— Mégis kik vagytok ti?
— A titkos szervezet — felelte Choi Han a mágikus lándzsás kérdésére.
Choi Han most már nagyon magabiztos volt a válaszában. Cale látta Choi Han vigyorát a maszkja nyílásán át. Nem akarta elhinni, hogy Choi Han vigyorgott. Nem illett Choi Han karakteréhez.
— Micsoda őrültekből álló csorda.
Hallották a mágikus lándzsás valódi érzéseit. Dühösnek és bosszúsnak tűnt. Cale még szélesebben elvigyorodott, mint Choi Han.
‘Akkor minek csináljátok ezeket a rossz dolgokat, hogy ártsatok másoknak?’
— Hé, kölyök, kik ezek?
— Kicsodák ők?
Volt ott két ember, akik úgy festett, hogy a mágikus lándzsással dolgoztak együtt. Volt egy gyerek, nagyjából 12 éves, valamint egy középkorú férfi.
ㄱ Egyikük se olyan erős, mint a mágikus lándzsás. Viszont, a fiatal fiú különleges.
Az ügyes erősség-érzékelőjük, Raon, magyarázott Cale-nek.
Ráadásul, Pendrick már jellemezte ezt a kettőt Cale-nek.
‘A fiatal fiú egy szelidítő. Az általa használt szavak alapján, csak egy fiatal fiúnak tűnik. Felhasználta az állatokat, amelyek látszólag akaratukat vesztették, hogy elterjesszék a halott mannát az Elfek ellen. A középkorú kardforgató a szelidítőt védi.’
Valamint több száz katonát láttak a titkos szervezettől. A másik oldalon az Elfeknél nagyon maximum 200 felnőtt Elf volt. Még az Elementálok segítségével is, nem volt csoda, hogy az Elfek nehezen boldogultak, főleg úgy, hogy a titkos szervezet halott mannát használt fel ellenük.
— Hyungok, kik ők és miért tesznek úgy, mintha mi lennénk?
Cale szemkontaktust teremtett a szelidítő fiúval, aki őt nézte.
A szelidítőkről azt mondták, hogy különleges képességeik vannak. Képesek voltak összebarátkozni állatokkal és szörnyekkel, és velük együtt harcolni, vagy elvenni az állatok akaratát és élőholt-szerűvé tenni őket.
Egy állat vagy szörny, amelynek elvették az akaratát, sosem fordul vissza normálissá. Mégha felszabadítják is a szelidítés alól, őrjöngeni kezdenek, amíg meg nem halnak.
Grrrrr.
Cale állatokat látott, szájukban halott mannával teli üvegekkel, a fiatal fiú körül állni. Úgy tűnt legalább két-háromszáz állat volt ott. Úgy tűnt, mintha az állatokat is megmérgezte volna a halott manna, mivel az egész testüket fekete vénák borították.
‘A völgyben élő farkasok mind elvesztették az akaratukat, amikor a fiatal fiú szeme fehérré vált. A legnagyobb problémánk most, hogy a szelidítő fiú ellenünk vezeti az állatokat, hogy halott mannát szabadítson fel.’
‘Minden alkalommal, amikor ezt teszi, a bajtársait átmenetileg hátrálásra utasítja, így rájuk nem hat a halott manna, így az Elfek is csak elkerülni tudják az állatokat halott mannával és csak visszavonulni tudnak. Mivel ők befolyásolják ennek a támadásnak az időzítását, nem tudunk rendesen támadást indítani.’
És volt még két erős egyén, akik a fiatal szelidítő fiút védték.
Ekkor történt.
Bumm!
Az egyik állat hirtelen felrobbant. A farkas, amely felrobbant, mert nem tudta elviselni a kieresztett halott mannát, lassan nyom nélkül eltűnt, ahogy fekete füst szállt fel a holttestéből.
— Én, én nem tudok megbocsátani nekik.
Cale hátrafordult, hogy lássa, ahogy Lock szemei vörösre fordultak. Az összes állat közül, amely odakint járt, az összes állat, amelyet a szelidítő fiú kiválasztott farkas, róka és hasonló állat volt.
A fiatal fiú szemei hirtelen tágra nyíltak.
— Höh? Karmok vannak annak a férfinak a kezein. Bizonyára a Farkas Törzsből való. Váó, magamévá akarom tenni!
Reccs.
Lock fogai élessé váltak és a dühe látható lett az arcán. Choi Han Lock előtt állt és beborította a kardját az aurájával. Mind a szelidítő fiú és a középkorú férfi összerezzent, miután látták az aurát, amely jelezte, hogy Choi Han egy kardforgató mester volt.
— Ők azok, akik beleavatkoztak a sellő-incidensbe? — kérdezte a középkorú férfi a mágikus lándzsást.
— Igen, azok az őrült seggfejek voltak.
Egy rideg hang szakította félbe a középkorú férfi és a mágikus lándzsást, akik egymást nézték.
— Nektek puhányoknak aztán sok mondanivalótok van.
A két férfi a hang forrása felé fordult.
Cale finoman felnevetett, mielőtt utasítást adott volna a rideg hang tulajdonosának, aki őt nézte.
— Harcolhatsz.
Beacrox négy pár kesztyűt húzott fel, hogy megbosszulja az apját. Egy hosszúkard volt a kezében. De az első sikoly nem Beacrox miatt hangzott fel.
— Áááááá! A kezem!
A titkos szervezet egyik katonája hirtelen elveszítette a bal kezét. A vállát szorongatta, miközben sikítozni kezdett. De nem látta az illetőt, aki levágta a kezét.
Ekkor Cale meghallott egy csendes hangot a háta mögött:
— Ifjú mester-nim, ez egy kegyetlen látvány. Jól érzi magát?
Ron volt az elkövető. Micsoda sunyi egy öregember.
Ezért volt Cale ilyen magabiztos ma. Átnézett a titkos szervezeten az Elf Falu határa felé. Egy kis védelmi falat lehetett látni.
Valamint Cale látta Pendricket és az Elfeket üres arccal figyelni őket. Cale kiadta az utasítás, miközben az Elfeket nézte.
— Először eljutunk a határig — lőtt ki Cale teste a Szél Hangja segítségével.
— Most a legfontosabb, hogy megállítsuk őket! — a mágikus lándzsás kiabált.
Több száz katona és állat indult meg Cale csapata felé. Cale rájuk nézett és elmosolyodott.
A mágikus lándzsás összerezzent, ahogy találkozott a szemük. Cale aztán odaszólt a mágikus lándzsásnak:
— Szerinted a köd csak mutatóba van?
A köd, amely körbevette Cale testét, gyorsan terjedni kezdett. On és Hong sokkal erősebbek lettek, mint korábban voltak.
Miaúúúú
Miaú
Cicák vérfagyasztó nyávogása visszhangzott a völgyben. A fehér köd gyorsan vörössé vált, míg Cale rohamba ment a közeledő ellenség közé. De Cale nem félt.
Az előtte lévő ellenfelek a torkukhoz kaptak.
— Uhhhh!
— Ááááá!
Nehéz volt halálos mérget használni nagyszámú ellenséggel szemben, viszont lehetséges volt lebénítani őket. Azok, akik meg tudták közelíteni Cale-t a paralízisen túl is, azok elveszítették a bal kezüket.
— Ifjú mester-nim, ne erőltesse túl magát futás közben.
— Tudom.
Ron mindegyik kezében tőrt tartott, hogy tétovázás nélkül levághassa mindegyik ellenfélnek a bal karját. Ron jelenleg a bal karját használta, amelyet Mary készített neki. A karnak, ami látszólag kissé szürke volt, nem esett nehezére lépést tartani a jobb karjával.
Forgószél kezdett kialakulni Cale kezén.
— Távolítsd el a ködöt.
A köd eltűnt.
— Adj mérget a forgószélhez.
A forgószél vörössé vált. A feketére festett cica leugrott a fáról és Cale vállán landolt. Hong volt az.
Cale kilőtt két mérgező forgószelet az égbe, ahogy tovább rohant előre. Ron tartotta az iramot azért, hogy megvédje Cale-t.
Lock nem sokkal volt lemaradva, agyarait mutatva morgott.
— Grrrr-
Habár Lock nem változott át az őrjöngő állapotába, az állatok, melyek elvesztették az akaratukat, így is összerezzentek a Farkas Király örökösének morgásától.
Lock gyorsan felzárkózott Cale-hez és megkérdezte:
— Ifjú mester-nim, meg tudjuk őket gyógyítani?
— Ebben az állapotban, valószínűleg nem.
— Nem tudnak visszatérni normálisba?
— Nem.
— …Megértettem.
Az állatok megmentésének módja annyi volt, hogy gyorsan meg kellett őket ölni és eltörölni a szelidítő kontrollját. Ha csak a szelidítőnek a kontrollját szüntették meg, akkor őrjöngeni kezdenek, miközben a halott manna kínozza őket. Cale Lockra sandított, aki eltávolodott, miközben tovább haladt előre.
Hallotta a mágikus lándzsás kiabálását a távolból.
— Mégis honnan bukkanak elő ezek a fattyak állandóan?
A mágikus lándzsás összeszorította a fogait és kiabálni kezdett. Beacrox megtámadta, ahogy ezt tette.
— Fogd be. Úgy terveztem, hogy az összes fehér kesztyűmet használni fogom ma.
Klang!
Beacrox hosszúkardja összecsapott a mágikus lándzsás lándzsájával. A mágikus lándzsás a másik kezével varázslatot idézett.
— Tűzladba!
Beng!
— Francba! Ezért nem akartam idejönni!
A mágikus lándzsás kiabált, mintha elege lett volna az egészből. A tűzlabdáját Lock ütése könnyedén széttörte. Lock keze égett egy pillanatig, de figyelmen kívül hagyta. Ez volt a Farkasok harci stílusa. Úgy küzdöttek, hogy közben nem gondoltak védelemre.
De Lock célpontja nem a mágikus lándzsás volt.
Arra a személyre pályázott, akit a mágikus lándzsás védett.
— Picsába! — kiáltott sietősen a mágikus lándzsás — Ahjussi! Védd Balladot!
Lock az éles karmait a szelidítőre célozta. Viszont, nem volt, aki ki tudta volna védeni Lockot. A középkorú férfi éppen ádáz harcban volt.
— Francba, honnan jöttek ezek a seggfejek?
— Ó, úgy fest még van elég erőd járatni a szádat. Akkor emeljünk a szinten?
Choi Han ráérősen tovább támadta a kardforgatót. A kardforgató testét egyre több seb borította be. De Choi Han nem ölte meg, csak körbe nézett, ahogy a határáig lökte a kardforgatót.
— Váó!
Azonban a szelidítő még mindig aggodalom nélkül nevetett. Lock éles karmai azonnal megérkeztek a szelidítő elé.
— Itt az idő Farkast fogni!
A fiatal fiú szemei azonnal fehérré váltak. Viszont valami elfedte a szemeit abban a pillanatban, hogy fehérré váltak.
‘A mi oldalunkon álló farkasok elveszítették az akaratukat, amint a fiatal fiú szemei fehérré váltak.’ — Pendrick részletesen elmagyarázta nekik.
Miaúúúú
Egy másik feketére festett cica tűnt fel. A cica, aki elrejtette a megszokott ezüst színét, azonnal a szelidítő mellett landolt és elfedte a szelidítő szemeit köddel.
— Hah? Mi ez? — a szelidítő aggódni kezdett.
Cale első célja volt, hogy megakadályozza, hogy még több állatot megszelidítsenek.
Lock karmai a szelidítő szemei felé tartottak, amelyet elfedett a köd.
Klang!
Viszont, egy kicsi tőr megállította Lock karmait. Hirtelen, egy fehérbe öltözött múmia-szerű bérgyilkos bukkant elő a fűnek az árnyékából. A tőr a bérgyilkos kezében furcsán fordult és Lock kéz-háta felé tartott.
— Azt hiszem le kell vágnom az ujjaid.
Abban a pillanatban, hogy a bérgyilkos ezt mondta, látta, hogy Lock mosolyog.
Pendrick a következőt mondta Cale-nek: ‘Úgy fest, hogy két ember védi a szelidítőt.’
Ellenben, pont mielőtt Pendrick felmászott volna a hegy tetejére, Raon megmondta Cale-nek, hogy a mágikus lándzsás éppen akkor érkezett meg.
Ebben az esetben, ki volt az a kettő, akiket Pendrick látott a szelidítőt védeni?
— Egyes! Térj ki!
Egy hang szólította fel a bérgyilkost. Ezzel egy időben, az Egyes nevű férfi kicsavarta a testét oldalra, miután egy másik, rideg hangot hallott.
— Kinek milyét fogod levágni?
Choi Han volt az. A kardja végig vágta a bérgyilkos oldalát.
— Uh!
De a bérgyilkos eltakarta a szelidítő fiú nyakát a karjával és hátra visszavonult. Lock karmai csak a fiú tenyerét tudták megkarmolni.
— Áú! Egyes, megsérültem! Megölöm azt a Farkast! — kezdett el a fiú a ködön át sírni.
— C — csettintett a nyelvével Lock és Hongot magával cipelve az Elf Falu határa felé ment anélkül, hogy visszanézett volna.
— Öld meg azokat a fiatal korcsokat! — kezdett el kiabálni a szelidítő.
És öreg ember hangja visszhangzott a völgyben, ahogy az állatok szemei vörösre fordultak. Choi Han azonnal Beacrox felé ment. Cale-hez kellett volna mennie, de aggódott, hogy Beacrox elveszíti a józan eszét a harcban.
— Hova mész? — kérdezte Beacrox Choi Hantól higgadt arccal.
Beacrox gyengébb volt, mint a mágikus lándzsás. Choi Han, aki emiatt aggódott Beacroxért, visszanézett és döbbenten kérdezte:
— Mi van azokkal a kesztyűkkel?
— Ideges voltam.
Beacrox, aki összesen nyolc kesztyűt dobott a mágikus lándzsás felé, mosolygott. Abbahagyták a beszédet ekkor és helyette Cale után eredtek, aki megérkezett az Elf Falu határába.
Ron védelmének sé Hong mérgének hála, Cale egyenes vonalban megérkezett a falhoz, mintha egy 100 méteres versenyt futott volna.
— Pendrick, jó látni.
— Igen, igenis uram — bólogatott Penrick üres arccal.
Cale átnézett Pedrick mellett, hogy egy másik ismerős arcot lásson.
— Önt is jó újra látni.
A középkorú Elf volt, akivel a fogadóban találkoztak, az Őrző Lovag, Jeet.
Jeet nem hitt a szemének. Felnőtt Elfek erősek voltak, mivel képesek voltak Elementálokat irányítani. Viszont ők nem álltak ezen a szinten.
Ennek az embernek volt egy kardforgató mestere, egy Farkas Szörny embere, mérgező ködje, és egy ismeretlen erejű bérgyilkosa, mind őt védelmezte. Ráadásul, a másik kardforgató olyan erősnek tűnt, mint maga Jeet.
Hogy tudtak ezek az erős egyének együtt egyszerre így felbukkanni?
Mind annyira erősek voltak, mint a Királyi Lovagok. Jeet Cale Henitusera nézett, a férfira, aki ezeket a szakembereket vezette és alig tudott megszólalni.
— Igen uram, rég volt.
Még mindig tisztelettudó volt Cale-el szemben. Jeet megkérdezte az Elementálját abban a pillanatban, hogy megpillantotta Cale-t.
‘Ő egy Sárkány?’
‘Nem, ő egy ember. Ellenben, a természet ereje nagyon erős benne.’
Nem Sárkány volt. Viszont Jeet hallott erről a nemesről és miket csinált. Pendrick elmagyarázott neki mindent. Pendrick megemlítette, hogy ez az ember beleegyezett, hogy segítsen nekik anélkül, hogy kért volna valamit érte.
Habár az Elfek nem kedvelték az embereket, kedvelték azokat a létformákat, amelyek tiszták voltak és volt felelősségtudatuk.
Cale látott egy ősz hajú és szakállú öreg Elfet feléjük sétálni. Az Elf Vezető volt. Azonban, sajnálatosan, nem volt ideje üdvözölni őt.
[Az angol fordításban is így szerepel: szakáll, valamint női nem.]
— Cale-nim, mindenki megérkezett.
Cale látta, hogy mindenki megérkezett és a fal elé sétált. Choi Han és Beacrox az oldalán követték őt. Cale magabiztosan sétált, mintha a Henituse kastély falainak a tetején lépkedett volna.
Ezek a falak nagyon elnyűttek voltak ahhoz, hogy kastély falnak hívhassák őket. Látta az állatokat a fal alatt feléjük sietni.
— Öljétek meg őket! Mindegy mi, először győződjetek meg a halálukról! Hogy mertek ilyesmit tenni az én értékes baba bőrömmel!
A szelidítő tényleg nem egy gyerek volt. Az öregember hangjától Cale megfordult.
Mind a háromszáz állat halott mannát tartalmazó üvegekkel a nyakuk körül, felé siettek, mintha megőrültek volna. Az Elfek és a materializálódott Elementálok mind összerezzentek. Ez sokkal rosszabb volt, mint az eddigi támadások.
— …Cale-nim, ez rendben van?
Pendrick sápadt lett, ahogy a folyékony halott mannát nézte az állatok közé esni. A föld azonnal feketévé vált, ahogy a folyadék landolt rajta.
Ekkor, Pendrick hallotta Cale hangját:
— Szándékosan tettem.
Pendrick összerezzent és elfordította a fejét.
— Elnézést?
Cale nyugodtnak tűnt, ahogy ott állt a falon, Elf Falu a háta mögött. Olyan volt, mintha a falu vezetője lett volna. Cale a tényre meredt, hogy csak az állatok támadtak, mielőtt megszólalt:
— Még mindig nyugodt.
A Szelidítő homlokán dagadtak az erek, de még nem mérgezte meg a katonákat halott mannával. A titkos szervezet katonái mind az állatok mögött állomásoztak. És mögöttük, leghátul, ott volt a szelidítő és a védelmező trió.
Pendrick is észrevette, és a szemei elhomályosodtak, ahogy összehúzta a szemöldökét.
— Először meg akar szabadulni az állatoktól és hallott mannától?
A harc az ő oldalukra fordult volna, ha Cale használta volna a láva-szerű tüzet, hogy elégesse az állatokat és a halott mannát az üvegekben a nyakuk körül.
Racionalitás azt mondta Pendricknek, hogy ez volt a helyes döntés. Az Őrző Lovag és a többi Elf mind zárva tartották a szájukat, ahogy Cale-t nézték. Ezért kérték Cale támogatását.
Habár ezekkel az állatokkal éltek harmóniában, nem volt választásuk. A legjobb volt minél hamarabb megszabadítani őket ettől a fájdalomtól.
— Nem?
Hallották Cale nyugodt hangját. Cale tudni akarta a ‘Pusztítás Tüzének’ erősségét, mielőtt a saját térségében használta. Kíváncsi volt a ‘Pusztítás Tüzének’ valódi erősségére, és nem a haszontalanra, amit az Elf szerzett a regényben.
Ezért fog most az egyszer mindent beleadni.
Cale az Elfekre mosolygott és válaszolt:
— Azt tervezem, hogy megtámadom őket.
Cale kinyújtotta a kezét.
Bumm. Bumm.
A szíve vert, ahogy rózsa arany fény jelent meg a tenyerén.
A mágikus lándzsás összerezzent és kiabálni kezdett. Hirtelen rossz előérzete támadt.
— Mindenki támadjon! Ahjussi, Egyes, ti ketten is támadjatok!
— Azt akarod, hogy átmenjünk a halott mannán?
A mágikus lándzsás összehúzta a szemöldökét a középkorú férfi kérdésére. Aztán rideg parancsot adott.
— Ez egy parancs.
A középkorú férfi, a bérgyilkos és a tétovázó katonák mind beleharaptak az ajkukba és Cale felé rohamoztak, miután hallották a mágikus lándzsás parancsát.
— Igen, öljétek meg! Karmoljátok szét azoknak a seggfejeknek az arcát! — kiabálta a szelidítő.
Ekkor történt.
Morajlás-
Az Elfek felnéztek az égbe. Raon, aki az égben volt, elkezdett Cale-hez beszélni.
ㄱ Ember! Mi ez? Rendben van, hogy itt maradjak?
Ekkor.
ㄱ Váó…….
Raon elámult.
— Francba! Vakí-
Ezzel egy időben, a mágikus lándzsás sikítani kezdett, de a kiáltását elnyomták.
Buuuuummmm!
Vörös villám sújtott le az égből.
Egy pillanatig senki nem látott mást csak vöröset. Valamint annyira hangos volt, hogy csengett a fülük.
Amint a villámlás eltűnt, hallottak valami mást.
Cale összegörnyedt és köhögni kezdett.
— Köhh!
Vér jött Cale száján.
‘Francba! Nem említették, hogy van visszahatás!’
‘Egy Hős Születése’ nem mondta, hogy ennek az erőnek volt visszahatása. Cale aztán emlékezett, hogy mit mondott az ősi képesség birtokosa.
ㄱ Ha te vagy az, ha olyasvalaki, mint te, aki hajlandò ìgy pènzt dobàlni, akkor kèpes leszel tùljutni minden akadàlyon az utadban!
ㄱ Hasznàld arra, hogy megolvassz mindent, ami az utadba kerül. A fàjdalmon tùl fogsz tùlèlni.
‘Picsába. Miért nem mondta, hogy fájni fog?’
Cale nem szentelt túl sok figyelmet, hogy az ősi képesség birtokosa mit mondott.
Cale egy kézzel eltakarta a száját.
Csipp-csöpp.
A vér tovább folyt lefelé.