De az elégedettség mögött Cale hátán váratlanul végig futott a hideg. Azért volt, mert Ron panaszkodás nélkül megitta a citromos teát.
Katt.
Miért érződött a teáscsésze asztalra helyezésének hangja túl hangosnak? Hála az égnek nem csak Cale volt paranoiás. Choi Han, aki csendesen élvezte a teáját, összeráncolta a szemöldökét.
– Miért nem élvezi a teáját kicsit csendesebben? – kérdezte.
Ron visszafojtotta a nevetését, miután látta, hogy Choi Han rápillantott Cale-re, mielőtt tiszteletteljesebben szólt hozzá. Ma talált egy elfogadhatóan hasznos kardot Choi Hannak. Ugyanaz a kovács készítette, aki Beacrox szakács kését is.
’–Ki akarod próbálni?
–Nem harcolok valaki ellen, aki megpróbál embereket megvágni egy szakácskéssel.
A fia, Beacrox, folyamatosan zaklatta Choi Hant, hogy harcoljon vele azzal a karddal. Ez azért volt, mert Beacrox megismerte Choi Han erejének egy részét a legutóbbi rövid küzdelemmel, és többet akart megtudni. Viszont Choi Han folyamatosan visszautasította.
– Ho, milyen vicces kölyök. Mi az, hoznom kell egy véres kardot, mint te?
Choi Han becsukta a szemét egy pillanatra, mielőtt kinyitotta volna őket és válaszolt Beacrox-nak, mintha magának erősítené meg: – É-én olyasvalaki leszek, aki védelmez. Ő azt mondta, hogy erre még én is képes vagyok.
– Mi a francról beszélsz?’
Ron figyelte a fia és Choi Han aranyos vitáját, mielőtt követte Choi Hant, hogy találkozzon Cale-el. Nem számított rá, hogy ilyen értékes dolgot hall.
„Nem élhetek örökké szemétként.”
Ez volt az, amin Ron gondolkodott, ahogy a citromos teát itta. De úgy tűnik, hogy Choi Hanra meredt. Cale elégedetten figyelte a jelenetet.
Ron és Choi Han kapcsolata az „Egy Hős Születésében” is így zajlott. Folyton egymás nyakán voltak, de továbbra is együtt utaztak. Összekötötte őket egy szerződés, de mind a ketten tudták, hogy megbízhatnak egymásban.
Cale arra gondolt, hogy a sok dolog eltorzult a cselekedetei miatt, hogy ne verjék meg, de úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk hasonló mederben alakult ki.
’Kiábrándító volt, hogy eltorzult egy kissé, de az életem elsőbbséget élvez. Nem engedhetem, hogy a regény diktálja az életem.’
Cale számára az élete volt az elsődleges. Az után jött, hogy mindenki, aki a területén él, békésen éljen. Mi másra lenne szükséged?
– Az édes teák valóban a legjobbak.
Ron összerezzent Cale boldogan kimondott szavaitól.
Hármuk teázó ideje az égszakadás közepén ért véget.
– Úgy hiszem, a legközelebbi alkalom, amikor találkozunk, már a fővárosban lesz – mondta Billos.
Cale a fejét rázta Billos fel, aki köszöntötte őt, ahogy leért a harmadik emeletről a teázás után.
– Most egy darabig minden nap eljövök ide.
– Valóban? Hogy olvassa a könyvet? – kérdezte Billos.
– Bármihez van kedvem – felelte Cale.
– Kérem, jöjjön, amikor csak szeretne. Ez a teaház mindig nyitva áll az ifjú mester számára – mondta Billos.
Billos érdeklődve figyelte Cale-t, aki elsétált, miközben úgy tett, mintha nem hallotta volna, amit mondott. Ron csendesen figyelte őket hátulról.
Flynn Kereskedő Céh fattyú fia. A tény, hogy rendkívül tehetséges volt elérte, hogy a törvényes gyermek nehezteljen rá. Ezért jött Billos ebbe a távoli, de jövedelmező régióba a Henituse tartományban.
Még csak nem is használhatta a „Flynn” nevet.
Ron figyelte Cale-t, ahogy barátságos ezzel a kapzsi Billos-al, és csettintett a nyelvével. Azért, mert erre gondolt: ’Miért számítana nekem, ha ez a kiskutya ifjú mester közel áll Billos-hoz?’
– C. Azt hiszem, még az idegenkedés is alakíthat ki szeretetet – jegyezte meg Ron.
– Én nem akarom, hogy az irántad érzett idegenkedésem szeretetté váljon.
Ron megeresztett egy sóhajt, miután látta, hogy a tanácstalan Choi Han félreértette.
– Nem te, kölyök.
Ron tekintete Cale-en volt.
Ron amúgy is tervezte, hogy a fővárosba megy. Azért, mert rossz érzése volt. Számtalan alkalommal gondolkodott ezen, mióta Choi Han elhagyta a Sötétség Erdejét, és belépett a városba a sűrű gyilkos aurával maga körül.
Az ok, amiért Ronnak el kellett bújnia ebben a tartományban. Az ok, amiért el kellett menekülnie a Nyugati Kontinensről. Úgy tűnt, hogy meg kellett keresnie ismét azokat az embereket, akik felelősek ezért.
’Nem lenne helyénvaló számomra, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a mi kiskutya ifjú mesterünk biztonságban megérkezik a fővárosba és biztonságosan távozik, mint végső feladat, mint szolga?’
Állította másoknak, miközben nevetett, hogy az ifjú mester oldalán marad, mivel viccesnek találta Cale rémült arckifejezését, de egy bérgyilkos valóban elárulná másoknak az igazságot?
’Meg kellene mondanom Beacroxnak, hogy olyan ételt készítsen, amit a mi kicsi kiskutya ifjú mesterünk szeretne, miközben utazunk.’
Cale olyasvalaki volt, akivel többet foglalkozott, mint a saját fiával, Beacrox-al. Ron tudta nagyon jól a rémes dolgokat, amiket Cale megtett, és a borzalmas személyiségét. Azonban, ismert valaki mást.
Ron emlékezett, ahogy az ifjú Cale vigasztalta az édesapját, amikor az édesanyja meghalt. Azt is látta, ahogy Cale gyűlölte a mostoha anyját és az ő családját, de soha nem kavart zűrt velük, még részegen sem.
’De még mindig biztosan szemét, c.’
18 év. Ron túl sokáig gondoskodott Cale-ről.
***
Cale visszatért a szobájába rögtön azt követően, hogy visszatért a birtokra, csak hogy ott találja a két kiscicát rámeredni.
– Oh, megfeledkeztem rólatok.
Magával kellett volna hoznia Choi Hant, aki értékelte a kis állatokat. Choi Han visszatért a saját szobájába, miután elmondta, hogy a szívének erősebbnek kell lennie, hogy olyan emberré váljon, aki képes megvédeni másokat.
Amikor Cale nevetett, és megkérdezte, kit fog Choi Han megvédeni, Choi Han válaszolt, hogy el fogja mondani Cale-nek, amikor erősebbé vált. Ettől a választól kirázta Cale-t a hideg. Cale nem tudta, hogy valaki, aki olyan erős, mint Choi Han, miért akar erősebbé válni.
– Ifjú mester – közelítette meg Hans Cale-t, ahogy a cicákra meredt – Ifjú mester, mit gondol? Nem aranyosabbak, szeretnivalóbbak és sokkal édesebbek most? Annyira undokok viszont, nem engedik, hogy megsimogassam őket. Hahaha!
Hans leguggolt a cicák mellé, és elégedetten nézett fel Cale-re. Az arckifejezése tele volt csodálattal, ami meglepte Cale-t és Ront. Az arckifejezése nem függött össze a kiscicák aranyosságát.
– Nem ért egyet?
Ez az erős komornyik jelölt úgy tűnt, nagyon szereti a macskákat.
– Oh, öhm, azt hiszem – felelte Cale.
A két cica, akik a selyem díszpárnán ültek, amik ki tudja, honnan kerültek elő, biztosan teltebbnek és egészségesebbnek tűntek. Milyen mágiát alkalmazott a megbízott komornyik ilyen rövid időben? Ellenben a két cica továbbra is kerülte Hans tekintetét. Ez egy nagyon sablonos kapcsolatnak tűnt a komornyik és a macska között.
– Akkor én most távozok, ifjú mester. Kérem, hívjon, ha szüksége van bármire is a cica-nimeknek – mondta Hans.
– Csak menj.
Miután megbizonyosodott róla, hogy Ron távozásra bírta Hanst, Cale elkerülte a cicák csillogó szemeit, ahogy bement a fürdőszobába. Ekkor a cicák fülei lekonyultak.
Ekkor:
– Ho.
Ron megközelítette a cicákat, miután eltávolította Hanst. Csak Ron és a két kiscica volt jelenleg a hálószobában.
– A Macska Törzs gyermekei vagytok.
A cicák arany szemei élessé váltak. Viszont Ront látszólag ez nem érdekelte, ahogy megbizonyosodott róla, hogy a fürdőszoba ajtó csukva volt, mielőtt a cicák elé állt.
– Jó – mondta Ron, arcán különös mosoly ült.
A Macska Törzs ismert volt a környezetükre való érzékenységükről. A Macska Törzs volt aza, amit a Keleti Kontinensen jobban ismertek, mint a Nyugati Kontinensen, de esély sem volt rá, hogy olyasvalaki, mint Ron, aki bérgyilkosokkal volt kapcsolatban, ismerné őket.
A szörnyemberekkel ellentétben, aki erőszakossá válik, amikor megvadulnak, a Macska Törzs lopakodó és élesebbé válik. Ezért voltak ijesztő törzs, habár nem voltak egy szinten a Farkas, Tigris vagy Oroszlán Törzsekkel.
Csak egyetlen gondolat volt Ron fejében, ahogy a Macska Törzs két gyermekét nézte. Ez egy váratlan gondolat volt, és még mindig fiatalok voltak, de…
’Taníthatom őket.’
Ron ismét ellenőrizte, hogy a fürdőszoba ajtaja zárva van.
A Macska Törzs fontosnak tartotta a kapcsolatokat. Ha egyszer megbíztak valakiben, soha nem árulják el. Természetükből adódóan gyanakvóak voltak, de mint a Farkas Törzs, tisztelték az interperszonális kapcsolatokat.
Ilyen törzsnek a gyermekei maguktól jöttek el Cale-t megkeresni. Ron úgy gondolta, hogy jó lenne egy búcsú ajándékot adni a kiskutya ifjú mesterének.
Ron közelebb ment egy kicsit a Macska Törzs gyermekeihez. Aztán kinyúlt, hogy megsimogassa a fejét a kissé nagyobb ezüstös cicának.
Csatt.
Az ezüst cica elütötte a kezét, és gyorsan a szoba egyik sarkába vonult a vörös cicával.
– Ho.
Ron szemei kíváncsivá váltak. A Macska Törzs ezen gyermekei úgy fest máris megfejtették őt. Van értelme, mivel úgy tűnt, hogy hamar felismerik az olyan embereket, mint ő, olyan embereket, akik közeli kapcsolatban voltak a halállal, azért, hogy sokáig éljenek. A Macska Törzs ismert volt a hosszú életéről is a lopakodó mozgás mellett. Ilyen tekintetben ők mindenki másnál ügyesebben lopakodtak.
Ron elmosolyodott: – Egy gyermek köd, és a másik méreg.
Az ezüstös volt a köd, a vörös vér vagy méreg. Még ha nem is válnak gyilkosokká, meg volt a jó alapjuk, hogy árnyékká váljanak. Az ezüst cica elfordította a fejét, ahogy Ron ezt mondta, míg a vörös cica felhorkant. A testvérpárnak nem volt vágya, hogy gyilkosokká váljanak, akik ilyen erős halálszagot árasztanak.
A két cica kigúnyolta Ront, mintha már tudták volna a személyazonosságát, mint bérgyilkos. Amint Cale kijött a fürdőszobából, szorosan egymáshoz simultak, ahogy felnéztek Cale-re.
– Ne nézzetek rám.
Nem néztek rá többet, ahogy ezt kimondta.
– Ron. Menj, és hozd ide az ételt Beacrox-tól.
– Igenis, ifjú mester.
Ron távozott, és Cale leült a kanapéra, és a két cicára nézett. Aztán a két cicára nézett, akik távol tőle, a sarokban jajveszékeltek:
– Ti a Macska Törzs tagjai vagytok, nem igaz? – kérdezte Cale. A két cica bólintott a fejével anélkül, hogy szemkontaktust teremtettek volna Cale-el – Tervezitek, hogy követtek?
Nem érkezett válasz a kérdésére.
Helyette a vörös cica lassan odasétált, és Cale lábának dörgölte az orcáját, miközben az ezüst cica nem sokkal ezt követően megközelítette Cale-t, és elkezdte paskolni a mellső mancsaival Cale lábát.
Cale-nek már volt terve a testvérpárnak. Bólintott a fejével, és döntésre jutott a cicákról:
– Akkor hasznosítsátok magatokat.
A cicák azonnal válaszoltak:
– Miaú.
– Miaú.
– Emberi nyelven válaszoljatok.
Az ezüst cicának, a nővérnek, akinek a neve On, a pupillái elkezdtek csillogni, ahogy beszélt: – Húst akarok enni. Még éhes vagyok.
(On – sok kínai karakter van „On”-ra, de az angol fordító úgy gondolta, hogy az író arra az „On”-ra utal, amelynek jelentése „elrejt”)
A vörös cica, az öcs, akinek a neve Hong, megpaskolta Cale lábát, ahogy hozzátette: – Tortát akarok enni.
(Hong – kínai karakter a „Pirosra”)
– Adok nektek rengeteg húst és süteményt – válaszolta nekik Cale –, szóval tudjátok, hogy mit kell tennetek, igaz?
– Légy hasznos!
– Légy hasznos!
Válaszolták azonnal a cicák, és így vált a testvérpár, akiket kidobtak a Köd Macska Törzsből, Gróf Henituse háztartásának tagjai lettek.
Négy nappal később Cale csatlakozott a családi reggelihez, első alkalommal egy idő után. Deruth gróf a fiára nézett, aki egy rendkívül egyszerű ruhát viselt, és elmosolyodott.
– Azt hiszem, ma távozol.
Az volt a nap, hogy Cale elhagyja a Henituse területet, és a fővárosba ment.