A Gróf Család Szemétje – 111. fejezet: Ijesztő (4. rész)

De egy màsik egyèn felelt Pendrick helyett Cale-nek.

ㄱ Ember, èn tudom kicsoda ő! Akarod tudni? Az Elf az, aki amögött az Rlf mögött àllt, aki veled beszèlt a fogadòban! Mindenre emlèkszem, mert hatalmas ès fennsèges Sàakàny vagyok!

‘Nem, màr ìgy is tudom, hogy ki ő.’

Cale összehùzta a szemöldökèt, miutàn az elmèje làrmàs lett Raon felesleges magyaràzatàtòl.

‘Ès mièrt ilyen?’

Cale aggòdott Pendrick reakciòjàtòl. Pendrick kissè megemelte a köpenye csuklyàjàt. Habàr a fülei mèg fedve voltak, Cale làtta a Z alakù sebhelyet Pendrick szemei körül.

— Uram, talàlkoztunk a fogadòban. Emlèkszem, hogy egymàs szemèbe nèztünk.

Igaza volt. cake összerezzent, miutàn làata a sebhelyet Pendrick szemei mellett.

— Èrtem.

De Cale tudatlansàgot tettetett a vègsőkig. Valamint annyira rövidre fogta a vàlaszait, amennyire lehetsèges volt. Tapasztalatbòl megtanulta.

‘Nem mondhatok tùl sokat.’

Folyamatosan zűrzavatokba ràngattàk bele, minèl többet beszèlt màsokhoz. Cale elfordult Pendricktől ès az ellenkező irànyba indult. A verem teteje felè tartott.

Morzsolòdik. Porlik.
A fekete kövek eltörtek, ahogy ràjuk lèpett. Cale vörös haja meglebbent a szèlben.

‘Most majd abbahagyja, hogy ròlam gondolkodjon.’

Persze Cale tèvedett.

— Uram, elnyert egy ősi erőt?

Cale nem àllt meg, mèg Pedrick kèrdèsère sem.

— Igen — adott rövid vàlaszt.

Pendrick összerezzent a rideg ès közönyös hangtòl. Visszanèzett a fèrfira, aki elsètàlt.

Mièrt jönne ide Pendrick, amikor a faluja veszèlyben volt? Mivel ijesztő èrzès, amit a làvàtòl èrzett.

Pendrick tisztàban volt a stàauszàval, mint Elementàlok kezelèsère kèptelen Elf.
Az egyetlen dolog, ami a malmàra hajtotta a vizet a gyògyìtàsa ès a harci kèpessègei voltak.

Olyasvalakinek, mint ő, az az ijesztő làva egy csàbìtò erő volt. Akarta az erőt, hogy segìtsen a falujàn. Azt gondolta, hogy a tűz talàn kèpes lenne elègetni azt, ami mèreg volt az Elfeknek.

Azonban ősi erők olyasmik voltak, amelyeknek a megszerzèsèhez rengeteg szerencse kellett. Azt mondtàk, hogy előre epdöntött birtokosaik vannak.

— Elnèzèst! — kezdett el Cale felè futni Pendrick.

Cale összerezzent a hangtòl, hogy valaki fut felè.

‘Mièrt követ?’

Cale gyorsabban kezdett sètàlni. Azonban ìgy is vàlaszolt Pendricknek.

— Mi az?
— kèrem, kölcsön adnà nekem az ősi kèpessègènek erejèt?
[Sìrni fogok egy szèp napon, hogy power ès strength magyar fordìtàsban ugyanarra a szòra jön ki. Nem akarok visszamenni minden egyes fejezetben kijavìtani, de mostantòl inkàbb “ősi kèpessèg” lesz.]

Cale ùgy gondolta, hogy nem kellett volna vàlasuolnia.
Cale a homlokà ràncolta. Hogy volt kèpes valaki vàratlanul ilyen csapdàt kilőni, mint ez? Cale sòhajtani akart, de csak a homlokàt ràncolva megfordult.

— Hm!

Aztàn összerezzent.
Egy Elf àllt mögötte. Pendrick leeresztette a csuklyàjàa, hogy felfedje az Elf füleit.

A regèny emlìtette, hogy a Bàlnàk olyan gyönyörűek voltak, hogy szègyenben hagytàk az Elfeket. Viszont, mint a főhős csaoatànak egyik tagja, Pendrick a többi Elfhez viszonyìtva màs tìpusù szèpsèg volt.

Olyasvalaki volt, aki kètsègbeesèsben èlt, amint Elf, aki nem tud Elementàlokkal bànni.
Viszont, ìgy is volt cèlja, mint gyògyìtò. Habàr az arca sàpadt volt, Cale nem tudta letagadni, hogy Pendrick sàrmos volt.

ㄱ Ez az Elf beteg? Nagyon sàpadtnak tűnik.

Bàw Pendrick sàpadtnak tűnt, nem volt beteg. De valòban sàrmos volt. Cale tovàbb meredt Pendrickre, az Elfre.
Ettől Pendrick elgondolkodott.
‘Tènyleg nem egy àalagos ember.’

Cale meg se rezzent, moutàn làtott egy Elfet. Bàr Cale nem beszèlt, a tekintete làtszòlag azt mondta neki, hogy siessen ès magyaràzza meg.
Mivel felhouta, rèszletesen meg kellett magyaràznia.

— Èn egy Elf vagyok ès az Elf Faluban èlek.

Cale visszafogott egy sòhajt. Elfordìtotta a tekintetèt ès messze nèzett, ahogy Pendrick elkezdett magyaràzni. Ùgy èrezte, hogy nagyon rossz szerencsèje volt. Mindig egy kàosz volt, amikor elhagyta a hàzàt.

Ekkor Pendrick olyasmit mondott, ami elkapta Cale figyelmèt.

— Egy szervezet elfoglalta a falunkat, hogy megpròbàljàk ellopni a Vilàgfa àgàt.
— Micsoda? Nem pusztul el az Elf Falu, ha elveszìtitek az àgat?

Cale annyira megdöbbent, hogy vèletlenül hangosan kimondta.

A Vilàgfa a legendàkban èlt. A legtöbb fantasy vilàgot àllìtòlag egy Vilàgfa tàmogat. Azonban a Vilàgfa nem volt egy akkora nagy lètforma.

Viszont egy különleges helyen lètezett ès segìtett a termèszet teremtmènyeinek bèkèben èlni. Az Elfek szàmàra, a Vilàgfa àgàt ők engedèllyel arra hasznàltàk, hogy megèpìtsèk a faluikat.
A falut a fàk ès termèszet segìtsègèvel kèszìtettèk. Az Elfek ebben a faluban èltek ès a Vilàgfa àga illùziò màgiàa hasznàlt, hogy az Elfek veszèly nèlkül èlhessenek.

Az Elf Falu eltűnne, ha a Vilàgfa àga eltűnik.

— Igen, elpusztul.

Pendrick elrejtette a meglepődèsèt, ahogy nyugodtan vàlaszolt. Aztàn mèg alaposabban kezdte el figyelni Cale-t.
Megvolt az oka, hogy ez a szemèly nem lepődött meg, miutàn làtta, hogy ő egy Elf.

‘Sokat tud az Elfekről.’

A legtöbb emberrel ellentètben, akiknek fantàziài ès kìvàncsisàgai voltak az Elfekről, az előtte àllò fèrfinak volt nèmi ismerete az Elfekről ès Elementàlokròl.

— Ezèrt harcolnak jelenleg az Elfek ès Elementàlok a szervezettel.

Cale megőrizte az arckifejezèsèt, ahogy arròl “a szervezettől” kèrdezett.

— Ki ez a szervezet?
— Nem vagyunk benne biztosak. Viszont olyan ruhat viselnek, amelyen egy piros csillag ès öt fehèr csillag talàlhatò. Nem tudtuk meg hatàrozni a szervezet szemèlyazonossàgàt, mèg nyomozàs utàn sem.

‘Őrült seggfejek.’

Cale nem tudta megmondani, hogy az Arm vagy Umm vagy akàrmi nevű szervezet mièrt csinàlja ezeket.

ㄱ Valòban borzalmas emberek! Azokat a rosszfiùkat meg kell büntetni! El akarjàk pusztìtani az Elfek otthonait? Èn el fogom pusztìtani a vilàgot, ha a mi hàzunkat elpusztìtjàk!

Cale figyelmen kìvül hagyta Raont ès feltette a kèrdèst, amit tudni akart.

— Szòval mièrt akarod az èn ősi kèpessègemet?

Tudni akarta, hogy a kèpessègènek mi köze volt a harcukhoz.

Pendrick vàlasz helyett feltett Cale-nek egy kèrdèst.

— Tudja, hogy mi a legmèrgezőbb dolog az Elfek szàmàra?

Cale tudta a vàlaszt. Amennyire nem akarta, biztosan tudta a vàlaszt. Cale felsòhajtott.

Az Elfek ès Sötèt Elfek nem àpoltak jò kapcsolatot egymàssal a halott manna miatt.

— Nem tudom, hogy ez a tűz kèpessèg el tudja-e ègetni a halott mannàt.

A halott manna olyan volt az Elfeknek, mint a mèreg.

Ezèrt hagyta hàtra az Őrző Lovag az Elementàljàt a faluban, amikor kimentek nyomozni. Az Elementàlokat nem befolyàsolta a halott manna, ìgy jelenleg ők vèdelmeztèk az Elf Falut.

Pendrick tekintete mèg elgondolkodòbbà vàlt. Olyasvalakivel àllt szemben, aki tènyleg sokat tudott az Elfekről. Nehèz volt ilyen embert talàlni.

— Attòl mèg le akarom tesztelni. Kèrem, segìtsen nekünk. Halott mannàval teli vìzzel fröcskölnek minket, ès mèg az Elementàlok se tudjàk ezt elintèzni.
— Ès mièrt kène segìtenem?

Pendrick hirtelen nem talàlt szavakat. Viszont Cale ez idő alatt valaki màsra gondolt.

A szemèly, aki eszèbe jutott olyasvalaki volt, aki folyton fàjdalomban volt, de tovàbb ment, mivel a fàjdalom nem volt tùlnsùlyos.
A nekr1omantàra, Mary-re gondolt. Mivel ùgy tervezte, hogy egèszen sokat fogja dolgoztatni, nem lenne-e jobb eltörölni a tartozàsa egy rèszèt Mary felè?

Különösen, ha a dolgok amùgy is ìgy alakulnak.

— Az, megjutalmazzuk az aszisztàlàsàèrt.

Pendrick botladozott, ahogy vàlaszolt.

— Jutalom? — kèrdezett azonban vissza azonnal Cale.

Pendrick összerezzent, amikor làtta, hogy Cale èrdeklődik. Mit kellene adniuk egy embernek? Az Elf Falu emberi mèrtèkkel nèzve szegèny volt. Nem kellett neki pènz, kincs vagy èkszer. Csak fàjuk volt.

— Igen, uram, làtja a jutalma….
— Felesleges.
— Elnèzèst?
— Esèlytelen, hogy az Elfeknek, akik a termèszetben èlnek, legyen pènzük vagy èkszerük.

Persze Pendrick a Gyògyìtò ès az Elementàlok tudtak neki jutalmat adni. Viszont Cale azt a rèszt nem mondta. mièrt?

‘Az Elfek nem materialista emberek.’

Az Elfek egy olyan faj voltak, akik szerettek minimalistàk lenni.
Cale màr eldöntötte, különösen, mivel Raon erősen bìztatta màr egy ideje.

ㄱ Ember, be akarok hùzni annak a màgikus làndzsàsnak!

Mivel a csapatuk legerősebbje ezt mondta, mit tudott Cale tenni? Ràadàsul Pendrick azèrt èlt mostanàig, mert Cale megcsavarta a törtènetet. Nem akarta, hogy itt haljon meg. Volt még valami, amiről Cale meg akart győződni.

— Segítek neked.
— Tényleg?

Pendrick látta, ahogy a férfi most először elmosolyodott.

— Nem mintha figyelmen kívül hagyhatnék csak úgy valakit, aki bajban van.

Érzéketlen hangnem volt, de Pendrick elkezdett hálát érezni. Tudta, hogy az előtte álló férfinak semmi oka nem volt arra, hogy segítsen neki. Ezért voltak ilyen erős érzelmei attól, hogy a férfi hajlandó volt egyáltalán segíteni. Pendrick kinyitotta a száját, hogy beszéljen. Azonban, a férfi megszólalt, mielőtt bármit is tudott volna mondani.

— Ráadásnak, a szervezet azoknak a csirkefogóknak tűnnek, akikkel korábban összefutottam.
— Hogy érti?

Cale a többi csúcs felé nézett és elkezdett beszélni, mintha az emlékei tértek volna vissza a múltból.

— Volt egy alkalom, amikor elmentem segíteni a Bálna Törzsnek. A szervezet halott mannát adott a sellőknek, hogy a sellő-mérget szétterjesszék az egész óceánban.
— Milyen borzalmas!

Megpróbálták megölni az óceánt és benne minden mást! Pendrick dühös volt.

— És megpróbálták bombákkal megölni Raon Királyság fővárosában az embereket. Alig tudtam megakadályozni.

Pendrick hirtelen felidézett egy esetet. Raon Királyság Köztéri Terror Incidense.
Amikor elment nyomozni, kiderítette, hogy az emberek, akik látszólag ugyanahhoz a szervezethez tartoztak, megpróbáltak borzalmas dolgokat művelni.

Ezen felül hallotta a nemesnek a nevét, akinek volt ősi képessége. Azt mondták, hogy az ősi képességet használta, hogy megmentse a polgárokat, mielőtt elájult a fáradságtól. Annak a személynek is vörös haja volt.

— …Cale Henituse?

Pendrick látta, hogy a férfi arcán még mindig gyengéd mosoly ült.

— Hm? Tudod a nevem?
— Oh — Pendricknek akaratlanul is elakadt a lélegzete.
Ő tényleg nem egy átlagos ember volt.

ㄱ Ember, miért mosolyogsz úgy, mint amikor a korona herceggel vagy? Próbálsz átverni valakit?

Cale hallotta Raon hangját, ahogy megkérdezte Pendricket:
— Mondd el a falud helyzetét. Összeszedem a csapatomat és azonnal odamegyünk.
— Nagyon szépen köszönöm — hajtott fejet Pendrick.

Látta Cale Henituset, a személyt, akit annyira ridegnek érzett először, gyengéden mosolyogni, mintha a köszönet elegendő kárpótlás lett volna azért, hogy segített az Elf Falun.

Persze, Cale azért mosolygott, mivel arra gondolt, hogyan vegye el a lehető legtöbbet az Elfektől.

***
Zörren. Zörren.
Cale érezte a leveleket elszállni maga mellett, ahogy sietett előre.

Tap, tap.
A kiscicák On és Hong a fák között ugráltak, miközben lépést tartottak Cale-el.

— Cale-nim — közelítette meg Cale-t Choi Han.

Cale csapata éppen a Tízujj Hegységek 7. és 8. csúcsai közötti völgy felé tartott.

— Mi az?

Choi Hannak megrezzent az arca Cale rideg válaszától. Aztán kellemetlen hangon megkérdezte:
— Muszák így öltöznünk?
— Igen.
— Megkérdezhetek, miért?
— Első indok, hogy elrejtsük a személyazonosságunkat.

Ron, Beacrox és Lock, akik Cale-t és Choi Hant követték, figyelni kezdtek a beszélgetésre.
Cale és Choi Han tovább beszéltek, miközben nem lassítottak le.

— És a másik ok?

Choi Han látta, ahogy Cale mosolyog.

— Hogy bosszantsuk őket.

Choi Han becsukta a száját. Szerinte Cale valódi indoka sokkal inkább Arm bosszantása volt, mintsem a személyazonosságuk elrejtése. Choi Han nem tévedett. Cale nem kedvelte ezt a szervezetet, ami folyamatosan a békés életének útjába került.

ㄱ Ember, távol kell maradnom így?

Cale bólintott. Raon magasan repült fenn az égen, de mint egy Sárkány, képesnek kellett lennie, hogy lássa Cale bólintását.

Cale megmondta Raonnak, hogy maradjon távol az Elementálok hatósugarától, hiszen az Elf Faluba mennek. Ellenben Raon így is a közelben volt, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el.

— Ifjú mester-nim, látom.

Cale felemelte a fejét Ron hangjára. Valami különöset lehetett látni a távolban.

Klang, klang! Beng!
Hallották kardok egymásnak ütődésének, valamint robbanások hangját.

— Milyen különös.

Cale egyetértett Lock megállapításával. A 7. és 8. csúcsok közti völgy ingadozott, és látták a különböző helyszíneket felvillanni az ingadozások között.

Az volt az Elf Falu.

Cale osztotta a véleményét, miközben a falu bejáratára nézett.

— Micsoda zűrzavar.

Elementálok materializálódtak fizikai testekbe, valamint Elfek, akik harcoltak a titkos szervezettel.

— Indulás.

Cale elvigyorodott. Gyorsan a falu határa felé sietett.

— On.

Cale testét köd vette körbe. Cale-nek nem kellett semmit mondania, hogy Hong azonnal mérget eresszen szét a ködben. Hamarosan a mérgező köd védte Cale testét.

— Átveszem a vezetést — vett fel Beacrox fehér kesztyűt, ahogy előre lépett.

Choi Han már előtte volt.

— Ifjú mester-nim, csendesen követni fogom önt.

Cale látta, ahogy Ron lassan egy hang nélkül eltűnt az erdőben.

Klang!
Cale hátrafordult, miután hangot hallott, csak hogy azt lássa, hogy Lock karmai megnőttek. Lock kínosan mosolygott, mintha szégyenkezne. Még mindig nagyon félénk volt.

Cale visszafordult előre, ahogy megközelítették a hangos Elf Falut.

Beeeng!
Öh!
Rikácsoláááááás-

Emberek, állatok, Elfek és Elementálok kiabálásainak zűrzavara volt. Az Elf Falu erősebb egyénei hirtelen megdermedtek. Mindegyikük tekintete a 7. csúcs felé fordult.
Embereket láttak gyorsan közeledni a 7. csúcs felől.

— M-még több ellenség?

Az egyik Elf hitetlenkedve felkiáltott. Viszont, az Elf hamarosan összerezzent.

Ááááá!

Az egyik ellenség keze hiányzott. Az illető, aki levágta a kezet, nem volt más, mint a személy, aki az új csapat elején haladt, akikről azt hitte, hogy ellenségek.

— …Höh?

Tisztán látta, amikor közelebb jöttek.

— Kik, kik vagytok? — az egyik ellenség kiáltott.

Fekete ruhájuk volt 5 fehér és 1 vörös csillaggal. Néhány ellenség hitetlenkedve kiáltott fel.
Az Elfek látták, hogy a 7. csúcs felől érkezők ugyanazt viselték, mint az ellenségeik, viszont borzalmas varrási technikával.
Az emberek, akiknek a ruhája úgy festett, mintha újoncok varrták volna őket, hamarosan odaértek hozzájuk.

— Hyung-nim! Ők azok!
— Pendrick! Mit mondtál? Ők?

Az Elf szemei kikerekedtek Pendrick szavai hallatán.
Ekkor Cale megérkezett a csatatérre Choi Hannal és Beacrox-szal maga előtt. Látta az ismerős arcot.
Choi Han, aki elől volt, megszólalt:
— Nem lesznek mérgesek?

Cale csapata úgy tett, mintha a titkos szervezet lenne, ahogy Hais Szigeten is tették.

— Azt akarom, hogy mérgesek legyenek. Nem lenne nagyszerű? — felelte közönyösen Cale.
— Biztosan az lenne.

Cale hallgatta Choi Han válaszát, ahogy az ismerős mágikus lándzsás felé nézett. Ugyanaz volt, aki azt hitte, hogy biztonságban el fog tudni menekülni Hais Szigetről, ám végül megsérült Raon manna nyílvesszője.

— Ah!
Hitetlenkedve elakadt a lélegzete a mágikus lándzsásnak, akinek lándzsa volt a kezében. Az emberek felé nézett, akik miatt el kellett menekülnie Hais Szigetről, mielőtt felsóhajtott és megszólalt.

— Az őrületbe kergetnek!

Azt hallani, hogy egy gonosztevő ilyesmit mond, mosolyt csalt Cale arcára.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark (0)
Please login to bookmark Close

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *