A Gróf Család Szemétje – 44. fejezet: Valahogy (2. rész)

Cale látta Choi Han-t megragadni valakit, ahogy a Fekete Sárkány jelentett. Az az ember volt, akit a Fekete Sárkány meghatározott, hogy mágikus bombát birtokol.

Cale látta a nyakláncot az illető nyakában.

’Annak kell lennie.’

Cale látta, ahogy Choi Han letépi az illető nyakláncát. Ezzel egy időben Cale teste megrándult. Valaki megrántotta a karját.

– Cale!

Eric Wheelsman volt az. Cale lassan körbenézett, a Harang Torony tetejével kezdve.

– Hahahaha…

A vérmániás mágus, Redika nevetett.

Wiiiiiing.
Egy hangos zaj jelent meg a fémcsikorgás mellett, amelyek egyesülése egy ijesztő csikorgást hozott létre.

– Felség! Kérem, menjen biztonságos helyre!

A Királyi Lovagok és még néhány mágus állt a királyi család és a király mellett, hogy segítsenek nekik elmenekülni. Cale először a korona-herceg felé nézett. A haja még mindig szőke volt.

’Nem mannát használó mágia az?’

Cale emlékezett rá, mit mondott a Fekete Sárkány a múltban. Cale úgy határozott, hogy nem gondol rá többet, és tovább nézett körbe.

A megmaradt Királyi Lovagok és mágusok fele azon dolgozott, hogy lenyugtassák a tömeget, és megtalálják a Manna Zavaró Eszközt, míg a másik fele a titkos szervezet felé igyekezett. Redika, aki már egy ideje nevetett, megszólalt:

– Ez idegesítő.

Ezzel, Redika kivételével, a titkos szervezet minden tagja távolsági támadásba kezdett. Lándzsák, tőrök és dobókések; mindenféle támadás zúdult le a lovagokra.

Bumm!
Wiiiiiiiing-
Beeeeeeeep-

Cale eléggé hangosnak találta. Ezzel egy időben a Fekete Sárkány tovább jelentett.

¬ Még egy ember.
¬ Még egy.

9:04. Eddig ez volt a harmadik ember.

– Cale! Mi is menjünk! Mennünk kell!
– Ifjú Cale mester, siessen!

Cale Eric-re, Amiru-ra, Gilbert-re és Taylor-ra nézett. Mindannyian gyorsan köré gyűltek. Eric kaotikus kifejezéssel az arcán nézett körbe. Cale követte őt, és körbenézett.

– Mit csinál? Siessen és engedjen el minket!
– Azonnal engedjen ki minket!

A nemesek küzdöttek, hogy kijussanak a térről, amilyen gyorsan csak lehetett. Persze volt néhány nyugodt nemes is. Ellenben az emelvény alatt más volt a helyzet.

– Miért állják el az utat?
– Nyissák meg az utat!

A polgárok kiabáltak a lovagoknak, hogy nyissák meg az ajtót és a kijárat felé siettek. A lovagok és katonák visszakiabáltak a polgároknak

– Kérem, nyugodjanak meg!
– Kérem, várjanak egy pillanatot!
– Azt akarja, hogy ilyen helyzetben várjunk? Menjen az útból!
– Megőrült? A nemesek épp távozni próbálnak! Hagyjanak minket is elmenni!

Cale kezek után nézett, amelyek a zűrzavar közepén a levegőbe emelkedtek.

– M-mit csinál?

Choi Han lehúzott egy táskát egy öregember válláról és a levegőbe dobta. Ez volt a harmadik ember. Cale körbenézett az emberekre maga körül.

A nemeseknek és a királyi szolgáknak az ajtó már kinyílt, és rengeteg nemes és királyi szolga már kifelé sietett. Sokkal békésebbnek tűnt, mivel kevesebb ember volt, mint a polgárok kapujánál odalent, de így is kaotikus volt, mivel mindenki a másiknál gyorsabban akart kijutni.

Ezért.

– Micsoda felfordulás.

Teljes káosz volt. Eric kétségbeesetten nézett körbe, szóval Cale Eric vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa, Aztán erősen fogta Eric vállát.

– Hyung-nim.
– Ah.

Cale tovább beszélt, ahogy a fájdalomtól Eric kijött a kaotikus elmeállapotából.

– Nyugodj meg.

Eric megnyugodott Cale nyugodt viselkedését látva. Aztán körbenézett. A lovagok az ismeretlen támadókkal harcoltak, miközben a királyi család épp menekülés közben volt. A polgárok látszólag káoszban voltak. Ahogy Eric magába szívta a körülötte zajló eseményeket, és visszafordult Cale-hez, Cale megszólalt:

– Ez sokkal inkább te vagyok.
–… Köszönöm. Úgy érzem, kitisztult a fejem.

Cale megvonta a vállát, és elfordult. Gilbert és Amiru is észhez tért, miután hallották, Cale mit mondott Eric-nek, és ők is Cale-re néztek. Még ha meg is próbáltak volna a nemesek kapujához menni, csak elragadná őket a zűrzavar. Más régiók főcsaládjai elfoglaltak voltak, hogy összetereljék az embereiket és lenyugtassák őket, miközben menekülési útvonalat próbáltak találni.

Gilbert nézett néhány nemest nézett, mielőtt körbepillantott. Az Északkeleti régió többi nemese feléjük tartott. Mind Eric-re néztek, de Eric és Gilbert Cale-t nézte.

–… Mi a…

Cale Taylor-ra nézett. Taylor más volt, mint a többiek. Taylor aggodalma jelenleg az volt, hogy a polgárok kapuja még mindig nem nyílt ki teljesen. A kapu nagyon lassan nyílt, valószínűleg, hogy kontrollálja a futó emberek áramlását.

Taylor nagyon önzetlen és jó ember volt. Ezért aggódott jobban a polgárokért, mint saját magért. Cale Eric-re nézett és megszólalt. Végtére is Eric-nek megvolt a képessége ahhoz, hogy a csapatot vezesse.

– Menjünk.

Miután hallotta Cale szavát, Eric bólintott, és a kapuhoz vezette az északkeleti nemeseket. Cale az órára nézett.

9:08. A mágusok el voltak foglalva, hogy megszabaduljanak a mannazavartól. A Manna Zavaró Eszköz pár percen belül lejár. Eddig tartott, mivel sok ember volt a téren, fokozva a felfordulást.

¬ Még egy eltávolítva.

Ez volt a negyedik. Még kettő maradt. 2 perc. Cale úgy gondolta, hogy elegendő idejük kell, hogy legyen.

Redika vörös mannagömbjei még mindig a levegőben keringtek. Abban a pillanatban, hogy a Manna Zavaró Eszköz nem működik tovább, a gömbök azonnal a mágikus bombákhoz mennek, és felrobbantják őket.

Cale a Harang Torony órájára nézett, mielőtt elindult. A Fekete Sárkány még egy jelentést tett ekkor:

¬ Ez mind.

–… Mi?
– Ifjú Cale mester, mi a baj?

Taylor, aki Cale mellett ment, zavarodottan nézett Cale-re, de Cale-nek nem volt ideje ráfigyelni.

’Csak négy van?’

Cale emlékezett, hogy a regényben összesen 10 bomba volt. Mi változott? Cale megállt és körbenézett. A Manna Zavaró Készülék hatóköre egy hatalmas hegynek felelt meg. Ha a mágikus bombák valahol máshol lettek volna elásva, a riasztó ott kapcsolt volna be.

De a riasztók a magas szintű eszközökön csak a köztéren szólaltak meg.

A bombák száma megváltozott volna, mert a történet megváltozott?

9:09 jött és ment, és csak néhány másodperc maradt 9:10-ig. Az egyik felerősített hangja zengett a téren.

– Manna Stabilizáló Mágiát aktiválni!

Amint ezt mondta, a mágusok nyolc különböző helyről varázsigét kántáltak egy időben. Nyolc fénymágikus gömb lőtt fel az égbe.

Bumm-

Felrobbantak a levegőben és vékony sátorként terültek szét. Aztán végül.

Wiiiiiing-

A zaj elkezdett alább hagyni. Manna elkezdett ismét stabilizálódni. 9 óra 9 perc és 55 másodperc.

Cale ekkor látott négy tárgyat felrepülni az égbe. Ez Rosalyn és a Fekete Sárkány volt a mágiájukat használva. Ez a négy tárgy követte a manna áramlásának stabilizálódását, és a fővárostól délre fekvő hegyek felé szálltak.

Kettejük számára, akik rendkívül érzékenyek voltak a mannára, az ilyesmi olyan volt, mint a szellő.

A polgárok üresen nézték, ahogy ez a négy tárgy hullócsillagszerűen a hegyek felé szállt, ahol durva volt a terep, ami megakadályozta az embereket, hogy átutazzanak rajta.

– Manna Stabilizálás Kész!

9 óra 10 perc és 5 másodperc. A mágus hangosan kiáltotta, és Redika vörös mannagömbjei elkezdték a hegy felé követni a tárgyakat. Ahogy a vörös mannagömbök végre összetalálkoztak a négy tárggyal…

Buuuuummmm-
Hatalmas robbanás jelent meg az égen. Annyira ragyogó volt, hogy átmenetileg elvakított mindenkit, aki ránézett. A hatalmas fekete füstoszlop hamarosan követte, és az égre sietett. Habár a hegy távol volt délre a tértől, hatalmas széllökés sietett a tömeg felé a téren.

A tér azonnal elnémult. A mágusok kifejezése teljesen lesápadt. Azért volt, mert ráébredtek a vörös mannagömbök kilétére és okára, amelyek elkezdtek repülni, amint stabilizálták a mannát.

–… Azok mágikus bombák voltak.

Taylor Stan döbbenten motyogta. Bármely nemes, akinek volt egy kis tudása a mágiáról, tudta, hogy ez az egyetlen tárgy, amelynek ilyen szintű pusztító ereje volt.

Egy mágikus bomba.

Még a király és néhány herceg, akik visszavonultak, is megálltak. Mindenki akaratlanul arra gondolt, hogy azok a tárgyak a tömegből repültek fel, mielőtt a hegy felé repültek.

Cale megfésülte a haját, ami összekuszálódott a széllökéstől.

’Azt hiszem, csak négy bomba volt.’

Senki nem halt meg.

¬ Megmentettük őket.

Cale hallotta a Fekete Sárkány hangját a fejében. Cale csendesen hallgatta a sárkányt. Az egykori zűrzavaros tér most nagyon nyugodt volt. Nem, ez majdnem nyomasztó volt.

Az emberek valószínűleg a rettenetes jelenetre gondolt, ami megtörténhetett volna a téren. Valószínűleg elsöpörte őket a megkönnyebbülés és félelem érzése.

¬ Megmentettem őket!

A Fekete Sárkány nagyon boldognak és izgatottnak hangzott. Ez volt az első alkalom, hogy ez a fiatal Fekete Sárkány, aki a saját halálát kívánta egy kétségbeesett élet után, megmentett valamit a saját erejéből.

Cale a Fekete Sárkány érzéseire gondolt, ahogy a tekintete a levegőbe fellőtt mágikus bombák helyére mozdult. A lovagok és mágusok arra a helyre tartottak.

Ellenben Cale csapata már elhagyta a helyszínt. Aztán a láthatatlan mágikus eszközt használták, amit Cale Billos-tól kért kölcsön, hogy elrejtőzzenek a tér legtávolabbi sarkában.

’Aztán Choi Han üldözni fogja a mágust, hogy megölje.’

Cale a Harang Torony teteje felé nézett. Eric és a többiek már megálltak. Képesek voltak kitalálni abból, amit a mágusok mondtak, hogy a mágikus bombáknak a téren kellett volna felrobbanniuk, de a robbanás végül a távoli délen lévő hegyen történt.

Hogyan ne tudták volna?

Redika maga mondta ki a Harang Torony tetejéről.

– Sajnálatosan senki nem halt meg. Miért ott robbantak fel?

Redika tovább beszélt a fémesen csikorgó hangon.

– Azt hiszem ez egy kudarc volt.

A király Redika-hoz kezdett kiabálni:
– Mit csinálsz? Ki vagy te? Azt hiszed, hogy rendben lesz, miután egy ilyen tettet elkövettél?

Zed Király válasza megváltozott, miután ráébredt, hogy ez nem csak egy támadás volt, amit kitervelt. A tény, hogy megpróbáltak bombákat robbantani közvetlenül a királyi család és a nemesek mellett, nem különbözött a hadüzenettel a királyság ellen.

De Cale-nek más gondolata volt Redika állításáról.

’… „Ez” kudarc volt?’

Cale kifejezése megmerevedett, aggódott, hogy volt még itt valami más is. A megváltozott arckifejezésétől Taylor, aki megközelítette Cale-t, hogy beszéljen vele, azt gondolva, hogy már minden rendben volt, megállt. Ő is felnézett a Harang Torony tetejére, mint Cale.

– Oh, hát akkor.

A fémes csikorgás végig zengett a téren. Redika a király és a lovagok felé kiabált anélkül, hogy érdekelte volna a tény, hogy a mágusok lebegő mágiát használva közeledtek hozzá.

Csitt.
Csettintett az ujjaival és két ember jelent meg mellette.

Ők ketten csak fekete ruhát viseltek a piros és fehér csillagok nélkül a mellkasán. Mindegyikük hátizsákot viselt.

Cale összeráncolta a szemöldökét.

’Azok a megmaradt bombák.’

Ez a két ember nagyon valószínű, hogy a titkos szervezet bérgyilkos csapatának a tagjai voltak. Ők olyan emberek voltak, akiknek az élete nem számított. Cale már megértette a megmaradt két bombának a helyét.

Mind a ketten elővettek három tekercset, és egyszerre tépték szét őket.

Pajzs, gyorsulás és gyulladás.

– Indulás.

Redika kiadta az utasítást, és a két ember, akiknek a teste már égett, a Harang Torony alatti polgárok felé siettek. Redika kilőtt két vörös mannagömböt a két ember felé.

– Á-állítsák meg!

A mágikus bombát biztosan felrobbannak, ha nem hatástalanítják őket.

Sajnálatosan Redika közelebb volt ehhez a két emberhez, mint bárki más. A vörös manna elérte a hátizsákokat a két öngyilkos merénylőn.

A bombák hamarosan robbanni fognak.

A két ember, akik gyorsulási mágiát használtak, gyors tempóban közeledtek a tér felé.

Egyikük a királyi család felé tartottak, míg a másik…

’Erre jön.’

A nemesek felé sietett.

Mindez 10 másodpercen belül történt.

¬ Jövök!

Cale felemelte a kezét, ahogy hallotta a sárkány hangját.

– Á!
– F-fuss el!
– Térj ki!

Késő volt már kitérni. Nem fogtok kikerülni a bomba hatósugarából csak annyival, hogy néhány másodpercig futnak.

– C-Cale, menjünk!
– Ifjú Cale mester, siessünk!

Eric, Taylor, Gilbert és Amiru nem rohant el, mint a többiek. Próbálták Cale-t is megmenteni. Ellenben, már késő volt.

Cale rendkívül bosszús volt. Ha elkezd futni és a bomba felrobban, valószínűleg elveszítene egy kart. Ellenben, a Szív Életereje segítene neki visszaszerezni a karját.

Viszont az emberek, akik próbálták megvédeni őt, legalább egy végtagot elveszítenek, mindegy milyen gyorsan futnak. Valamint, ők nem fognak tudni felépülni a sérüléseikből, mint ő.

Ahelyett, hogy ilyesmit megengedne, hogy történjen…

–… Hahj.
Cale kieresztett egy mély sóhajt, és kinyitotta a levegőbe a tenyerét. Idő volt megváltoztatni a tervet. Ebben a pillanatban Rosalyn, aki a Fekete Sárkány mágiáján át teleportált, készített egy kétrétegű pajzsot maga és Cale körül.

Ezzel egy időben…

– Robbanás!

Redika örömmel kiáltotta.

– Huh?
Rosalyn arcán üres kifejezés ült, ahogy a maga előtt zajló dolgot nézte.

Az öngyilkos merénylőt, aki feléjük tartott, körbevették hatalmas szárnyak. Egy ezüst pajzs lőtt ki az égbe, mintha megvédené az embereket a téren, és a pajzs szárnyai körbevették a merénylőt. Úgy tűnt, mintha a pajzs és a szárnyak teljesen elnyelnék a merénylőt.

És az erős pajzs, ami nem volt nagyon látható az ezüst fény miatt, ami körbevette az ezüst pajzsot.

¬ Én is blokkolom.

A Fekete Sárkány bejelentette Cale fejében.

Egy szentnek tűnő ember ezüstös szárnyakkal állt a Nap alatt. Egy kis résznyi ezüst fény kapcsolta a vörös hajú férfit az pajzshoz az égen. Cale elkezdett szitkozódni, ahogy a haja összekócolódott a széllökéstől.

–… Francba!

És a bomba felrobbant.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *