A Gróf Család Szemétje – 48. fejezet: Valahogy (6. rész)

Egy héttel később Cale leszállt a kocsiról. A kocsin, amiről leszállt, a Henituse Arany Teknős volt.

┍ Rég volt már.

Cale egyetértett azzal, amit a Fekete Sárkány mondott a fejében.

Cale éppen a Dicsőség Közterén volt. Hatalmas kerítés volt a köztér északi részén, amit a robbanás elpusztított.

Cale csak előre ment, egyedül a helyét kereste. A Henituse család lovagi dandárja, a Kapitányhelyettes vezetésével, Cale-el a formáció közepén sétáltak, hogy megvédjék őt.

Ahogy Cale sétált, hallott valamit, amitől kirázta a hideg.

– Oh, ifjú Ezüst Fény mester!
– Ifjú pajzs mester!

Cale azonnal a szemöldökét kezdte ráncolni.

– Khm, khm.
Cale érezte a Kapitányhelyettes vigyorát, ahogy kieresztett néhány hamis köhögést, és még jobban ráncolta a szemöldökét. A Kapitányhelyettes lejjebb hajolt egy kicsit, hogy Cale fülébe súghasson:

– Ifjú mester, azt hiszem most “ifjú Ezüst Fény mesternek” hívják önt. Khm, menő emberek, mint ön, kötelesek klassz beceneveket kapni.

‘Francba.’
Cale visszafogta az elméjébe a durva szavakat.

Ifjú Ezüst Fény mester, ifjú Pajzs mester, nem akart ilyen giccses és szégyenteljes dolgokat hallani. Ellenben, Cale tudta, hogy sokkal rosszabb is lehetne, ha a korona-herceg nem fojtotta volna vissza a pletykákat, így nem mondhatott semmit a dologról.

Csak annyit tehetett, hogy egykedvűen beszélt a Kapitányhelyetteshez, aki a vállát vonogatta.

– Biztos vagyok benne, hogy befejezik, ha iszok és úgy viselkedek, mint általában, igaz?
– Khm, ahem!

A Kapitányhelyettes nem tudott mit mondani, és elfordult. Ettől Cale elmosolyodott, de a mosolya azonnal el is tűnt. Azért, amit a Kapitányhelyettes legközelebb mondott.

– Azt hiszem, hogy az lenne a legjobb, ha elkerülné az alkoholt, hiszen még mindig lábadozik.

Cale hivatalosan még mindig lábadozott, és nem volt 100% az állapota.

A hivatalos történet az volt hogy megsérült, mivel a megszabott határon túl használta az ősi erőt, hogy így megvédje a tömeget, ezzel csodát művelt,a mi megakadályozta a robbanást.

Ez a csodával határos történet természetesen eredetileg a korona-hercegtől származott. Ezért volt a Henituse rezidencia személyzete elfoglalt, hogy megvédje a sérült Cale-t.

És nem csak a fővárosi személyzet. Cale az apjára gondolt, Deruth Grófra, aki néhány napja azt tervezte, hogy feljön a fővárosba. Ezt mondta a videó hívás közben Deruth:

‘– Cale, láttad az arcát azoknak a fattyúknak? Az édesapád mindegyiket megöli neked. Hogy mernek ilyesmit tenni valakivel, aki még egy kardot sem képes felemelni!’

Habár Deruth tudta, hogy Cale megszerzett egy ősi erőt, a tény miatt, hogy még Cale kishúga is jobb kardforgatásban, mint Cale, Deruth gyengének ítélte Cale-t.

‘– Csak azért, mert a Hanituse család nem cselekedett, nem azt jelenti, hogy gyengék vagyunk. Emlékezz Cale. Azért nem cselekedtünk eddig, mert erősek vagyunk. Senki sem tehet ilyesmit ellened a jövőben.’

Ezt mondta Violan Grófné, miközben Deruth Grófot nyugtatta. De ennek az igazságnak kellett lennie, mivel egyetlen nemes sem küldött üzenetet vagy jött meglátogatni Cale-t, amikor Cale elhagyta a palotát, és visszatért a saját rezidenciájára. Még Eric és kísérete sem jelent meg.

‘Ez megkönnyítette.’

Cale hasznosan töltötte a szabad idejét. Cale, aki előre nézett, ahogy sétált, látta a lovagot és a katonát, akik a bejáratot őrizték.

– Oh, ifjú Cale mester.
– Ellenőrizniük kell a személyazonosságom?

A lovag megrázta a fejét Cale kérdésére, és tisztelettudóan kinyitotta a bejáratot. Cale egyedül lépett be. Az emberek, akiknek ez alkalommal engedélyezték a belépést, jelentősen kevesebben voltak, mint a születésnapi ünnepség alkalmával, de Cale kivétel volt.

– Ifjú Cale mester, kérem, lépjen be.
– Nagyszerű, köszönöm. Továbbra is ilyen jól dolgozzanak.
–… Igenis, uram!

Cale arra gondolt, hogy a lovag valószínűleg agyonhajszolt, szóval megpaskolta a lovag vállát, ahogy a lovag meghajolt és élénken válaszolt neki. Aztán besétált, nem tudva, hogy a lovag még sokáig nézte, ahogy sétál.

Cale tovább sétált kényelmes tempóban a köztérre.

A Dicsőség Köztere.

A király úgy tervezte, hogy a mai nap megtiszteli az elhunytakat és medált ad bizonyos embereknek a terror incidens során tanúsított cselekedeteikért. Azok, akik medált kapnak, jogosultságot nyertek a mai napra a köztéren, hogy a második legmagasabb emelvényen álljanak, pontosan a király alatt.

Cale egy sokkal fényűzőbb fekete ruhát viselt, mint általában, ahogy megérkezett a helyére.

– Cale.
– Hyung.nim, korán ideértél.

Cale rámosolygott Eric Wheelsman-re, aki megszólította, mielőtt a helyére állt volna. Ez a nemesek helye volt. Cale itt állt. De miért?

Eric Wheelsman, Amiru és Gilbert, és mindegyik másik nemes, csak csendben tudták nézni Cale-t. Azért, mert mindannyian hallottak néhány hírt Cale-el kapcsolatban.

Cale Henituse visszautasította a becsületérmet és másnak adta az érmet.

Ráadásul, a még mindig sérült testét is elvonszolta, hogy részt vehessen az ünnepségen.

Amiru Ubarr Cale-re nézett, aki az eget figyelte.

– Gyönyörű időnk van ma. Valószínűleg azért, mert ez elesetteket jöttünk megtisztelni.

Cale vörös haja lebegett a szélben, és erőteljes kontrasztot alkotott fekete ruhájával. Amiru arcán kíváncsi mosoly ült, miután látta Cale-t a megszokott határozott önmagaként.

– Valószínűleg ön miatt van, ifjú Cale mester.
– Én?

Cale zavarodottan nézett Amiru-ra. Amiru nyugodt és meleg mosollyal választ neki. Cale különösnek találta a reakcióját, de így is kimondta azt, amit ki kellett mondani.

– Ma távozik, ifjú Amiru kisasszony?
– Igen. Úgy tudom, hogy ön holnap indul el? Találkozunk majd az Ubarr térségben.

Cale meg fogja látogatni az Ubarr térséget az ünnepséget követően.

– Igen. Látni akarom az óceánt.
– Hallottam. A felépüléséhez?
– Igen. Jó lesz némi friss levegőt szívni.

‘Felépülés a francokat. Teljesen egészséges vagyok és azért megyek oda, hogy még erősebb legyek.’

Ellenben, Cale egyetértett Amiru-val és bólogatott, mielőtt hozzátette volna:

– Természetesen, ez nem az egyetlen ok.
– Oh, hogyne.

Amiru, ahogy Gilbert és Eric, akik hallgatták őket, elmosolyodtak. Cale mosolyához hasonlított. A mai nap után, a nemesek is hallani fognak róla, hogy mi zajlik éppen.

A fejlődés és befektetés a katonai bázisba az Északkeleti tengerparton. Ezért igyekezett Amiru és Gilbert elhagyni ma este a fővárost. Hogy megakadályozzák a hamis információ kiszivárgását, illetve mivel a korona azt akarta, hogy minél gyorsabban haladjanak.

Persze, ez csak azért volt lehetséges, mivel a Henituse család beleegyezett, hogy hatalmas kölcsönt adjanak Amiru és Gilbert térségének. Ez volt a másik ok, hogy Cale-nek meg kellett látogatnia Amiru és Gilbert térségét.

‘– Cale, azt tervezzük, hogy valaki mást is küldünk, de ha már te amúgy is ott leszel, nézz körbe, amíg ott leszel.
– Apám, nem lenne jobb, ha egy szakember menne?
– Több szem többet lát.’

Cale beleegyezett, hogy megtegye, amit Deruth Gróf kért.

– Kérjük, vigyázzon ránk.
– Kérjük, vigyázzon ránk, ifjú Cale mester.

Cale intett Amiru-nak és Gilbert-nek, hogy jelezze, ne is törődjenek vele, ahogy visszanézett előre. Zed Király megérkezett.

Aztán a megemlékezés és a medál-ünnepség megkezdődött.
Zed Király hangosan beszélt, erőteljesebben, mint valaha. Még így is volt egy nagy számú tömeg a köztéren, de a légkör teljesen más volt. Nagy csend volt.

– Azért gyűltünk itt össze ma, hogy megmutassuk, mi nem fogunk elbújni félelmünkben.

Zed Király ismét megszólította a tömeget. Az ellenségnek volt figyelmeztetés, illetve a tömeget buzdította. Zed Király a legmagasabb emelvényről nézett le a köztérre, ahogy folytatta.

– Sok ember mutatott hősiességet az incidens során. Képesek voltunk megvédeni ezt a földet, mint a múltban is, hála az ő bátorságuknak.

Úgy tűnt, mintha Zed Király ezen a pontot Cale szemeibe nézett volna, de Cale reménykedett benne, hogy ez nem így van. Cale lopva elfordult, hogy a Király mellett felnézhessen az égre mögötte. Aztán arra gondolt, amit a Fekete Sárkány mondott.

‘A Napisten áldása? Nem érzem egyik isten erejét sem azokból a gyenge emberekből. Az egyetlen különleges a korona-herceg.’

Nem volt igazság amögött a hiedelem mögött, hogy a Crossman családot megáldotta a Napisten. Cale, aki megismert még egy haszontalan igazságot, úgy döntött, hogy mint általában, most is úgy tesz, mintha nem tudna semmit. A Fekete Sárkány látszólag izgatott volt a ténytől, hogy Cale azt mondta neki, hogy kettejük között kell tartani egy titkot, és boldogan beleegyezett.

– Ezzel együtt, most átadom a medálokat azoknak a hősöknek!

Zed Király elkezdte a medál-ünnepséget, és mindenki egyesével felment, hogy átvegyék a medálokat.

Váááááááá-

Éljenzés töltötte be a közteret, mintha egyáltalán nem lett volna csendes az elején sem. A Fekete Sárkány hangja ismét betöltötte Cale elméjét.

┍ Az emberek érdekesek.

Vááááá-

Cale halotta a Fekete Sárkány hangját a tömeg éljenzésével együtt egy lovagnak, aki épp átvette a medálját. Cale úgy érezte, hogy meg tudná tippelni, hogy mit talált a Fekete Sárkány érdekesnek.

Viszont, mivel Cale is ember volt, jobban megértette azoknak az embereknek az érzését, akik életben maradtak, mint a Fekete Sárkány. Meg volt az ideje a szomorkodásnak, és meg volt az ideje az izgalomnak.

Klap, klap, klap.
Ezért tapsolt a medálokat átvevőknek ő is. A légkör már sokkal jobb volt. Az emberek élvezték a medál-ünnepséget, mintha egy fesztivál lett volna. Ez az örömteljes környezet lehetővé tette bárkinek, hogy megközelítse Cale-t.

– Ifjú Cale mester.

Cale a csendes hang felé fordult, ami megszólította. Elég sok nemes ment haza, a terrorcselekmény miatt azt gondolva, hogy a főváros egy veszélyes hely volt. Ezért volt a nemesek száma kevesebb, mint korábban, de az egyik nemes közülük megközelítette Cale-t, és megszólította.

– Tessék, ifjú Venion mester?

Venion Stan még mindig itt volt. Ráadásul, mindegyik régiónak a feje itt volt még.

– Úgy hallottam, hogy visszautasította a medált. Nem fogja később megbánni?

A nemesek tekintete, ami eddig az emelvényre szegeződött, most Venion és Cale felé fordult. Cale nem tudta, hogy Venion miért mosolygott olyan gyengéden, és tette fel neki ezt a kérdést.

┍ Meg akarom ölni.

Cale nem aggódott, hogy Venion teste ott helyben felrobbana. Cale reménykedett benne, hogy a Fekete Sárkány lenyugszik, ahogy a medálra gondolt.

Cale visszautasította a medált. Az ok egyszerű volt. Nem akart “megörökítve lenni”.

Van egy felvétel a királyság össze korábbi királyáról a királyi könyvtár legfelső emeletén. Az alatta lévő emelet tartalmazza a felvételeket az összes “hősről”, akik különböző becsületérmet kaptak a királyság történetében.

A korona kihasználta a tényt, hogy továbbra is biztosítaniuk kellett a pénzjutalmat ezeknek a hősöknek, hogy lokalizálják és nyomon kövessék őket.

‘Lehet, hogy ez másoknak hírnév és becsület, de nekem láncnak hangzik.’

Cale nem akarta, hogy bárhol is megörökítsék. Könnyebb elfelejteni valakit, akit nem örökítettek meg. Ki emlékezne az incidensre a köztéren a jövőben, amikor hamarosan egy háború fog kirobbanni? Még ha felidézik is az incidenst, más dolgokra fognak előbb emlékezni.

A tény, hogy ezt tudta, éppúgy része volt az indoknak, amiért Cale úgy döntött, hogy fellép a terrorcselekmény közben, mint annak, hogy el akarta kerülni, hogy megörökítsék.

Cale elmosolyodott, ahogy Venion felé nézett, és megszólalt:

– Mit bánnék meg?

Cale-nek nem volt semmi, amit megbánt volna. Szép jutalmat kapott, és ami a legfontosabb.

– Elég, hogy túléltem.

Képes volt túlélni úgy, hogy súlyosan megsérült volna. Ez volt a legeslegfontosabb igazság Cale számára, nem, Kim Rok Soo számára. Cale környezete elcsendesedett. Venion egy kis idő után megszólalt, hogy megtörje a csendet.

–… Értem.
– Igen. Nagyon szégyenlős is vagyok. Túl szégyenlős vagyok, hogy felmenjek oda átvenni egy medált.

Venion arckifejezése különösre váltott. Cale viszont csak vállat vont, és elfordult, hogy tapsoljon a következő embernek, aki medált vett át.

A Fekete Sárkány azon merengett, hogyan ölje meg Venion-t gyorsan és egyszerűen, mielőtt Cale-re és a Cale körül álló emberekre nézett volna, és megrázta a fejét.

Épp túl sok ember nézett Cale-re. Mind a nemesek, mint az emberek odalentről Cale-t nézték. A Fekete Sárkány arra gondolt, hogy ha most megölné Venion-t, akkor a dolgok nagyon bonyolulttá és idegesítővé válnának Cale számára, szóval úgy döntött, hogy úgy tesz mint Cale, és nagyon nyugton marad, nagyon nyugton, amíg az ünnepséget nézi.

– Ezzel vége a mai ünnepségnek. Ellenben, ez a király sosem felejti el ezt a pillanatot. Emlékezni fogok rá minden nap, hogy ne felejtsem el a bátor hősöket!

Az ünnepségnek vége lett a király utolsó megjegyzésével.

Suhogás-
Durva szél, ami esőnek hallatszott, végigsöpört a köztéren. Cale visszafésülte csapzott haját.

A koronaherceg azt mondta, hogy Cale-nek nem kellett a mai megemlékezésre eljönnie. Ellenben Cale így is megjelent.

Azért, mert tudta a halál súlyát.

Cale befejezte a saját megemlékezés-féleségét, és a jobb kezét a szívére tette. Ez megriasztotta Eric-et, aki megszólalt:

– Cale! Túlzásba vitted? Fáj a szíved?

Cale hitetlenül nézett Eric-re, és Cale magabiztos tekintetétől Eric félszegen elmosolyodott, ahogy lassan elhátrált. Eric elég megszégyenítettnek tűnt.

Cale elmosolyodott Eric reakcióján, és megpaskolta a mellkasát kétszer. Érezte az arany plakettet a belső sebében, ahogy megtette. Ez volt a jutalma, amit a korona-hercegtől kapott.

‘A korona-herceg sokkal bőkezűbb, mint vártam.’

Az arany plakett két lehetőséget adott Cale-nek, hogy bármit megvegyen, az ártól függetlenül.

Mindegy volt, hogy két szelet kenyeret vagy két hegyet vett. Csak annyi számított, hogy kétszer használhatta. Cale nagyon hasznosan fogja használni ezt a két lehetőséget a jövőben.

‘Biztos vagyok benne, hogy a korona-herceg arra gondolt, hogy ‘mennyit tudsz valójában elkölteni’, ahogy ezt odaadta nekem.’

Vagy ez, vagy azért adta Cale-nek, hogy megnézze, mit képes venni belőle.

‘Milyen kár, hogy tévedett.’

Cale elmosolyodott. Rengeteg egyedi tárgy volt ezen a földön, amit meg lehetett vásárolni, amíg tudod, hogyan tudod megvenni őket.

┍ Mit tervezel, gyenge ember? Csak légy óvatos.

Cale figyelmen kívül hagyta az aggodalmas megjegyzést a Fekete Sárkánytól, aki látta Cale arcán a vigyort. Cale körbenézett ott, ahol állt, és sok emberrel szemkontaktust teremtett.

Ellenben reménykedett, hogy ezek a tekintetek eltűnnek, amikor elhagyja a fővárost.

Ezért volt, hogy Cale, aki befejezte az előkészületeket a másnap reggeli korai induláshoz, a Fekete Sárkánynak adott egy darab steak-et még három tárggyal együtt. A Fekete Sárkány a tányért szorította a steak-el, ahogy megkérdezte:

– Mihez kell ez?

A három tárgy mindegyike mágikus bomba volt a robbantó szerkezettől mentesen. A tömörített manna még mindig létezett ezekben a bombákban. Egyelőre Cale azt tervezte, hogy csak egyiket használja eközül a három bomba közül. Cale arcán csintalan vigyor jelent meg.

– Elpusztítani egy örvényt.

Cale azt tervezte, hogy felforgatja a Roan Királyság északkeleti tengerét anélkül, hogy bárki tudná. Lehetséges volt, mivel még sem a sellők, sem a Bálna Törzs nem tartózkodik jelenleg az Északkeleti-tengerben.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark (0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *