Cale-t nem érdekelte, hogy Witira és Paseton kétkedve nézett rá. Hamarosan megismerik On és Hong képességeit.
– Induljunk.
A Fekete Sárkány a Kőfal teteje felé kezdett szállni és Cale teste emelkedni kezdett, ahogy követte. Természetesen, On és Hong Cale karjában voltak, ahogy felfelé tartott.
– Paseton.
Paseton Witira felé bólintott miután a nevén hívta, és a Bálna testvérek gyors tempóban elkezdtek felfelé futni a Kőfalon. A lábaikat víz borította, ami kilőtte őket minden lépéssel.
Huss.
Cale átvágott a szelen és elérte a fal tetejét.
– Vá – Hong hangja tele volt ámulattal.
A Sötétség Erdelye és hatalmas, természetes elrendezése megjelent a csapat előtt. Ez volt a második legnagyobb az öt Tiltott Terület közül, Roan Királyság észak-keleti sarkából indult és ovális alakban a keleti partvonalig húzódott.
Olyan nagy volt, mint két-három átlagos nagyságú tartomány. Ezért akarta Roan Királyság az irányítása alatt tartani ezt a földet, de ezidáig senkinek sem sikerült.
’A Fekete Sárkánynak vagy Choi Hannak talán sikerülne.’
– Hatalmas – jegyezte meg Cale kényelmesen, mielőtt behatárolta volna a Kő-hegyet az erdő közepén.
A nevével ellentétben a Sötétség Erdelyében nem volt folyamatosan sötét. Tulajdonképpen az erdő, ami kezdett kivilágosodni a felszálló naptól, valójában gyönyörű volt.
– Ereszkedünk.
– Rendben.
A Fekete Sárkány lassan a földre engedte Cale-t és a cicákat. A Bálna testvérek már odalent voltak, és rájuk vártak.
Ropp.
Cale könnyedén landolt a földön és rálépett néhány levélre a talpa alatt.
– Azt mondta, hogy a Sötétség Erdelyét régiókra osztották, igaz?
Cale bólintott Witira kérdésére, és a földre engedte Ont és Hongot. Aztán kinyitotta a mágikus táskáját, ahogy válaszolni kezdett:
– Belső és külső régiókra osztják.
Ezt a hatalmas erdőt két szintre osztották. Az első szint a külső régió, ami nem volt annyira veszélyes. Csak néhány mutáns szörnyeteg volt itt, és a nagy részük kis termetű volt. Ezzel szemben a második szint, a Kő-hegy-központú belső régió elképesztően veszélyes volt.
’Még Choi Hannak is évtizedekre volt szüksége, hogy szabadon tudjon mozogni a második szinten.’
Szabadon mozgás azt jelentette, hogy nem volt semmilyen veszély. Choi Han erősebbé vált, mint a szörnyek. Természetesen, ez a probléma nem érintette Cale csapatát.
– A mocsár, amelyet keresünk a belső és külső régiók határán van. Nem túl veszélyes.
A külső régió hatalmas volt, de ez a szélességén alapult. Nem volt nagyon messze, ha egyenesen mozogtak. A belső régió sokkal hatalmasabb volt, mivel ovális alakú volt.
– Úgy tervezem, hogy elkerülünk amennyi szörnyet csak tudunk, de nem látom értelmét, hogy halogassuk az utazásunkat kerülőkkel.
A tény, hogy Cale nem tervezte kitérni a szörnyek elől, mosolyra késztette a Bálna testvéreket. Mindaddig, amíg nem kell egy sárkány ellen menniük, addig nem volt mitől félnie a Hosszúszárnyú Bálna szörnyembereknek, az óceán urainak.
– Eltávolítom a mágiám – amint a Fekete Sárkány kimondta, a Bálna testvérek kinézete visszatért normálisra.
Witira felfrissült arccal elmosolyodott.
– Oh, micsoda felüdülés. Egy kissé fülledt volt a mágia alatt. Nagyon szépen köszönjük, sárkány-nim.
– Köszönjük szépen, Sárkány-nim.
A Fekete Sárkány meglegyintette a szárnyait Witira és Paseton köszönetére, mielőtt Cale-hez ment volna. Különös arckifejezés ült az arcán:
– Az itteni mana sötét.
– Sötét?
A Fekete Sárkány bólintott és az erdőre nézett:
– Van még itt egy szag is.
– Milyen szag?
– Valami, ami ismerős nekem. De nem tudom meghatározni, hogy mi az.
’Ismerős, de nem tudja meghatározni?’
Cale zavarodott arckifejezéssel nézett a Fekete Sárkányra, de a Fekete Sárkány gyorsan félre nézett. Aztán folytatta:
– Nem veszélyes szag. Csak furcsa.
’A Sárkányoknak jó a szaglása?’
Cale kíváncsi volt, de nem volt rá sok ideje.
– Mit csinálunk innentől? Hogy jutunk el a mocsárba?
Witira nézte, ahogy Cale elővett papírlapot a mágikus táskából. Aztán nézte, ahogy kinyitotta.
–… Térkép?
Biztosan egy térkép volt, de borzalmasan nézett ki. Ellenben, ott volt a Kő-hegy a közepén és több terület is szerepelt rajta.
– Igen, ez egy térkép.
Cale felhasználta az olvasott információkat ’Egy hős születése’ könyvből, hogy megalkossa ezt a térképet.
<… Choi Han végül feltérképezte a belső régiók egészét, és elkezdte felfedezni a külső régiókat.>
<… Choi Han elsírta magát, amikor meglátta a hatalmas Kőfalat. A külső régiók déli területén, az utolsó szakasz, amit ellenőrzött, itt talált embereket. Túl sokáig tartott, hogy ide érjen.>
– De nem elég pontos. Magunknak kell megtapasztalni, hogy felfedezzük és megértsük a Sötétség Erdelyét – ezzel Cale Witira-ra és Paseton-ra nézett, akik némán néztek rá, és folytatta: – Úgyhogy, innentől Önök vezettek minket.
A Fekete Sárkány már csapkodott a szárnyaival, és Cale háta mögül figyelte a Bálna testvéreket.
Witira elmosolyodott, ahogy kinyújtotta a kezét Cale felé, aki elővett egy vízzel teli üveget a mágikus táskájából és odaadta neki.
Witira megitta a vizet, majd ismét kinyújtotta a karját.
Huss.
Egy 3 méter hosszú ostor jelent meg a kezében. Meglendítette egyszer, majd a karjára tekerte és viccelődve mondta a csoportnak:
– Majd én biztonságban eljuttatok mindenkit a célhoz.
Cale megbízhatónak találta őt. Egy Hosszúszárnyú Bálna. Az óceán királyi családjáról azt beszélik, hogy könnyedén képesek legyőzni egy Gyilkosbálna szörnyembereket, az óceán bajkeverőit.
Ellenben nem tervezte, hogy úgy tegyen, ahogy Witira mondta. De szükségtelen volt ezt még elmondani neki.
Aztán a Sötétség Erdelyének bejáratára mutatott.
–_Menjünk.
Cale belépett a Sötétség Erdelyébe.
Az erdő nem volt hangos, de sok féle zaj visszhangzott benne. Rovarok hangja, tácoli szörnyek üvöltése, madarak csiripelése, és még más különös szörny-hangok.
– A veszélyes helyek általában nem csendesek? – kérdezte Paseton Cale-től, miközben a kardjával átvágott a bokrokon.
– Csak olyankor, amikor egyetlen uralkodó volt a területen.
A Sötétség Erdelyének nem volt uralkodója. Csak egyél vagy megesznek kapcsolat volt jelen.
– Vigyázzanak a cipőkkel. Ne fedjék fel a bőrüket.
– Értettem.
Paseton letekintett az extra anyagra a nadrágja és cipője között, majd visszanézett Cale-re. Cale mágikus táskája tényleg mágikus volt. Mindenféle tárgy volt benne, és szükségesek voltak az utazásukhoz.
’Óvatosnak kell lenned a bokáddal itt. A rovarok is veszélyesek. Megmérgezhetnek, ha megharapnak.’
Paseton felidézte, hogy Cale mit mondott nekik és eltöprengett, hogy Cale honnan tudott minderről. Viszont, ezt nem kérdezhette meg csak úgy tőle, mivel Cale elfoglalt volt.
– Nézzen előre.
– Ah, igenis, uram!
Cale nyers hangjától Paseton gyorsan előre fordult és a nővére, Witira után ment, tisztítani az útjukat. Épp alacsony bokrok között haladtak, amelyek a derekukig értek.
Cale vadul jegyezte le a térképre az új információkat.
’Mindez talán haszontalan’ – töprengett Cale, hogy vajon van-e értelme térképet készíteni a Sötétség Erdelyéről. Nem mintha a Sötétség Erdelyének meghódítását tervezte volna. Ellenben, volt egy olyan érzése, hogy a jövőben esélye lesz ezt eladni.
Cale stílusa volt, hogy jól csinálja a dolgokat, hogy a jövőben fel lehessen használni, és ha lehetséges, pénzt csinálni belőle.
– Mindjárt kiérünk a bokros részből.
– A következő rész a kis szörnyek területe.
Witira bólintott Cale állítására és nyugodtan csattintott az ostorával. Őszintén szólva, ez a csapat annyira erős volt, hogy Cale-nek nem volt oka az aggodalomra. Talán ezért, de Witira nyugodt volt, amikor elhagyták a bokros területet és megérkeztek a kis szörnyek területére.
Krek.
Egy ág eltört a talpa alatt. Abban a pillanatban.
– Csendesen haladjunk tovább – jegyezte meg Cale, miközben meghallottak két hangot, amely levegőben gyorsan haladó tárgyat jelzett.
Paaatt!
Patt!
Witira könnyedén meglendítette a kezét és néhány mérgezett nyíl (dárda nyilak, amivel a játékot játszák) volt az ujjai között.
Cale nézte, ahogy Witira megfordult és rámosolygott.
– Csendesen elintézem őket.
Néhány szörnyeteg jelent meg a fák mögött.
Witira üres arccal nézett rájuk.
– Ezek mutálódott goblinok?
– Kííík!
– Kririk, Kirik!
Nagyobbnak tűntek, mint az átlagos goblinok és az arcuk is egy kicsit más volt. Ráadásul a bőrük lila és piros volt.
– Nem, ők nem goblinok.
Witira arra fordult, ahonnan egy kéz a vállára nehezedett. Cale Witira mellett állt és a közeledő szörnyeket nézte.
– Ifjú mester, veszélyes a harcvonalban.
– Honták, a Keleti Kontinensről származó szörnyek.
– Oh!
A Sötétség Erdelyében voltak szörnyek a Keleti Kontinensről. Cale találkozott a csapat elejével.
– Hasonlóak a goblinokhoz, de ostobábbak és hajlamosabbak kegyetlenebbek és erőszakosabbak lenni.
– Nem csoda, hogy idegennek tűntek – bólintott Witira, ahogy nyugodtan válaszolt: – Elintézem őket.
– Nem, majd én gondoskodom róluk.
–… Elnézést?
Witira üresen meredt Cale-re, amíg meg nem látta, hogy On és Hong átugrottak Cale-en és a földön landoltak. Lerázták a testüket és felkészültek a harcra.
– Még mi is képesek vagyunk erre.
Witira látta, hogy több mint 10 ilyen kicsi szörny tartott feléjük. Aztán Cale-re nézett, és látta, hogy a testét köd kezdte körbe ölelni. Ezzel egy időben, On lassan eltűnt.
– Valamit le akarok tesztelni.
Cale-nek tudnia kellett, hogy nagyjából mennyire volt erős. Tökéletes idő volt rá, hogy kiderítse.
Jobbra a Fekete Sárkány, balra Witira, háta mögött Paseton. Nem ez volt a tökéletes alkalom, hogy elszabaduljon anélkül, hogy megsebesüljön?
– Lépjen hátra.
–… Ifjú Cale mester.
– Mentsen meg, ha veszélyesnek tűnik. Hogyan sérülhetnék meg, ha itt vannak mindannyian?
Witira hátrébb lépett Cale magabiztos tekintetét látva, amely látszólag a bizalmát sugározta hármukban. Hátra lépett, hogy Paseton mellett álljon a hátvédben, készen arra, hogy bármikor közbe lépjen.
Ebben a pillanatban, a pajzs kialakult Witira és Paseton körül. A Fekete Sárkány a Bálna testvérek elé állt és megszólalt:
– A méreg erősebb, mint amilyennek látszik.
’Méreg?’
Ettől Paseton zavarodottan nézett nővérére. Witira-nak sem volt ötlete, szóval csak megrázta a fejét és előre nézett, mielőtt az ámulattól felsóhajtott:
–… Nem rossz.
On-t, Hongot és Cale-t köd vette körbe. Ezen felül, a köd színe különös volt. Közelebb volt a piroshoz, mint a megszokott fehérhez.
Méreg. Kezdte megérteni ezt a szót.
– Kirik, kirik!
– Kiriiiiiik!
– Olyan hangos.
Cale széllökést kreált egyik kezében és mind a két lábán, míg beborította a köd. Cale érezte, ahogy a Szív Életereje elszabadul a mellkasában, és kiadta az utasítást:
– Menjünk!
Cale teste azonnal kilőtt előre és ezzel egy időben a vastag köd belepte a területet.
– Kirik? Kirik, kirik!
– Kiii!
A köd annyira vastag volt, hogy néhány centinél messzebb nem láttál a szemed előtt.
Két vörös köd-rész mozgott a vastag ködben.
Bang!
Örvénylő szél lökött ki az ég felé, és közben levágta az egyik szörny kezeit.
– Gek, kirik, kek!
A vörös köd elnyelte a szörnyet. Cale aztán felugrott közvetlenül mellőle és előhívta a pajzsát. A pajzs, amely mindig kétszer akkora volt, mint Cale maga, össze-vissza mozgott a vörös ködben. Aztán a pajzs lefelé esett a föld felé.
Bamm!
Valami a kilapulásának a hangos zaja hallatszódott.
Amint a pajzs landolt, a vörös köddel teli szél-örvény keletkezett mellett. Két szörnyeteg, akiket elkapott az örvény, vért hánytak, ahogy szétrobbantak a levegőbe.
– Kek.
– Öh, kek!
A szörnyek mérgezett teste minden testnyílásból vérezni kezdett.
Paseton üresen nézte a jelenetet, mielőtt kinyögte:
– Azt hittem azt mondta, hogy gyenge?
– Ő gyenge.
Paseton elgondolkozott, miután hallotta a Fekete Sárkány határozott válaszát.
’Lehet, hogy kicsik, de több mint tízen vannak. Ráadásul a goblinoknál is erősebb szörnyek.’
A nővérére nézett, aki kényelmesen mondta, miközben lelkesen mosolygott:
– Úgy néz ki, hogy hamarosan vége.
Bumm!
Újabb hangos zaj hallatszódott, ahogy a köd lassan elkezdett eloszlani. Befejeződött, ahogy Witira megjósolta.
Paseton látta Cale-t.
– Bizonyára azért gyengék, mivel közel vagyunk a bejárathoz – mondta Cale határozottan, miközben a szimbólumán, ezüst pajzson állt. Alatta két szörnyeteg volt, egyik sem felismerhető állapotban.
Miaúú.
A köd eloszlott, és az ezüstös cica, On, megjelent.
– A méreg, úgy tűnik, gyenge – jelent meg a vörös cica, Hong, a farkát rázva. A föld, ahol Hong állt, teljesen fekete volt. Hong a hátsó lábát használta, hogy földdel elfedje a fekete földet.
Békés jelenet volt, de Paseton akaratlanul megkérdezte, miután látta a méregtől elhunyt szörnyek holttestét, egy szörnyet, aki még mindig haldoklott a méregtől, és az összes szörnyet, amelyet Cale pajzsa és szél-örvénye összetört:
– Ifjú mester-nim, nem sérült meg, igaz?
– Nem.
– Megsérült? – kérdezte sietve Paseton.
Cale a kezének hátára mutatott: – Valami megkarcolt.
Paseton azonnal elhallgatott.
Witira megpaskolta az öccse vállát, mielőtt megközelítette Cale-t.
Cale felemelte a pajzsát és eltette. Mivel ősi erő volt, még csak el se kellett törölnie róla a vért. Teljesen tiszta lesz a következő alkalommal is, amikor előveszi.
– Ifjú Cale mester, az elkövetkezőkben is Ön fog megküzdeni a kis szörnyekkel?
– Valószínűleg – mosta le Cale a vért a kezeiről, miután visszahívta a pajzsot és a szél-örvényeket – Nem erőltethetem túl magam, mivel még mindig gyógyulok.
Witira akaratlanul fölnevetett azon, hogy Cale milyen magabiztos volt, ahogy On és Hong, akik visszajelzést kaptak a Fekete Sárkánytól a harcukról.
– Igyekezzünk – sürgette aztán őket Cale.
Még mindig rengeteg területet kellett lefedniük.
Két nappal később, Cale leeresztette a térképet a kezében és maga elé nézett, ahogy a többiekhez szólt:
– Most már közel járunk.
A belső és külső térségek közötti határ. Már nem sok kell, hogy elérjék azt a pontot.