A Gróf Család Szemétje – 29. fejezet: Te… (4. rész)

Cale kocsija kényelmesen haladt a főváros déli része felé. Huiss, Roan Királyság fővárosa. Az emberek egyértelműen elfoglaltak voltak, hogy felkészüljenek a születésnapi ünnepségre.

Cale kinézett a kissé megemelt függönyön, és elgondolkodott.
’Choi Hannak nagyjából 3 nap múlva kell megérkeznie.’

Hacsak nem úgy megy, mint egy őrült bolond, Choi Hannak 3 nap múlva kell megérkeznie. Magával hozza Rosalynt és Lockot, és bele fognak futni a titkos szervezetbe, miközben összeszedik Lockot, ami még inkább lelassítja őket.

A regényben Choi Han belefutott Lockba, aki a Kék Farkas Törzs egyetlen túlélőjébe, és a Farkas Király vérvonalából származó személy, mielőtt ismételten összefutna a titkos szervezettel. Ezt követően Choi Han ismét belefut a titkos szervezetbe a fővárosi terror esetkor.

Harris Falu, Choi Han első lakóhelye a Sötétség Erdején kívül. A titkos szervezet volt az, aki mindenkit lemészárolt a faluban. Kétszer belefutott már a szervezetbe, de nem volt túl sok információja róla.

’A bérgyilkosoknak nem voltak csillagok a ruháikon.’

Mivel a bérgyilkosság volt a cél Harris Faluban és a Kék Farkas Törzsnél is, a titkos szervezet a bérgyilkos csapatát küldte. A bérgyilkos csapat csak fekete ruhát viselt a csillagok nélkül arra az esetre, ha valami félre menne. Olyan emberek voltak, akik úgy döntöttek, hogy elveszik a saját életüket, ha elkapnák őket.

De a dolgok megváltoztak a fővárostól.

’Az a vérimádó kölyök meg fog jelenni.’

Miközben Rosalynnal megakadályozta a terror eseményt, Choi Han kapcsolatba kerül a titkos szervezet egyik vezetőjével. Ez a vezető és a beosztottjai mind egy fehér és öt piros csillagot viselt a mellkasán.

Cale már kitalált egy kifogást, amit Choi Hannak adhatott, a sárkány kiszabadításakor használt egyenruhájukra is. Kifejezéstelenül nézett kifelé, mielőtt ismét összezárta a függönyöket.

A boldog városlakók díszítették az utcákat, és az utcák nagyon gyönyörűek lettek. Mindez kétségbeesés helyévé fog válni egy hét múlva.

– Ifjú Taylor mester.

Már Huiss déli részén, a nemesi rezidenciák területén voltak. Cale kocsija megállt egy épület előtt, és Cale felállt, hogy távozzon.

– Ron gondoskodni fog önökről, amikor megérkeznek a rezidenciára. Csak arra kell távozniuk.

Az ajtóra nézett, ahogy folytatta:
– Felejtsenek el mindent.

Hallotta maga mögül Taylor és Cage hangját:
– Nagyon szépen köszönjük.
– Találkozzunk egy boldogabb környezetben legközelebb.

Cale elmosolyodott. Cage és Taylor tovább nézték őt, de sem Cale, sem a két cica nem figyeltek oda a két emberre.

Klikk.
A kocsi ajtaja kinyílt.

– Ifjú mester, megérkeztünk.

Cale, Hans és a cicák látták Taylort és Cage-t, de nem néztek rájuk. Úgy tettek mintha nem lettek volna ott, és leszálltak a kocsiról.

Cale azonnal a sofőr ülése felé fordult, amint leszállt a kocsiról. Ron arcán jóindulatú mosoly ült, és bólintott. Ron, aki hallott a helyzetről Hans megbízott komornyikról, gondoskodik a többiről. Ron elment a sofőrrel, hogy leparkolják a kocsit.

Cale nem figyelt tovább a kocsira és megfordult.

– Oh.
Megeresztett egy sóhajt ámulatában. A cicák, On és Hong, is meglepettnek tűntek, ahogy az arany pupillájuk rendkívül kitágult.

–.. Jobb, mint amire számítottam.

A Gróf valóban gazdag volt. A hatalmas vaskapu után egy ötemeletes rezidencia állt. Még egy kert is volt a kapu és az épület között. Nem volt díszes vagy csillogó, de egyértelműen sokkal drágábbnak tűnt, mint a közeli nemesi rezidenciák.

Meg volt a légköre és a kinézete az épületnek, hogy egyértelműen úgy nézett ki, hogy sok pénz kellett a megépítéséhez. A közepén, természetesen a Henituse család arany teknősének szobra állt.

Csikorgás. Bang!
A hatalmas kapu az arany teknős címerrel lassan kinyílt. Az őr kinyitotta a kaput, ahogy a rezidencia komornyikja és a szolgák felsorakoztak, hogy üdvözöljék Cale-t.

– Ifjú Cale Henituse mester! Üdvözöljük a fővárosban!

Egy rendkívül tiszteletteljes üdvözlet volt. Olyan mélyen meghajoltak, hogy úgy tűnt, mintha elérné a földet. Az öregember, aki látszólag a vezető volt, annyira hangosan beszélt, hogy úgy tűnt, mintha a hangszálai megsérültek.

– Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a legjobban szolgáljuk önt!

’Ő miért ilyen?’

Cale Hansra nézett, aki úgy tett, mintha fogalma sem lenne, hogy mi történik.

’Biztosan tudja, hogy mi a helyzet.’

Hans biztosan tudta, hogy miért viselkednek így. Cale idegesítőnek találta megkérdezni, és odament a vezető öregemberhez, és felsegítette. Aztán a többi szolga felé nézett és megszólalt:
– Mindenki, emeljétek fel a fejeteket.

A szolgák gyorsan felemelték a fejüket. Még soha nem látták Cale-t, mióta a rezidencián dolgoztak. Ellenben, biztosan hallottak történeteket Cale-ről olyanoktól, akik meglátogatták a Henituse tartományt.

A szemét, Cale. Az itteni szolgák hallották, hogy Cale azokat az embereket, akik a birtokon dolgoztak, vagy nemesnek, vagy haszontalannak tekintette. Néha, még csak nem is bánt emberként az emberekkel. Nyugtalanok voltak, hogy Cale mit fog mondani, és várták, hogy folytassa.

– Semmi szükség rá a jövőben, hogy olyan tiszteletteljesek legyetek. Nem szeretek problémát okozni azoknak, akik rendesen végzik a munkájukat.

A szolgák tekintete Cale felé fordult. Cale látta, hogy még mindig merevek voltak, és összeráncolta a szemöldökét.

– Úgy hallottam, hogy anyám választott ki mindannyiótokat. Azt mondta, hogy mind nagyon büszkék vagytok a munkátokra, szóval biztos vagyok benne, hogy jó munkát fogtok végezni.

A szolgák arckifejezése különössé vált.

– Kérdezzétek Hanst, ha bármi kérdésetek van.

Elég tennivalója volt így is, szóval jobb volt mindent Hansra hagyni. Ráadásul, nem volt oka figyelni, amikor néhány nap múlva távozni fog. Cale a szolgák felé nézett, akik arckifejezése egy kicsit jobb lett, és elindult.

– Menjünk.

Cale ment legelöl, ahogy az ötemeletes épület felé mentek. Amikor egy ház tulajdonosa először lép be a házába, személyesen kell a kaputól a rezidencia ajtajáig sétálnia. Ez jelképezte, hogy ez az ő területe volt.

Amikor a korona herceg király lesz, a korona herceg, nem a király, a kastély kapujától a palota központjáig sétált, ahol a trón volt. Ez egy hasonló logika volt.

Deruth Gróf és a Grófné ugyanígy sétált ebbe a rezidenciába korábban, de Cale nem a tulajdonosa volt ennek a hatalmas rezidenciának.

Nyikorgás-
A hatalmas vaskapu az arany teknőssel bezárult. Ezzel egy időben, ahogy az információval történt a fővárosban, a közeli nemesek mind értesültek a Henituse család képviselője. Ez még gyorsabban is történt, mint ahogy az illető, akit Cale leküldött, hogy értesítse a koronát az érkezéséről, megérkezett volna a palotába.

Ezért volt, hogy ez a három ember, akik az Északkeleti Nemesek tagja voltak, aggódni kezdtek. A szemöldöküket ráncolták, miközben együtt ittak teát.

– Hah… tényleg nem ifjú Basen mester az, hanem ifjú Cale mester. Ez bonyolítani fogja a dolgokat.
– De magunkkal kell vinnünk, mivel közülünk való.
– Ez igaz. Biztos vagyok benne, hogy még a szemét sem fog illetlenül viselkedni előttünk, igaz?

A semleges Henituse család és a kedves, de nem rugalmas Basen. Aztán, ott volt a Henituse család szemétje, Cale. Ők hárman, akiknek a családja közel állt a Henituse családhoz az összes északkeleti nemesi család közül, eldöntötték, hogy értelmet ad a jövőjüknek.

– Csak meg kell védenünk őt, és megakadályozni, hogy valami hülyeséget csináljon. Először találkozzunk és beszéljünk vele.

Számukra Cale olyan volt, mint egy totyogós, aki a víz mellett sétál, és szüksége volt a védelmükre. Ezzel egy időben, Cale veszélyes volt, és bármelyik pillanatban jelenetet rendezhetett. Azonnal küldtek egy meghívó levelet Cale rezidenciájára, ami hamar megérkezett Cale kezében aznap este.

– Ha.
Cale az asztalra dobta a levelet egy rendkívül bosszús arckifejezéssel.

– Nem megy el?
– Megtehetem?
– Nem. Ez az Északkeleti Nemesek találkozója.
– Tudtam.

A nemesek tényleg gyorsan szereznek információkat. Cale is ugyanígy volt. Hans átadta Cale-nek a dokumentumot, amit a rezidencia vezetőjétől kapott.

– Ez a nemesek listája, akik jelenleg a fővárosban tartózkodnak.
– Helyes. Ron gondoskodott a dolgokról?

Hansnak rövid válasza volt Cale kérdésére:
– Igen.

Cale elégedett volt a válasszal. Cale sokat készített elő Taylornak. Egy paróka, egy köpeny, egy tolószék a Stan család címere nélkül, és még pénz is. Rendesen odaadott mindent Taylornak. Nos, a pénzt leszámítva, Hans gondoskodott minden más átadásáról.

– Szép munka. Pihenj le.
– Igenis, uram. Gondoskodom róla, hogy pihenjek.

Hans nem az a típus volt, aki azt mondja, hogy jól van, amikor azt mondják neki, hogy pihenjen. Mondott még valamit, ahogy Hans megpróbált gyorsan távozni.

– Oh, de küldess fel velük valamit, amit ehetek.
– Gondoskodni fogok róla.

Hans gyorsan válaszolt Cale állítására, ami azt jelentette, hogy nem fog lemenni az étkezőbe, és hamarosan Cale hálószobája tele volt lakomával. Cale a fogásokra nézett, amikben volt hús, desszert, és még bor is, és elégedetten mosolygott, mielőtt a terasz felé ment.

A hálószobája a harmadik emeleten volt. Ez volt az a szoba, amely a legtöbb napsütést kapta. Kinyitotta a hatalmas ablakot, hogy kimenjen a teraszra, és kiszólt:
– Gyere be.

Aztán nyitva hagyta az ablakot, és leült az asztal mellé. Hamarosan Cale látott egy pár falevelet az égen lebegni, és leülni a Cale-el szemközti székre.

A sárkány úgy lépett be a szobába, hogy falevelek tapadtak rá.

On és Hong is leültek a székekre a láthatatlan sárkánytól jobbról és balról.

Cale hármukra meredt, mielőtt kinyitotta a boros üveget, és mondta nekik, hogy egyenek:
– Csak bátran, egyetek.

A vörösbor megtöltötte a poharat.

– Hozzávalókat gyűjtöttél nekünk, de soha nem tudtál enni belőlük.

Cale az ajkához emelte a boros poharat, ahogy tovább beszélt:
– Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű követni minket.

Ebben a pillanatban a Fekete Sárkány levetette a láthatatlan mágiát, és felfedte magát. On segített eltávolítani a leveleket, amik a sárkányra tapadtak, miközben Hong belegyömöszölt a sárkány szájába egy steak darabot, amit Beacrox készített.

Az átlagos életkora ennek a három állatnak 7 év volt. Cale csak nézte a három állatot enni, mielőtt még több ételt tolt feléjük. Látva, hogy Cale olyan kedves, On és Hong összerezzent, miközben a Fekete Sárkány abbahagyta a rágást, és elkezdte Cale-t figyelni.

Cale csak újabb kortyot ivott, ahogy elgondolkodott.
’Sokat fognak dolgozni a jövőben.’

Mivel az ő nevében fognak dolgozni a legkevesebb, amit megtehetett, hogy rendesen eteti őket. Talán azért, mert annyira fiatalok voltak, de Cale hosszú idő óta először tudott pihenni, még az átlagos egyéneknél erősebbekkel körbe véve is.

– Milyen jó lenne, ha csak így maradhatna minden.

Egy nagyjából ekkora ház, ízletes étel, mint ez, és idő a pihenésre. Cale arra gondolt, hogy milyen jó lenne ezzel a hárommal élni az életét.

A célja volt, hogy így éljen, amint Basen a hivatalos örökös lesz. Cale ismét eldöntötte. Aztán bekapcsolta a mágikus zenedobozt a sarokban.

A zene, ami nem volt neki ismerős, elkezdett játszani, ahogy Cale ismét belekortyolt a borba. Látta, ahogy az ég elkezdett besötétedni.

– Ez nagyszerű.

’Na, ez az élet.’

Cale arcán nyugodt mosoly ült. Ebben a pillanatban.

Kopp kopp kopp.

A Fekete Sárkány azonnal láthatatlanná vált ismét, miközben a cicák úgy tettek, mint az átlagos cicák azzal, hogy elkezdték az arcukat mosni. Cale felállt, hogy az ajtóhoz menjen.

– Oh.
Klang!
Véletlenül meglökte a borosüveget, miközben felállt, és az lefordult, és darabokra tört. A szőnyeget elkezdte eláztatni a vörösbor.

’… Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.’
Cale-nek váratlanul rossz előérzete volt minden ok nélkül. Gyorsan az ajtóhoz ment.

’Miért van ilyen baljós érzésem?’

Cale nem tudott rájönni.

’Choi Han az? Lehetetlen. Hacsak nem utazott úgy, mint egy őrült, lehetetlen máris itt legyen. Még 3 napig nem lesz itt.’

Lehetetlen, hogy olyasvalaki, mint Choi Han, erőltesse a sérült Lockot, hogy gyorsabban mozogjon. Habár Choi Hannak voltak főzetei, amiket Cale adott neki, a farkas törzset az istenek kitagadták. Mivel a főzetek isteni erővel készültek, nem működött rajtuk.

És esélytelen volt, hogy Rosalyn, az óvatos és elővigyázatos ember, aki eleinte elrejtette a mágikus képességeit a regényben, haladó szintű mágiát használna, hogy a fővárosba teleportálja őket.

De, ami a legfontosabb, Cale megmondta Choi Hannak, hogy egy bizonyos hotelben fog maradni a fővárosban. Ott fog egyszer találkozni Choi Hannal, mielőtt ott hagyná Ront és Beacrox-ot, hogy gondoskodjanak a maradékról.

’Igaz. Ez a baljós érzés csak mellékhatása, hogy olyan emberekkel töltök sok időt, mint Ron vagy Choi Han.’

Cale lenyugtatta magát, mielőtt élénken kinyitotta az ajtót.

–… Te…

Cale szíve összeszorult, ahogy kinyitotta az ajtót. Sürgető és kétségbeesett hang érte el Cale fülét.

– Cale-nim. Sajnálom. Ön volt az egyetlen, aki az eszembe jutott.

Egy kétségbeesett Choi Han állt előtte. Úgy tűnt, hogy úgy sietett ide, ahogy bírt, mivel elég szétesettnek tűnt.

Cale úgy érezte, hogy már látta a legijesztőbb dolgot az életében. Choi Han mellett Hans megbízott komornyik állt, akinek ugyanolyan arckifejezése volt, mint Choi Hannak, de egy kis zavarodottság vegyült bele. Ellenben, abban a pillanatban, hogy Cale látta, hogy ki jött Choi Hannal, ahogy az illetőt, aki Choi Han hátán volt, gyorsan kinyitotta az ajtót.

– Egyelőre gyertek be.

Az illető Choi Han hátán nem volt más, mint a Farkas Törzs tagja, Lock.

– Hozd be őt is magaddal.

A Kék Farkas Törzsből Lock, a Farkas Király utódja, úgy tűnt, hogy veszélyes állapotban volt.

Lock jelenleg azon a fájdalmon ment át, amit az életében először őrjöngő állapotba lépés előtt él meg. Cale nem tudta, hogy ez az állapot, ami a regényben egy évvel később történik meg, miért történik már most.

Ellenben, körbe nézett mindenkire, és egyetlen dolgot mondott:
– Ne aggódjatok.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published.