A Gróf Család Szemétje – 45. fejezet: Valahogy (3. rész)

Bumm-
Buuumm-

Két robbanás, amelyeket nem lehetett a korábbiakhoz hasonlítani, egyszerre zajlott le a téren. Mindenki leguggolt, és eltakarta a fejét a kezével.

– Á!
– Uh. A, a kezem!
– Uuuuuh!

A sérült vagy halott emberek sikítása betöltötte a közteret. És aztán…

Sviiiiish-
Egy széllökés, amely úgy hangzott, mint eső, áthaladt az emberek feje fölött. A köztér közepén lévő embereket beborította a por a földről, miközben a szökőkutak melletti emberek eláztak a szökőkút vizétől, mielőtt lassan felemelték a fejüket.

Az első dolog, amit láttak, hogy valami Észak felé tart. A királyi család egyik tagja sem sérült meg, mert pajzsot emeltek föléjük, ami megvédte őket, de az emberek körülöttük megsérültek.

Ezek azok az emberek voltak, akik mindenkinél korábban érkeztek, hogy lássák a királyt. Ráadásul, szolgák voltak, alsóbb rangú tisztviselők, alsó szintű lovagok, és a mágusok, akiknek nem volt elég idejük, hogy létrehozzák a pajzsukat.

Néhányan sérültek voltak, míg mások halottak. A fekete füst lehetetlenné tette, hogy a királyi család szőke haját lássák.

A még mindig életben lévő emberek felemelték a fejüket. Aztán arra nézte, ahol a nemesek és a polgárok álltak.

Klaaang-
Az ezüst pajzs lassan elkezdett széttörni, mint üvegdarabok. Az ezüst szárnyak is összemorzsolódott. Ahogy elkezdett morzsolódni, fekete füst kezdett el kijönni a határoknál. Egyértelműen volt odabent egy ember, ellenben semmit, még egy kis húsdarabot vagy vércseppet sem lehetett látni.

Mindenkit, aki nézte, kirázta a hideg. Ez segített nekik megérteni a robbanás erejét.

A tekintetük egyetlen helyre fordult. Annak az ezüstös fénydarabnak a vége volt.

– Ifjú Cale mester!

Rosalyn hamar elkezdte támogatnia Cale-t, ahogy Cale egyik térde feladta, és elkezdett elesni. Rosalyn oda-vissza nézett Cale és az ezüst pajzs között, amely lassan eloszlott. Aztán a királyi család felé nézett. Ez két nagyon erős robbanás volt.

Persze Rosalyn tudta, hogy a Fekete Sárkány pajzsa elnyelte a robbanás nagy részét, de még mindig igaz volt, hogy Cale ezüst pajzsa valami elképesztőt tett.

Ez azt jelentette, hogy a visszahatás tőle is súlyos lenne.

Rosalyn megragadta Cale karját, hogy állva tartsa és megszólította. Cale ott állt lógó fejjel.

– Ifjú Cale mester, jól van? Ifjú Cale mester!

Aztán elgondolkodott.

’Basszus, ez fáj.’

Cale csökkentette az ezüst pajzs erejét, miután látta, hogy a Fekete Sárkány kieresztette a saját pajzsát pont a robbanás előtt. Ennek hála a visszacsapás nem volt olyan súlyos. Ellenben a tenyere azért még sajgott. Cale, nos, Kim Rok Soo, hajlamost volt eltúlozni a dolgokat, amikor fájdalomról volt szó.

Még a legkisebb fájdalom is fájdalmas volt. Megpróbálta felemelni a fejét.

– Cale-nim!
– Ifjú mester!

Cale hallotta közeledni a hangokat, amelyek őt hívták. Aztán felemelte a fejét.

– Cale, jól vagy?
– Meg vagyok… khm!
– V-vér….!

Eric arca elsápadt, és majdnem hátra esett.

Viszont Cale kezdte jobban érezni magát, miután felköhögött egy kis vért.

’A Szív Életereje valóban nagyon jó.’

A fájdalom a testében eltűnt, és a teste gyors ütemben elkezdett rendeződni. Tulajdonképpen Cale teste egészségesebb lett, mint valaha, a Szív Életereje elkezdett dolgozni.

Felfrissült érzés vette körbe Cale-t, ami hasonló érzés volt ahhoz, amikor képes volt békésen aludni, mivel Ron elment nyaralni. Aztán lassan lehunyta a szemét, és elkezdte érezni a testét.

’Kezek és lábak még kapcsolódnak. A tenyerem még lüktetett korábban, de még a papírvágás is jobban fáj ennél. A testem egészségesebb, mint valaha, egyetlen köhögés után.’

Cale úgy érezte, hogy megértette, hogy a hősök miért nem dobták el soha az ősi erőket, még ha nem is voltak nagyon hasznosak. Volt előnye használni ezeket az ősi erőket. Kevésbé fájt használni őket, mint arra számított, és most remekül érezte magát.

Cale elégedetten elmosolyodott.

Ahogy ezt tette, a körülötte lévő emberek felfordulásba estek.

– Azt hiszed, hogy ez vicces most? Hagyd abba a nevetést!

Cale kinyitotta a szemeit, miután hallotta Taylor döbbent és bánatos hangját. Kinyitotta a szemét, miután ellenőrizte a testét és ráébredt, hogy minden rendesnek érződött. Ellenben a nap túl fényesen világított, és hunyorítania kellett.

– Ne is próbáld meg kinyitni a szemed!

’Mi van vele?’

Cale zavarodottan nézett Taylor-ra, ahogy Rosalyn támogatásával leült. Egy nemesnek nem kellene ilyesmit csinálnia, de úgy érezte, hogy a jelen helyzetben ez rendben volt. Cale tulajdonképpen csak lehuppant a földre anélkül, hogy érdekelték volna őt a körülötte állók.

A Fekete Sárkány tovább ugatott a fülébe:

¬ Gyenge ember, nem halhatsz meg! Túl gyenge vagy! Ha meghalsz, elpusztítok mindent! Mindenkit megölök, mindent elpusztítok, és amint mindennek vége, a holttestedet is beleértve, magamat is megölöm!

A Fekete Sárkány látszólag aggódott, de a szavak, amik kijöttek a száján, eléggé gonoszak voltak. Cale összeráncolta a homlokát a Fekete Sárkány szavaitól.

– Ifjú Cale mester, idehívunk egy papot!
– Magával megyek!

Amiru és Gilbert mondta, mielőtt elsiettek volna egy paphoz, aki belépett a kapun át. Nem foglalkoztak az összemocskolódott ruhájukkal és öltönyükkel. Látva, hogy így elsiettek, Cale-nek nem volt bátorsága megmondani, hogy semmije sem fájt.

’Nem árt leellenőrizni. Amúgy is úgy kell tennem, mintha fájna.’

Jó volt Cale-nek, ha a pap megjelent. Eric Wheelsman Cale mellett állt, és a közelben lévő többi északkeleti nemesre meredt, pont úgy, mint a többi frakció nemeseire, hogy megakadályozza, hogy odajöjjenek.

Cale nem nézett erre, ahogy arra a beszélgetésre nézett, amely talán

–… Kérem, menjenek el az útból.
– Lehetetlen. Civilek nem léphetnek be.
–… Civil? Ki találta ki ezt a hülyeséget?

Choi Han rideg szemekkel a lovaggal beszélt, aki a nemesek kapujáért felelt. Cale megmondta Choi Han-nak, hogy ne jöjjön elő, mindegy mi történik. Cale összeráncolta a szemöldökét, és leintette Choi Han-t, aki az utasítások ellen ment.

Choi Han látta Cale reakcióját, szóval beharapta a száját, mielőtt meghajtotta a fejét.

– Elnézést kérek.

’Meg mondtam neki, hogy ne jöjjön elő, de ez nem olyasmi, ami miatt bocsánatot kell kérni.’

Cale aztán Choi Han háta mögött meglátta Lock-ot, ahogy Lock vállán On-t és Hong-ot. Cale elmosolyodott, hogy jelezze nekik, hogy rendben volt, és elfordult tőlük, ahogy teljesen elveszettnek tűntek.

–… Ifjú Cale mester, jól van?

Cale bólintott Rosalyn kérdésére, és letörölte a vért a szája sarkából.

– Igen. Tökéletesen jól vagyok.

Cale mozgása rendesnek tűnt, ahogy letörölte a vért, ami olyan vörös volt, mint a haja. Ellenben Rosalyn látta, hogy Cale mit tett. Egy olyan hercegnő, mint ő, képes lenne megtenni ugyanezt? Csendesen elkezdett motyogni magának.

–… Tényleg nem tudom kiismerni.

Viszont csak csendesen meredt Cale-re, amint felé fordult. Cale kifejezése komoly lett. Azért, mert ráébredt, hogy Rosalyn nem rá nézett, hanem átnézett mellette. Aztán követte a tekintetét, és megfordult.

– Ah.
A vérivó mágus. Most a levegőben lebegett, ahogy lenézett rájuk.

– Sosem vártam volna, hogy valami ilyesmi történjen. De nagyon jó móka is volt.

A vérmániás mágus Redika mondta, ahogy a királyi család felé nézett. A mágusok ismét lebegő mágiát használtak, és még a fővárosi őrök is odasiettek, hogy íjjal célba vegyék Redika-t.

Redika aztán a nemesek felé fordult.

Cale szemébe nézett, aztán észrevette Rosalyn-t is Cale mellett. Habár a haja jelenleg barnára volt festve, Redika fel kellett, hogy ismerje Rosalyn-t, akit a Kék Farkas Törzsnél látott. A fémes csikorgó hang ismét végig zengett a köztéren.

– Nahát, mennyi különböző árnyalatai a vérnek, amit szeretek!

Sok mágus támadó mágiát eresztett Redika felé.

– Támadás!

Nem volt látható a maszk miatt, de alatta Redika szemei összekucorodtak, mint a félhold.

– Az üvegszekrényembe akarom tenni őket.

Cale arckifejezése megmerevedett, és véletlenül kiengedte a gondolatait:
– Megőrült?

Általában az őrült karakterek, mint ő, hamar meghaltak. Cale erre gondolt, és Choi Han felé nézett.

Choi Han bólinott, és eltűnt.

Természetesen Choi Han elment, hogy elkapja és megölje ezt a mágust. Viszont Choi Han nem Redika felé ment.

Redika a király felé nézett, ahogy a mágikus támadások már majdnem elérték, és megszólalt:
– Találkozunk legközelebb!

Aztán eltűnt. Nem csak ez, elvitt mindenkit, aki vele érkezett. Ennek a gazembernek a specialitása a teleportációs mágia volt. Esélytelen volt az őt támadó embereknek, hogy tudják, hova ment. Ellenben, a regény megemlítette, hogy Redika hova teleportált, miután eltűnt a köztérről.

Choi Han, On, Hong és Lock korábban oda indultak el.

Ha tényleg ez volt az a hely, ahova Redika és a titkos szervezet emberei elteleportáltak, nagyon valószínű, hogy Choi Han keze által fognak meghalni.

’Csak azon aggódok, hogy Choi Han őrjöngeni kezd.’

Ezért küldte el Cale On-t, Hong-t és Lock-ot Choi Han-nal. Ők hárman képesek lesznek segíteni Choi Han-nak, hogy józan maradjon. Choi Han gyenge volt fiatal és gyenge lényekkel szemben.

Cale felállt a helyéről.

A király visszafelé tartott a pódiumra, és a köztéren az emberek ismét beszélgetni kezdtek. A gonosztevők eltűntek, de kegyetlen látványt hagytak hátra. A király a pódiumra tartott, hogy megpróbálja lenyugtatni a tömeget.

– Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megbosszuljam ezt a kegyetlen és borzalmas esetet. Ezért akarom, hogy mindannyian kövessék a korona utasításait és arra fókuszáljanak, hogy lenyugtassák magukat és tudjanak pihenni. Ezt az ünnepséget eltoljuk.

Cale elfordult a királytól, hogy Rosalyn-ra nézzen.

Eredetileg ma el kellett volna rejtenie a jelenlétét, de felfedte magát Cale-ért.

’Valószínűleg azért lépett elő, mert a Fekete Sárkány nem fedhette fel magát.’

Rosalyn elmosolyodott, amikor összetalálkozott a tekintete Cale-el. Aztán tátogott egy szót Cale tekintetére válaszul.

’Titok.’

Cale is elmosolyodott. Ő tényleg olyasvalaki volt, aki egy hullámhosszon volt vele.

Cale a 6 személynek a csapatában a nap kezdete előtt utasítást adott.

Először is, a sárkány a szörnytörzs trió nem fedhette fel a kilétét, mindegy hogy mi történik.

Ez volt a legfontosabb dolog.

Másodszor, még ha Choi Han-t és Rosalyn-t fel is ismerik, azt fogják mondani, hogy véletlenül voltak ott. Csak azét volt lehetséges, mivel esélytelen, hogy a korona tudott volna a köztér különböző pontjain elrejtett mágikus bombákról, és mivel esélytelen, hogy beazonosítsák azoknak a személyazonosságát, akik megszabadultak a bombáktól, amelyeket fellőttek a levegőbe.

Harmadszor, nem bánthatják egymást.

Cale és Rosalyn tudta, hogy mit kell tenniük, amiket egyetlen pillanatra találkozott a tekintetük. Ezért porolta le és igazította meg Cale a ruháját.

Aztán rámosolygott az emberre, aki feléjük tartott.

– Ifjú Cale mester, jól van?

A pap fújtatott, ahogy Amiru és Gilbert odavonszolta. Rosalyn hátrébb lépett, és Cale előre nyújtotta a kezét a papnak, és megszólalt:

– Nagyon fáj. Kérem, nézzen rá.

Aztán Cale észrevette, hogy a korona-herceg feléjük tartott. A korona-herceg biztosan felismeri Rosalyn-t, és valószínűleg már látta a kétrétegű pajzs mágiáját. Meg fogja kérdezni a kapcsolatot Cale és Rosalyn között.

Egy ilyen helyzetben, a legjobb kiszívni mindent, amit tud a helyzetből. Ezért kezdett el beszélni olyan hangon, amely elég hangos volt, hogy a pap és a körülöttük álló nemesek hallhassák:

– Tényleg nagyon nehéz megvédeni valamit.

’Ha fel kell fednem a kártyám és használni az ősi erőt, bármit és mindent el kell vennem, amit csak tudok, ebből a helyzetből.’

Nem Cale stílusa volt, hogy feláldozza magát csak hírnévért és semmi materiális nyereségért. Cale a pénzt jobbnak találta, mint a hírnevet, és úgy hitte, hogy jobb gazdagnak lenni, mint hősnek.

– Oh, igen, igen, valóban. Láttam az ezüst pajzsát, ifjú Cale mester. Valami csodálatosat tett.

A pap nyelt egyet, és megragadta Cale kezét, hogy megvizsgálja. A pap szavaitól a Cale körül álló nemesek érdeklődve és kételkedve néztek rá.

Cale Henituse, a férfi, akit szemétládaként ismernek, felfedett egy ilyen erőt. Ez a tény nagy sokk volt mindenkinek. Aztán ott volt a pár pillanattal korábbi cselekedete is, aki megvédte az embereket a robbanástól, mielőtt vért köpve leesett. De most úgy állt ott, mintha semmi se történt volna.

A nemesek Cale-t figyelték, és mivel a király távozott, sok polgár is Cale-t nézte. Nem tudtak elfeledkezni arról az ezüst fényről.

Cale röviden körbenézett a kíváncsi nemesek arcain. Minden alkalommal, amikor valakivel szemkontaktust teremtett, mind másmilyen reakciót mutatott. Néhány továbbra is kíváncsiak voltak, mások elkerülték a tekintetét, és néhányan csak rámosolyogtak.

Cale visszapillantott a papra, miután körbenézett az összes nemesre, és válaszolt az állítására. Cale hangja még mindig közömbös és nyugodt volt.

– Úgy hiszem, ez az első alkalma, hogy ősi erőt látott.

Ah.
A pap kieresztette a levegőt.

Ősi erő, a múlt relikviái, amiket csak szerencsés találkozások segítségével tudsz megszerezni. Azt mondják, mindegyik egyedi képesség és erő.

– Értem.

Ismerős hang szólalt meg Cale mögül, és Cale vállára tette a kezét.

Cale tudta, hogy megérkezett.

– Felség.

Cale megfordult, és szemkontaktust teremtett a korona-herceggel, Alberu Crossman-nal. Aztán ráébredt, hogy ez a pillanat hasonló ahhoz, amit a regényben olvasott.

A köztéri terrortámadás hőse. Annak érdekében, hogy kezeljék a polgárok panaszait a biztonságukról, és tényről, hogy a királyi család és a nemesek megpróbáltak elmenekülni, a korona-herceg Choi Han-t a remény jelzőfényévé változtatta. Az ember, aki megteremtette a regényben a hős Choi Han-t, Alberu korona-herceg volt, a férfi, aki most Cale előtt állt.

Cale ráébredt, hogy a pillanat, amire várt, elérkezett, amint meglátta a tekintetet Alberu szemében. Attól a pillanattól kezdve, hogy használta az ősi erőt, számított erre a pillanatra, és gyorsan fogalmazott meg egy tervet a fejében. Cale azt tervezte, hogy mostantól kezdve kihasználja az előnyére a helyzetet.

A korona-herceg is ráébredt, hogy Cale nagyon hasonlított rá.

–… Cale úr.

Alberu herceg megölelte Cale-t félig döbbenettel, félig ámulattal az arcán.

– Köszönöm. Annyira büszkék vagyunk arra, amit tett.

Bárki láthatta, hogy a korona-herceg telve volt csodálattal, amit olyan reakcióként mutatott ki, amelyet korona-hercegként nem kellett volna.

Ebben a pillanatban Cale hallotta, ahogy Alberu korona-herceg a fülébe suttog olyan hangon, amelyet csak Cale hallott:
– Cale úr, ön és én ugyanolyan stílusúak vagyunk, igaz?

’Persze.’

Alberu hangja egy kissé feszült volt, hogy egy olyan embert talált, mint ő.

– Biztosra megyek, hogy nincs semmi idegesítő dolog és nagyvonalúan megjutalmazom. Mit gondol?

’Ebben az esetben.’

Cale felemelte a kezeit és mosolygott, ahogy visszaölelte Alberu herceget. Aztán megszólalt:

– Felség, semmiség volt. Csak azt tettem, amit bármely polgára a királyságnak megtett volna.

A fiatal sárkány hangja visszhangzott Cale elméjében:

¬ …Valami nagyon furcsa itt.

A sárkány, aki mindezt látta, fiatal volt, de egészen elmés.

Cale befejezte a csodálat fondorlatos ölelését, mielőtt a palota felé indult. Habár gyógyítás és nyomozás volt a célja a palotába utazásnak, mivel amúgy is így történt, Cale arra gondolt, hogy legalább egy támaszt megszerez magának, ahogy a korona-herceggel sétál.

Természetesen a korona-herceg arca merev volt.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *