A regènyben az emberek nem rendes mòdon nyertèk el ezt az erőt. Azonban Cale ismerte a rendes mòdzsert, miutàn olvasott ròla a regènyben.

Azt kèrdezed, mièrt?

ㄱ Règòta nem èreztem màr ezt az èrzèst! Àh, a pènz szaga! — mivel az ősi erő tulajdonosa megőrült a pènzèrt.

ㄱ Dobàld tovàbb a pènzt! Az őrült baràtomon kìvül mèg soha senkit nem làttam ìgy elpazarolni ezüstèrmèket! Muhahaha!

— Hahaha!

Cale ès az ősi erő birtokosa nevettek. Ezüstèrmèk tovàbbra is repültek a làvàba, ahogy nevettek. Raon elővette a malacperselyèt a zsebdimenziòbòl ès közel tartotta magàhoz. Komoly arccal nèzett oda-vissza Cale ès a malacpersely között.

— Mit nèzel?

Cale különösen nèzett, ahogy hirtelen abbahagyta a nevetèst ès egykedvűen àllt ott. Ezüstèrmèkből àllò ùt ragyogott a fortyogò làva tetejèn. Az ezüst remekül illett össze a vörőshajù Cale-el.

— Gyenge ember.
— Mi az?
— Mondd meg, ha nem elèg. Hajlandò vagyok odaadni a malacperselyem!

Cale felhorkant. Sosem lopna pènzt gyerektől. Nem szerette a takonyàztatta pènzt.

ㄱ Pènz! Hadd szagoljak mèg pènzbszagot!

Ràadàsul, volt 200 ezer ezekből az ezüstèrmèkből, hàla a korona hercegnek.

— Tessèk.

Cale jelenleg egy nagyon jòindulatù embernek tűnt.

A harcos, aki a ‘Pusztìtàs Tüzènek’ előző birtokosa volt, azt mondtàk, hogy nagyon kapzsi volt a pènzzel. Nem akart erőt vagy hìrnevet, mivel gyerekkoràban szegènysègben èlt, pènzt akart mindenek felett.

ㄱ Èn ùgy akartam pènzt dobàlni, mint szemetet. De azok a rohadt seggfejek mindet elloptàk. A pènzem, valamint a baràtom pènze! Azok a rohadèkok! Azok a kegyetlen senkihàziak, akik rabszolgakènt bàntak velünk!

Az aranydisznò tùlàradòan kàromkodni kezdett. Cale nem figyelt rà, mivel elkezdett az aranydisznò felè menni.

— Haa, annyira idegesìtő.

Cale mostmàr egèsz tàskànyi pènzeket vett elő èsaga elè öntötte, ahol sètàlt.

ㄱ T-te nagyszerű emberi lèny!

Az előző tulaj hangja remegett.

Oooooong- ooooong-
Cale elmosolyodott. Az aranydisznò szobor mèg inkàbb ragyogni kezdett.

Sistergèèès-
Egy vörös pàra kezdett el felszàllni a làvàbòl.
Raon magasabbra szàllt, hogy elkerülje a pàràt. Ebben a pàràban tűz volt.

Paaaaat-
Az Elpusztìthatatlan Pajzs ès szàrnyai beborìtottàl Cale testèt.

‘Nem jobb, mint fizikai munka.’

Cale elkezdett belefàradni a monotòn procedùràba. Mèg a pènzdobàlàs is unalmassà vàlik egy idő utàn.

Cale csettintett a nyelvèvel ès mèg gyorsabban kezdte el önteni a pènzt. Hamarosan el fogja tudni èrni az arany disznòszobrot a làva verem közepèn, mivel a verem nem volt tùl nagy.

— Hm.
ㄱ Elfogadlak tèged! — szòlalt meg ismèt a hang, amikor Cale a szobor előtt volt — Neked megfelelő a viselkedèsed ahhoz, hogy megszerezd ezt az erőt! Ha te vagy az, ha olyasvalaki, mint te, aki hajlandò ìgy pènzt dobàlni, akkor kèpes leszel tùljutni minden akadàlyon az utadban!

Az ősi erő birtokosa elfogadta őt és azt mondta Cale-nek, hogy fogja meg az arany malac-szobrot. Azonban, az ősi erő tulajdonosa csak hitetlenkedni tudott, miután látta Cale következő mozdulatait.

ㄱ Hmmm?

Klaaang. Klaaaang.
Cale még több ezüstérmét vett elő.

— Olyan sok.

Még mindig messze járt attól, hogy használja mind a 200 ezer ezüstérmét.

ㄱ É-édes istenem! Még sosem láttam ennyire őrült embert! Bizonyára egy angyal vagy!

Az ősi erő tulajdonosa nem tudta elrejteni a csodálatát. A malac-szobor annál erősebben kezdett remegni, minél többet kiabált a birtokosa örömmel.

Oooooong.
Az egész csúcs remegni kezdett.

Sercegéééés. Sercegéééés.
Még több vörös pára kezdett a levegőbe emelkedni és a malac-szobor felé tartott. Cale-t nem érdekelte mindez, ahogy közömbösen tovább szórta a 200 ezer ezüstérmét.

ㄱ ……

Az ősi erő birtokosa most már nem találta a szavakat.

Cale kiegyenesítette a hátát, miután végre az összes ezüstérmét kiöntötte. Izzadt.

— Ez kemény munka.

Cale a ragyogó malac-szoborra nézett, ahogy ezt mondta. A vörös pára körbevette az arany malac-szobrot.

ㄱ Elfogadlak. Gondolkodtam rajta egy ideje, mivel éreztem a barátom erejét rajtad.

‘Barát ereje? Barátságban volt a tolvajjal, aki a Szél Hangját birtokolta?’

Cale úgy érezte, hogy megint valami haszontalant tanult. Aztán a következő szavaktól összehúzta a szemöldökét.

ㄱ Nincsen normális ember, aki ősi erőt birtokolna. Tessék! Vedd el! Ez az erő, hogy elpusztíts mindent! Persze a pénz az enyém.

— Oh.

Az ősi erő Cale felé kezdett lebegni. Az arany malac-szobor, amelyet vörös pára vett körbe, most Cale orra előtt volt.

‘Olcsóbb, mint vártam.’

Nem tudta, hogy ez fog történni csupán 2 billió gallonnal. Cale lassan kinyújtotta a kezét az arany malac-szobor felé. Lenne ereje védekezésre, a regenerálódásra, menekülésre és támadásra, amint megszerzi ezt az erőt.

Ekkor, a birtokos újra megszólalt.

ㄱ Érdekes, hogy a sziklák földjén élsz, de nincsen megegyező ősi erőd.

‘Szikla?’ — rezzent össze Cale.

ㄱ Őszintén szólva, a pénz nem az egyetlen, amit nem tudok elpusztítani. Volt egy szikla, amit szintén nem tudtam elpusztítani. Megosztom veled ezt az információt, mivel segítettél feloldani a neheztelésemet.

Egy nyom volt egy másik ősi erőről.

‘…De nincs rá szükségem.’

Cale elégedett volt azzal, amije már így is volt. Volt neki a Tűzelnyomó Víz és a Domináns Aura. Valószínűleg nem volt más emberi lény, akinek ennyi ősi ereje volt.

ㄱ A kövek kiràlya, az Òriàs Macskakő, akit ùgy ismernek ‘Szuper Szikla’, a sziklàk földjèn van.
[Most erre mit mondjak? Angolul menőn hangzik, de magyarban nem talàltam jobb fordìtàst ezeknèl.]

Cale arckifejezèse nem tűnt olyan jònak, ahogy meghallotta a sziklàk földjèt, a Roan Kiràlysàgot.
Mièrt kellett egy Òriàsi Macskakőnek lennie? Cale-nem rossz előèrzete volt ezzel kapcsolatban. Cale nem felelt az ősi erőnek, aki nem mondott màst, ès csak megèrintette az arany malac-szobrot.

Sercegèèès.
Cale keze megèrintette a pàràt, de nem sèrült meg.

Ooooooo-
Az ujjainak a hegye megèrintette a malac-szobrot. Arany ès vörösnfèny keverèke sietett Cale felè.

ㄱ Hasznàld arra, hogy megolvassz mindent, ami az utadba kerül. A fàjdalmon tùl fog tùlèlni.

Az ősi erő birtokosànak hangja lassan eltűnt. Cale felemelte a felsőjèt, hogy làssa, most màr volt egy vörös arany villam volt a mellkasàn lèvő ezüst pajzson.
Cale megkönnyebbült.

‘Nem egy malac.’

A koràbbi malac-szobor aranyos volt, de nem akart ilyen tetovàlàst. Cale kinyùjtotta a kezèt.

— Ò! — àmilt Raon azon, ami törtènt.

Sercegèès-
Hangos sercegő hang jelent meg, ahogy az ezüst èrmèk eltűntek ezüstös pàràban.
Ezzel egy időben, a vörös làva sercegett ès gömbbè alakult Cale keze előtt.
Cale ökölbe szorìtotta a kezèt, mintha meg alatta volna ragadni a gömböt.

Paaaat.
A làvagömb csendes hanggal eltűnt. Csak a szèles lyuk maradt a harmadik csùcs tetejèn.

— Ember, az a koràbbi erő màr a tièd?
— Azt hiszem?
— Màr annyira erős vagy, mint a kisujjam fele! Most màr egèszen nagyon kicsikèt erősebb vagy.

Cale elmosolyodott, miutàn megkapta Raon jòvàhagyàsàt. Most, hogy a làva hője eltűnt, a csùcs ismèt hűvös lett.
Ekkor Raon odament hozzà, a malacpersellyel mèg mindig a mancsai között.

— De ember.
—Mi az?
— Vàatam, hogy elmondhassam, mert eddig ùgy tűnt, hogy koncentràlsz — Raon szèlesen mosolygott.

Cale-t hirtelen baljòs èrzès töltötte el. Mièrt volt Raon ilyen?

— A màgikus làndzsàs közel van — tette hozzà mellèkesen Raon.

‘Hm? Ki?’ — Cale ideiglenesen elfelejtette, hogy ki ő.

— Nem règ èrkezett. Èrzem a helyzetèt.

Cale emlèkezett a titkos szervezet màgikus landzsàsàra. A 12.sz Hais Szigetenbtalàlkoztak. A màgikus làndzsàst Raon manna nyila megjelölte, mielőtt a szőke kardforgatò mesterrel elmenekültek.

‘Mièrt lenne itt?’

Raon erősebb lett azzal, hogy 1 èvvel idősebb lett, de mèg mindig rövid zömök làbai voltak. Ezen làbak egyike a 7. ès 8. csùcs közötti pontra mutatott.

— Ott èrzem őt.

Cale a kezèbe temette az arcàt.

Volt ott a 7. ès 8. csùcsok között egy falu, amelyet illùziò màgiàval elrejtettek.

Termèszetesen egy Elf Falu volt. Azt mondtàk olyan, mint egy tündèrmese földje, kicsiny tòval ès több szàz èves fàkkal.

‘Most mi legyen?’

Mint az vàrhatò volt, az esemènyt nem ìrta le az ‘Egy Hős Születèse’ első öt kötete.

Cale ùgy èrezte, hogy tudja az embereket, akik akkora veszèlybe sodortàk az Elf Falut, hogy öt Elf egy emberi faluba menjen. Vajon a màgikus làndzsàs ok nèlkül jött? Az Elfek bizonyosan az Arm ellen harcoltak èppen.

— Ò — tette aztàn hozzà Raon —, ès a fazon mùltkorròl jön!

‘Mùltkor?’

Cale leengedte az arcà takarò kezeit. Annyi embert làaott màa, hogy nem tudta, Raon kiről beszèl.

ㄱ Nagyon gyorsan jön! Màr közel van a csùcshoz! Elbùjok!

Cale azt kìvànta, hogy bàr Raon ilyesmikről hamarabb szòlna. Raon csendben maradt, hogy ne zavarja Cale-t, amìg megszerzi az ősi erőt, de ez sokkal fontosabb volt Cale-nek.
Volt egy rossz èrzèse, hogy most màr tudta, ki az.
Mindig ìgy törtènt.

Zörgès.
Cale hallotta, ahogy valaki közeledett.

— Haaaaaaaaaaa — akaratlanul sòhajtott, ahogy lassan megfordult.

Cale a gödör közepèn àllt, ahogy felnèzett az egyènre, aki èrkezett.

— Emlèkszem, volt itt-

A làtogatò döbbenten nèzett körbe. Nèhàny napja làtta a làvàt. Ez a plusz problèma idegesìtő volt, miközben egy hatalmas bosszùsàggal foglalkoztak, de volt nèmi remény ebben a problèmàban.

A fèrfi, aki körbe nèzett szemkontaktust teremtett Cale-el. Cale vörös hajàztòl olyan volt, mintha a làva eltűnt volna ès emberre vàltozott.

— T-te-

A làtogatò, a Gyògyìtò Pedrick, emlèkezett a vöröshajù fèrfire maga előtt. Az volt, akit az Őrző Lovag megàllìtott az ètteremben.

‘Ki az a fèrfi? Mièrt àllìtotta meg?
‘…Èn sem vagyok benne biztos. Legjobb lesz, ha nem ismerjük meg azt az urat.’

Ez volt az első alkalom, hogy az Őrző Lovag ilyesmit mondott egy emberről. Pendrick csöndben maradt, miutàn làtta a közönyt a fèrfi arcàn. Ezzel ellentètben, a fèrfi, aki egyenesen àllt a kràter közepèn, megszòlalt.

— Ki maga? Ismer? — Cale most minden eddiginèl jobban tetette a tudatlansàgot.