A Gróf Család Szemétje – 37. fejezet: Nyugton maradni (4. rész)

Ron bólintott Cale szavaira, de hozzátett valamit, mielőtt távozott volna.

– Értettem. Erről jut eszembe, ifjú mester, emlékszik rá, hogy holnapután meg kell látogatnia a palotát, igaz?

Mielőtt a király bejelentette a köztéren a fesztivál kezdetét, a nemeseknek beütemeztek egy találkozót a korona herceggel. Ez nem volt egy komoly találkozó, de nem is volt egy lakoma, hanem valahol a kettő között. A palota azon szárnyába rendezték meg, ahol a fontos találkozókat szokták általában megtartani.

Cale a korona-hercegről gondolkodott és a palotáról, mielőtt a gondolatai máshova terelődtek.

’Azon gondolkodok, hogy Taylor és Cage jól vannak-e.’

A bukott legidősebb fiú és az őrült papnő. Cale arra gondolt, hogy ők ketten valószínűleg nagyon jól vannak.

– Mm.

Váratlanul végig futott a hideg a hátán, és végig simította a fejét. Ettől a ridegségtől Cale eldöntötte.

’Ne gondolkodjunk róluk.’

Cale a palotában nagyon nyugton lesz. Még ha valaki oldalról ki is átkozza őt, némán fog ott ülni, mielőtt visszatérne ide. Cale az előttük lévő asztalra sandított. Eric levele ott pihent.

[Cale. Nem kell semmit tenned, semmit se. Ez a hyung-nim mindenről gondoskodni fog neked. Rendben? …]

Eric Wheelsman, egyike az északkeleti nemeseknek, levelet küldött neki naponta. Egyértelmű volt, hogy Eric aggódott, hogy mi fog történni. Cale megragadta a levelet az asztalról és a sarokba dobta.

– Gondoskodni fogok róla, hogy a legjobb alkoholunkból elcsomagoljanak egy üveggel.
– Nagyszerű.

Cale nézte Ron távozását, amikor meglátott néhány olyan arcot, akiket már egy ideje nem látott bejönni a nyitott ajtón. Ron kettőjükre sandított, mielőtt becsukta az ajtót. A kettő, aki bejött, megközelítette Cale-t, és megszólaltak:

– Azt hiszem, meg tudom ölni őket, ha leengedik a védelmüket!
– Látok rá módot, hogy meg tudjuk ölni őket!

On és Hong, a kiscicák voltak azok. Ez a két cica, akiket Cale már egy ideje nem látott, izgatottak voltak, ahogy látszólag találtak egy módszert a Szörnyemberek megölésére, akik olyan erősek voltak, mint a Farkas Törzs.

– Szép munka.

A cicák jöttek, és Cale lábához dörgölőztek, miután hallották a dicséretét. Cale eltolta őket, mivel idegesítőnek találta. Ron hamarosan ismét belépett.

– Ifjú mester.
– Tessék?

Ron Cale-re nézett, aki úgy válaszolt, mintha nem érdekelné, mielőtt feltette a kérdést.

– Mehetnék személyes szolgájaként a palotába?
– Miért kérdezed meg a nyilvánvalót? Ki jönne, ha nem te?

Ettől a választól Ron úgy döntött, hogy távozik.

Az emberek, akik ’Kéz’-nek hívják magukat, és a Keleti-kontinens alvilágát vezették, elkezdték a Nyugati-kontinens felé terjeszteni a hatalmukat. ’Kéz’ csak egy végtagja volt a kontinensnek, és senki nem ismerte a valódi személyazonosságukat.

A Molan család ötödik generációs bérgyilkos háztartás volt, ami a Keleti Kontinensen törekedett az éjszaka uralmára, és Ron Molan, a Molan család örököse, gyűlölte és rettegte ezt, a ’Kéz’.

– Ifjú mester.
– Tessék?
– Nagyon menő lesz a palotában.
– Ron.

Cale Ron-ra nézett, aki miután visszatért a pihenőjéről, hízelgő volt, ellentétben a szokásos énje, és közönyösen kérdezte:

– Valóban sármos az arcom és az alkatom, nem igaz?

Miaú.

A cicák Cale-re horkantak, de nem tudtak ellent mondani. Cale egy sármos férfi volt remek alkattal.

Kim Rok Soo leginkább a pénzt kedvelte Cale-ben, de rögtön ezt követen Cale teste és arca állt. Cale ajkai úgy néztek ki, mintha mosolyogni akarnának.

– Természetesen. A mi ifjú mesterünk egy teljes csomag.

De ez a mosoly hamar eltűnt.

’Mit hallottam én most?’

Ez egy nagyon gyengéd, meleg és gondoskodó hang volt. Szinte már úgy hangzott, mintha Ron együtt játszott volna vele. Cale-t kirázta a hideg, és elfordította a fejét, hogy lássa Ron-t elégedett mosollyal állni. Ez különbözőnek tűnt, mint amikor elégedettnek tettette magát.

Cale-t most tényleg kirázta a hideg. De Ron-t nem érdekelte, és tovább folytatta a feladatait.

– Akkor én most távozom. Mennem kell jelenteni megbízott Hans komornyiknak.
– Oh? Oh. Menj csak gyorsan.

Ron hamarosan távozott, és Cale merengeni kezdett, miközben a csukott ajtóra nézett.

’Miért viselkedik így?’

De Cale nem akarta megtudni a választ. Mi haszna lenne, ha érdeklődne Ron élete iránt? Cale sokáig meredt a csukott ajtóra, mielőtt egy zavarodott kifejezés töltötte be az arcát.

Kopp kopp kopp.

Valaki kopogott az ajtón. A vörös cica Hong megszólalt.
– Farkas szaga van.

Cale az ajtóra meredt, majd megszólalt:
– Gyere be.

Az ajtó kattant, és lassan kinyílt. Cale látta a farkasfiút, Lock-ot, kényelmetlenül ott állni. Lock tétovázott egy kicsit, mielőtt megszólalt.

– Helló, én-én azért jöttem, hogy megköszönjem. Nem tudtam, mikor lenne jó időpont, hogy erre jöjjek, szóval, ha ez rendben van önnel, bejöhetnék egy kicsit?
– Gyere be.

Cale nem akarta tovább hallgatni ezt a kényelmetlen hangot, szóval beintette Lock-ot. Lock szorongó arckifejezéssel óvatosan becsukta az ajtót, és megközelítette Cale-t. Cale az előtte álló kanapéra mutatott.

– Foglalj helyet.
– Köszönöm.

Lock leült a kanapéra, és Cale-re sandított. A korábbi szavaival ellentétben, amelyek Lock-ot a bácsikájára emlékeztette, ennek az embernek, akit Cale Henituse-nek hívnak, olyan aurája volt, ami nehézzé tette a megközelítését.

Ahelyett, hogy azért lett volna nehéz, mert a bácsikájához hasonlóan erős volt, csak nehéznek érződött Cale-el beszélgetni.

– Mond el, hogy min gondolkodsz.
– Nézze.

Lock látszólag azon gondolkodott, hogy mit mondjon, mielőtt felugrott a helyéről, és meghajolt Cale-nek.

– Nagyon szépen köszönöm!

Lock nagyon naivnak, rémültnek, és valamilyen módon idiótának tűnt. Egyértelműen beleillett abba, ahogy jellemezték a regényben.

’A személyisége megváltozott a regényben, miután először őrjöngeni kezdett, de úgy tűnik, hogy most még mindig ugyanolyan.’

Cale válaszolt Lock hálájára:
– Hogyne. Ez valóban olyasmi, amiért hálásnak kell lenni.
– Elnézést? Oh, igen.

Lock arcán különös kifejezés ült, ahogy visszaült. Cale nézte Lock-ot leülni, majd megszólalt:

– Nincs szükséged megköszönni többé, most már mehetsz.
– Oh, nos, valójában.

Lock nem tudott vissza felállni, és csak a száját mozgatta anélkül, hogy mondott volna bármit is. Hallott történeteket Rosalyn-tól, a két cicától a Macska Törzsből, Choi Han-tól, és még Hans-tól is, amitől újra és újra átgondolta a dolgokat. Még mindig nem végzett ezzel.

Cale csak csendesen nézte Lock-ot. Azért, mert tudta, hogyan fog Lock viselkedni, próbálta gyorsan kitessékelni Lock-ot innen.

– Nos, ifjú mester, tudja.

Lock nem tudta, hogyan kezdje el. Továbbra is olykor-olykor Cale-re sandított, miközben a lábára meredt. Lock néha finoman beleharapott az ajkaiba. Nem nagyon kedvelte a személyiségét. Ebben a pillanatban Lock egy rideg hangot hallott:

– Nyögd ki.
– Elnézést?

Lock felkapta a fejét, hogy Cale-re nézzen. Ez volt az első alkalom, amióta belépett a szobába, hogy Lock belenézett Cale szemeibe. Cale tovább tartotta a szemkontaktust Lock-kal, ahogy tovább beszélt:

– Jó. Amikor beszélsz valakivel, így kell szemkontaktust teremtened.

Folytatta:
– Nyögj ki mindent, amit mondani akarsz.

Cale az órára pillantott, mielőtt visszanézett Lock-ra, aki üres arckifejezéssel nézett rá.

– Legalább meg fogom hallgatni, amit mondani akarsz.
– Oh.

Lock felnyögött. Összeszorította a remegő kezeit, és végre megszólalt:
– Én-én vagyok a báty.

A hangja gyenge volt. A teste hatalmas volt, de még mindig egy fiatal fiú volt.

– Gondoskodnom kell a fiatalabb testvéreimről.

Lock tudta, hogy még mindig sok mindenben hiánya volt, hogy a Farkas Törzs tagjának lehessen hívni. Ellenben, 10 fiatalabb testvére volt, akiket meg kellett védenie, és akikről gondoskodnia kellett most.

Ráadásul.
– Unokaöccs és fiatalabb testvér is voltam.

A Kék Farkas Törzs szerette és kedvelte a gyáva és ostoba Lock-ot. Nem tudta elfelejteni a családját, a barátait és a szomszédjait, akik annyira sokat gondoskodtak róla.

– Ezért kell bosszút állnom.

Ezért kell visszafizetni nekik mindent, amit elvettem tőle.

Lock megnyomta a remegő kezeit, és kimondta mindazt, ami az eszébe jutott. Amint kimondta, érezte, ahogy a feje kitisztult egy kicsit. Aztán fejet hajtott, és látta a lábát és a szőnyeget. Aztán meghallotta a hangot.

– Ifjú farkas fiú.

Lock felemelte a fejét. Cale Henituse. Tulajdonosan egy olyan hatalmas birtoknak, amelyről Lock még álmodni sem tudott, amikor a falujában lakott, olyasvalami volt, akiről Choi Han azt mondta, hogy az életének legalább a 2/3-át érdemes rátennie. Egy ilyen ember nyíltan beszélt hozzá.

– Te egy farkas vagy.

Lock elkezdte felidézni a sok régi emlékét. Látta maga előtt az életét a Kék Farkas Törzsben.

– A farkasok megvédik a családjukat, és maguk elé helyezik őket. Egy olyan törzsnek tartom őket, akikre büszke lehet az ember.

Lock egy mosolygó arcot látott maga előtt.

– Hallottam, hogy mit akarsz mondani.

Ebben a pillanatban Lock tisztán látta ezt az embert és mindent a szobában. Cale két oldalán az aranyos kiscicák a Macska Törzsből, és a napfénytől, ami beáramlott a szobába, nagyon békéssé tette.

Lock végre emlékezett a szavakra, amiket ki kellett mondania, és a szavakat, amelyeket ki akart mondani.

– Nagyon köszönöm a segítségét. És… kérem, segítsen nekem.

A nyugodt légkör tulajdonosa megszólalt:
– Egyszer elég volt a köszönetből.

Az ok, amiért Cale a napokban olyan sokat gondolkodott azon, hogyan játssza el a szemetet, Choi Han és a Fekete Sárkány miatt volt. A Fekete Sárkány maga is egy aggodalom volt, míg Choi Han aggodalomra adott okot a dolgok miatt, amiket magával hozott vissza.

– Nem kívánok segíteni neked.

Cale nem akart Lock-nak segíteni. Ellenben ismerte a 10 farkasgyermeknek a fájdalmát, amit a szüleik és támogatóik elvesztése után éreztek. Ő maga is megtapasztalta. Ráadásul, már így is belelépett a helyzetbe. Nem akart mindenért felelős lenni.

Azt tervezte, hogy csak a létszükségű dolgokat teszi meg, hogy így egyenletesen törjön.

Cale tovább beszélt Lock-hoz, aki leeresztette a fejét, miután hallotta, hogy Cale nem szándékozik segíteni neki.

– Viszont, tervezek alkut kötni veled.
–… Alkut?
– Igen.

Cale tovább beszélt:
– Mivel kell segítség? És mit tudsz nekem ezért megtenni cserébe?

Cale-nek nem volt kedve tanítani ezt a farkas fiút, akinek semmivel se volt tapasztalata. Ez Choi Han-nak és Rosalyn-nak volt fenntartva. Cale felállt, mivel még mindig volt néhány dolog, amit meg kellett tennie, mielőtt elment volna a palotába, mielőtt ismét a farkas fiúhoz beszélt volna.

– Gyere vissza, amikor meg vannak a válaszok.

Lock egy pillanatig gondolkodott, mielőtt felállt volna, és fejet hajtott.

– Megértettem. Visszatérek, amikor kitaláltam a dolgokat.
– Hogyne.

Cale finoman megpaskolta egyszer Lock fejét. Lock szemeiben a tekintet, amikor felnézett, egészen kielégítő volt.

***

Cale megragadta a korona-herceg meghívóját és leszállt a kocsiról. Az összejövetel délután 5-kor kezdődött. Cale felnézett a palotára, amit össze sem lehetett hasonlítani a Henituse birtokkal és a fővárosi rezidenciájukkal együttesen.

Az Öröm Palotája. Az összejövetel helyszínének a neve az Öröm Palotája volt, és a király építtette azért, hogy megossza a korona-herceg születésének örömét. Persze a király most már a harmadik herceggel kivételezett.

Cale azt tervezte, hogy a palota előtt találkozik Eric-el, Gilberttel és Amiru-val, majd együtt mennek be. A palota felé nézett, és elgondolkodott.

’Ez is egy klisé?’

Éppen valaki megérkezett a palotához, amikor Cale is megjött.

– Nahát, ki az? Csak nem a híres ifjú Cale mester?

’Ha.’
Cale visszafogott egy sóhajt. Érezte a távolságot illetőtől maga előtt csak a tónusából. Aki megközelítette Neo volt, Tolz Vikomt örököse.

’Miért épp most kell belefutnom Venion egyik talpnyalójába?’

Neo Tolz egy tipikus gonosz volt. Körbejárt teljesíteni Venion parancsait.

A falu, ahol a Fekete Sárkányt kínozták, Tolz Vikomt-hoz tartozott.

Ráadásul Tolz Vikomt emberei sosem kedvelték a Henituse családot. Ez azért volt, mert habár csak egyetlen hegy választotta el őket, a vagyonban való különbség drasztikus volt. Ellenben, a múltban egykor még baráti viszonyban voltak a Henituse családdal.

Ez akkor változott meg, amikor 5évvel korábban Stan Márki frakciójához csatlakoztak. Persze nem mondanák ki hangosan, de suba alatt megpróbálják átvenni a kontrolt az Északkeleti Nemesek gyűlésén.

Neo Tolz élénken mosolygott, ahogy Cale előtt állt.

– Egyedül van?

Egy kicsit távolabb voltak a palota bejáratától, és a Kapitányhelyettes és Ron az őrrel beszéltek a belépési engedélyről. Cale, aki csak minimális mennyiségű embert hozott magával, lenézett Neo-ra.

Neo látta, hogy Cale egyedül van, és így visszatolta a beosztottjait.

– Beszélgetni fogok ifjú Cale mesterrel egy kicsit. Menjetek, szerezzetek engedélyt a belépéshez.

Neo elküldte a beosztottjait az őrhöz, és egyet közelebb lépett Cale-hez. Amint mind a ketten nagyon közel álltak egymáshoz, Neo megszólalt:
– Ifjú Cale mester.

Neo arcán meleg és barátságos mosoly ült, ahogy olyan csendesen beszélt Cale-hez, hogy csak ő hallja:
– Mit keres itt egy olyan rémes szemétláda, mint te a palotába jövet?

’Haj, annyira gyerekes. Ez azért van, mert ez a világ egy könyvben van? Vagy azért, mert ez egy fantasy világ? Lehetséges, hogy ilyen kölykök a valódi világban is léteznek? Bizonyára léteznek, mivel így provokál engem.’

Egy vikomt fia így mer beszélni egy gróf fiával? Cale azt hitte, hogy ez csak ezért történhet meg, mert ez egy regény, de valójában gondoskodni ezekről, ettől Cale rendkívül frusztrált lett.

’Én még csak nem is a főhős vagyok. Lehetne, hogy nem kell ilyen klisékkel foglalkoznom?’

Cale csak meg akarta volna mondani Ronnak, hogy ölje meg ezeket az ostoba gonoszokat, akik nem tudták a helyüket.

Cale továbbra is lefelé tekintett Neo-ra. Neo arckifejezése még jobban felragyogott. Neo számára Cale egy szemétláda volt csak, aki csupán külsőre nézett ki jól. Egy olyan embernek, mint Neo, aki Venion-hoz csatlakozott mindvégig, amíg a fővárosban volt, Cale csak egy jó célpont volt a piszkálódásra.

– Mi az? Hozzám akarsz vágni egy üveget? Vagy meg akarsz ütni? Gyerünk, próbáld meg.

’Csak provokál. Direkt csinálja. Nem tud bevinni semmilyen mágikus tárgyat a palotába, szóval nem lesz képes mágikus felvevőt bevinni. Ezért próbál meg idekint felbőszíteni.’

Ha Cale perpatvart rendez idekint, akkor úgy fog tűnni, mint egy verekedés egy szemét és egy méltóságteljes nemes között. Csak Neo előnyére válna, ezért próbálta Cale-t provokálni, hogy lejjebb vigye a Henituse család nevét.

Cale csak ült ott. Aztán hangot hallott a fejében.
A sárkány beszélt hozzá mágián át.

¬ Micsoda seggfej. Emlékeztet a seggfej Venion-ra.

’Venion csatlósa.’

Habár Cale nem mondhatta ki hangosan, a sárkány tovább beszélt Cale elméjében.

¬ Megöljem?

’Nem hiszem, hogy szükség lenne rá.’

Cale a fejét rázta a sárkánynak, aki követte őt, miközben láthatatlan maradt.

Látva, hogy Cale a fejét rázza, Neo ismét provokálni kezdte Cale-t, mivel nem úgy tűnt, hogy Cale harapni fog.

Ebben a pillanatban Cale tekintete az újonnan megérkező kocsi felé fordult.

Beng! A kocsi ajtaja kivágódott, amint a kocsi megállt, és Eric Wheelsman szállt ki a kocsiból. Gilbert és Amiru is a kocsiban tartózkodtak.

Cale a szemével jelzett Eric-nek, aki tágra nyílt szemekkel sietett oda, miközben a mutatóujjával Neo-ra mutatott.

– Hyung-nim.
Cale őszinte hangja, amivel hozzá szólt, illetve a rideg tekintet Cale szemeiben, mindent elárult Eric-nek, amit tudnia kellett.

’Szabadulj meg tőle.’

A nyugodtan álldogáló Cale szemei eljuttatták az üzenetet Eric-nek.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *