Cale kiszállt a kocsiból, amikor Harris Faluba értek, a Sötétség Erdelyéhez legközelebb eső faluba. Amikor megérkezett, a gondolatai egyszerűek voltak.
– Ez fekete.
Kicsivel több, mint 2 hónapja történt, de Harris Falu még mindig fekete volt. Cale lenézett a lábához, és látta, hogy a földön még mindig fekete hamu volt.
Aztán előre nézett, és hallotta a Kapitány Helyettes hangját:
– Minden leégett.
Cale megfordult, hogy Hilsman Kapitány Helyettesre nézzen.
– Mit mondtak, hol vannak a sírok?
– Megkérdezem.
Rég volt már, hogy Cale ilyen nyugodtan látta Hilsman Kapitány Helyettest, de ez nem Hilsman hibája volt.
Egy hatalmas kőfal. Harris Falu. A falu, amely a Sötétség Erdelyébe tartó falon kívül állt, többé nem volt. Minden, ami maradt belőle a házak omladozó romai és fekete hamu, ami azt jelezte, hogy valami egykor létezett itt.
– Erős tűz jelenlétet érzek.
– Képes ilyesmit érezni?
– Elvégre a tenger törzséből származom – Witira halványan mosolygott és válaszolt, de aztán úgy tűnt, elérzékenyül.
Azonban Cale-nek nem volt ideje, hogy figyeljen rá. A Farkas gyermekekhez ment, akik látszólag nem tudtak kiszállni a kocsiból.
– Maes.
– Ifjú mester-nim.
A legidősebb Farkas, Maes, merev volt, miután látta maga előtt a falu maradványait. Cale biztos volt benne, hogy éppen az otthoni falujukon gondolkodtak.
– Tudod, hogy miért hoztalak ide titeket?
Maes nem tudott Cale kérdésére válaszolni. Cale nem mondta el neki, hogy miért hozta ide őket. Egy kis csoport volt csak, még Hans megbízott komornyik és Beacrox sem voltak itt, de őket bevonták.
Maes bizonytalanul nézett Cale-re. Az ifjú mester, akiről Lock azt mondta, hogy szolgálják, kényelmesen kezdett beszélni keresztbe tett kézzel.
– Rengeteg pénz fog a kezembe esni.
– Elnézést? – Maes és a Farkas gyermekek meglepődtek a pénz témájának váratlan felmerülésétől.
Cale gondtalanul beszélt tovább. A Mágikus Torony és a Dzsungel Királynője. Rengeteg pénze lesz, miután ők ketten kapcsolatba kerülnek. Meg fogja szerezi a térségének a jogot a békés tengeri úthoz.
– Ezen felül tervezem, hogy a pénz egy részét ennek a falunak az újjáépítésére fogom használni.
A ’falu’ szó felkeltette a gyerekek figyelmét.
– Az is terveim közt van, hogy egy villát építettek ide nektek, nekem, és a csapat többi tagjának is, hogy együtt játszunk.
–… Úgy hallottam, hogy a Sötétség Erdelye veszélyes.
– Komolyan gondolod? – kérdezte Cale Maes-től és körbe pillantott.
On és Hong kiszálltak a kocsiból és a Fekete Sárkány valószínűleg valamerre repült éppen. A Bálna testvérek egy kúthoz sétáltak, amelyet hamu borított.
– Erősebbek lesznek mindannyiótoknál, amikor felnőttök? – a nyers kérdés elérkezett a Farkas gyermekekhez – Megígértem Lock-nak, hogy mindegyikőtökről gondoskodni fogok. Ez azt is jelenti, hogy helyet kell biztosítanom számotokra, mint Farkasoknak.
Abban a pillanatban, hogy megjelent Cale arcán a mosoly, amely látszólag azt sugallta, hogy mindezt nem nehéz elérni, hideg szél söpört végig rajtuk. Amint a fekete hamu egy része a széllel tova szállt, Cale hangja ismét üres volt:
– Teremtek számotokra egy helyet. Segítek nektek felnőni és nagyszerű Farkasokká válni, mielőtt Lock visszatér.
Cale Maes és a Farkas gyermekek felé nézett, mielőtt összehúzta a szemöldökét.
– Semmi válasz?
–… I-igenis!
– Igenis!
Cale nem volt elégedett a gyermekek válaszával és elindult.
Maes Cale felé nézett, aki a fal felé sétált, mielőtt elfordult. A fiatalabb testvérei mind őt nézték.
Maes megszólalt: –… Váljunk erőssé.
Maes aztán körbe nézett a faluban. Arra gondolt, hogy ez a fekete falu egy nap olyan meleg hellyé válik, mint szülőfaluja volt. Maes érezte, hogy a testvérei is így éreztek, még ha nem is mondtak semmit.
Mindannyian Farkasok voltak.
Cale nem tudott a Farkasok elhatározásáról, ahogy megkopogtatta a Kőfalat.
– Egészen vastag.
A fejét arra fordította, ahol a fal egyetlen kapuja állt. Ez a Kőkapu volt az egyetlen hozzáférési pontja a Sötétség Erdelyének. Átugrott a nagyjából 10m magas falon, hogy belépjen.
– A Sötétség Erdelye ezen a falon túl van?
– Pontosan.
Cale Witira-ra sandított, aki megközelítette. Kék haját és pupilláit barnára festette a mágia, és az arca is mágikusan átlagossá vált. De a hangja még mindig gyönyörű volt.
– Nem látok a fal túloldalára, de biztosan egyedi látvány, hiszen az egyik Tiltott Terület, nem igaz? Azon gondolkodok, hogy vajon a fal elég erős-e – mosolygott Witira, ahogy a mutatóujjával finoman megnyomta a falat.
Az ujja azonban egyenesen belefúródott a falba.
–… Hahaha – nevetett fel félszegen.
’A Bálnák tényleg ijesztő faj’ – gondolta Cale, ahogy úgy tette, mintha nem látna és elfordult. A hosszú-hajú testvérpár még mindig nem szokott hozzá, hogy kontrollálja az erejét a szárazföldön.
Cale gyorsan megváltoztatta a témát: – Ez ismerős.
– Hm? Micsoda?
– A fal mögött. Azt mondtad, hogy valószínűleg egyedinek néz ki.
– Áh.
Eresztett ki egy apró sóhajt Witira, míg Cale csak megvonta a vállait. Elfordult a faltól, ahogy tovább beszélt:
– A Sötétség Erdelye egy átlagos erdő, mint mindegyik másik.
Cale látta, ahogy Witira sebesen közeledett és ugyanabban a tempóban sétált, mint ő, ahogy tovább folytatta:
– De, ami benne van, az más.
Senki nem tudta, hogy miért, de a Sötétség Erdelyében gyakran jelentek meg elváltozott növények és szörnyek. Könnyű volt megkülönböztetni az elváltozott szörnyeket, mivel különbözően néztek ki, de a növények már nehezebb téma volt. Habár hasonlóan néztek ki, a gyógynövények elváltozott változata, amit eredetileg gyógyításra használnak, végül mérgező is lehetett.
’Ráadásul vannak szörnyek, amelyeket általánosságban is meg lehet találni a Keleti Kontinensen.’
Ezért volt ez egy Tiltott Terület. Egy olyan hely volt a földrészen, amelyen megtalálhatták a Keleti Kontinens nyomait.
– Ifjú mester-nim!
Cale Hilsman Kapitány Helyettes felé fordult, aki neki kiáltott, mielőtt visszafordult, hogy Witira-hoz beszéljen:
– Kérem, gondoskodjon a gyermekekről.
– Hogyne. Elég sok fiatal Szörnyember van.
Witira csendesen nézte Cale-t, aki sóhajjal és bosszús arckifejezéssel válaszolt Witira kijelentésére.
Cale aztán megfordult és Hilsman felé indult: – Induljunk.
– Igenis, uram.
Cale csak Hilsmannal ment egy bizonyos hely felé.
– Itt is van.
Rengeteg sír volt itt. Choi Han ide temette el Harris Falu lakóit.
Hilsman elsétált Cale-től és a többi katonával állt, mielőtt visszafordult, hogy Cale-t figyelje. Meglepő volt már a tény is, hogy Cale Henituse eljött a faluba, de a tény, hogy megkereste a sírokat, ahogy leszállt a kocsiról, még meglepőbb volt.
A Kapitány Helyettes eltávolodott, hogy adjon Cale-nek magányt. Természetesen, Cale észre sem vette, vagy nem foglalkozott a Kapitány Helyettes cselekedetével, és csak magában kezdett beszélni:
–… A tény, hogy nem őrült meg, elképesztő.
A tény, hogy Choi Han épelméjű maradt az incidens után, elképesztő volt.
Choi Han látszólag sok energiát fektetett a sírokba, de főleg csak földből álltak. Ráadásul, nem volt sírkő, helyette lapos kövekre írták fel a neveket. Cale megszámolta a sírokat.
Choi Han személyesen temette az összes testet a sírokba.
Olykor-olykor Cale-nek érdekes gondolata támad. Harris Falu lakóinak halála mögött álló ok, aki a regényben rejtély maradt. A regény úgy állította be, mintha a főhős fejlődése miatt történt volna. De tényleg így volt?
’Úgy érzem, több minden van mögötte.’
Az az érzése támadt, hogy mostanában több volt a történet mögött. Az ok egyszerű volt.
A Sötétség Erdelye, a sellők és Harris Falu pusztulása.
Ez a három forgatókönyvet adott Cale-nek. Ellenben, ez olyan probléma volt, amit el mond majd Lock-nak, hogy ő ossza meg Choi Hannal, vagy ha Choi Han Lock-kal visszatér, akkor ő maga mondja majd meg Choi Hannak.
Harris Falu nem Cale problémája volt, hanem Choi Hané.
– Hilsman.
– Igenis, ifjú mester.
Így Cale-nek csak azt tette, amit a Henituse család tagjaként meg kellett tennie:
– Mond meg nekik, hogy a jövőben adjanak nekik rendes sírokat. Ez így ócska.
–… Igenis, uram!
Cale megpaskolta Hilsman vállát, aki lelkesebben válaszolt, mint általában, mielőtt a katonák felé indult. A katonák lassan visszább húzódtak, ahogy Cale Hilsman vállán tartotta a kezét, és úgy suttogta:
– Tudod, mit kell tenni?
Mindenféle érzelmek megjelentek Hilsman arcán, ahogy visszaemlékezett, hogy mi történt két éjjellel ezelőtt. Szabadlevegőn táboroztak, amikor Cale a sátrába hívatta.
’– Be fogok menni a Sötétség Erdelyébe.
– Tessék? Miért menne be valaki, aki még mindig lábadozik, egy ilyen veszélyes helyre? Az elkövetők nem lesznek ott. Tényleg ilyen messzire kell mennie Choi Han miatt…’
A kis Fekete Sárkány megjelent, amíg Hilsman beszélt. A férfi rendkívül meglepődött, amikor megtörtént. De ez nem volt a vége.
Miaúúú.
A cicák nyávogtak, mielőtt emberré alakultak. Szörnyemberek voltak.
Ráadásul, a Kapitány Helyettes hátán végigfutott a hideg életében először, miután látta a nőt előhúzni egy vízből készült ostort és a férfit egy kardot tartani, aminek a végén örvény volt.
’– Ne aggódj.’
Ezeknek az erős szörnyetegeknek a középpontjában Cale volt, akinek az arcán nyugodt mosoly ült. A tény, hogy közöttük Cale annyira normálisnak tűnt, még jobban megdöbbentette Hilsman-t.
Hilsman azon az estén, két nappal ezelőtt, eldöntötte. Habár neki az egyetlen célja a kapitánnyá válás volt, nem volt idióta.
– Igenis, értem, ifjú mester-nim.
– Helyes – Cale elfordult minden további megjegyzés nélkül Hilsman részéről. Hilsman követte Cale-t, ahogy ő tovább beszélt: – Megbízok benned.
Ettől Hilsman kezei ökölbe szorultak. Azt hitte, hogy elegendő lenne, ha a kapitányi rangig vinné a Henituse Lovagi dandárban. Viszont ez a mentalitás megváltozott az elmúlt két napban.
– Ifjú mester-nim, erősebbé fogok válni – osztotta meg a gondolatait Cale-el.
– Tégy úgy, ahogy szeretnél – felelte érdeklődés nélkül Cale, csak megkönnyebbülést érzett, hogy úgy tűnt Hilsman gondoskodni fog a fejfájásáról.
Ezért nem voltak ott őrök, ahol Cale az éjszaka közepén állt. A Kapitány Helyettes megváltoztatta a járőrözési területeket. Cale megérintette a mágikus táskáját, ahogy a Kőfal előtt állt és megszólalt:
– Két mocsár van a Sötétség Erdelyében.
Ebben a hatalmas erdőben csak két mocsár volt. Cale kényelmesen tovább beszélt, ahogy szemkontaktust teremtett Pasetonnal:
– Az egyik, ahol a szörnyek élnek, a másik, ahol semmi sem marad életben – aztán megkérdezte Paseton-tól: – Paseton, azt mondta, hogy látszólag a sellők mérge erősebb lett. Szóval mit gondol, melyik lesz az?
Paseton aggodalmasan válaszolt: – Azt hiszem az lesz, ahol semmi nem marad életben.
– Pontosan. Nagy valószínűséggel az lesz az. Ezért fogunk először odamenni.
Ha tévedtek, akkor még mindig meglátogathatták azt, ahol a szörnyek éltek. Tulajdonképpen, az elhelyezkedésileg is egyszerűbben megközelíthető volt.
Ebben a pillanatban, Witira, aki csendesen állt ott, Cale oldalára pillantott aggodalmasan. Tétovázott egy másodpercre, majd végül megkérdezte:
– Nem lesz veszélyes a gyerekeknek?
On és Hong Cale oldalain lógtak.
– Ifjú Cale mester, azt mondta, hogy a Sötétség Erdelye veszélyes. És ha ez egy olyan mocsár, ahol semmi sem képes megélni, akkor biztosan vagy mindenhol méreg van, vagy maga a mocsár veszélyes – Witira érezte, hogy valami nem stimmelt, ahogy tovább beszélt.
A Macska Törzs ezüstös cicájának, Onnak a farka vidáman lengett ki oldalra:
– Az ilyen veszélyes helyek a specialitásunk. Ami még fontosabb, azt mondta nem esik bajunk.
A Macska Törzs óvatos volt és tehetséges a keresésben. Witira Cale-re nézett, mivel On válasza nem az volt, amire számított. A szemei tágra nyíltak.
Mivel Cale vigyorgott, és a másik Macska Törzs gyermek, a vörös cica is mosolygott. Mindegyikük mosolya gonosznak tűnt. Hong rendkívül izgatottnak tűnt, ahogy megszólalt:
– Ma erősebbé válok. Rendben lesz minden!
Eljött az ideje, hogy tovább fejlesszék a mérges ködöt.
Egy biztonságos összecsapás a gyermekek számára, akik erősebbek akartak lenni, és Cale, aki biztonságot és békét akart, megérkezett. Cale Witira-hoz szólt:
– Ez egy remek lehetőség.
Egy mérges köd, amely annyira erős, hogy még a Bálna Törzs tagjait is megérinti, elkészülhet itt, ha szerencsések.