A Gróf család szemétje – 15. fejezet – Távozás (2. rész)

Annak érdekében, hogy azt az eredményt kapja, amit akart, Cale-nek odakint kellett táboroznia. Nem voltak falvak az úton egészen addig a faluig, ami közel esett a Fekete Sárkány titkos barlangjához.

Miaú.
A piros Macska Törzsi cica, Hong, nyávogott és a farkát csóválta, ahogy izgatott volt. Azért volt, mert ínycsiklandozóillat töltötte be a környéket.

’A nap öröme abból származik, ha ínycsiklandozó vacsorát eszel.’ – gondolta Cale. A meleg vacsora volt a vége jelzése a hosszú és kimerítő napnak, és a kezdete a nyugtató éjszakának.

A ma este főfogása nyúl húsos leves volt.

– Francba.

Ez Ron műve. Cale oldalra fordította a fejét. Choi Han, az illető, aki elkapta a nyulakat, boldogan ette a levest.

Miaú.
On és Hong a lábát paskoltam, kérve, hogy adja nekik, ha ő nem kéri. Hans arcán széles mosoly ült, ahogy óvatosan megközelítette a két gyermeket:

– Szeretnének a mi értékes cica-nimjeink enni jerky-t, amit készítettem nekik? Nagyon egészséges, só és tartósítószer nélkül.

On és Hong, természetesen, figyelmen kívül hagyta Hanst. Hans, aki nem tudta, hogy a Macska Törzs tagjai voltak, ezt a pofátlanságot aranyosnak találta, és tovább időzött körülöttük.

Annak ellenére, hogy meg volt az első csatájuk, ez egy nagyon nyugodt és békés környezet volt. Viszont, a lovagok légköre valahogy különösnek tűnt. Folyton Choi Han felé pillantgattak, aki Cale mellett ette a levesét. A Kapitány Helyettes tele volt gyötrelemmel.

– C – csettintett a nyelvével Cale.
Cale csapata ma több tucatnyi banditával kellett, hogy megküzdjön. Az, aki a legtöbbel elbánt a banditák közül, természetesen Choi Han volt. Nem ölte meg a banditákat. Viszont nem volt gondja levágni egy-egy végtagot, vagy mély sebet hagyni. Nem csak ez, de hihetetlen sebességgel is csinálta.

’– Ifjú mester, a harcnak vége – jelentette a Kapitány Helyettes Cale-nek, arcán döbbent arckifejezéssel. Nem várta, hogy ilyen hamar vége lesz.
A banditák voltak azok, akiket egy közeli területen kilöktek a hatalomból. A banditák, akiket ostobának gondoltak, a határukon voltak, és úgy érezték, hogy képesek elbánni 5 lovaggal a számaiknak hála.

Sajnálatosan az első célpontjuk pont Cale kocsija lett Choi Hannal.

Az ok, amiért a Kapitány Helyettes arca teljesen sápadt volt, nem a banditák ereje miatt volt. Choi Han közelítette meg legközelebb a Kapitány Helyettest, és hozzátette:

– Könnyű harc volt. Még bemelegítésnek is kevés.

Cale látta, ahogy a Kapitány Helyettes összerezzen Choi Han szavaira. Látta, ahogy Choi Han vigyorgott, miközben nézte, ahogy a Kapitány Helyettes összerezzen.

’Tényleg nem az a típus, aki hagyja, hogy az emberek úgy szórakozzanak vele, ahogy kedvük tartja.’ – esélytelen, hogy olyasvalaki, mint Choi Han, akinek semmi gondja nem volt megverni a Gróf fiát, kedves lenne és hagyja az embereket tovább szórakozni vele.’

– Nincs étvágya?

Cale frusztráltnak tűnt, ahogy Ron megközelítette a szokásos jóságos mosolyával. Oda-vissza pillantott a nyúlleves és Ron között, mielőtt ráébredt volna valamire. Az öregember élvezte, hogy viccet csinál belőle.

– Igen. Egyáltalán nincs.
– Rosszul érzi magát? – válaszolt Choi Han az állítására.
– Nem, semmi ilyesmi – felelte Cale, magában arra gondolva, ’Semmi bajom nem lenne, ha bármi mást kaptál volna el nyúl helyett.’

Cale Choi Hanra nézett, és intett Choi Hannak, hogy ne foglalkozzon vele.

Viszont Choi Han tovább nézett rá, arcán komoly kifejezéssel.

– Mit bámulsz? – kérdezte Cale.
–… Ez volt az első alkalma, hogy harcot élt át?

Cale csak közönyösen felelt Choi Hannak, aki komoly arckifejezéssel kérdezte:
– Milyen harc? Úgy érted, korábban a banditákkal?
– Igen – mondta Choi Han.
– Természetesen. Sosem láttam még ezelőtt ennyi banditát.
– Értem – mondta Choi Han. Bólintott, és magának motyogott: –… Biztos az első alkalom lehetett, hogy szembe nézett a halál lehetőségével.

Ha. Az egyik katona levegőért kapott.

Ha! Cale hangosan szívta be a levegőt, mintha teljesen ledöbbent volna.

’Első alkalmam szembenézni a halál lehetőségével, a csudát. Tudod te, hogy milyen nyugtalan voltam az elmúlt napokban miattad?’

Nem erről volt szó. Ron mosolya, ahogy Choi Han visszahozta a nyulakat, Beacrox látványa, ahogy a szakácskését élezte, Cale miattuk is nyugtalan volt. Cale elkezdett merengeni az összes nyugtalan pillanaton, amit átélt, mióta elhagyták a Henituse tartományt.

’Most már tényleg nincs étvágyam.’

Teljesen elvesztette az étvágyát. Csing. A Cale kezében lévő kanál csak beleesett a tál levesbe. Ezért nem vette észre, hogy a katonák megértő tekintettel néztek rá, vagy hogy Choi Han nem figyelt tovább másokra maga körül, ahogy nosztalgikusan gondolt a múltra.

– Cale-nim – szólalt meg.
– Mi az?

Cale azon gondolkodott, hogy hogyan nem kell többé nyugtalannak lennie, mivel képes volt elkerülni, hogy péppé verjék, és ráadásnak megszerezte az Elpusztíthatatlan Pajzsot, amikor Choi Han hangja visszarántotta a valóságba.

’Miért beszél még mindig hozzám?’

– Az első alkalmat mindig nehéz kezelni – mondta Choi Han.
– Miről beszélsz?

Ahogy Cale egykedvűen visszakérdezett, Choi Han arcán kis mosoly ült, mielőtt leváltotta volna a higgadt kifejezés. A tekintete rendkívül komoly volt:

– Cale-nim, nem tanul egyáltalán harcművészetet?
– Semmi szükség rá – felelte Cale.
– Nem kellene legalább annyi erő, hogy megvédhesse magát?

Aggodalom volt a komolyságában. Cale elmerengett, hogy miért vált Choi Han váratlanul ilyen komollyá, de úgy döntött, hogy így is felel a kérdésre:
– Már így is van bőven lehetőségem.

Cale levette a szemét Choi Hanról, és körbe nézett. 15 katona, akik erősebbek voltak nála, és 5 lovag, akik jól teljesítettek volna, mindegy merre mennek. Csak néhány szolga volt rajtuk kívül, de Ron, Beacrox, a két cica és még a megbízott komornyik is erősebb volt nála.

Cale belenézett minden egyes ember szemébe, mielőtt visszanézett volna Choi Hanra, és megkérdezte:
– Te is látod őket, igaz?

’Ez a védelme a gazdag Gróf fiának.’

Cale elmosolyodott. Tudta, hogy meg fogják védeni őt. Természetesen, Ronban és Beacrox-ban nem volt biztos, de legalább azt megakadályozzák, hogy valaki megölje őt.

’És ők nem az egyetlen védelem.’

Cale úgy döntött, hogy őszintébb lesz Choi Hannal, aki itt ült, és őt nézte. Megpaskolta a szívét, ahogy válaszolt:
– Bízok a szívemben. Élni fogok.

Természetesen. Az Elpusztíthatatlan Pajzs, ami körbe veszi a szívét, meg fogja védeni. Nos, mindaddig, amíg elkerüli az olyan embereket, mint Choi Han…

Choi Han remegő szemekkel nézett Cale-re.

Miaú.
Miaú.

– Hm? Mit csináltok?

On és Hong megközelítette Cale-t, és elkezdték a kis mancsaikkal löködni a lábát. A mancsaikon lévő karmok fájtak, amitől Cale a szemöldökét ráncolta, de a Macska Törzs testvérpárja abbahagyta az evést, és elkezdte Cale lábába dörgölni a fejüket.

Katt. Choi Han letette az üres leveses tálját, és felállt az üléséről:
–… Gyakorolni fogok most a kardommal.
– Rögtön evés után?
– Úgy érzem, erősebbé kell válnom – felelte Choi Han.

’… Ijesztő kölyök. Elég erőssé akarsz válni, hogy elpusztítsd ez egész Földet?’

Cale undorodva fordult el. Ekkor Beacrox közelítette meg egy új étellel:
– Kérem, élvezze.
– Oh! Köszönöm.

Cale lenézett a tányérra, ami tele volt a legjobb minőségű fűszerekkel és jó minőségű bifsztekkel, és elmosolyodott.

– Keserű étel és ital, mint limonádé, a legjobb, hogy helyre hozzuk az étvágyát.

Ez volt az első alkalom, hogy Ron limonádét adott neki a teázóbeli interakciójuk óta. Cale csak figyelmen kívül hagyta a limonádét, annyira izgatott volt a bifsztek miatt.

– Ha mindenki befejezte az evést, hamarosan elkezdjük az esti edzést – hallotta Cale a Kapitány Helyettes hangos hangját, és elgondolkozott, ’Choi Han bizonyára motiválja a Kapitány Helyettest.’

Cale ránézett a feltüzelt lovagokat és katonákat, ahogy ették a bifszteket és még a nyúllevest is. A nyúlleves egészen jó volt, amikor kipróbálta. Persze a jerky-t, amit a cicák kínáltak neki, hajthatatlanul visszautasította. Nem volt fűszerezve, így hozzá sem nyúlna.

***

’3 nap.’ – számolta ki Cale, ahogy beértek a faluba – ’A Fekete Sárkány 3 nap múlva fog mannarobbanást okozni.’

Most már egy Vikomt tartományában voltak, ami pont a Henituse tartomány mellett volt. Egy villa tartozott a Vikomthoz, amit a hegyen építettek néhány éve, a falu jobb oldalán.

Természetesen, miközben külsőre azt mondták, hogy a Vikomt villája volt, a valóságban Stan Márkihoz tartozott, ahhoz az emberhez, aki miatt a Fekete Sárkány megőrül. A tartomány Vikomtja nem volt több, mint a Márki kutyája.

’És a hegyen, a villa mögött rejtőzik a barlang a Fekete Sárkánnyal.’

A Fekete Sárkány okozza a mannarobbanást, és ezzel elrepíti a barlangot és a hegyet. Cale rápillantott a kis csúcs jobb oldalára a hegynek, amin áthaladt, és csettintett a nyelvével.

Stan Márki családból Venion. Cale a Márki második fiára gondolt. Egy őrült pszichopata volt, aki megnyomorította a saját bátyját, hogy fellépjen az örökösi rangba. Ez a pszichopata látogatja gyakran a villát, hogy szórakozásból kínozza a Fekete Sárkányt.

– C – csettintett a nyelvével Cale.

Hans összerezzent tőle, és gyorsan odahívta Choi Hant, és megszólalt: – Ifjú mester, elmegyek Choi Han-nimmel, és gyorsan keresünk egy fogadót. Kérem, várjon egy kicsit.

A kocsi jelenleg megállt a falu bejáratában.

– Mindegy.
– Azonnal visszatérünk.

Cale bólintott Hans kijelentésére, miközben Choi Hant figyelte. Nosztalgikus tekintet ült a szemeiben. Mégis miért harcolna Choi Han egy olyan teremtménnyel, ami mannarobbanást okozott? Azért, mert nem volt képes ezt a kicsi és csendes falut elengedni.

Harris Falu. Ez a falu hasonló ahhoz a faluhoz, ami megtanította neki a szeretetet és gyűlöletet. Ezért mozdult, hogy megmentse azon falusiak életét, akiket még csak nem is ismert. Cale összeráncolta a szemöldökét, ahogy magához hívta Choi Hant:
– Choi Han.
–… Tessék?
– Siess vissza.

Ah. Egy kis lélegzet jött ki Choi Han száján. Ez a 17 éves fiúnak, aki több évtizedet élt, ártatlan mosoly jelent meg az arcán, ahogy bólintott. (Emlékezz, Choi Han valójában nem öregszik.)

– Igen, uram. Azonnal visszajövök.

Cale intett, mintha bosszús lenne, de Choi Han meghajolt, mielőtt gyorsan elindult volna a falu felé Hans-al. Cale, aki jobban kedvelte ezt a koncentráló Choi Hant, mint azt, akinek üres az arckifejezése, tovább figyelte őket, mielőtt összeráncolta a szemöldökét.

Látta a kocsit, ami gyorsan iramodott feléjük.

’Rossz előérzetem van.’

Cale úgy érezte, mintha valaki rendkívül izzadós kezekkel adna oda neki egy mérgezett almát. Ez egy nagyon keserű érzés volt. Az oka ennek a keserű érzésnek hamarosan kiderült.

– Micsoda…

Cale nem tudta elhinni.

Látta az idős férfit, aki nem volt képes elkerülni a kocsit, leesni a földre. Látta Choi Hant az idős férfi felé sietve, ahogy azt is, hogy a kocsi tovább megy le az úton, mintha mi sem történt volna.

’Micsoda klisé!’

Egy zászló lengedezett a kocsin. Egy piros kígyó. Stan Márki szimbóluma volt. Cale szemei elkezdtek remegni. Hamarosan megtörténik. Egy baleset fog történni.

Bang!
Choi Han előre vetődött, hogy megmentse az öregembert, és a lendülettől nekicsapódott az épület falának. Csak ekkor állt meg végre a fekete kocsi, ami Stan Márkihoz tartozott.

– Ha – eresztett ki Cale egy sóhajt, ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját. Úgy festett, nem volt más választása, mint odamenni egy ilyen klisés esemény helyszínére.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >>

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *