A Gróf Család Szemétje – 38. fejezet: Nyugton maradni (5. rész)

– Khm. Mn! Ifjú Neo mester, rég találkoztunk.

Eric azonnal Cale és Neo közé állt. Neo szemei legyőzöttnek tűntek.
Azt hitte, hogy talált egy jó prédát, de most már nehéz volt levadásznia a prédáját Eric Wheelsman jelenlétében.

– Igen, ifjú Eric mester. Remélem jó egészségben van.

Neo így köszöntötte Eric-et, mielőtt üdvözölte volna Amiru kisasszonyt és ifjú Gilbert mestert. Aztán meglátta, hogy mind Cale előtt állnak, és csettintett a nyelvével.

’Azt hiszem, hogy megvédik őt. Még ha szemét is, attól még az ő oldalukon áll.’

Neo úgy határozott, hogy nem csinál semmit, miután látta hármukat Cale-t védeni. Eric észrevette Neo szándékát, és lassan megfordult, hogy Cale-re nézzen.

Neo tekintete is Cale-re siklott.

– Mn.
Ekkor Neo önkéntelenül megeresztett egy nyögést.

Cale csendesen nézett le Neo-ra karba font kézzel. Cale szemei rendkívül gúnyosak voltak. Korábban nem mondott korábban semmit Neo-nak, de a tekintete és a testbeszéde mindent elmondott, amit ki kellett mondani.

’Osztálytalan idióta.’

Ettől Neo-nak eszébe jutott a tekintet, amivel Venion annak idején nézte őt. Még ha Neo mérges is volt, amikor Venion ilyen tekintettel nézett rá, azzal nyugtatta magát, hogy ez a magasabb rangú nemesek pillantása volt, és elengedte.

Cale elfordult, miután egy darabig elnézte Neo remegő pupilláit, és maga mögé nézett. Hallotta a Fekete Sárkány jelentését a fülében.

¬A hangrögzítő mágia készen áll.

Cale megkérte a Fekete Sárkányt, hogy mindent rögzítsen, ami a mai napon történik. Videó rögzítéshez sok manna szükséges és nehéz volt fenntartani huzamosabb ideig, szóval Cale elégedett volt csak hangfelvétellel.

Cale eredetileg nem tette volna ezt meg, mivel a palotában rengeteg mágus lesz, akik érzékenyek mannára, de a Fekete Sárkány biztosította, hogy amíg a hangfelvétel hatóköre kicsi, addig nem fogják észre venni.

Cale eldöntötte, hogy a jövőben használni fogja ezt, hogy Neo vért könnyezzen, mielőtt a palota bejárata felé indult volna. Cale olyan ember volt, aki mindig visszafizette a tartozását.

Eric Wheelsman nézte Cale-t elsétálni, mint egy büszke báty. Arra gondolt, hogy a levelek, amelyeket minden nap elküldött, biztosan működött.

A másik oldalon Gilbert és Amiru kíváncsi kifejezéssel nézték Cale-t. Cale Henituse, a férfi, aki régebben csak feltűnő ruhákat hordott, egy egyszerű fekete ruhát választott kiegészítő nélkül. Még a vörös haja is tiszta volt, és ragyogott a napfényben.

Azon merengtek, hogy azért volt-e ez így, mert Cale nem volt részeg.
Cale mindegyik lépése relaxált és nyugodt volt.

Amiru és Gilbert nézték Cale-t visszafordulni, amikor a palota bejáratához ért.
Cale tekintete, ami látszólag hívogatta őket, volt a legérdekesebb dolog számukra.

– Ifjú Neo mester, találkozunk majd odabent. Ifjú Amiru kisasszony és Gilbert mester, menjünk.

Eric büszkén nézte Cale-t, de Amiru-nak és Gilbert-nek egy még különösebb érzése támadt, amikor mind a hárman Cale előtt álltak.

Cale a két összezavarodott emberre, és a büszke Eric-re nézett, és megszólalt:
– Menjünk.

Mind a hárman követték Cale-t a palotába. Gilbert és Amiru különös érzése tovább nőtt, ahogy követték befelé Cale-t. Cale viszont nem foglalkozott ezzel, és elhatározta, hogy annyira ki fogja használni ezt a három embert ma, amennyire tudta.

– Ifjú Cale mester a Henituse grófi családból belép a terembe!

Cale hallotta, ahogy a szolga kikiáltja Eric, Gilbert és Amiru nevét is, ahogy belépett a terembe.

– Nem rossz.
Nézett körbe a hatalmas teremben, mielőtt Eric után indult. Ifjú Amiru kisasszony Cale felé sandított, mielőtt mellette kezdett sétálni, és megszólalt:

– Ifjú Cale mester. A bankett terem elején található a korona-herceg széke, és az asztalok régiónként vannak elosztva. Ennek oka…

Amiru, aki épp meg akarta magyarázni az okot, hogy miért osztották szét az asztalokat régiónként, ránézett Cale arckifejezésére, mielőtt megváltoztatta a mondanivalóját.

– Valósnűleg nem kell elmagyaráznom, igaz?
– Nagyon szépen köszönöm, ifjú Amiru kisasszony, de ismerem az okot.

Cale nézte, ahogy Amiru bólint kíváncsi arckifejezéssel, majd az Északkeleti szekció asztalai felé indult a teremben.

Öt asztal volt a teremben. Északkelet, Északnyugat, Délnyugat, Délkelet és a középső. A nemesi frakciók szerint voltak elosztva.

’A korona-herceg jó ezekben a dolgokban.’

A háttérből irányította a dolgokat, hogy a frakciókat egymással versenyeztesse, miközben néha összekényszerítette őket. Ez volt a korona-herceg specialitása. De a korona-herceg elég alapos volt a saját bánásmódjával is.

A korona-herceg asztala az öt asztal előtt állt, egy olyan helyen, amely nagyjából két lépcsőfokkal magasabban volt a többinél.

’A második és harmadik herceg helyei egy lépcsőfokkal lejjebb vannak az övénél.’

Egy lépcsőfokkal a korona-herceg asztalánál lejjebb voltak a második és harmadik herceg asztalai. Még ha ezt az eseményt a korona-herceg tartotta is, különös lenne, ha a második és harmadik herceg nem jelenne meg a nemesek összejövetelén. Mivel a korona-herceg volt a házigazda, biztosra ment, hogy mutassa a státuszuk közötti szakadékot.

’Tényleg odafigyel az ilyen apró, felesleges részletekre.’

A korona-herceg, tulajdonképpen minden ember ilyen hatalmi pozícióban, nem voltak Cale kedvelt emberei.

– A mi asztalunk van legközelebb a bejárathoz, ahogy az várható.

Cale nem reagált Eric keserű hangjára. Az Öröm Palotája a keleti bejáratot nyitotta meg, mint kijelölt bejáratot, és az Északkeleti régió nemeseinek asztala volt a legközelebb az ajtóhoz.

Habár az Északkeleti régiónak volt hangja, nem volt olyan háztartásuk, amely elég erős volt, hogy hangos hangja legyen. Cale felemelte a kezét, hogy megpaskolja Eric vállát.

– Nagyszerű, hogy a helyünk közel van az ajtóhoz. Ráadásul nagyszerű, hogy nincs senki, akinek meg kellene hajtanunk a fejünket a helyünkön.

Más régióknál volt erős ember vezetői pozícióban, mint Stan Márki, akivel a többieknek tiszteletteljesnek és alázatosnak kellett lenniük.

A másik három ember, aki Cale-el sétált, megálltak. Cale is megállt, miután látta, hogy megálltak. Eric megfordult, hogy Cale-re nézzen egy darabig, majd végül megszólalt:
– Ifjú Cale mester.

Mivel mások társaságában voltak, Eric nem hívta Cale-t közönyösen a nevén.

– Örülök, hogy az igyekezetem kifizetődik.

’Igyekezet? Milyen igyekezet?’

Cale döbbenten és zavarodottan nézett Eric-re, de Eric visszafordult és büszkén indult meg az asztaluk felé, ami legközelebb állt a bejárathoz.

Eric nem tudta, hogy Cale egyik levelét sem olvasta el, csak a szoba sarkába dobta őket.

– Ő miért ilyen?

Ifjú Amiru kisasszony megrázta a fejét Cale kérdésére. Gilbert-nek is hasonló volt a reakciója. Ezután Cale megrántotta a vállát és az asztal felé indult.

De a bejelentés megállította:
– Ifjú Venion Stan mester Stan Márki háztartásából megérkezett!

Cale megértette, hogy Neo Tolz miért nem követte az Öröm Palotájába. Neo Tolz közvetlenül Stan Márki örököse, Venion mögött állt.

De Cale nem foglalkozott olyan tökfejekkel, mint Neo vagy Venion.

– Cale!

Eric felszólította Cale-t, aki váratlanul gyorsan megindult az ülőhelye felé, de Cale csak leintette és leült.

– M.
– Oh, üdvözlöm, ifjú Cale mester.
– Helló, ifjú Cale mester.

Cale gyors választ mondott az udvarias üdvözlésekre: – Helló. Jó újra látni önöket.

Váratlanul csend telepedett az asztalra, és Cale a terítő alá tette a kezét anélkül, hogy mások észre vegyék.

’Tudtam.’

Érezte a láthatatlan Fekete Sárkány testét remegni.

¬ Jól vagyok. Megmondtam, hogy jól vagyok.

Cale hallgatta a Fekete Sárkány hangját a fejében, és megpaskolta a remegő testet. Düh és félelem. A Fekete Sárkány elméje mind a kettővel tele volt jelenleg. Ezért volt a kiskorban átélt trauma annyira ijesztő.

A Fekete Sárkány nem tudta, hogyan válaszoljon, mivel a fizikai traumája, amire a teste emlékezett, nem egyezett a racionalitással a fejében.

¬ Jól vagyok. Én egy nagyszerű és hatalmas sárkány vagyok.

Cale elmondta a Fekete Sárkánynak, amikor az azt mondta, hogy követni akarja őt, hogy Venion Stan is eljön. Azt is elérte, hogy a Fekete Sárkány megígérje, hogy ma nem öli meg Venion Stan-t. Ő is megfogadott valamit a sárkánynak.

’Később. Biztosan meg fogom ölni azt a seggfejet és a többieket később.’

A Fekete Sárkány tervezte, hogy darabokra tépi őket, hogy szép kis pordarabkákká váljanak. Cale lenyugtatta a Fekete Sárkányt, miközben hallgatta a rendkívül dühös hangját. Hála az égnek, úgy tűnt, hogy nem őrül meg a mannája ettől a haragtól.

Cale arra gondolt, hogy a sárkányok tényleg nagyon értelmes teremtmények voltak. Cale a pokolra gondolt, amely Venion-ra és az idiótákra várt, akik a jövőben Stan Márki oldalára álltak, és abbahagyta a sárkány simogatását.

Hála az égnek, nem úgy tűnt, hogy a sárkány meg fog vadulni. Ha megtenné, a palota könnyedén elpusztulna, és valószínűleg Cale is halott lenne. Cale megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt, mielőtt körbe pillantott.

Látta, ahogy Eric és Venion csapata is felé tartott. Ennek értelme volt, hiszen Venion asztala az Északnyugati asztal volt mellettük.

Tapp. Tapp.
A Fekete Sárkány Cale lábához dörgölte a fejét.

– Hm.
A Fekete Sárkány cselekedetétől Cale egy pillanatra aggódni kezdett. Ekkor szemkontaktust teremtett Eric-el, aki buzgón jelzett Cale-nek a szemeivel:

’Maradj csendben! Maradj nyugton!’

Cale figyelmen kívül hagyta a jelzéseket. Aztán azon vitatkozott magával, hogyan tudna úgy tenni, mintha nem ismerné Venion-t. Ellenben, az összes elmélkedése semmit sem ért, ahogy Venion elsőnek köszöntötte.

– Rég találkoztunk, ifjú Cale mester.

Venion Stan. Látszólag sokkal több ránca lett, amióta utoljára találkoztak, de még mindig gyengéd mosolyt mutatott, ami illett egy nemeshez. Viszont Neo Tolz mögötte rendkívül nyugtalannak tűnt.

Cale élénken mosolygott, és megszólalt:

– Helló, ifjú Venion mester. Ez az első alkalom, hogy találkozunk, amióta legutóbb összefutottunk Tolz Vikomt területén.

Venion gyengéd mosolya vastagabb lett, miközben Neo arca teljesen lesápadt.

Stan Márki egyike volt a királyság politikájának négy vezetőjének. Egy ilyen személynek az utódja meglátogatta az Északkeleti régiót. Nem csak ez, de ez egy alacsony rangú nemes területe volt, mint Tolz Vikomt területe. Egyértelműen mutatta, hogy Tolz Vikomt a Márki frakció alá tartozott.

Természetesen az Északkeleti nemesek összehúzták a szemöldöküket, és a teremben tartózkodó többi nemes is figyelni kezdett. Az Északkelet volt a vezető nélküli régió jelenleg.

– Pontosan. Meglátogattam a barátomat, ifjú Neo mestert, és haza felé tartottam.

Venion Stan nem foglalkozott a pillantásokkal, amik felé irányultak. Számára semmi gond nem volt, hogy az Északkeleti régióba ment. Venion Cale-re nézett, mintha figyelte volna őt, de a hangja még mindig gyengéd volt.

– Igen. Azt mondtuk, hogy együtt iszunk majd a fővárosban.
– Valóban.

Mind Cale, mind Venion nagyon nyugodtnak tűnt, ahogy egymással csevegtek. Ellenben, a figyelő emberek nem tudtak ennyire nyugodtak lenni.

Cale Neo Tolz-ra nézett, aki rásandított, és elmosolyodott. Neo összerezzent, ahogy Cale mosolyára nézett.

– Oh, igaz is. Másnap, miután találkoztam önnel, ifjú Venion mester, Tolz Vikomt egyik lovagja keresett fel.

Cale Neo-hoz kezdett beszélni elég aggodalmas arckifejezéssel.

– Úgy hallottam, hogy a villát teljesen kifosztották. Minden rendben van?

Neo vállai megremegtek, és Cale látta, ahogy Venion ajkainak sarka remegni kezd.

– Hallott róla, ifjú Venion mester? Biztos vagyok benne, mivel azt mondta, hogy önök ketten jó barátok.

Venion egy kis idő után végre válaszolt. Nagyon természetesen beszélt, de Cale képes volt kihallani Venion szavaiban a dühöt.

–… Igen. Nagyon szomorúan hallottam.
– Igen. El sem tudta képzelni, hogy mennyire ledöbbentem, amikor hallottam róla, miközben a másnapossági italomat ittam. Hogyan tudták teljesen kifosztani a helyet és semmit hátra hagyni! Azt mondták, hogy valami nagyon fontosat veszített el, ifjú Neo mester?

A világon a legidegesítőbb emberek azok voltak, akik nem tudtak lakatot tenni a szájukra, akikben semmilyen tapintat nem volt, és az igazságosak.

Cale most épp mind a hármat eljátszotta. Annyira jól érezte magát.

Cale melegen beszélt Neo-hoz.
– Ifjú Neo mester, fel a fejjel. Legalább egyszer az életünkben szembe nézünk ilyen lehetetlen helyzettel.
– Ah, igen. Azt hiszem.

Neo nem tudott még Venion-ra se nézni, ahogy találomra válaszolt Cale-nek.

– Innia kellene, hogy elfelejtse az egészet, amikor ilyen szörnyű dolog történik. Ifjú Neo mester, részegedjünk le ma este. Ifjú Venion mester, akar csatlakozni hozzánk?

Venion nyugodtan figyelte Cale-t. Elveszítette a Márki bizalmát, amióta elveszítette a Fekete Sárkányt. Venion a szervezetre gyanakodott, amelytől a Fekete Sárkányt kapta, a lovagok vallomása és a hátra hagyott nyomok alapján, de nem tudta elvetni a gyanúját, amit Cale csapata felé táplált, akik éppen abban az időben töltöttek ott egy éjszakát.

De nem volt oka Cale-t gyanúsítani. Ezért szólt Cale-hez ismét, hogy még egyszer megbizonyosodjon valamiről.

– Ha iszol, és aztán félébredés után megiszod a másnapossági italt, minden rossz emléked el fog tűnni.

Látva, hogy Cale Henituse továbbra is ostobaságokat mondott, mint azelőtt, Venion ráébredt, hogy semmiről sem kell megbizonyosodnia.

– Köszönöm az ajánlatot, ifjú Cale mester. Talán majd máskor.
– Oh, ez kiábrándító, de azt hiszem, akkor majd legközelebb.

Venion elment Cale mellett. Ahogy ezt tette, hallotta, ahogy Cale Neo-hoz beszél:
– A lovagja rendkívül sápadt volt, ifjú Neo mester. Előre fel kellett volna készülnie erre az eshetőségre. Hogy tudta elveszíteni azokat az értékes dolgokat egyszerre? Fel a fejjel. Talán nem fogja visszaszerezni, amiket elveszített, de mit tehet már ellene? Csak tovább kell élnie.

’Ha. Ez a szemét.’
Venion mosolygott a nemesekre, akik őt figyelték, miután hallották, hogy Északkeletre ment, és visszafojtotta a haragját.

’Az az ostoba sárkány, és az a lebénult rohadék. Hova tűnhettek mindannyian?’

Venion csak előre nézett, ahogy ment. Ahogy Venion távozására sandított, Cale tétovázás nélkül elfordult a rendkívül sápadt Neo-tól. Természetesen, még adott egy végső csapást Neo-nak előtte:
– Fel a fejjel.

Cale tudta, hogy Neo új lyukat fog kapni Venion-tól.

– Ifjú Cale mester…

Cale Eric-et nézte, akinek látszólag sok mondanivalója volt, de nem tudta kitalálni, hogyan is kellene elmondania őket, mielőtt leült volna.

¬ Legközelebb én leszek a soros.

Cale bólintott a Fekete Sárkány szavaira, és körbe nézett az asztalnál. Az északkeleti nemesek mind őt nézték. Valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy ennyire normális Cale-t láttak. Cale ezért kapta fel a maga előtt álló üveg alkoholt, hogy megfeleljen az elvárásaiknak.

Mind azonnal elnézett másik irányba.
Ez volt a szemétláda hatalma.

Ellenben, másik asztalnál ülő emberek mindig kíváncsian nézték Cale-t. Cale figyelmen kívül hagyta a tekintetüket, ahogy Eric-nek adta az üveget.

– Később megiszom.
–… Oké.

Cale pillantása elsiklott Eric-ről, aki a palotába érkezés óta először beszélt fesztelenül, és a terem bejáratánál lévő órára nézett. Hamarosan elkezdődik a lakoma. Ezért foglalták el a nemesek a székeiket.
Az ok egyértelmű volt.

Venion Stan megérkezésével, a maradék három nagyhatalmú család is megjött.

– Ifjú Antonio Gyerre mester a Gyerre Hercegi családból megérkezett!

Antonio Gyerre Gyerre Hercegi családból, ifjú Karin Orsena kisasszony az Orsena Hercegi családból és Ailan Márki, a királyság másik márkija.

Mind beléptek a terembe a beosztottjaikkal a nyomukban. Az ajtó bezárult, amint mindannyian beléptek, de senki nem állt fel, hogy beszélgessen velük.

Cale kényelmesen a székének dőlt, és a bankett terem bejáratára nézett. Az óra mutatója közeledett délután 5 órához.

Tikk. Takk.

Az óra pontosan 5 órán állt.

Nyikorgás…
A hatalmas ajtó kitárult, és az összejövetel főszereplői megérkeztek a kíséreteikkel.

A szolga készen állt, hogy hangosabban kiáltson, mint egész este eddig, de az illető előtte felemelte a kezét, hogy megállítsa a szolgát.

Roan Királyság korona-hercege, a királyság legidősebb hercege, Alberu Crossman.

Látszólag élvezte a rá irányuló figyelmet, ahogy bemutatkozás nélkül a megemelt helyéhez sétált. Minden nemes felállt, hogy üdvözölje, és Alberu korona-herceg hátra hagyta a második és harmadik herceget, ahogy a terem legmagasabb helyére sétált.

Beng.
Ahogy a helye lé állt, az ajtó bezárult. Ez azt jelentette, hogy mindenki megjelent.
Alberu Korona-Herceg lenézett a második és harmadik hercegre pont úgy, mint mindenki másra is, és megszólalt:

– Üdvözletem. Hálás vagyok, hogy válaszoltak a meghívásomra.

Ez valahol ott volt, hogy nem kellett őt bemutatni. Alberu fentről nézett le. Cale üresen nézett vissza rá, mielőtt az órára nézett.

’Nagyjából most kell ide érniük.’

Az illető, akiről az összes nemes pletykálni fog itt egy darabig, még nem érkezett meg.

Cale hallotta, ahogy a Korona-herceg elkezdett beszélni.

– Értékes egyének, akik ragyogóbbá teszik ezt a királyságot, királyságunk eljövendő vezetői, ez a herceg nagyon boldog, hogy mindannyian eljöttek erre az összejövetelre.

A korona-herceg lassan beindította a mézesmázos nyelvét. Ez volt az a pillanat.

– Hm?
A korona-herceg tekintete a bejárat felé fordult. A zárt ajtókat befelé lökték, mintha újra ki akarták volna nyitni őket. Hallotta a beszélgetést a keletkezett résen át.

Cale titokban elmosolyodott. Ebben a pillanatban, a szolga odasietett a korona-herceghez egy másik bejáraton át.

’Megérkeztek.’

Cale biztos volt benne.

Ekkor a korona-herceg egy pillanatig látszólag mélyen elgondolkodott, mielőtt intett a lovagnak, aki bepillantott.

Nyikorgás…
A hatalmas ajtó ismét kitárult.

Mivel ez a korona-herceg után történt, a szolga nem merte kimondani az illető nevét. De nem is volt rá szükség.

’Pont időben.’

Egy kerekes szék jött be a bankett terembe.

Taylor Stan, Stan Márki lebénult legidősebb fia. Megérkezett a bankett terembe Cage őrült papnővel. Ebben a pillanatban Taylor és Cage tekintette hamar áthaladtak Cale-en anélkül, hogy bárki észrevette volna. De ennyi elég volt mind a hármuknak.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *