A Gróf Család Szemétje – 40. fejezet: Nem tudom, én nem tudom (1. rész)

Cale gyengéden rámosolygott a hercegre és elgondolkodott.

’Nem tudom. Én nem tudom.’

A Fekete Sárkány továbbra is azt kérdezte, hogy mégis miért használná egy sárkány a mágiáját egy ennyire haszontalan férfin, és hogy ő ilyet sose tenne, de Cale erősen igyekezett nem hallgatni rá.

¬ Hm? A pupillái is festettek. Ez a kis puhány biztosan tervez valamit. Gyenge ember, légy óvatos.

’Ha abbahagyod a beszédet, akkor szerintem rendben leszek.’

¬ Hm? Ez az ember nem gyenge. Gyenge ember, légy rendkívül óvatos. Meg fogsz halni.

’Francba.’

Cale most először megijedt ettől a Fekete Sárkánytól, aki haszontalan dolgokat ecsetelt neki. Ezzel egy időben Cale elkezdett gyorsan gondolkodni.

A herceg édesanyja nem a királyné volt. Ágyas volt, és eredetileg egy szolgáló, egyike a polgároknak, akik a királyi családnak dolgoztak. A harmadik herceg édesanyja volt a jelenlegi királyné. A korona-herceg édesanyjáról azt állítják, hogy a halála kérdőjelezhető volt, amikor a korona-herceg még fiatal volt.

Cale természetesen a korona-herceg édesanyjának az igazi személyazonosságáról kezdett gondolkodni.

A herceg ismert volt arról, hogy átlagos volt, de a sárkány azt mondta, hogy nem volt gyenge. A regényben még Choi Han is normálisnak ítélte meg a korona-herceget, szóval mit rejtegetett? És hogyan tudta meg a sárkány?

’… Nem. Ha rejteget is valamit, az nem az én dolgom.’

Cale nem figyelt a mormogó fekete sárkányra. Valami biztosan érdekes lehetett, ahogy a Fekete Sárkány tovább beszélt a korona-hercegről.

–… Cale úr úgy látszik, hogy egy kissé olyan, mint én.

A korona-herceg mondott valamit, de Cale túlságosan elfoglalt volt a gondolkodással, szóval csak könnyedén válaszolt:
– Őfelsége, egy ilyen állítás a legnagyobb megtiszteltetése az életemnek.

A korona-herceg elengedte Cale kezét, mintha nyugtalan lenne. Cale nem vette észre a nyugtalanságát, és szó nélkül visszalépett Eric mögé. Könnyű volt pajzsnak használni Eric-et, amikor a dolgok bonyolultra fordulnak.

A korona-herceg érdeklődve figyelte Cale-t, mielőtt a tekintetet Eric felé siklott.

Eric ismét beszélni kezdett a korona-herceggel.

Cale figyelte őt, és közben elgondolkodott.
’Meg van az oka.’

Meg volt az oka, hogy a korona-herceg bizalmatlan volt a második és harmadik herceggel. Meg volt az oka, hogy a király váratlanul miért részesítette előnyben inkább a harmadik herceget. Ezt mind képes volt megtippelni.

’Tényleg nem a fia? Vagy másik titok van a születése mögött?’

Cale elméje visszasiklott a drámára, amelyet Kim Rok Soo látott miközben az étteremben dolgozott érettségi után.

A korona-herceg, Alberu Crossman, természetesen a főszereplő volt.

Cale még egyszer megerősítette magát.
’Maradj nyugton.’

Mostantól nyugton marad. Eldöntötte, hogy nem fog másra rájönni.

Cale teljesen betartotta ezt a fogadalmat. Nem ivott aznap semmilyen alkoholt, és ettől a nemesek más régiókból, akik még korábban sosem találkoztak vele, megközelítették őt beszélgetésre. Cale Eric-re nézett minden alkalommal, és Eric munkához látott.

Miután ez jó pár alkalommal megtörtént, Cale csendesen mormogott magának:
– Oh. Ez egész jó.

Gilbert és Amiru összerezzentek ennek hallatára, miután hallották a halk mormogást, és a szemeikkel kezdtek kommunikálni egymással.

’Ez nem furcsa?’
’Igaz?’

Ők ketten kissé távolabb húzódtak Eric-től és Cale-től. Ellenben, Cale ifjú Amiru kisasszony felé nézett, és Amiru nem mozdult hátrébb, miután szemkontaktust teremtett Cale-el.

– Egyébként, ifjú Amiru kisasszony.
– Tessék?
– Hallottam, hogy a területének a partvidéke rendkívül gyönyörű. Igaz ez?
– Természetesen. A sziklák, amelyek a partvidékre néznek, nagyon gyönyörűek.

’Gyönyörű a francokat.’

Cale a sziklákra gondolt, és arra, hogy mennyire rendkívül nehéz lesz megszerezni a ’Szél Hangját’. A regényben a ’Szél Hangja’ egy ősii erő volt, amelyet a Whipper Királyság nem mágusokból álló frakciójának egy embere talált meg.

Habár ez talán különös lehet, hogy a Whipper Királyság egy emberek talált meg a Roan Királyságban egy ősi erőt, hosszú történet is állt mögötte.

Egyébként, ez az erő eredetileg egy mágus-vadászhoz került, egy rendkívül brutális bolond, aki a polgárháború második feléhez közeledve jelent meg. Anélkül is elég erős volt ahhoz, hogy ne nagyon használja.

’A mágikus torony hamarosan összedől.’

A polgárháború után új mágikus tornyot építettek az elhullott mágikus torony helyén, és Rosalyn végül a vezetője lesz az új mágikus toronynak.

’Choi Han, a mágus-vadász és a birodalom korona-hercege.’

Ez a három ember volt az, akik megjelentek, mint hősök a Nyugati Földrész közepén történő eseményekhez. A regény azt is tárgyalta, ahogyan a Nyugati Földrészen a Keleti Dzsungel Királynője hogyan keveredett bele Dél egyesítésének ügyébe.

A titkos szervezetet félretéve, akikbe Choi Han állandóan belefutott, ez a kontinens megtörte a 200 éves békéjét, hogy hatalomért küzdjenek.

Cale Eric felé nézett, aki mindenről gondoskodott neki, és az órára nézett. A lakomának hamarosan vége. Persze a nemesek vártak a társalgási időre, ami az étkezés után lesz.

’Ez nem az én dolgom.’

Ez nem Cale dolga volt.

– Ifjú Gilbert mester, távozhatok, amint az étkezésnek vége, igaz?

Gilbert Cale-re nézett, aki komótosan gyümölcsöt evett, mintha pikniken lenne, és bólintott.
– Igen. Úgy tervezzük, hogy az étkezés után beszélünk a korona-herceggel, de gondolom Ön valószínűleg nem jön velünk, igaz?
– Igen. Mi jó származna belőle? Önök hárman jobban informáltabbak a beruházási információkban.

Gilbert arckifejezése megváltozott Cale szavaira. Egy kissé meglepettnek tűnt.

–… Elolvasta a dokumentumokat.
– Kicsit.

Cale könnyedén válaszolt, mielőtt visszanézett volna a korona-hercegre, aki felállt a helyéről. Épp be akarta jelenteni a lakoma végét. Cale nem találta ki az igazi okot a mai összejövetel mögött, de nem volt csalódott miatta. Ha nem tudja, akkor nem volt rá esély, hogy belekeveredjen.

De Cale összeráncolta a szemöldökét, miután hallotta a korona-herceg szavait:
– Egy élmény volt ma este megosztani Önökkel ezt a vacsorát. Előkészítettem egy kisebb borozó partit azoknak, akik érdeklődnének, így kérem, élvezzék jól magukat. Oh, és előkészítettem egy helyet mindnyájuknak a születésnapi ünnepségen, ami közeleg.

Alberu Korona-herceg azt mind egy egész elégedett arckifejezéssel mondta.

– Remélem, hogy mind eljönnek majd, hogy megosszák az örömöt velünk aznap.

’Sóhaj.’
Cale visszafojtott egy sóhajt. Habár Alberu azt mondta, hogy reméli, hogy mind eljönnek, ezzel tulajdonképpen rájuk kényszerítette, hogy ott legyenek.

’… Azt hiszem, ott leszek a köztéren, amikor a bombák felrobbannak.’

Habár ez várható volt, Cale-nek egy cseppet sem tetszett.

– Akkor hát fejezzük is be ezt a vacsorát.

Cale felállt a helyéről. A legtöbben menni akartak a borozó partira a korona-herceggel, a második és harmadik herceggel, de azok, akik nem jogosultak találkozóra a korona-herceggel, azok nem mehettek, még ha akartak se.

Cale a kerekes székre sandított, amely elhaladt mellette. Taylor elment mellette és Cage, aki a Taylor kerekes székét tolta, közvetlenül mögötte haladt, és csendesen suttogott, hogy csak Cale hallhassa:
– Később még találkozunk, kisöcsénk.

’Azt mondtam, hogy nem akarok a kisöcsétek lenni.’

Cale tekintete egyértelműen mutatta az érzéseit, de Cage úgy tett, mintha nem értené, és a korona-herceg felé indult, miközben úgy tett, mint egy jó és ártatlan papnő.

– Ifjú Cale mester, hadd kísérjem ki.
– Ifjú Amiru kisasszony.

Amiru megközelítette Cale-t, és felajánlotta, hogy kimegy vele. Cale Amiru zöld hajára és a nyugodt, de mégis kifinomult arckifejezésére nézett, és könnyedén válaszolt:

– Aggódik, hogy gondot okozok kifelé menet?
– Sajnálatosan ifjú Neo mester is korán távozik.
– Oh.

Azt mondta, hogy vele megy arra az esetre, ha Neo valamire megint készülne. Cale a bankett terem ajtaja felé indult további kérdés nélkül, Amiru mellett. Ők ketten beszélgetés nélkül érkeztek meg Cale kocsijához, és ott látták Ront várakozni a kocsi mellett.

– Ifjú Cale mester, szép munka volt ma.

Cale bólintott Amiru szavaira.

– Nehéz volt. De vissza kell mennie, és még egy kicsit dolgoznia, ifjú Amiru kisasszony.

Amiru elmosolyodott, és megszólalt:
– Azért, mert némi jó hírt is szereznünk kell.

Viszont Cale érezte a kétségbeesést a hangjában. Az északkeleti partvidék valóban egy haszontalan földterület volt. Egy sziklákkal teli terület volt, ahol semmi más sem volt érdekes.

Ráadásul a sziklák körüli örvények is problémát jelentettek. A tapasztalt emberek a területen ismerték, hogyan kerülhetik el őket, de másoknak veszélyes hely volt.

’A ’Szél Hangja’ felelős az örvényekért.’

Amiru és Gilbert befektetést szerettek volna ezen a felesleges tengeren, mindegy hogyan. Cale Amiru-ra nézett, aki különös arckifejezéssel beszélt.

– Hiszek benne, hogy képesek vagyunk ilyen eredményeket elérni.
– Ifjú Amiru kisasszony.
– Igen, ifjú Cale mester.

Cale arra gondolt, hogy nem lenne rossz némi segítséget nyújtani Eric-nek, Gilbert-nek és Amiru-nak, akiket ma úgy dolgoztatott, mint szörnyembereket az uralma alatt. Még mindig kellett erőegyensúly az Északkeleti Nemesek találkozóin, és Amiru látszólag olyan ember volt, aki tudott titkot tartani.

– Úgy hiszem, hogy őfelsége egészen érdeklődni fog eziránt a befektetés iránt.
– Én is úgy vélem.

Amiru egyet értett Cale állításával. Azért volt, mert a korona-herceg emlékezett az ügyre, még anélkül is, hogy Eric elsőnek felhozta volna.

– A turizmusba való befektetést tárgyalják, igaz?
– Igen.

A tengerparti sziklákat használva a turizmusba befektetni. Cale szerint tökéletesen felesleges volt. Megközelítette Amiru-t, és a fülébe suttogott:

– Ha annyira elszántan kell a befektetés, szerintem jó lenne, ha elgondolkodna a tengerpart helyzetének értékén a Whipper Királyság és a többi északi Királyság vonatkozásában.
– Elnézést?

Cale megrántotta a vállát az összezavarodott Amiru-nak, és hozzátette:

– Természetesen, a legjobb az lenne, ha megtartaná magának mindazt, amit most mondtam.
–… Emlékezni fogok a szavaira.

Cale elégedett volt Amiru-val, aki zavarodottnak tűnt, de csukva tartotta a száját. Felszállt a kocsira, és intett Amiru-nak. Amiru kissé megmozdította a fejét, hogy válaszoljon Cale intésére.

Cale elkezdett Ron-hoz beszélni, aki becsukta a kocsi ajtaját.
– Induljunk.
– Igenis, ifjú mester.

A kocsi hamarosan elindult. Cale kinézett Amiru-ra, aki komolyan elgondolkodott azon, amit Cale mondott neki anélkül, hogy visszament volna, és elkezdett az északkeleti tengerpartról.

Az északnyugati tengerpart homokos partokból állt. Ezzel szemben Amiru és Gilbert területének tengerpartja komplikált volt, sok kisebb szigettel. Ráadásul éles sziklák is körbevették.

Végezetül, csak néhány olyan hely volt, ahol a hajók biztonságosan le tudtak horgonyozni. Természetesen a halászok arrafelé veteránok voltak, akik képesek voltak mindenfajta gond nélkül biztonságosan tudtak halászni.

’Csak azért gondoltak túrákra és városnézésre, mivel a béke sokáig kitartott.’

De a korona-herceg tudni fogja, hogy a béke vége gyorsan közeledik.

’Mindenesetre, csak annyit kell tennem, hogy megszerzem az ősi erőt, mielőtt a mágus-vadász megszerzi magának.’

Cale úgy döntött, hogy tovább már nem foglalkozik ezzel. Aznap éjjel, Cale két jelentést kapott, ahogy visszafelé ment a lakomáról.

– Négy mágikus bombát megtaláltunk.

A regényben 5 volt különböző helyeken, és 5 volt embereken.

– Mindegyik a köztér körül volt.
– Mutasd a térképet.

Cale kinyújtotta a kezét Choi Han felé. Choi Han a Fekete Sárkányt a mágikus bombák oldalán hagyta, és egyedül tért vissza. Úgy tűnt, hogy visszasietett, mivel izzadság volt az arcán.

– Találtunk egyet, és aztán a sárkánnyal a karomban futottam körbe, hogy mindenhol alaposan körbe nézzünk. Ez alatt találtunk még három másikat is, de nem többet. Biztos vagyok benne, hogy valahol máshol kell keresnünk a köztéren kívül, de egyik helyen sem volt, ahol eddig néztük.

– Nem szükséges sietni, mivel biztonságos lesz az ünnepség napjáig két nap múlva.
– De jobb hamarabb megszabadulni a veszélyes dolgoktól!
– Lopjuk el őket kora reggel az ünnepség napján.
–… Elnézést?

Azok a mágikus bombáknak, amelyekről Cale tudott, szükségük volt a kifejlesztőjére, hogy jelet küldjön a robbanásra. Ellenben, bárki számára, aki a Fekete Sárkány, sőt még Rosalyn mágia szintjén is, könnyedén meg tudta szakítani a kapcsolatot a kifejlesztő és a bombák között, még ha ez egy kis időbe bele is telt. Ezért volt képes Rosalyn elpusztítani a bombákat az embereken a regényben.

’Ennek az ünnepség napján kell megtörténnie.’

Ez volt az egyetlen módja, hogy a vérszomjas mágus azt higgye, hogy minden rendben van.

– Ellopni őket? Nem elpusztítjuk őket?

Cale visszaadta a térképet az összezavarodott Choi Han-nak, ahogy megszólalt:
– Miért pusztítanánk el ilyen hasznos dolgokat?

Még ha a bombákat nem is lehetett használni, a sűrűn belehelyezett manna igen hasznos összetevő volt.

– Én magam fogom használni.

Choi Han elég sunyinak találta Cale mosolyát. Cale tovább beszélt Choi Han-nak, aki elfogadta összezavarodott arckifejezéssel a térképet.

– Továbbra is keressétek, mivel lehet még több. Többször nézzetek vissza, hogy a bombák helye változik-e.

Choi Han-nak és a Fekete Sárkánynak most már csak rejtve kellett maradnia a köztér körül, és tovább vizsgálódni. Nehéz lesz, unalmas, és rendkívül kimerítő az elméjükön, de nem olyasmi volt, amit Cale maga megcsinálna.

Cale On és Hong felé nézett, akik épp csak megébredtek a szunyókálásból, és megszólalt.

– Itt az ideje fizetni.

Cale Choi Han-hoz is beszélt.

– Menj dolgozni.

A két cica, akik fáradtan dörgölték a szemeiket, és Choi Han elment dolgozni, ahogy Cale utasította őket. Cale kényelmesen nézte, ahogy kiugrottak a teraszablakon, mielőtt beleivott a borba, amire a banketten nem volt esélye, mielőtt elaludt volna.

Egy információ érkezett Cale-hez, miközben aludt. Cale hallotta a híreket, miután felébredt.

Billos aznap érkezett a fővárosba, a születésnapi ünnepség előtti nap. Cale azonnal a fogadóba ment, ahol Billos-al fog találkozni.

Az a hely volt, ahol a 10 farkas gyermek tartózkodott. Természetesen On, Hong és Lock is Cale-el voltak, ahogy a fogadó felé ment. Arra gondolt, amit Lock mondott, és megkérdezte:

– Akarod, hogy gondoskodjak a testvéreidről?
– Igen. Ez a feltétele az én részemről a megállapodásnak.
– És te mit tudsz nekem tenni?
– Nem csak én leszek az, aki teszi.

Lock tétovázás nélkül válaszolt.

– Ha nem csak te, akkor még ki?

– A testvéreim is velem együtt fogják megtenni. Csapatban erősebben vagyunk.

Cale érezte, ahogy a feje háta hűvösre váltott.
’Nem létezik.’

Lock kegyetlenül megütötte Cale-t egy újabb mentális ütéssel.

– A Kék Farkas Törzs híresek voltak a történelemben azzal, hogy erős lovagok. Ez a történelem…
– Olyasvalami, amiről nekem nem kell tudnom.

Cale elfordult Lock-tól, aki vele szemben ült a kocsiban.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published.