A Gróf család szemétje – 17. fejezet – Távozás (4. rész)

– Ifjú mester, ez a legjobb szobánk – mondta az öregember.
– Elfogadhatónak tűnik.

Az öregember bevezette Cale csapatát a fogadóba. A fogadó külseje olyan rusztikusnak tűnt, mint a falu, de volt benne minden, amire szükséged lehet, valószínűleg, mivel a Henituse tar-tományt látogató kereskedők itt szálltak meg utazásaik során.

– Ez az első alkalom, hogy egy nemes száll meg nálunk. Kérem, nézzen kedvezően ránk, még ha valahol hiányosságaink is vannak, és tekintsen rá úgy, mint egy helyre, ahol kisebb emberek élnek.

Cale az öregemberre meredt. Nyugodtabbnak tűnt, mint amikor Venion Stannal beszélt, de még mindig ijedtnek tűnt attól, hogy egy nemes fog megszállni a fogadójában.

Felőle rendben volt egy kevés nyugtalanság, de a túl sok Cale-nek is kényelmetlen volt.

’Ez nem jó így.’

Cale megpaskolta az öregember vállát, és megpróbálta megnyugtatni:
– Öreg. Nyugodj meg. Nem kedvelem az embereket, akik ennyire lealacsonyítják magukat. Ez az a hely, ahol a tartományunkba tartó és onnan jövő emberek megszállnak. Esélytelen, hogy egy ilyen helynek hiányosságai legyenek.

Az öregember pupillája remegni kezdett. Megnedvesítette a felső ajkát a nyelvével, mielőtt egy kis tétovázás után, végül megszólalt:

– Ifjú mester, sok Önhöz hasonlóan kedves ember van a Henituse tartományban?
– Mi a francról beszélsz?
– Elnézést?
– Én vagyok a legnagyobb szemét a tartományunkban. Majdnem mindenki, akit találsz ott, jobb személyiséggel bír, mint én.
– Oh – engedett ki levegőt az öregember.

On és Hong, akik elfoglalták a szobában a kanapét, nyávogtak és a fejüket rázták, de látszólag senki nem vette észre.

– Mehetsz a dolgodra.

Az öregember mélyen meghajolt Cale elbocsátására, és távozott a szobából. Cale idegesítőnek találta, hogy az öregember még mindig merevnek tűnt, de úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele.

Kop-kop-kop.
Valaki kopogott az ajtón.

– Szabad.
Az ajtó kinyílt, és Hans megbízott komornyik hozott be egy kis dobozt.

– Ifjú mester, csak ezt az egy dobozt kérte, igaz?
– Igen. Add ide.

Hans megbízott komornyik érdeklődést mutatott, ahogy odaadta Cale-nek a dobozt. Ez volt az egyetlen poggyász, amit Cale személyesen hozott magával. Csak azt gondolta volna, hogy al-kohol vagy nassolni való van benne, ha normális doboz lett volna, de ez a doboz nem volt nor-mális.
A legmagasabb szintű mágikus doboz volt mágikus lakattal. A mágikus doboz pecsétje a Flynn Kereskedő Céh logója volt, egyike a három legnagyobb kereskedő céhnek, és az, amelyiknek bizalmas kapcsolata volt a Henituse családdal.

Cale közönyösen jegyezte meg, miközben Hanst nézte:
– Nem kellene a komornyiknak elrejtenie az érzelmeit az arcán? Főleg a kíváncsiságot?
– A komornyik megfelelő etikettjének egyike, hogy minden érzést megmutat a mesterének – mondta Hans.
– Vicces ember.
– Azt hiszem, hogy egy kissé vicces vagyok.

Valakinek, aki nem akart a fővárosba menni másért, csak a cicákért, Hans eléggé szemtelen volt, de Cale még mindig úgy gondolta, hogy ő még sokkal jobb jelölt volt a többi komornyik jelölt. Látva, hogy Hans kezd hozzá szokni, Cale normálisan válaszolt:

– Kifelé.
– Igenis, uram.

És Hans azonnal távozott, mint mindig. Ellenben, volt egy kérdése az utazásukkal kapcsolat-ban, mielőtt becsukta az ajtót:

– Három napig itt maradunk?
– Igen – felelte Cale – Gondoskodj mindenről.
– Igenis, uram – felelte Hans, ahogy becsukta az ajtót.

A Kapitány Helyettesen kívül, aki a menet biztonságáért felelt, Hans felelt minden másért. Viszont nem mutatta, hogy nehezére esne megtenni, és hatásosan gondoskodott mindenről.

– Jó komornyiknak tűnik – mondta az ezüst cica, On, ahogy megközelítette Cale-t.

Cale bólintott. Aztán a vörös cica, Hong, tette hozzá:
– Nem is tűnik úgy, hogy nehezére esne.

Cale is egyet értett ezzel a megállapítással. Ron egy dolog volt, de Ron mellett, Hans volt az, akinek a legkevesebb nehézsége volt Cale-el foglalkozni. Félt Cale-től, de nem találta nehéz-nek. ’Egy elég rendes komornyik.’

Cale félretolta a felé igyekvő cicákat, és kinyitotta a dobozt. A mágikus lakattal lezárt doboz kinyitásának módszere könnyű volt. Cale ujjlenyomata. Ez volt az egyetlen kulcs, ami ki tudja nyitni ezt a bizonyos dobozt. Cale a mágikus pecsét közepére illesztette a mutatóujját.

Bíp. Klikk.
A doboz kis hangot hallatott, mielőtt kinyílt.

A dobozban tárgyak voltak, amiket Cale a fővárosba indulás előtti négy napban készített össze.

– Kíváncsi vagyok, hogy mi ez.
– Nagyon kíváncsi.

Cale figyelmen kívül hagyta a két arany szempárt, ami őt figyelte, és csak felületesen válaszolt:
– Dolgok, amik segíteni fognak megmenteni egy szegény lelket, átverni egy szemétládát, és megakadályozni, hogy megsérüljek.

On és Hong érdeklődve nézett fel rá, de Cale csak elégedetten cirógatta meg a dobozban lévő tárgyakat. Visszaidézte a távozása előtti beszélgetését Billos-al, a Flynn Kereskedő Céh fattyá-val:

’– Ifjú mester, mégis hol szándékszik ezeket a tárgyakat használni?
– Nem látom be, hogy miért kellene megmagyaráznom neked.
–… Értem. De jó kis pénzbe fog kerülni, hogy mindezt megvásárolja.
–… Lehetséges bérelni őket?
– Önnek, természetesen, lehetséges.’

A dobozban lévő dolgok többsége mágikus tárgy volt. Cale számított rá, hogy drágák lesznek, de tényleg túl sok volt. Cale-nek fel kellett használnia az apjától kapott összes juttatást. Rá-adásul vissza kellett adnia az összeset Billos-nak, amint a fővárosba ér.

’Idegesítő. Nem akartam összeköttetésbe kerülni vele a fővárosban, de nincs más választá-som.’

’– A tárgyak közül kettőt nem bérelhetnek ki külső személyek. A nevem alatt béreltem ki őket, Önnek. Szóval vissza kell őket juttatnia nekem a fővárosban. Személyesen.
– Hogyne.’

Cale megragadta az egyik tárgyat a dobozban. Ez egy kerek, fekete gömb volt sok szimbó-lummal tele vésve. A vörös cica, Hong, Cale térdére rakta a mancsait, hogy megkérdezze:

– Nagyon kíváncsi erre.
– Egy Manna Zavaró Tárgy. Majdnem 1 billió gallont ér.

Ha. On és Hong is levegőhöz kapott.

– 20 millió gallonért lehet bérelni.

Hong lassan leengedte a mancsait, amik Cale térdén voltak, mielőtt az ágy sarkába ment a nővérével, Onnal. Próbálták a lehető legnagyobb távolságot tartani a fekete gömbtől.

Cale felidézte a gömbbel kapcsolatos információit. Billos pontosan megtalálta azt a tárgyat, amit Cale keresett.

’– Zavart kert a manna áramlásában egy bizonyos területen belül, amitől a mágikus eszközök nem működnek. Elég erős ahhoz is, hogy ha valami olyasmi, mint egy hegy felrobbanása, sem töri el.
– Akkor egy olyan, mint egy felügyelő eszköz, azonnal eltörik?
– Természetesen. Viszont, 27 órával előre el kell helyezned. Úgy készítették el, hogy lassan töltse bele az erőt, ami meg fogja zavarni a manna áramlását, így a mágusok nem veszik észre.
– Mennyi ideig tart ki?
– 40 perc. Hát nem nagyszerű? Persze, ha vannak mágusok a közelben, képesek 5-10 percen belül megoldani a problémát.
– Észben fogom tartani.’

Cale szája sarka felgörbült. Ez volt a legdrágább tárgy, amit Billos-tól bérelt, de az úton sokszor fogja használni.

’Tetszik, hogy ennyire tartós.’

A Flynn Kereskedő Céh egy nagyon hasznos hely volt. Cale elégedetten mosolygott, mielőtt odadobta a fekete gömböt, aminek nagysága kisebb volt egy kisgyermek öklénél, a sarokban guggoló cicákhoz.

– Huk!
Miaú!

Az egyikük levegőért kapkodott, míg a másik nyávogott és elkerülte a fekete gömböt, de végül csendesen ülniük kellett Cale előtt, a szemük előtt a fekete gömbbel.

– Tudjátok, hogyan kell térképet olvasni, igaz?

On a farkával csapkodta a földet, ahogy válaszolt:
– Természetesen. Egy időben mi voltunk a Köd Macska Törzs lehetséges örökösei.
– Igen – mondta Hong – Nővéremnek igaza van.

Cale egy újabb fontos tárgyat vett elő a dobozból, egy térképet. Nem volt nagyon részletes, csak általános iránypontok szerepeltek rajta a Henituse tartomány körül. A legtöbb kereskedő, aki a Henituse tartományból jött vagy ment, ezt a térképet használta.

– Ebben a faluban vagyunk jelenleg.

Cale rámutatott a falutól jobbra lévő hegyre:
– Látjátok ezt a hegyet?
– Látom.
– Nagyon könnyű látni.

Ezt mondta Billos.

’Oh. A hatókör hasonlít a tartóssághoz.’

Egy hegy.

– Ha lementek ezen a hegyen, látni fogtok a távolban egy villát. Mögötte van egy barlang.

Jelenleg nem volt mágus a Fekete Sárkány környékén. A Mágikus Torony emberei tiszteletben tartották a Sárkányokat, mint a legmagasabb mágikus faj, és nem kívánták, hogy az emberek kínozzanak és megszelídítsenek egy sárkányt. Ők ezt a mágia meggyalázásának tekintették.

A barlang és a villa körüli emberek lovagok és katonák voltak, akikben a Márki megbízott, va-lamint olyan emberek, akik a piszkos munkát végezték nekik.

– Egyáltalán ne menjetek a közelébe. Nem kaphatnak el titeket.

Cale hallott ennek a két gyermeknek a helyzetéről. Ezért volt benne biztos, hogy meg tudják csinálni, de azért szerette volna figyelmeztetni őket. Rossz lenne, ha a kíváncsiságuk arra ven-né rá őket, hogy a barlang közelébe menjenek.

– Valamit kínoznak odabent. Meg fogjuk menteni, ezért kell óvatosnak lennetek.
– Valami?
– Igen. Még nálad is fiatalabb, Hong.
–… Nálam is fiatalabb?
– Igen. 4 éves.

Persze, ez a 4 év is elegendő volt, hogy Ont vagy Hongot elrepítse, amint a mannaelzáró lán-cokat leveszik.

– Meg fogjuk menteni?

On és Hong szemei felragyogtak, ahogy a mancsaikkal lenyomták az ágyat.

– Megmenteni? Persze. Csak maradjatok a macska alakotokban, és ássátok el a gömböt a he-gyen anélkül, hogy elkapnának titeket.

Annak az esélye, hogy macska alakban elkapják őket, szinte nulla. Cale belerakta egy kis er-szénybe a fekete gömböt, mielőtt On nyakába rakta volna, mint egy nyakláncot.

– Hol kellene elásnunk?
– Bárhol a hegyen.
– Tényleg, bárhol?
– Igen.

A testvérek egymásra néztek, mielőtt bólintottak:
– Könnyű.
– Még a Macska Törzsünk vénjei mellett is képesek voltunk elosonni.

Cale egyet értett velük:
– Számotokra könnyűnek kell lennie. Elég jártasságotok van hozzá. Alapból nem kérnék meg valaki haszontalant, hogy megtegyen ilyesmit.

A két cica ismét felnézett Cale-re az arany szemeikkel. Ez a testvérpár, akiket majdnem meg-ölt a saját törzsük, mert nem voltak képességeik, habár soha nem is kapták meg az esélyt, hogy tanulhassanak, elérzékenyültek. A farkukat csóválták, és az orrukat ráncolták, hogy visz-szatartsák a könnyeiket.

Cale megértette, hogy mire gondolt a páros, és szigorúan folytatta:
– Annyi húst adok nektek, amennyit akartok, amint sikeresen visszatértek.

A testvérpár azonnal kiugrott az ablakon, lopakodva mentek fel a hegyre.

Természetesen, a testvérek úgy tettek, ahogy arra Cale számított, és elnyerték a jutalmukat. Sikeresen szereztek egy 10-es szintű bifszteket maguknak. Másnap Cale megitta a limonádét, amihez már hozzászokott, és megkérdezte Choi Hant:

– Láttál már sárkányt?

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >>

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *