Alberu herceg látta, hogy Cale Henituse arcán váratlanul hitetlen kifejezés ült, ahogy Cale válaszolt:
–… Én ember vagyok?
Ez egy olyan kifejezés volt, ami látszólag azt kérdezte, hogy a herceg miért tett fel egy ilyen ostoba kérdést. Alberu önkéntelenül megeresztett egy sóhajt.
– Ha. Igaz, persze, hogy ember.
Cale látta, ahogy Alberu mindkettőjükre mutat, mielőtt tovább beszél:
– Ön és én emberek vagyunk.
A Fekete Sárkány ekkor Cale elméjébe mondta:
¬ Hazugság. Nem teljesen ember.
’Kicsi Sárkány, le tudnál kérlek állni?’
Cale-nek nehezére esett megőrizni a nyugalmát. Ellenben egy kritikus gyengeség létezett Cale és a Fekete Sárkány között. A Fekete Sárkány képes volt Cale-hez beszélni, amikor csak meg akarta tenni, de Cale képtelen volt visszabeszélni a Fekete Sárkánynak. Ez egy egyoldalú kommunikáció volt.
Az ő hibája volt, hogy nem voltak mágikus képességei.
¬ Ez az első alkalom egy ilyen légkörrel körbevett fajt látni ebben a négy évnyi nagyszerű Sárkányéletben.
A sárkány négy évnyi élete. A Fekete Sárkány csak saját magát, embereket és a Macska és Farkas Törzs tagjait látta még csak, akikkel nem rég találkozott.
A korona-herceg egyike sem volt ezeknek a fajoknak. Cale a korona-herceghez kezdett beszélni, aki őt nézte.
– Persze. Van valami az emberlétben? Mind emberek vagyunk, ha egymás közt élünk.
Cale eldöntötte, hogy elfeledkezik arról, amit a Fekete Sárkány mondott. Alberu herceg csendesen nézte Cale-t, mielőtt megszólalt:
– Igaza van. Valóban nincs sok minden az emberlétben. Ellenben.
Ellenben. De. Cale elmerengett, hogy mikor lesz az, amikor nem kell hallania ezeket a szavakat. Alberu herceg Cale-hez beszélt, ahogy merengett.
– Azt hiszem, tévedtem a bankett teremben, de van egy különös illat ön körül.
–… Illat?
Cale döbbenten válaszolt.
– Épp most fürödtem.
A korona-herceg kinyitotta és becsukta a száját néhányszor anélkül, hogy bármit mondott volna, miután hallotta Cale visszavágását. Cale látta a ráncokat Alberu homlokán a szemöldökének ráncolásától. Úgy tűnt elmélkedik valamin. Viszont, eltüntette az arcáról, és a lényegre tért.
– Nem hiszem két embernek, akik hasonlítanak, mint mi, szükségük lenne rá, hogy fényezzük a dolgokat. Szóval, mit akar jutalmának?
Alberu keresztbe tette a kezeit, ahogy megkérdezte Cale-t. Az ok, hogy Alberu ilyen későn ide jött, az eset utóhatásának rendezésével függött össze, de azért is, mert Cale Henituse-val kapcsolatos iratokat kellett megnéznie.
Ellenben, nem volt semmi Cale-en. Nos, volt valami, de az haszontalan volt.
Csak annyit mondott, hogy Cale Henituse egy szemétláda volt, aki szeretett bolondozni és inni. Ez rosszabb volt, mintha semmi információjuk nem lett volna. Cale, aki Alberu előtt volt, nem volt szemétláda.
Például, ahogy válaszolt a herceg kérdésére.
– felség, először el tudná magyarázni, hogy mit kell tennem Önnek előtte?
Esélytelen, hogy egy szemétláda ilyesmit kérdezne. Alberu őszintén felelt:
– Azt akarom, hogy ne mondjon semmit a nemeseknek.
Ez volt a legnehezebb dolog. Ezért volt ez a korona kérése Cale felé, és hogy miért voltak hajlandóak kockára tenni Cale jutalmát ezzel. A mai nap eseményei szégyenteljesek voltak a koronának, és nem engedhették meg, hogy ez befolyásolja a hatalmi pozíciójukat.
Ezért kérte ezt Cale-től, és képes volt Cale-től ezt kérni, mivel Cale tagja volt a Henituse családnak, ami nem volt része egyik frakciónak sem.
– És szeretném, ha olykor-olykor dicsérné a koronát, ha kérdeznék.
– Beleértve az Ön nagyon megértő természetét, felség?
– Hogyne.
Alberu és Cale ajkának egyik sarka felfelé gördült, ahogy elmosolyodtak. A mosolyuk egészen hasonló volt.
– Mivel ez egy ősi erő, nem az egésze az erejének, amit ma láthattunk?
– Hogyne. Minden másra haszontalan.
Cale megrántotta a vállát Alberu vizsgáló tekintetére, még úgy is, hogy ő válaszolt. Az alapján, amit Cale a regényben olvasott, Alberu korona-herceg többet tudott az ősi erőkről, mint a legtöbb ember.
’Most, hogy belegondolok, a Gyógyítás Csillagát az édesanyjától kapta.’
Cale felidézte az emléket, ami váratlanul az elméjébe esett. A korona-herceg megkérdezte, hogy mit szeretne jutalmának. Alberu hangjának tónusa arról árulkodott, hogy valószínűleg bármibe beleegyezne, ám Alberu nyugodtnak tűnt.
– Mit szeretne? Valamit a családjának? A beleegyezésemet a befektetésbe az Északkeleti Partvidékbe? Vagy lenyugtatni a hatalmi harcokat Északkeleten?
Ezért válaszolt Cale is kényelmesen.
– Egyik sem tartozik hozzám, felség.
–… Nem tartozik hozzád?
Cale magára mutatott ahogy Alberu rámeredt.
– Kérem, adja nekem.
Amit Cale akart olyasmi volt, amire neki volt szüksége.
Alberu, aki egy pillanatra néma volt, felhorkant. Kitalálta, hogy ez a szemétláda mit akart tőle. Habár Cale szemétládaként élt, emberek, nem, minden élőlény azt kívánta, hogy egyre magasabbra jusson és mindenen uralkodjon.
Végül is, Cale számára ő maga volt a legfontosabb, még a családjánál és a körülötte lévő embereknél is.
– Akkor mit szeretne? Magasabb titulus? Medál? Saját frakciót szeretne a fővárosban?
Alberu arckifejezése különös lett, ahogy ezt kérdezte. Alberu kifejezésével ellentétben, Cale nemet intett Alberu tippjeire. Azt jelentette, hogy egyik sem volt korrekt. Aztán egyetlen szót mondott:
– Pénz.
–… Tessék?
Cale pontosan lefektette Alberu-nak. Olyasvalakinek, mint Cale, akinek a legnagyobb vágya az volt, hogy békés életet éljen, ez jelentette a legtöbbet neki.
– Kérem, adjon nekem pénzt. Nem akarok medált vagy magasabb rangot.
Hideg, kemény pénz mindig a legjobb volt. Mihez kezdene egy titulussal vagy medállal, amikor egy háború fog kitörni? Sokkal okosabb volt elvenni a pénzt és arra használni, hogy ételt, birtokot és más anyagi dolgokat vásároljon vele.
Az utolsó ősi erő, amire Cale pályázott a ’Szél Hangja’ után, annál erősebb volt, minél több pénzt használt.
Cale látta, ahogy Alberu a homlokára teszi a kezét. Aztán leengedte a kezét, ahogy megkérdezte Cale-t:
– Alkoholra?
Cale azonnal válaszolt:
– Honnan tudta?
Alberu elmosolyodott és elfogadta Cale kérését. Aztán felállt és elmondta Cale-nek a részleteket.
– Amint holnap megkapja a jelentést, nézzen rá és tudassa velem, hogy mennyi akar.
– Ismét meglátogat?
– Miért? Nem szeretné?
Cale egy rendkívül hamis kifejezéssel az arcán válaszolt.
– A legnagyobb megtiszteltetés lenne, ha újra láthatnám Önt, felség.
Alberu érezte, ahogy a hideg végigfut rajta Cale válaszától, és megmondta Cale-nek, hogy pihenjen, mielőtt azonnal távozott a szobából, és eltűnt. Cale csak csendesen figyelte az ajtót, amit a korona-herceg becsukott maga mögött.
¬ De milyen fajta erők engedik neki szőkére festeni a haját mannán kívül? Ember, válaszolj. Kíváncsi vagyok.
Cale figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkány kérdését, és azonnal ágyba ment. Jelenleg még páciens volt.
***
Ellenben, nem olyan páciens volt, aki nyugodtan pihenhetett. Az első dolog reggel az volt, hogy Hans átnyújtotta Cale-nek Ron levelét.
– Ron úr távozott, ahogy az be volt ütemezve.
Cale bólintott, és kinyitotta a levelet.
[Ifjú Mester. Havonta egyszer fogok jelenteni önnek. Nem tudtam, hogy ilyesfajta erőt rejteget, ifjú mester. Choi Han elmondta, hogyan néz ki az a mágus. Emlékezni fogok rá. Beacrox-ot is értesítettem róla.]
Úgy tűnt, hogy Redika akkor is meghalna, ha Ron látná. Erre gondolt Cale, ahogy az emberek felé nézett, akik Hans után jöttek látogatóba.
–… Úgy hallottam, hogy súlyosan megsérült.
Eric Wheelsman. Cale még sosem látta Eric-et ennyire aggodalmasnak. Ellenben, Cale nem mondta, hogy jól van. Hűségesnek kellett lennie, és eljátszani a rá eső részt.
– Nincs semmi erőm.
–… Cale.
De Cale-nek nem volt semmi ereje, mert egész nap aludt.
– A gyomrom is különösnek érződik.
Ez azért volt, mivel Cale csak fetrengett, amikor nem aludt. Annyira tele volt, hogy nem volt hely már semmi másnak. Eric aggodalmasan nézett, Gilbert arcán merev kifejezés ült, és Amiru úgy festett, mintha eldöntött volna valamit. A cicák, akik oda-vissza néztek a három látogató és Cale között, a fejüket kezdték rázni.
– Szóljon, ha valamire szüksége van.
– Igen, kérem. Bármit megszerzünk.
Cale bólintott, és megkérdezte:
– Úgy hangzik, hogy nem azért jöttek, hogy rám nézzenek?
Eric, Amiru és Gilbert pillantást váltottak, miután Cale kérdését hallották. Látva, hogy Amiru és Gilbert bólintottak, Eric elővett a zsebéből dokumentumot, és Cale-nek adta.
– Ez a felújított változata az Északkeleti Partvidék turistaberuházásának felkéréséről. Magunkkal hoztuk, mivel amúgy is a palotába tartottunk, hogy meglátogassuk.
Cale a dokumentum első oldalára lapozott. Az első szó a következő lapon Haditengerészet volt. Úgy tűnt, hogy Gilbert is eldöntötte.
Cale Amiru felé sandított, aki rámosolygott. Eric cselekedetei alapján úgy tűnt, hogy Amiru titokban tartotta, ahogy arra Cale megkérte.
– A hírek hamarosan elérik a Henituse térséget is a felkérésünkkel együtt.
– Értem. Akkor találkozni fognak a korona-herceggel?
– Igen. Ma estére van a találkozó beütemezve vele. Csak akkor tudunk mozogni, ha érdeklődést mutat iránta.
Cale Amiru-ra és Gilbert-re nézett, és fesztelenül kezdett beszélni:
– Biztos vagyok benne, hogy működni fog.
A hangja tele volt bizonyossággal. Azért, mert biztos volt. Eric és a többiek egy fajta megnyugvást éreztek, miután hallották Cale kijelentését. Cale meglegyezte a dokumentumokat hármójuk előtt és megszólalt:
– A jövőben küldhetik ezeket a típusú dokumentumokat szolgán keresztül. Tudom, hogy milyen nehézkes meglátogatniuk engem, szóval nem kell többet jönniük.
– Nem, továbbra is jönni fogunk. Önnek is tudnia kell róla.
Cale csak közönyösen bólintott Eric, Gilbert és Amiru felé, és aztán kiküldte őket. Nehéz volt embereket üdvözölni, miközben az ágyban feküdt páciensi köpenyt viselve. Ezért rúgta el Cale a takarót és kényelmesen fogadta a következő csapatot.
Choi Han-hoz kezdett beszélni, aki úgy állt előtte, mint egy bűnös.
– Menj.
Rosalyn megharapta az ajkait. Eltávolította a mágiáját, és az eredeti vörös hajával és szemeivel állt a helyén. A köpenyétől is megszabadult, és most formális öltözékben volt.
– Sajnálom, ifjú Cale mester. Szükségem van Choi Han-ra és Lock-ra.
Most, hogy Rosalyn felfedte magát a palotában, vissza kellett térnie Breck Királyságba, amilyen gyorsan csak tudott. Mivel kiderült, hogy még életben van, az emberek, akik megpróbálták megölni őt, talán elkezdik elrejteni a bizonyítékokat.
De nem mehetett vissza egyedül. Ez az incidens felfedte, hogy egy képzett mágus volt, ami azt jelentette, hogy az ellenség biztosra fog menni, hogy erősebb csapattal menjenek, amikor megtámadják. Ezért volt szüksége erősebb szövetségesekre.
Lock az ajtó mellett állt, az ujjaival babrált, nem közelítette meg Cale-t. Cale Choi Han-ra és Lock-ra nézett, mielőtt megszólalt volna, mintha ez lenne a legtermészetesebb:
– Miért sajnálja? Rosalyn kisasszony, ön kisegített minket egy igen nehéz helyzetben. Ezért segítenünk kell nekünk is önnek.
Rosalyn látta, ahogy Cale mosolygott.
– Rosalyn kisasszony Lock noona-ja és Choi Han barátja.
–… Köszönöm, hogy így fejezi ki.
Lehet, hogy Rosalyn közel volt a halálhoz a gyilkossági kísérlet miatt, de biztos volt benne, hogy ez lesz a fordulópontja.
Cale lépett egyet előre és Choi Han-ra nézett.
– Cale-nim, meg kell önt védenem.
– Choi Han.
Choi Hannak mennie kellett annak érdekében, hogy Cale nyugodtan pihenhessen és felkészülhessen a háború alatti rejtőzködésére. Choi Han látta Cale egyedien nyugodt mosolyát.
– Nem fogok meghalni.
‘Azt tervezem, hogy sok pénzt szerzek és elég erős leszek ahhoz, hogy elfussak és békésen élhessek. Mindent meg fogok tenni, hogy olyan sokáig éljek, amíg lehet.’
Cale arra is gondolt, hogy a mellette álló Fekete Sárkánnyal semmi szüksége nem volt Choi Han-ra, hogy megvédje őt. Tulajdonképpen, a Fekete Sárkány előtt Choi Han is csak egy teher volt.
– Értem. Feleslegesen aggódtam.
Cale elfordult Choi Han-tól, aki kicsit jobban festett és Lock-ra nézett. Aztán intett az ujjával, hogy magához hívja Lock-ot. Lock összerezzent Cale mozdulatára, mielőtt lassan közelebb ment. Miért volt ez a gyáva ennyire rémült?
Ellenben Cale-nek esze ágában sem volt ezen a reakción gondolkodni.
– Lock, gondoskodni fogok a kistestvéreidről. Menj, és térj vissza a Henituse térségbe 3 hónapon belül.
–… Elnézést?
– Miért kérsz elnézést? Elfeledkeztél az alkunkról?
– Ah.
Cale azon gondolkodott, hogy hogyan fogja Lock-ot használni, ahogy Lock üresen nézett rá. Aztán odaadott egy térképet Lock-nak. Az Északkeleti térség térképe volt, amit Hans-tól kapott.
– Henituse. Gyere oda, amelyen ez a jelzés áll. Ott leszek a kistetvéreiddel, szóval mindenképp vissza kell térned.
–… Ahova vissza lehet térni-
Cale nem törődött Lock mormogásával, és megszorította Lock vállát, ahogy megszólalt. Lock-nak vissza kellett térnie, hogy Cale élete egyszerűbb lehessen.
– Igen, egy hely, ahova vissza lehet térni. Emlékezz. Három hónapon belül vissza kell jönnöd.
Miután letudta Lock ügyét annyira, hogy Lock erőteljesen bólogatott, Cale megnyugvást érzett. A regény története már így is kissé megtekeredett, de legalább a fő pontok úgy zajlottak, ahogy azoknak kellett.
Ez jó volt, mivel annál többet tudott a jövőről, minél inkább követte a történet a regényt. Cale csalódott volt, hogy nem tudta Beacrox-ot is elküldeni velük, de még mindig el tudta küldeni Ronnal, miután Ron visszatér a szabadságáról.
Cale sokkal nyugodtabb szívvel feküdt le az ágyára, mint valaha, ahogy körbenézett az embereken a szobában. Aztán Hans-hoz fordult, aki kinyitotta az ajtót és belépett.
Hans Choi Han-ra nézett, aki az ajtót őrizte mint egy lovag, aztán Lock-ra, aki a cicákkal játszott, aztán Rosalyn-ra, aki fesztelenül olvasott egy könyvet a mágiáról, és végül Cale-re, aki az ágyban pihent. Aztán csendesen megközelítette Cale-t, és odasúgta:
– Azt pletykálják, hogy őfelsége érmet szeretne adni önnek, ifjú mester.
A szobában mindenki megmerevedett, miután hallották, hogy Hans mit mondott.
Hans aztán csendesen átadott Cale-nek egy dokumentumot. Ez egy olyan dokumentum volt, amely a Köztéri Terroresemény körüli pletykákat tartalmazta. Cale-nek csak egyetlen reakciója volt, miután elolvasta az első mondatot.
– Haaaaaaaaa
Egy mély sóhaj volt.
Számított rá, de attól még idegesítő volt.