész?
– Igen.
Choi Han könnyedén meglendítette a kardját a levegőben, hogy megszabadítsa a vértől, és odament Cale-hez. A tekintete hamarosan a sárkány felé fordult, és összeráncolta a szemöldökét. Ez egy természetes reakció volt arra, hogy egy ilyen kis teremtményt vérrel borítva látsz. Choi Han szemeinek tekintete, ahogy a kínzó felé fordult, rosszindulatú volt.
– Choi Han – ezért szólította meg Cale Choi Hant.
Choi Han még mindig a kínzóra meredt, ahogy jelentett: – Ahogy parancsolta, a menekülő dolgozókat békén hagytam. Azt is biztosítottam, hogy az összes erős egyén képtelen lesz harcolni.
– Szép munka – dicsérte meg Cale Choi Hant, mielőtt a sima részre mutatott a falon– Üsd meg azt a helyet.
– Olyan erősen, amennyire tudom?
’Te azt tervezed, hogy az egész barlangot elpusztítod?’
– Nem. Szabályozd az erődet. Tégy úgy, mintha egy 10cm nagy horpadást akarnál csinálni ezen a falon.
– Mn. Szóval nagyon könnyedén.
– Hogyne.
Nagyon könnyedén? Cale gyorsan ellépett Choi Hantól, miután hallotta, hogy Choi Han úgy hívott valamit, amire Cale képtelen volt, mint az erejének egy nagyon kicsi részét használni.
Choi Han úgy értette ezt, hogy Cale azt mondja neki, hogy siessen, és azonnal megütötte a falat az öklével.
Bumm!
– Váó.
Oh.
Cale vissza felvette a sárkányt, miközben a cica testvérpár csodálta, ami történt.
Nyiiikorgás-
Vérfagyasztő nyikorgás hallatszódott a falból, és egy felnőtt ember nagyságú terület jelent meg a barlang fal egyik oldalán. Choi Han gyorsan felvette a fáklyát.
– Menjünk.
Cale parancsára a cicák Choi Han hátára másztak, ahogy Choi Han elsőnek belépett a járatba. Cale követte. A sárkány néma maradt Cale karjában, csupán a lélegzetvételeinek hangja hallatszódott tőle. Viszont a szemei, amelyeket Cale-re szegeződtek, rendkívül rosszindulatúak voltak.
Bármilyen hála helyett, amiért megmentette őt, úgy látszott, hogy telve volt rettegő gondolatokkal arról, hogy valaki más fogja kínozni, ahogy haraggal is, és nehezteléssel emberekkel szemben.
– Ne bámulj így – mondta közönyösen Cale a sárkánynak.
’Oh, egy kissé kifulladtam.’
Cale kifulladt, ahogy próbált lépést tartani Choi Hannal, akinek látszólag semmilyen gondja nem volt a futással.
’Choi Hannal kellett volna cipeltetnem a sárkányt?’
Az 1m hosszú sárkány egészen nehéz volt. Nem lenne ilyen nehéz, ha képes lett volna rátenni a kezét a ’Szív Életereje’ nevű ősi erőre.
Cale szorosan fogta a sárkányt a karjaiban, hogy ne dobja el mérgében. Lehetetlen, hogy itt hagyja azután, hogy ennyi erőfeszítést beleölt, hogy megmentse.
A sárkány tovább nézte őt. Cale fekete ruháját elkezdte beborítani a sárkány vére.
Miután futottak a sötét és keskeny járaton néhány percen keresztül, Choi Han váratlanul megszólította Cale-t:
– Van egy fal előttünk.
– Üsd meg a fal közepét, azonos erővel, mint korábban. Aztán tovább futunk, ahogy megbeszéltük.
– Értettem!
A cicák leugrottak Choi Han válláról, és futni kezdtek. Choi Han némi erőt tett az öklébe, és megütötte a fal közepét ugyanannyi erővel, mint korábban.
Bumm!
A fal majdnem azonnal összedőlt, és látták az éjszakai égboltot. A barlangon kívül voltak. Ez alkalommal Cale vette át a vezetést, ahogy körbe nézett.
Ezért kellett nekik a Manna Zavaró Eszközt, hogy az egész hegyen tudjanak dolgozni. Venion a titkos járat bejáratához is elhelyezett mágikus felvevő készüléket. Nagyon alapos ember volt.
Cale nem tudta pontosan, hogy hol van a bejárat, ami szükségessé tette, hogy a Manna Zavaró Eszköz az egész hegyen működjön.
Nem sok idejük maradt hátra. Ki kellett jutniuk a mágikus felvevő készülék hatásköréből az elkövetkező 1 vagy 2 percben. De ennek nem szabadna gondot jelentenie.
Choi Han Cale-t követte, és új nyomokat hagyott hátra a jelenlétükből, vagy eltüntetett néhány nyomot, ahogy elhaladtak. Miután túlélt olyan sokáig magában a Sötétség Erdejében, szakértője volt a nyom készítésének és követésének. Miután futottak a titkos járat bejáratától nagyjából 2 percet, Cale az órájára nézett.
– Állj.
A risztók, amik a területen bekapcsoltak, váratlanul elhallgattak. A Manna Zavaró Eszköz lekapcsolt.
– Hú-
Vett mély levegőt Cale, nyugtatva a hevesen verő szívét. Az Elpusztíthatatlan Pajzs a szíve körül erőt gyűjtött minden alkalommal, amikor a szíve így vert, csak arra az esetre, ha vészhelyzet lenne.
’Nincs tervben, hogy most használjam.’
Habár Cale nem tervezte még, hogy használja ezt a pajzsot. Miután kiszabadították ezt a sárkányt, és elbúcsúztak a következő városban Choi Hantól, azt tervezte, hogy megszerzi a ’Szív Életereje’ ősi erőt, hogy megerősítse a pajzsot. Csak ezt követően használja majd a pajzsot.
Most, hogy volt ideje körbe nézni, Cale lenézett a sárkányra. Aztán elmosolyodott.
A lázadó tekintet eltűnt, és a sárkány ámulva nézett fel az éjszakai égboltra. Ez volt az első alkalom az élete négy éve alatt, hogy a sárkány mást is látott a barlangfalon kívül. Cale megértette, hogy mit érzett a sárkány, és adni akart neki még egy kis időt, de nem tehette meg.
Letette a fűre a sárkányt és tovább nézte. A sárkány egyenesen visszanézett rá. A szemei ismét megteltek haraggal és megvetéssel, ahogy összegömbölyödött, és támadásra készen nézett ki.
’Nem csoda, hogy négy évig kínozni kellett. Nem hátrál meg.’
Személy szerint, Cale ezért kedvelte ezt a sárkányt. Különbözött tőle. Bántalmazott árvaként felnőve Cale, nos, Kim Rok Soo meg adta magát. Ezt követően nem akart a történet főszereplője lenni, mint Choi Han. Miután megadta magát egy olyan helyen, amelyet otthonnak hívott, nem gondolta, hogy lenne ereje küzdeni a világ ellen.
– Hé.
Cale biztosra ment, hogy a sárkány őt nézi, aztán elővett egy pár kesztyűt és egy olló-szerű tárgyat. Sok mágikus pecsét volt mind a két pengén, hogy vágjon. Aztán felvett áramellenálló kesztyűket.
Ez a vágó az egyike volt a két tárgynak, amit Billos nevén bérelt. Ez nem olyasmi volt, amit kölcsön tudták kérni pénzzel.
’– Nem tudom, hogy mért van rá szüksége, de, ifjú mester, remélem, hogy élve látom majd a fővárosban.
– Úgy gondolod, hogy meg fogok halni?
– Csak annyit tudok, hogy felfordulást tervez csinálni.
–… Fogd be.’
Cale a Billos-szal folytatott beszélgetésre gondolt, mielőtt ráébredt, hogy a környezete váratlanul rendkívül elcsendesedett. Choi Han zavaros tekintettel nézett a vágóra, miközben a cica testvérek elmentek Cale-től, és Choi Han mögé rejtőztek el.
A sárkány még mindig csak bámult rá.
– C – csettintett a nyelvével a válaszukra, és megközelítette a sárkányt. A manna elzáró lánc olyasfajta anyagból készült, ami hasonló volt a gumihoz. Ha fémből készült volna, akkor nem fért volna rá a felnőtt sárkányra. Ezért készítették olyasmiből, aminek rugalmassága volt.
Aztán megragadta a sárkány nyakát.
– Ha – vettek mély levegőt a cicák.
Azonban Cale figyelmen kívül hagyta őket, ahogy tovább folytatta, mivel a legjobb volt olyan gyorsan megtenni, amennyire lehetséges volt. A vágó a sárkány nyakához közeledett. Az éles penge fénylett a holdfényben, és a sárkány csak Cale szemére figyelt. Cale szemei érzelem mentesek és békések voltak.
A sárkány lehunyta a szemeit.
Ebben a pillanatban egy pattanás hangot hallottak, ahogy valamit elvágtak.
Siss. Siss.
A manna elzáró lánc szikrázott Cale kezeiben.
– Mit bámulsz?
Gúnyolta ki a sárkányt, amely újra kinyitotta a szemét, hogy rá nézzen, és levette az egyik kesztyűjét, és odaadta Choi Hannak. Choi Han felvette a kesztyűt, és Cale odaadta neki a láncot, mielőtt elővette a zsebéből a főzetet.
A legmagasabb szintű főzet. Még ez is jó kis pénzbe került. Cale rosszul érezte tőle magát, hogy juttatást kért az indulása előtti néhány napban. Cale csettintett a nyelvével, és élesen rámeredt a sárkányra.
– Tudod, mennyi pénzt költöttem rád?
A sárkány hallotta ugyanazokat a szavakat, amiket elég gyakran hallott. Születése óta majdnem minden nap hallotta. Miért nem hallgatsz rám, amikor annyira sok pénzt költöttem rád? Azt hiszem még egy kevés verés kell neked. Aztán megverték. Azt mondták, hogy abba kell hagynia, hogy magára gondoljon csak, és hallgatnia kell rájuk, ahogy tovább verték.
Viszont.
– Mivel ennyire sok pénzt költöttem rád, gyógyulj fel rendesen, te ostoba bohóc.
A sárkány nem érzett fájdalmat.
Cale nagyjából a főzet felét ráöntötte a sárkány hátára, a maradékot beleöntötte a szájába. Hála az égnek, a sárkány nem állt ellen, és lenyelte.
Néhány perc múlva, Cale csak arra tudott gondolni, hogy ez tényleg egy sárkány volt. A manna, ami egyenértékű volt a sárkány szívével és az erejének a forrásával, elkezdett mozogni a testében.
A sárkány testén lévő összes sérülés azonnal eltűnt, és egy kék aura, ami úgy tűnt, hogy a sárkány mannája, körbe vette a testét, mint a szél.
Ez a változástól, ami bekövetkezett, Cale azonnal arra gondolt, hogy mennyire ijesztő és erős teremtmények is a sárkányok ebben a világban.
– Hé.
A sárkánynak semmilyen oka nem lehetett már, hogy megsérüljön. Az okos sárkány látszólag megértette, hogy mi történt a testével, ahogy a szemeibe teljesen visszatért az élet.
Cale tett egy lépést a sárkány felé. A baba sárkány összegömbölyödött, miközben tovább figyelte Cale-t. Cale figyelmen kívül hagyta a sárkányt, és megkérdezte:
– Mihez akarsz most kezdeni?
Cale elmosolyodott, miközben nézte a sárkányt, ami néma maradt.
– Tudom, hogy beszéled az emberi nyelvet. Te egy sárkány vagy. A legokosabb és legerősebb teremtmény ezen a földön – kérdezte ismét Cale: – Mihez akarsz kezdeni, ha egyszer szabad vagy?
–… Én.
A sárkány megszólalt. A sárkány tényleg tudta, hogyan beszélje az emberi nyelvet. Sokkal okosabb volt, mint az emberek. Kizárt, hogy ne tanulta volna meg az elmúlt négy évben az emberi nyelvet.
– Én.
A sárkány érezte a szívében. A jelenlegi erővel, könnyedén meg tudná ölni a férfit maga előtt. A hátul álló férfitól félt, de lehetséges volt számára, hogy élve elmeneküljön. Megszerezte az erőt, amire olyan sokáig várt, hogy birtokolja.
Ezért mondta ki végül azt a dolgot, amit újra és újra elmondott magának gondolatban az elmúlt négy évben. Viszont, ez volt az első alkalom, hogy hangosan kimondta:
– Élni fogok.
Élni fog, mindegy, hogy mibe kerül.
– Elmegyek.
El fog innen menni.
Felfedte a belső gondolatait.
– Nem fognak megszelídíteni.
– Igen. Igazad van – értett egyet vele Cale – Sárkány vagy. EGY SÁRKÁNY. Jogod van hozzá, hogy szabadon élj.
Még egy négy éves sárkány is erősebb volt, mint a legtöbb állat ebben a világban. Elég ereje volt, hogy magában túléljen, és általában a sárkányok rendkívül önállóak és büszkék voltak. Rendszerint ki akarták alakítani a saját búvóhelyüket, amint nagyjából 2 évesek lettek. Ez teljesen mérföldekre volt egy 2 éves embertől.
Cale belenézett a sárkány szemébe, ami még mindig nem bízott az emberekben, és szigorúan megszólalt:
– Nem fogok gondoskodni rólad.
Cale-nek nem volt oka rá, hogy gondoskodjon egy olyasvalamiről, ami erősebb volt nála. Ráadásul túl sok potenciális fejfájás is volt, hogy maga mellett tartsa, hogy visszafizesse Cale segítségét. Különbözött a Macska Törzs gyermekeitől, Ontól és Hongtól. Egy sárkány túl ment Cale határain.
A sárkány nem tudott megbízni Cale-ben.
– Hazug. Az emberek jók a hazudozásba.
Most harag volt a sárkány szemeiben. Ez a harag, viszont, nem Cale-re irányult. A sárkányok természetesen születtek rengeteg büszkeséggel. Ez a harag azokból az évekből származott, amikor a büszkeségét eltiporták az emberek.
– Ezt hiszem, ez igaz. Én is elégszer hazudok.
Cale könnyedén elfogadta a sárkány szavait, és tovább beszélt:
– Élj, ahogy szeretnél. Mit akarsz csinálni?
– Én…
A baba sárkány felemelte a fejét, hogy felnézzen az éjszakai égre. Különbözött a barlangi sötétségtől. Sötét volt, de volt fény is.
– Utálom az embereket. Szabad akarok lenni.
– Jó.
Cale felkelt az üléséből. Aztán kivett némi közép kategóriás főzetet, és egy kisebb erszényt a mágikus táskából, és belerakta a főzeteket a táskába, mielőtt a sárkánynak adta.
– Élj szabadon.
A sárkány fekete pupillája kitágult, és elkezdett remegni. Viszont, semmi kétség és neheztelés nem volt a szemeiben. Természetesen, Cale-t nem érdekelte.
’Ennek elégnek kell lennie.’
Kiszabadította a sárkányt, megszivatta Veniont, megmentette a falut, és segített Choi Hannak megérteni, hogy mit jelent a szabadság, hála a sárkánynak.
De a legfontosabb, nem kell felelősséget vállalnia a sárkányért. Látta a szemeiben, hogy nem akarja követni őt. Ez egy nagyon jó befejezés volt. Elégedetten szólt a csapata tagjaihoz:
– Menjünk.
Megbánás nélkül fordított hátat a sárkánynak, és elindult sétálva. Choi Han csendesen követte Cale-t, és arra összepontosított, hogy megváltoztassa a nyomaikat. A cicák, akik egy pillanatig tétováztak, látták, ahogy a sárkány elfordította a tekintetét Cale-ről, mielőtt követték volna őt.
Amint már a Macska Törzsből a testvérpár is elfordult tőle, a sárkány felemelte a fejét, és nézte őket távozni.
–… Utálom az embereket… gonoszak…
Valamilyen okból, a sárkány jobban odafigyelt az ember hátára, annak a fajnak, amelyik idegesítően hozzászokott és utált, ahelyett, hogy az éjszakai eget nézze, amelyet először látott.
Hong lassan megközelítette a nővérét, Ont, ahogy Cale-t követték.
– Noona, szerintem követni fog minket.
– Aha. Én is így gondolom.
– Kapni fogok egy kisöcsit?
– Úgy tűnik.
Beszélgettek maguk közt a cicák, de Cale felhorkant és visszavágott nekik:
– Esélytelen. A sárkányok rendkívül büszkék, és sosem fogadnák el, hogy egy ember alatt legyenek. Ráadásul, ez a sárkány utálja az embereket.
On az arckifejezésével úgy tűnt, hogy nem ért egyet. Ha egy cicának van gúnyolódó arckifejezése, akkor az valószínűleg olyan lenne, mint ami most On arcán ült. On megrázta a fejét, és csendesen motyogott:
–… Nem hiszem.
–.. Aha.
Hong maga mögé nézett, mielőtt egyet értett volna a nővérével. A Fekete Sárkány még mindig az ő irányukba nézett. Hong már biztos volt benne. Ez a sárkány élvezni fogja egy darabig a szabadságát, mielőtt megosztja a bifszteket vele a jövőben.
Cale megparancsolta a két cicának, akik mögötte sutyorogtak egymásnak:
– Menjetek összeszedni a gömböt.
A testvérpár elment a gömbért, hogy tudjanak bifszteket enni. Cale nem is nézett rá a testvérpárra, ahogy megpaskolta Choi Han vállát:
– Szép munka.
Ma kellett lennie az első alkalomnak, hogy Choi Han megmentett bármit is. Ott volt az a harc korábban a banditákkal, de az inkább védelem volt, mint mentés.
Természetesen, a regénybeli tényleges történések megváltoztak arról, hogy a falusi embereket megmentette a regényben a sárkánytól, arra, hogy megmentette a sárkányt, akit a regényben tulajdonképpen megölt, de a fontos az volt most, hogy „megmentett” valakit.
– Cale-nim.
– Mi az?
Choi Han egy darabig csendben maradt, miután megszólította Cale-t, mielőtt végül elkezdett beszélni:
– Mi van, ha a sárkány úgy dönt, hogy élni, mint követni akarja önt, Cale-nim?
– Sosem történne meg.
– Mi van, ha. Hipotetikusan.
’Hipotetikusan?’
Cale gondolkodott rajta egy darabig, mielőtt könnyedén válaszolt volna:
– Nem gondolkodok ’mi van, ha’ dolgokon, vagy a múlton.
Valamiért, Cale-t váratlanul kirázta a hideg, és most először nézett a háta mögé, amióta elsétáltak a sárkánytól. Hála az égnek, a Fekete Sárkányt nem lehetett látni.
Cale megkönnyebbülten sóhajtott fel, mielőtt visszatértek a fogadóba, és elaludtak. Ezért nem tudta, hogy a sárkány először használt mágiát, hogy láthatatlan legyen és az ablakában üljön hosszú ideig, mielőtt távozzon. A sárkány erősen szorította a főzetekkel teli táskát, amit Cale adott neki.
Másnap Cale-nek kora reggeltől foglalkoznia kellett Choi Han kérdéseivel.
– Cale-nim. A város, ahova néhány napon belül megérkezünk. Az a középső pont?
Már majdnem eljött az ideje Choi Hannak, hogy kifizesse a „tartozását”, amiről Cale beszélt.
Ez azt is jelentette, hogy Cale közelebb került, hogy megszerezzen még egy ősi erőt magának. Eredetileg, a regényben, a Stan Márki család legidősebb fia, az, akit Venion tolt ki, találja meg az ősi erőt, nagyjából egy hónapon belül. Ez volt az utolsó reménysugara, de sajnálatosan, végül egy olyan erő volt, amit nem tudott használni.