Cale már fel akart szállni a kocsira a korona-herceggel. A korona-herceg a legvégsőkig kérte Cale-t színjátékra. Természetesen a kocsi, amin Cale volt, a korona-herceg kocsija volt, amit sürgetően hoztak a köztérre.
– Cale úr, kérem, szálljon fel elsőnek. Ma megérdemli ezt a megtiszteltetést.
A korona-hercegnek mosoly ült az arcán, ami teljesen különbözött a merev kifejezéstől korábbról. A korona-herceg tudta, hogy mások figyelik, és fenn kellett tartania a színjátékot.
– Hogy tudnám megtenni? Nem léphetek fel a kocsira ön előtt, felség. Ön a csillag, amely ragyog a lakosokra, mint én is vagyok.
¬ …Ember, a fejed jól van?
Cale figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkány kérdését. A korona-herceg megpaskolta Cale vállát, és megszólalt.
Pat. Pat.
A korona-herceg elég keményen paskolta a vállát.
– Ez a tiszteletem kifejezése ön felé. Menjen.
– Ha ez a helyzet, ez a hiányos polgár száll fel először.
Alberu korona-herceg volt az egyetlen a királyi családból, aki még mindig a terroreset helyszínén volt. Hátra maradt a téren, miután a királyi család többi tagja már visszament, annak érdekében, hogy a lovagokat utasítsa, hogy mindenről gondoskodjon, és hogy gondoskodjon Cale-ről. Mellette állt Cale Henituse, az óra férfija, és az, aki belevéste magát az emberek elméjébe az esettel kapcsolatban.
A látvány, hogy ők ketten együtt álltak olyan volt, mint egy gyönyörű festmény, és ettől az emberek kedvezően gondoltak rájuk.
Cale felszállt a korona-herceg kocsijára, és kisandított.
A nemesek a kocsihoz közel voltak, a polgárok közvetlenül mögöttük. Cale finoman jelzett a szemével, hogy elbúcsúzzon Eric-től, Gilbert-től, Amiru-tól és Taylor-tól, mielőtt rámosolygott volna Neo Tolz-tól, aki üresen meredt rá.
Neo Tolz összerezzent, miután látta Cale mosolyát, miközben Venion, aki Neo mellett állt, megmerevedett. Nem csak ő. Minden magas rangú nemes Cale-t figyelte.
’Hogyan tudott ez a szemétláda ilyen erőt szerezni? Nem, hogyan tudott ez a szemétláda így viselkedni?’
Mind pillantásokat vetettek rá, ami ezeket az álláspontokat hivatottak megfogalmazni, de Cale figyelmen kívül hagyta őket, és tovább meredt Neo-ra, amíg Neo össze nem rezzent, és el nem fordult.
’Azt hiszem, meg tudok szabadulni az egyik gonosz talpnyalójától.’
Ezt gondolta Cale, ahogy felszállt a kocsira. A mosolya aztán eltűnt, amint bent volt. Alberu korona-herceg mögötte belépett, és utasította a szolgáját.
– Kezelje azt a hölgyet ott úgy, mint egy VIP.
Alberu természetesen Rosalyn-ról beszélt. A kocsi ajtaja lassan becsukódott, és Cale belenézett Rosalyn szemébe, mielőtt az ajtó teljesen becsukódott. Rosalyn mosolya megbízhatónak tűnt.
Klikk.
A kocsiajtó végül bezárult, és Cale hátradőlt az ülésben.
’A királyi kocsi tényleg különböző minőségű volt. Honnan vettek ilyen bőrt az ülésekre?’
Cale érezte az ülés kényelmét, mielőtt Alberu-ra nézett, aki szintén megszabadult a hamis mosolytól korábbról, és most komoly kifejezése volt, mint Cale-nek.
– Szüksége van gyógyításra?
Cale nyíltan válaszolt:
– A testem egészséges, de nem kellene a legjobb doktorokat és papokat megkapnom, hogy megnézzék? Csak feküdni akarom három vagy négy napig.
– Ha.
A korona-herceg nevetése sóhajnak hallatszódott. Viszont bólintott.
– Igaza van. Ez jó volt. A nemes, aki megmentett mindenkit, sérült, és a korona a lehető legjobb ellátást adta, hogy visszahozzák az egészségét. Nagyon jó.
A korona-herceg nem tartotta fenn a színjátékot most már, hogy tudta Cale ugyanolyan típusú ember volt. Ezért tért egyből a tárgyra.
– Cale úr, kapcsolatban van velük?
Ők. Alberu azokról az emberekről beszélt, akik ma megjelentek a köztéren. Cale szemkontaktust teremtett Alberu-val, és arra gondolt, hogy a Fekete Sárkány valószínűleg követi őt láthatatlan állapotban.
Ezt mondta a Fekete Sárkány, ahogy Cale korábban belépett a kocsiba:
¬ Miért nem tett a korona-herceg semmit, amikor a többi ember haldoklott korábban? Ő erős.
A korona-herceg rejtegette az erejét. Nem tett semmit, még akkor sem, amikor a szolgái haltak meg, és egy fiatal lovag elveszítette a kezeit és lábait. Csak úgy tett, mintha gyenge lenne, és elbújt.
’Azt hittem, hogy jó ember volt, még ha hajlamos is volt kihasználni az embereket.’
De nem ez volt a helyzet.
Ezért Cale kényelmesen válaszolt. Ragyogó mosoly ült az arcán.
– Felség, miért tennék valami ennyire idegesítőt?
– Valóban.
A korona-herceg azonnal egyet értett. Semmi esélye nem volt, hogy valaki, aki szemétládaként rejtőzködött, ilyesmit csináljon. Ráadásul Alberu meg tudta mondani, hogy Cale csak azért lépett közbe, mert nem volt más választás.
– A korona talán majd meg fog próbálni feleslegesen kivizsgálni önt.
– Meg fog védeni, igaz, Felség?
– Miért kérdezi meg az egyértelműt?
Alberu meg fogja védeni. Alberu elhúzta a függönyt azért, hogy kinézzen a lakosok tömegére odakint. Visszavette a mosolyát, és tovább beszélt.
– Fejezzük be a beszélgetésünket, amikor később meglátogatom, hogy megnézzem, hogyan van.
A korona-herceg meglátogatja a gyógyuló nemest és beszélni akart vele. Elég sok minden volt, amiről beszélni kellett. Cale Rosalyn-ra gondolt, az ősi erőre, és a jutalmára, ahogy megszólalt:
– Felség.
– Tessék?
– Ha ez egy beszélgetés lesz a mi nemzetünk csillagával, ez a Cale mindig rendelkezésre fog állni.
Alberu mosolyának a széle elkezdett rosszallásba fordulni.
– Nem akarom, hogy a cselekedeteimet felnagyítsák, amikor a nyilvánosságnak csomagolják össze.
– Csak egy kissé fogom összecsomagolni. Csak annyi kell az embereknek, hogy ne panaszkodjanak a koronára.
A korona-herceg tovább beszélt, miközben nyugodtan mondta a következő részt. Egy kissé csúszósnak tűnt, de ez volt az igazság.
– Mindenesetre, köszönjük. A sérült emberek száma alacsonyabb volt a segítségének hála.
Nehéz volt megmondani, hogy Alberu korona-herceg jó ember volt-e vagy rossz. Nem, Cale azt sem tudta, hogy ember volt-e. Ellenben Cale nem foglalkozott ezekkel, és csak kimondta, amit ki kellett mondania.
– Várom a jutalmamat.
– Ha.
A korona-herceg megrázta a fejét, de nem mondott semmi olyat, mint ’nem várj jutalmat’. Ez azt jelentette, hogy biztosra megy, hogy Cale kellően megjutalmazzák az erőfeszítéseiért.
Így lépett be Cale a palotába, ahol ismét teljesen más fogadtatást kapott, mint korábban. A legdíszesebb és legfényűzőbb szoba a palotában, amit külföldi királyi látogatóknak volt fenntartva, odaadták Cale-nek.
’Choi Han csapata is itt szállt meg a regényben.’
Cale ledőlt a rendkívül fényűző ágyra, amit mérföldekkel puhább volt, mint a saját ágya, és egyesével kezdett szőlőt enni.
Egy másik ember, aki a palotában tartózkodott, ez alkalommal eljött meglátogatni.
– Ifjú Cale mester.
Rosalyn volt az, és ahogy az várható volt, nem volt egyedül.
– Cale-nim.
Choi Han is vele volt. On, Hong és Lock sápadt arckifejezéssel álltak Choi Han mögött. Ellenben Cale összehúzta a szemöldökét, miután meglátta az utolsó embert mögöttük.
– I-ifjú meeeeeeester!
Hans megbízott komornyik volt. Hans úgy nézett ki, mintha sírni akarna. Hans, Choi Han és Lock képesek voltak belépni a palotába, mint Cale szolgája és testőrei. Cale feltette a kezét Hans-nak, aki úgy nézett ki, mintha mindjárt odafutna hozzá.
– Állj.
Ettől Hans abbahagyta a mozgást, ami időt adott Cale-nek, hogy felkeljen az ágyról és elkezdjen a többiekhez beszélni:
– Gyertek be.
Nagyon nyugodt volt, mintha ő lenne ennek a palotának a tulajdonosa.
Cale először Hans-al beszélt. Hans ellenőrizte Cale állapotát, mielőtt jelentetett volna, mint rendesen, mintha a pár pillanattal korábbi könnyes arca nem is létezett volna.
– Kapcsolatba léptem mester-nimmel odahaza. Úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha mi lépnénk vele kapcsolatba a korona előtt, szóval felbéreltem egy mágust, hogy nyisson kommunikációs csatornát. Ezt elvégezve végül sok pénzt költöttem el.
– Szép munka.
– És.
Hans Rosalyn felé sandított.
’Persze, hogy tudja.’
Cale szájának a sarka kissé feljebb emelkedett. Hans egy remek komornyik jelölt volt, és többet tudott a nemesekről, mint Cale. Esélytelen volt, hogy egy ilyen embernek ne lenne más információja is.
– Folytasd.
Hans jelentett, miután megkapta Cale engedélyét.
– Mindenkinek megmondtam a birtokon, hogy egyelőre maradjanak csendben Rosalyn-nimről.
– Köszönöm szépen.
– Jól tetted.
Rosalyn és Cale megdicsérték Hans-t. Mivel nem volt semmi idejük megbeszélni, jobb volt Rosalyn-nak és Cale-nek, ha csendben maradnak erről egyelőre.
– Elnézést kérek, ifjú mester.
– Tessék?
– Megtettem a jelentést, de úgy vélem, hogy a közeli jövőben kapcsolatba kellene lépnie kommunikációs csatornán keresztül az otthonával. Ha nem, akkor úgy hiszem, hogy mester-nim személyesen utazik fel ide.
Az édesapja, Deruth Gróf, biztosan megtenné. Cale el volt foglalva azzal, hogy azon gondolkozzon, hogyan tudná elintézni ezt a helyzetet anélkül, hogy kockáztatná Basen pozícióját, mint az örökös, szóval csak bólintott. Hans felállt, miután látta, hogy Cale bólintott.
Ő okos volt.
Tudta, hogy távoznia kellett, hogy Cale beszélhessen Rosalyn-nal, Choi Han-nal és Lock-al.
– Akkor én megyek, hogy megkeressem a palota gondnokát, hogy megbeszéljünk néhány dolgot.
– Hogyne.
Hans távozott a szobából, szóval a Fekete Sárkány végre felfedte magát. Utána Cale ágyához ment, és elkezdte enni a gyümölcsöket, ahogy elkezdett jelenteni.
– Nincsen videó vagy hangfelvevő eszköz itt.
Tényleg remek munkát végzett bármivel, amire Cale utasította, még ha nem is tűnt úgy, hogy megteszi. Erre gondolt Cale, ahogyan körbenézett a szobában, ahol tartózkodott.
Ez egy szoba volt a külföldi felségeknek. Olyasmit csinálni, mint felvevő készüléket helyezni egy ilyen szobába, akár még háborúhoz is vezethet. Ezért volt, hogy minden nemzetnek királyi családjai igyekeztek videó és hangfelvevő készülékeket elrejteni közösségi területek környékén, mint például az étkező.
Ez azt jelentette hogy bármit mondhattak, amint akartak, ebben a szobában. Ellenben Rosalyn így is megidézett egy hangelnyelő mágiát.
– Jobb félni, mint megijedni.
– Rosalyn kisasszony, ez az oldala csodálatos.
Cale egyet értett Rosalyn döntésével, és aztán Choi Han felé fordult. Choi Han feje lógott, amióta belépett a szobába. Cale-nek volt egy elég jó tippje, hogy mi történhetett, amiért Choi Han ilyen volt.
Nem tudta megölni Redika-t.
– Mond el.
Choi Han felemelte a fejét.
– Az a mágus megjelent azon a helyen, amit mondott nekem. Megpróbáltam megölni, de a beosztottjai felém siettek.
– Biztos vagyok benne, hogy készen álltak a halálja.
–… Igen.
A titkos szervezet valamiért nagyra értékelte Redika-t.
– Szóval megléptek?
–… Igen.
Choi Han ismét leengedte a fejét, ahogy tovább beszélt.
– Csak a bal karját tudtam levágni.
’Hm?’
– Aztán elégettem a kezet arra az esetre, ha visszajönne, hogy visszaillessze. Oh, és a bal szemének is sérültnek kell lennie.
’Ez nem egy halálos ítélet a mágusok számára?’
A mágusoknak mind a kezére szükségük volt varázslás közben, hogy a mannájuk egyensúlyban legyen. Egy kéznek az elvesztése eléggé befolyásolhatta ezt. Cale merev arckifejezéssel nézett Choi Han-ra.
Choi Han lehajtott fejjel és ökölbe szorított kézzel állt ott.
– Meg kellett volna ölnöm. Sajnálom.
– Semmi szükséged a sajnálkozásra. Jól csináltad.
Cale Lock, On és Hong felé nézett, akik Choi Han mellett ültek. On és Hong nem mozdultak a Fekete Sárkány felé, mint általában. Merevek voltak Lock kezeiben. Lock elkeseredett tekintettel nézett Cale-re.
’Őrjöngeni kezdett?’
Cale Choi Han-ra nézett, és megkérdezte:
– Beosztottjai?
– Úgy gondoltam, hogy jobbak holtan, így gondoskodtam róluk.
Ettől a vörös cica, Hong, hozzádörgölte a fejét a nővére, On, testéhez. Choi Han használta a fekete auráját, hogy nyom nélkül elintézze őket. Ez volt az első alkalom, hogy Hong ráébredt, hogy képes valakit elolvasztani az aurájával.
– Jó alaposnak lenni, hogy megakadályozzunk jövőbeli problémákat. Nem törtél össze épületet vagy ilyesmi, igaz?
Cale aggódott, hogy Choi Han őrjöngeni kezdett és elpusztított más dolgokat. Harris Falu és a Kék Farkas Törzs incidensek mindegyike trauma volt Choi Han számára. Cale aggódott, hogy megőrül, amikor maga előtt látja az embereket, akik ezt a traumát okozták.
’Ha őrjöngeni kezd, még a végén fel kell takarítanom a felfordulást.’
Mivel Choi Han vele volt, Cale-nek kellene feltakarítani a felfordulást. Ellenben Cale nem akart ilyesmit csinálni.
– Igen, hogyne. Ahogy Cale-nim említette, biztosra mentem, hogy semmiben ne okozzak kárt a területen.
A cicák emlékeztek, hogy Choi Han mit mondott a beosztottaknak, ahogy megölte őket:
’Minden fontos ember az életemben miattatok halt meg, vagy halt meg majdnem. A mai napot is beleértve!’
Az épületek nem sérültek meg, de a tekintet Choi Han arcán, ahogy élve elolvasztotta a titkos szervezet embereit, eléggé ijesztő volt. Nem kezdett el őrjöngeni, viszont ettől csak még ijesztőbb volt. On és Hong végre elindultak a Fekete Sárkány felé, hogy a sárkány oldalán egy fajta megnyugvást kapjanak. A legerősebb, legaranyosabb és legkedvesebb egyén ebben a szobában a Fekete Sárkány volt.
Cale figyelte a cicákat az ágy felé menni, mielőtt Choi Han-hoz szólt volna.
– Értem, keményen dolgoztál.
Cale szavaira Choi Han felnézett rá. Cale Choi Han-ra és mindenki másra nézett, ahogy tovább beszélt:
– Mindannyian fantasztikus munkát végeztetek ma. Nektek köszönhető, hogy azok az emberek életben vannak. Rosalyn kisasszony, ön is keményen dolgozott.
Choi Han erősen ökölbe szorított kezei kissé meglazultak. Rosalyn Lock-ra, Choi Han-ra és a farkukat csóváló cicákra nézett, mielőtt a tekintete Cale-en landolt. Egy különös összetartó érzés vette körül.
Ekkor a Fekete Sárkány szólalt meg.
– Te is keményen dolgoztál.
Ettől Cale elmosolyodott és bólintott.
– Valóban. Nagyon keményen dolgoztam. Ezért fognak megjutalmazni.
És az idő az első megbeszélésre a jutalmáról hamarosan elérkezik.
– Távozhatnak.
– Igenis, felség.
Alberu korona-herceg kiküldte a papot, aki csak elütötte az időt mindenfajta gyógyítás nélkül Cale-en, mielőtt Cale szemébe nézett volna. Cale arcán áhítatos kifejezés ült, hogy a korona-herceg meglátogatta, egészen addig, amíg az ajtó becsukódott, és Alberu meg nem szólalt.
– Az arckifejezésedtől kiráz a hideg.
– Nagyon szépen köszönöm.
Cale arcára visszatért a megszokott kifejezés. Alberu látszólag ezt sokkal elviselhetőbbnek találta, ahogy leült a székre amellett az ágy mellett, amelyen Cale feküdt páciensnek kinézve.
– Azt mondtam, hogy jelenleg pihen. Azt mondtam, hogy azért állt fel a köztéren, még annak ellenére is, hogy nehezére esett, hogy le tudja nyugtatni a dolgokat, mint egy rendes nemes.
Alberu elmosolyodott, mielőtt hozzátette:
– Mivel a köztéren felfedte, hogy ősi erőt birtokol, ezzel mentem és azt mondtam, hogy védekező ősi ereje van, ami nem nagyon erős. Ezt akarta, igaz?
– M.
Cale úgy tett, mintha gondolkodna a válaszon.
– Egy fiatal nemes, aki gyenge, de kiállt a királyságért. Ez kellemes.
– Valóban.
Cale-nek így jobban tetszett, hogy az emberek úgy gondolták, hogy ő „nem nagyon erős”. Nem volt hazugság, tényleg gyenge volt.
– Holnapra bármilyen információt pletykákról önről és a jelenlegi helyzetről, a komornyikján át eljuttatjuk önhöz. Nézzen rá.
Alberu herceg egyértelműen másképp bánik Cale-el, mint Choi Han-nal tette a regényben. Egy kis meleg mosolya sincs, csak sztoikus kifejezése. Olyan volt, mintha olyasvalakivel kellene foglalkoznia, akivel nem akart, csak azért, mert meg kellett tennie.
Így akarta Cale, hogy legyen.
Cale szemkontaktust teremtett a korona-herceggel, aki rá meredt. Alberu herceg a szemöldökét ráncolta, miután látta Cale nyugodt viselkedését, és elgondolkodott, mielőtt kimondta volna, hogy mi van az eszében:
–… Mellékesen.
Ez a rendkívül tétova viselkedés volt az, amitől úgy tűnt, mintha várna valamit. Cale türelmesen várt, mivel ritka volt ilyesmit látni a korona-hercegtől.
Miközben Cale várakozott, a Fekete Sárkány, aki felébredt az ágy alatti szunyókálásából, elkezdett Cale elméjébe beszélni:
¬ Most már biztos vagyok benne. Nem ember.
A korona-herceg ezzel egyidőben kérdezte meg:
–… Ön ember, igaz?
Mi folyik itt? Egy egyenes és egy horog találta el egyszerre. Cale váratlanul azt kívánta, bárcsak tényleg sérült lenne.