A Gróf Család Szemétje – 30. fejezet: Te… (5. rész)

Choi Han és Lock. Choi Han mögött Rosalyn. Ez a három ember sétált be Cale szobájába.

– Hans. Hozz valamit inni.
– Elnézést? Oh, azonnal!

Cale becsukta az ajtót anélkül, hogy beengedte volna Hans megbízott komornyikot a szobába.
Cale az ágyra mutatott Choi Hannak, aki őt nézte, hogy lerakta Lockot.

– Először is fektesd le.
– Értettem.

Choi Han óvatosan lefektette Lockot az ágyra. Cale lassan közelítette meg Lockot. Locknak egyértelműen a legtisztább vére volt, amitől egy gyenge embernek tűnt. Ellenben, egészen magas volt fiatal fiú létére.

– Hah, ha, ha.
Lock lihegett, és minden tőle telhetőt megtett, hogy kinyissa a szemét. Mély ránc ült a homlokán, és a teste petyhüdt volt, mintha nem tudta semmi erőt belevinni. Már késő volt, hogy megakadályozzák az őrjöngő állapot érkezését.

Cale ránézett a magas, de még fiatal fiúra maga előtt, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy nyitva tartsa a szemét, és megmondta neki, hogy pihenjen:
– Csak tartsd csukva a szemed. Nem szükséges megerőltetned magad.

Nem volt erő Cale szigorú hangnemében, de meg volt a maga módja, hogy elérje, hogy az emberek hallgassanak rá. Lock lassan lehunyta a szemét. Ennek a férfinak a hangja, akit Lock nem ismert, betöltötte Lock fülét.

– Minden rendben lesz.

Lock lihegett, és csendesen hívott valakit. A bácsikáját hívta, a Kék Farkas Törzs vezetőjét, és a férfi meghalt a törzsért, pedig már csak egy lépésre volt attól, hogy Farkas Király legyen. A bácsikája biztosra ment, hogy Lockot elrejtse, mielőtt a behatolókhoz sietett.

’Minden rendben lesz.’

Ezt mondta neki a bácsikája. Lock a szemöldökét ráncolta, miután a bácsikájára gondolt. Cale figyelmen kívül hagyta, ahogy elfordult tőle.

– Cale-nim, miért van ilyen állapotban Lock?

Choi Han még mindig nyugtalannak és kétségbeesettnek tűnt. A regényben eredetileg Choi Han még csak egy kissé nyitotta ki a szívét ezen a ponton.

’Mégis mi történhetett?’

Cale nem volt idióta. Tudta, hogy Choi Han helyzete egy kissé megváltozott miatta. Ezért próbálkozott erősen, hogy megszakítsa a kapcsolatukat. Nem tette fel azt a kérdést, és hagyta, hogy Choi Han tovább beszéljen.

– A főzetek sem működtek. Rosalyn szerint a farkas törzs olyan, amelyek nem használhatnak főzeteket. Gyógyító mágia sem működik. Nem tudom, hogy mit tudnánk tenni. Meg kell védenem. Meg kellene védenem.

– Nyugodj meg.

Cale aggódott, hogy Choi Han fog őrjöngeni a végén, ha így folytatja. Annyira ijesztő lenne, mintha a szoba sarkában a sárkány kezdene őrjöngeni. Talán azért volt, mert évtizedekig élt elzártan, tulajdonképpen, habár évtizedekig elzártan élt, Choi Han személyisége megmarad ott, ahol egy kedves srác volt, aki sokat törődött olyasmivel, mint barátság.

– Cale-nim.
– Ha megbízol bennem, akkor rám bízod.
–… Megbízom önben.
– Jó.

Cale megbizonyosodott róla, hogy Choi Han lenyugodott, mielőtt Rosalyn felé fordult.

Rosalyn. Ő volt az első örököse Breck Királyság trónjának. Ellenben, ez a zseniális mágus készen állt, hogy mindezt eldobja. Rosalyn egy vörös rózsára emlékeztette Cale-t. Vörös haja volt, ami világosabb volt Cale-nél, és gyönyörű vörös ajkai is voltak, amiknek a sajkai jelenleg felfelé görbültek a kíváncsiságtól.

Annak ellenére, hogy egy rózsára emlékeztette, a személyisége közelebb állt a Naphoz.

Rosalyn nem nézett Lockra, Choi Hanra vagy egyenesen Cale-re nézett. A szoba sarkára koncentrált.

–… Ez az aura, ez az erős manna aura!

Rosalyn pontosan arra a székre nézett, amelyben a sárkány ült korábban, miközben a kezei remegtek és szorosan összeszorította őket.

– Ha.
A sóhaj Cale szájából szakadt ki. Úgy tűnt, a sárkány kíváncsi volt erre a mágusra. A Fekete Sárkány Rosalyn felé küldött némi mannát, és némi manna képességet mutogatott, amiről Rosalyn álmodni sem mert. A történelem során a sárkányok hajlamosak voltak utálni az embereket, de a mágusokat egészen kedvelték.
A sárkány azért csinálta ezt, mert boldog.

Cale az asztal felé nézett, ami üresnek tűnt, és csendesen megszólalt:
– Hagyd abba. Maradj nyugton.

Rosalyn szinte azonnal mély levegőt vett, és visszatért a normális állapotába. A sárkány látszólag eltávolította a mannáját. Rosalyn nem tudta abbahagyni a remegést, ahogy Cale felé nézett.

– Mégis mi…

Cale félbeszakította és Lock felé mutatott:
– Ez fontosabb.
– Oh.

Rosalyn arckifejezése gyorsan lenyugodott. Lock-ra nézett, aki csukott szemekkel feküdt, és megkérdezte Cale-t:
– Mi történik most Lock-al?

Cale a kis tárgyra nézett a nő kezében. Az ok, hogy már három nap alatt képesek voltak megérkezni a fővárosba, valószínűleg azért volt, mert Rosalyn teleportációs mágiát használt. Cale elvárásaival ellentétben Rosalyn már felfedte a képességeinek határait.

– Mágus, igaz?
– Igen, az vagyok.
– Hallott már Vadállat törzseknek az őrjöngő állapotáról?
– Oh.

Rosalyn kiengedett egy kis hangot. Ellenben az arcát hamar elöntötte a zavarodottság.

– Olvastam a könyvekben a Farkas Törzs őrjöngő állapotáról. De soha nem olvastam semmit felhevülésről és fájdalomról.
– Azért van ez, mert ez az első alkalma.
– Elnézést?

Cale tovább beszélt az embereknek a szobában, akik mind őt nézték.

– A szörnyemberek elveszítik az eszüket az első alkalommal, amikor őrjöngő állapotba lépnek a fizikai fájdalom miatt, ahogy a testük átalakul. Ha képesek kitartani az első fájdalmas átváltozáskor, képesek lesznek az őrjöngő állapotot fegyverként használni.

A szörnyemberek akkor voltak a legerősebbek, amikor az őrjöngő állapotban vannak.
Cale figyelte Lock helyzetét, mielőtt folytatta:

– Hamarosan őrjöngeni fog.

Aztán Rosalyn felé fordult. Rosalyn bólintott a tekintetére, és szigorúan válaszolt:
– Nem tudom, hogy mégis milyen ember ön, de képes vagyok olvasni a helyzetet.

Habár a hangsúlya szigorú volt, a szemei gyengédek voltak.

– Ő egy fiatal fiú.
– Tudom.

Segítséget kért Cale-től, és Cale beleegyezett, hogy segítsen.

Miaúúúú.
Ebben a pillanatban a két cica megjelent közöttük, és az ágyra ugrottak. On és Hong Lock-ra meredtek, amikor…

–Öh…
Lock felfedte a fogait, és elkezdett morogni On és Hong cicákra. Az ösztönei vették át a vezetést most a józan eszén, amitől reagált a többi szörnyemberre. Annyira rosszindulatúnak tűnt, még Choi Han is aggódott. Ellenben…

Miaúúúú

Tap.
Hong a mellső mancsát használta, hogy megcsapja Lock morgó száját. Egy éles mellső mancsi támadás volt, ami látszólag azt mondta Lock-nak, hogy fejezze be. Aztán a szemeivel Cale felé nézett, hogy látszólag kérje Cale-től, hogy siessen és segítsen Lock-nak.

– Ő jól van.

Válaszolt Cale Hongnak, amikor kopogtak az ajtón. Amikor Cale kinyitotta, Hans hozta az italokat, ahogy nedves törülközőket is. Cale új utasítást adott Hansnak:
– Hans.
– Igenis, uram.
– Hozz valamit, amivel cipelni lehet.
– Ig… tessék?

Cale Lock-ra mutatott az ágyon.
– Tegyétek rá, és vigyétek le a föld alatti gyakorló térre. Oh, és győződj meg róla, hogy a lovagok nincsenek bent a területen, és senki sincs ott.

Hans arckifejezése látszólag kérdezte Cale-től, hogy miért vinnének egy beteg fiút az arénába, de Cale figyelmen kívül hagyta.

– Siess.
–… Igenis, uram.

Hansnak rengeteg kérdése volt, és különösen nézett Cale-re, de így is megcsinálta a feladatát. Gyorsan távozott, hogy szerezzen valamit, amivel elvihetik Lockot, miközben Cale körbe fordult, hogy Choi Hanra és Rosalynra nézzen.

– Choi Han. És te.
– Rosalyn.
– Igen, Rosalyn.

Mind a ketten elpillantottak az ágyról, hogy Cale-re nézzenek.

– Igenis, Cale-nim.
– Mi az?

Aggodalom, zaklatottság, kétségbeesés és őszinteség. Ezekkel az érzelmekkel az arcukon, Choi Han és Rosalyn inkább egyszerű jó embereknek tűntek, mint hősöknek. Cale nyíltan kezdett beszélni nekik:

– Titeket meg kell, hogy kicsit verjenek.
–… Elnézést?

Pár pillanatnyi némaság után Rosalyn döbbentnek tűnt, míg Choi Han csak némán várta, hogy Cale tovább folytassa.

– Rendes esetben, amikor a szörnyember, akinek olyan vad vadállat vére van, mint a Farkas Törzsnek, a Tigris Törzsnek és a Medve Törzsnek, először lép őrjöngő állapotba, a szüleik és testvéreik segítenek gondoskodni róla. Ők veszik fel az őrjöngő támadásait, és megvédik őket, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem sérülnek meg. Így védik meg a gyermekeiket.

Choi Han és Rosalyn arckifejezése szinte azonnal savanyú lett. Locknak most nem voltak szülei vagy testvérei. Cale Lockra pillantott, mielőtt folytatta:

– Meg tudom mondani, hogy ennél a gyermeknél nem ez a helyzet.

Csatt.
Cale tapsolt egyet, mielőtt Choi Hanra és Rosalynra mutatott.

– Ezért fogtok úgy tenni, mintha anya és apa lennétek, vagy ha nem tetszik ez a felállás, akkor te a báty, te a nővér. Nektek kell kitalálni, hogy hogyan véditek meg.

Cale-nek volt egy Elpusztíthatatlan Pajzsa, de nem akart Lock őrjöngő állapotáról gondoskodni. Miért kellene fellépnie, amikor voltak itt emberek, akik erősebbek voltak nála?

Rosalyn és Choi Han egymásra nézett.

– Magától kifárad és az őrjöngő állapota lassan eltűnik. Fontos, hogy az öntudata visszatér ez alatt az első őrjöngő átalakulás során. Ez az egyetlen módja, hogy megtartsa az öntudatát és racionalitását a legközelebbi alkalommal, amikor őrjöngő állapotba lép.

Ez lenne, amikor a racionalitása kirúgja a természetes ösztöneit. Szörnyembereknek fontos volt, hogy elérjék ezt az állapotot.

Choi Han gondolkodott rajta egy darabig, mielőtt feltett Cale-nek egy kérdést:
– Cale-nim, mennyi ideig fog eltartani az őrjöngő állapota?
– A legtisztább vére van a tisztavérűek között.
–… Szóval úgy érti, hogy sokáig.
– Igen. Valószínűleg, nagyjából két óra?

Cale megközelítette Lock ágyát, és megpaskolta Choi Han vállát.

– Nehéz lenne más embernek, de Choi Han, neked könnyű kell, legyen. Megbízok benned.
–… Sikerrel járok. Lock hyung-ja vagyok.

(Hyung Koreában a báty kifejezése, de nem szükséges, hogy vérrokon legyen. Korábban említettük, hogy „Noona” a nővérre használt kifejezés. Ellenben mind a kettő kifejezés csak akkor használható, ha az illető fiatalabb és férfi)

Rosalyn különös arckifejezéssel nézett Choi Hanra. Choi Han mániákusan gyilkolta meg a bérgyilkosokat, hogy megvédje az élőket. Az útjuk során mindig éber volt és a környezetét figyelte. Ellenben, egy ilyen ember rendkívül nyugodtnak tűnt, habár egy ilyen sürgető helyzetben volt.

Aztán meghallotta Cale nyugodt hangját, miközben Choi Hant nézte még:
– Igen, sikerrel fogsz. Együnk valami finomat, miután vége van.

Cale az ételre és a borra gondolt, amit még nem fejezett be.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Hans lépett be Ronnal és valamivel, amivel tudják Lockot cipelni.

– Ifjú mester, a küzdőteret kiürítettük.
– Gyors volt.

Cale utasította Choi Hant, hogy rakja át a most már folyamatosan morgó Lockot a hordágyra, mielőtt a következőt mondta volna:

– Induljunk.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *