ㄱ Cale!
Cale hallotta Raon hangját a fejében.
Fájt.
Egyszer sem érzett ilyen szintű fájdalmat, amióta átkerült ebbe a világba.
— Uh.
A fekete vér tovább folyt le az ujjain át a kastély falra. Nem tudott egyenesen felállni, ahogy tovább köpött ki vért.
— Köhh.
— Ca-Cale-nim!
Egy kéz gyorsan megragadta az összegörnyedt Cale-t. Choi Han volt az. Choi Han ösztönösen próbálta Cale-t felállítani, miután látta, hogy Cale majdnem leesett a falról. Azonban valaki megállította.
— Állj.
— …Mi az?
Choi Han és Ron egymás szemébe néztek. Ron rideg arccal folytatta. Viszont a szája sarka sápadt volt.
— Mit fogsz csinálni, ha a vér rossz úton megy le?
Choi Han elengedte Cale-t. Ekkor Choi Han látta, hogy egy véres kéz ragadta meg a kezét. Cale volt az.
Cale fájdalmas arccal nézett Choi Hanra és Ronra.
— S-siessetek és- uh
‘Ez a rohadt vér!’ — a vér továbbra is áramlott a szájába, megakadályozva, hogy rendesen beszéljen — ‘Miért nem áll el a vér?’
A tüzes villám becsapódása után rengeteg fájdalmat érzett. Azonban pár perccel később már nem volt fájdalma, hiszen a Szív Életereje elkezdte meggyógyítani.
Viszont, még így is fennállt két probléma. Először is, még mindig vért köhögött fel, másodszor…
‘Annyira éhes vagyok.’
Éhes volt és úgy érezte, hogy a teste minden energiáját felhasználta. Úgy érezte, mintha pár napja éhezett volna már. Hasonlított arra a fájdalomra, amelyet Kim Rok Soo érzett, mielőtt hozzászokott, hogy hosszú ideig nem jut ételhez.
— Choi Han… siess és menj!
— Mit mond, Cale-nim! Először önről kell gondoskodnunk!
‘Menj és hozz nekem kenyeret. Annyira éhes vagyok.’
Ezt akarta Cale mondani, de Choi Han ádáz tekintetétől inkább mást mondott.
— Gondoskodj a szelidítőről. Siess.
Ekkor Cale meghallotta, ahogy valaki sikítozott.
— Ááááááááááá! A-a bőröm!
Egy öregember hangja volt. Biztos volt benne, hogy a szelidítő volt. Viszont, Cale nem látta, hogy mi történt, mivel még mindig összegörnyedt és vért köhögött fel.
De hallotta a sikolyokat, valamint érezte az égett húsnak a szagát.
Viszont Choi Han látta, hogy mi történik.
A hely, ahova a vörös villám lecsapott megégett és hatalmas tűz morajlott. Nem látott a tűz fölött egyetlen létformát se.
A villámcsapás hatósugara nagyon széles volt. A titkos szervezet emberei, akik a közelében voltak, nyom nélkül eltűntek.
— A-az én finom baba bőröm! Áááááááá!
Choi Han tekintete hideggé vált. A szelidítő és a mágikus lándzsás bizonyára sikeresen használtak villanást, mivel a villámlás hatósugarán kívül jelentek meg.
De attól még látszólag rájuk is hatott, mivel a mágikus lándzsásnak a barna haja mind leégett és a lándzsája is eltűnt. Valamint úgy tűnt a jobb kezén megégett.
— Ölj, öljétek meg mindet! Fáj, kurvára fáj!
Viszont a mágikus lándzsás nem sérült meg annyira, mint a szelidítő. A villanás valószínűleg rosszul sült el, mivel a szelidítő karján és arcán mély, égett sérülés volt.
Choi Han emlékezett, hogy Cale mit mondott, mielőtt elindultak volna az Elf Faluba.
‘Szereztem egy úgy ősi képességet és ki akarom próbálni. Szóval, mindenki vonuljon vissza hátra, amikor elérjük a falat.’
Elképesztő erő volt. Még ő sem tudott ekkora kárt okozni egyetlen suhintással. Ezért Choi Han megértette, hogy az Elfek miért álltak üres arccal.
— Mit csinálsz? Siess és menj.
Choi Han elfordította a tekintetét, miután megérezte a rántást a kezén. Látta, hogy Cale tekintete még mindig nyugodt volt, még úgy is, hogy nem tudta abbahagyni, hogy vért köhögjön fel. A tekintete józan volt.
Azt mondta Choi Hannak, hogy menjen, miközben vért köhögött fel.
— Siess és menj. Hagyni akarod, hogy az állatok tovább szenvedjenek így?
Cale kapaszkodott Choi Han kezébe, a kézháti vénái alapján látszólag rengeteg erővel, de nem volt erő a szorításában. Ettől Choi Han arca még merevebb lett.
‘A fővárosban is ilyen volt.’
Choi Han arra gondolt, hogy Cale mindig veszélybe sodorta magát, hogy megmentsen másokat. Cale mindig maga próbálta megcsinálni a nehéz dolgokat, még ha ilyen fájdalmakat is kellett elviselnie.
Kit érdekelt, ha a képesség ennyire erős volt, amikor ilyen fájdalmat okozott?
De Choi Han megértette Cale érzéseit. Ebben a pillanatban Choi Han meghallotta Cale hangját a fülében.
— Csak te tudod megtenni.
Cale látta, ahogy Choi Han elvette a kezét a vállairól.
Tényleg Choi Han volt az egyetlen, aki meg tudta tenni. Cale gondolt Raonra is, de Raon egy kicsit különös volt most.
Raon hangja folyamatosan visszhangzott Cale elméjében.
ㄱ E-ez! V-vér!
‘Mit akar mondani?’
Raon nem tudott rendesen beszélni, helyette, csak ezt ismételgette újra és újra. Ekkor Cale meghallotta Choi Han hangját.
— Hamar visszajövök.
Choi Han nem várta meg Cale válaszát, mielőtt eltűnt.
Áááááá! Uhhh!
Cale hamarosan sokkal több sikítást hallott. Valószínűleg Choi Han munkája volt.
Cale letörölte a vért a kezeiben és erőt gyűjtött a lábaiba. Aztán gyorsan utasítást adott.
— Ron, halott manna.
— …Igenis, uram.
Ron bal karja, amelyek a nekromanta Mary készített, képes volt gyűjteni a halott mannát, mivel nem élt. Cale úgy tervezte, hogy eladja az értékes halott mannát a Sötét Elfeknek és a korona hercegnek.
‘Nem adhatom fel ezt az ingyen pénzt.’
Cale utált ingyen dolgozni.
Cale rengeteg erőfeszítéssel fordította el a fejét. Annyira éhes volt, hogy még ezt megtenni is nehéz volt most. Látta Lockot és a cicákat.
— Menjetek.
Bár rendben lett volna tőlük, hogy összerezzenjenek Cale érzéketlen hangját hallva, Lock azonnal leugrott a falról és Choi Han mögött kezdett futni. On és Hong, akik eddig Lock karjaiban voltak, most Cale-hez mentek.
Miaúúúú
Miaú
Megpróbáltak Cale lábaihoz dörgölőzni. De Cale kikerülte őket. Nem akarta, hogy a fekete festék lejöjjön a testükről. Cale megpaskolta őket a tiszta kezével, hogy siettesse őket. On és Hong nyávogtak párszor, mielőtt felfedték az agyaraikat és követték Lockot.
Cale nézte őket távozni, mielőtt lassan felemelkedett. Végre látta a falnak a tövét.
‘Hmmm?’
Cale összerezzent, és a tekintete elhomályosult egy pillanatra. Azért mert az összes energiáját elhasználta, vagy a látvány miatt maga előtt, de Cale oldalra tántorgott.
‘A Pusztítás Tüze ennyire erős volt?’
Látta a tüzet a megégett földön.
A Pusztítás Tüzének teljes erejének használata utáni eredmények felülmúlták, amire Cale számított.
Cale elgondolkodott, ahogy tántorgott.
‘Ez egész jó.’
Megérte a 200 ezer ezüstérmét. Viszont, az elégedettségével ellentétben, Cale nem tudott erőt vinni a testébe. Arra sem volt ereje, hogy megállítsa magát a hátra eséstől.
— Ifjú mester-nim!
— Franba!
Pendrick és Beacrox kinyújtották a karjukat, hogy elkapják. Viszont, Cale nem esett el, habár egyikük se érte el.
ㄱ Ne! Cale! Nem eshetsz el!
Cale érezte a fejet, amely a hátát támogatta. A Fekete Sárkány, Raon volt az.
Érezte Raon kerek fejét a hátán, ahogy nedvesedni kezdett. Úgy tűnt, Raon sír. Cale összehúzta a szemöldökét.
‘Ez baj.’
A Sárkány leereszkedett. Cale az Elfekre nézett Pendrick mögött. Még mindig üres arccal meredtek a fal alá. Azonban két Elf, az Őrző Lovag és a Vezető, akik sokkal közelebb voltak, lassan Cale felé fordultak.
Ezzel egy időben az Elementálok, akik a két Elf mellett álltak, egy félig áttetsző Kék Elementál és egy Fehér Elementál, mind a kettő elkezdett remegni a félelemtől.
— Cale-nim jól van?
Pendrick kezét fehér fény borította. Gyógyító erő volt. Pendrick keze azonnal Cale háta felé tartott, de beleszaladt valami láthatatlanba.
— Mi a? — mormogta Pendrick döbbenten.
‘Csak egy Sárkány teste.’
Cale elkezdett Pendrickhez beszélni, hogy elterelje a figyelmét. Már nem vérzett annyira, mint korábban, de egy kis vér még szivárgott a szája szélén.
— Amint megszabadulunk a szelidítőtől, szerintem jobb lesz az Elfeknek elintézni az állatokat. Veletek éltek hosszú ideig.
Pendrick abbahagyta a mozdulatot. Cale-re nézett és nem tudott mit mondani, miután látta a nyugodt viselkedését. Végre megértette, hogy Cale miért nem használta az állatokon a vörös villámot, az erőt, amelynek a használatához a saját erejét áldozta fel.
Sajnálta az állatokat.
Ezzel a nehéz és fájdalmas módszerrel járt el, hogy így az Elfek, akik harmóniában éltek hosszú ideig az állatokkal, békésen tudjanak búcsút mondani nekik.
Cale figyelmen kívül hagyta Pendrick tekintetét és elgondolkodott, hogyan kell mindezt megtennie, pedig éhezett. Cale vissza lenézett a fal tövébe.
— Haaaaa.
Pendrick látta, ahogy Cale megeresztett egy sóhaj-szerű nevetést, ahogy a harcmezőre nézett.
— Nehéz utat választottam.
Choi Han és többiek nagyon jól küzdöttek. Cale látta, ahogy Choi Han fekete aurája átvágta a szelidítő hasát.
— V-vér! Barna! Védj meg!
— Francba!
Beng!
Choi Han fürgén kitért a mágikus lándzsás kardja elől. A mágikus lándzsás megragadott egy kardot az egyik beosztottjától, hogy képes legyen támadni, mivel a lándzsáját Cale villáma elpusztította.
— Már így is elfoglalt voltak azokkal a szőke ikrekkel! Miért keverednek ezek a fattyak állandóan az utamba?
A mágikus lándzsás meglendítette a kardját úgy, mintha a frusztrációját akarta volna kiadni, viszont a támadása nem érte el Choi Hant. Cale elnézett a közönyös Choi Hanról a többiek felé, akik szintén harcoltak. Úgy, hogy ő nem volt ott, Lock, a cicák és még Ron is olyan volt, mint halak a vízben.
Igazából, lehet, hogy a rosszindulatú egy jobb szó lett volna a leírásra.
Egyikük se fogta vissza magát harc közben. A harcmezőt vér borította.
Cale megijedt a látványtól és bánkódott.
‘A semmiért léptem be.’
Igen, semmi szükség nem volt rá, hogy ezt tegye. Ok nélkül választotta a nehéz utat.
A jelenlegi helyzetet elnézve, miután fellépett, hogy letesztelje a Pusztítás Tüzének erejét. Cale megbánta a tettét. Csak használnia kellett volna a specialistákat az irányítása alatt.
Cale-nek nehezére esett még az is, hogy ott álljon minden erő nélkül. Aludni akart. Habár nem volt fájdalma, nagyon enni akart.
Ez volt az első alkalom, amióta megszerezte a Szív Életerejét, hogy úgy érezte, el fog ájulni.
Pendrick, aki félreértette Cale keserű mosolyát egy másik ok miatt, nehéz arccal többször is tétovázott, mielőtt végül megszólalt:
— …Sosem fogjuk elfelejteni az ön és a többieknek jóindulatát, ifjú mester-nim.
De Cale nem felelt Pendrick állítására.
— Ti őrült seggfejek!
Beacrox, aki közeledett Cale-hez, hangosan kiabált, ahogy lendített a hosszú kardjával. Cale, aki gyorsan megfordult, fehér gézt látott maga előtt.
Egyes, a bérgyilkos volt az.
Úgy fest, hogy úgy futott előre, hogy nem nézett hátra, miközben a vörös villám lecsapott. Annyira jól lopakodott, hogy még Beacrox mellett is el tudott menni anélkül, hogy észrevették volna.
Cale szemkontaktust teremtett a szemekkel, amelyek láthatóak voltak a géz alatt. Ekkor hallott egy mérges hangot a fejében. A hang úgy hangzott, mintha korábban sírt volna.
ㄱ Megölöm.
Ezzel a fehér géz hátra repült. Cale üresen meredt az egyénre, akit hátra repítettek érintés nélkül.
Beacroxnak nem kellett meglendítenie a hosszú kardját. Raon használta az erejét. A fehér géz, amely a levegőben lebegett rémülten megpróbált mozogni, de nem tudott semmit tenni.
— M-mi ez? Mágus vagy?
Cale a válaszon gondolkodott, de nem mondta ki hangosan:
‘Nem, egy Sárkány.’
Egy rosszindulatú hang tovább beszélt a fejében:
ㄱ Sosem fogok nekik megbocsátani.
Cale elmerengett, hogy Raon kit értett “nekik” alatt, ahogy beszélt.
ㄱ Ember, nem fogok megjelenni, ahogy megkértél. Viszont, cserébe, ne nézz ide. Nehezére fog esni egy ilyen puhánynak, mint te, hogy nézze.
Cale örömmel teljesítette, amit Raon kért. Bizonyosra ment, hogy mondjon valamit arra az esetre, ha Raon megőrülne.
— Rendben, pihenek egyet.
Cale lehunyta a szemét.
Nem maradt már ereje arra se, hogy nyitva tartsa őket. Cale érezte a kerek hüllőfejet és mancsokat a testét támogatni, ahogy elaludt.
— Ááááááááá!
Szánalmas sikoly visszhangzott a völgyben.
Beng!
Úgy hangzott, mintha valami felrobbant volna. Tulajdonképpen, úgy hangzott, mintha egy emberi test robbant volna fel. Cale elgondolkodott, hogy kinyissa-e a szemét és nézze. De adott nekik utasítást, mielőtt megérkeztek az Elf Faluba. A győzelemmel a markukban, tudta, hogy ezek az emberek, akik mind erősebbek voltak nála, gondoskodnak majd mindenről.
— Egy nagyszerű és hatalmas teremtmény védelme……!
Cale eszméletét vesztette, miután hallotta az új hangot. Úgy érezte, mintha a testét lassan lefektették volna, miközben imádkozott.
Imádkozott, hogy legalább egy szelet kenyeret tudjon majd enni, amikor felébred.
***
Azonban, amikor Cale felébredt, egy rendkívül, szinte már túlzóan gyönyörű virágos kertben feküdt. Még egy levelekből készített furcsa korona is volt a fején.
A Világfa leveleiből készített korona volt.
Cale aggódott, hogy mégis mi történik.