– Egy órán belül ott kell lennünk – tette el Cale a már pontos térképet a hátsó zsebébe, mielőtt a csapatához fordult.
Csepp-csepp.
Vér csepegett le On éles karmaról.
– Grr, grrrr.
Egy kis szörnyeteg, amely úgy nézett ki, mint egy róka, a földön vonaglott a méregtől.
– Minden kész – jött a Fekete Sárkány jelenteni.
Majdnem húsz példány ezekből a róka-féle állatokból halott volt.
’Tényleg erősebbek lesznek a tapasztalattól.’
On és Hong nem tudott rendesen tanulni, mivel rejtőzködniük kellett azután, hogy elszöktek a törzsüktől. A Fekete Sárkánynak természetesen nem volt tapasztalata, miután elzárva élte az egész életét. Cale a Sötétség Erdelyének szörnyeit használta, hogy gyorsan betöltse ezeket a hiányosságokat a tanulmányaikban.
– Nekem is harcolnom kellett volna?
Honnan máshonnan kapna ilyen esélyt, hogy biztonságban szerezzen tapasztalatot? A Fekete Sárkány és a cicák hirtelen Cale felé kapták a fejüket, ahogy ő magában mormogott.
– Feleslegesnek hangzik!
– Gyenge ember, ezen a ponton már túl sok neked. Egyetlen nap elég.
– A legfiatalabbnak igaza van. Vért köptél a legutóbbi alkalommal, amikor túl sokat használtad a pajzsodat!
–… Oh – eresztette meg Paseton.
Azonban Cale látta, ahogy Witira ragyogóan mosolyog. Aztán látta, ahogy elhatározott tekintettel simogatja az ostorát.
Olyasvalaki tekintete volt, aki harcolni akart. Tényleg ijesztő személy volt.
Cale gyorsan kinyitotta a mágikus táskáját és mindenkit maga köré gyűjtött.
– Mindenki vegye ezt fel, mielőtt tovább megyünk.
– A méreg miatt? – kérdezte Paseton.
– Igen – felelte Cale, mielőtt feltetet a maszkot a Fekete Sárkányra, aki kidugta a fejét felé.
– Ember. Ez egy különös szag – mondta a Fekete Sárkány Cale-nek elég gyakran az utóbbi pár napban.
– Mi az?
– Nem tudom. Itt erősebb. Valami, ami ismerős nekem.
– Valószínűleg méreg vagy a közelben rohadó növények szaga.
Cale lerázta a dolgot és megközelítette Ont. A Fekete Sárkány, akit figyelmen kívül hagytak, a maszkkal a fején oldalra biccentette a fejét.
A Fekete Sárkány mormogni kezdett, de a maszk megakadályozta Cale-t, hogy hallja, amit mond.
–… Nem, nem egy ilyen jelentéktelen szag.
Viszont a Fekete Sárkány csöndben maradt, mivel nem volt veszélyes szag.
Cale aztán feltette On arcára a maszkot.
’Még Choi Han is elkerülte ezt a mocsarat.’
Choi Hannak elég magas rezisztenciája volt mérgek ellen. Nem volt rá ok, hogy áthaladjon valaki a mocsáron, amikor voltak más ösvények a Sötétség Erdelyében, míg ez az ösvény zavaros és idegesítő volt.
Paseton odament Cale-hez:
– Igen különös, hogy csupán két mocsár van egy ennyire hatalmas erdőben.
– Tényleg? Én nem hiszem.
Paseton látta Cale-t vigyorogni a maszkja alatt. Alattomos vigyor volt.
– Megérted, amint meglátod.
Két mocsár elegendő volt.
Cale megbizonyosodott róla, hogy mindenkin fenn volt a maszk és ellenőrizte az arckifejezésüket. Csak 1-3 órákat aludtak éjszakánként, amióta beléptek a Sötétség Erdelyébe.
– Mindannyian egészségesnek néztek ki – senki sem tűnt fáradtnak – Mindannyian elképesztőek vagytok.
Paseton arca összerándult Cale megjegyzésétől. A nővérére nézett és a tekintetével kérdezte:
’Tényleg ki kell ezt mondania?’
Witira vállat vont és elkerülte, hogy válaszoljon a kérdésre.
Paseton visszafordult Cale felé, aki jelenleg a legegészségesebbnek tűnt az egész csapatból.
Paseton aztán a Fekete Sárkányra és a cicákra nézett. Ők mindig odasiettek Cale-hez, amikor csak úgy tűnt, hogy elfáradt. Természetesen, Cale tele volt energiával a Szív Életerejének hála, de ezt senki más nem tudta.
Witira tovább simogatta az ostorát a karján, ahogy megkérdezte Cale-t:
– Ifjú mester, most már a mi körünk jön?
Cale válasz helyett a lábával mutatta.
Pontosan ott volt a külső és belső régió határa.
– Grrrrrrr.
– Krááá!
– Szkííííííík-
Rengeteg különféle hang érkezett Cale-hez, amint átlépte a határt. Aztán Witira-hoz szólt, aki szintén átlépte a határt:
– Menjen – emberi Hosszúszárnyú Bálna. A tenger ezen urára nem jellemző, hogy óvatos legyen: – Önök a sorosak.
Csatt.
Witira megcsettintette az ostorát, amint Cale befejezte a mondatot.
Bumm!
Hatalmas kráter keletkezett a földön az ostor csattanásától.
– Grrrrr.
– Keeeeeee.
– Szkíííííííík.
A hangok eltűntek.
Witira, akinek az ereje Choi Han és a Fekete Sárkány ereje közé esett, viszketett a tenyere egy kis harcért. A szíve majd kiugrott a helyéről, miközben a erősebbek-mint-amire-számítottam csapatra nézett.
– Siessünk?
Mosolygott és megkérdezte Cale-t, ahogy a rejtélyes ifjú mester nyugodt mosollyal felelt:
– Igen, amilyen gyorsan csak lehet. Haza akarok menni pihenni.
Paseton sóhajtott egyet, miután hallotta Cale válaszát, mielőtt elővette a saját örvény-kardját.
Az ellenségek lassan elkezdték felfedni magukat az elcsendesedett erdőben.
A határ a külső és belső régiók között egy hely volt azoknak a szörnyeknek, amelyek gyengébbek voltak a belső régió szörnyeinél, de az elöttük álló szörnyek így is jóval erősebbek voltak, mint az úgy nevezett gyenge szörnyek odakint.
Elváltozott ogrék, trollok, pók-szerű szörnyek a Keleti Kontinensről, és még magas-szintű szörnyek is megjelentek.
– A szörnyek itt tényleg mások. Továbbra is harcolni akarnak, pedig látták Sárkány-nimt.
Paseton előre lépett és oda-vissza sandított a Fekete Sárkány és Cale között.
Cale bólintott és kiadta az utasítást:
– Siessenek és harcoljanak.
–… Igenis, uram.
Paseton előre ugrott és a csata az erős szörnyek és a Bálna testvérek között elkezdődött.
A Sötétség Erdelyében élő szörnyek nem ijedtek meg, még olyan erős teremtmények előtt sem, mint egy sárkány vagy a Bálna törzs tagjai. Tulajdonképpen, ettől csak még inkább megrohamozták őket. Olyan volt, mintha a túlélésükért küzdöttek volna, azt gondolva, hogy nem engedhették, hogy egy erős személy megjelenjen a Sötétség Erdelyében, aki uralkodhat rajtuk.
Cale kényelmesen nézte egy darabig, amíg meg nem látta, hogy egy pajzsot hívtak elő, mire megkérdezte a Fekete Sárkányt:
– Veled mi lesz?
– Túlságosan bosszantó ezekkel a gyengékkel foglalkozni.
– Hogyne. Menjünk.
Cale lassan elindult a pajzzsal előre.
Bumm!
Egy ogre teste ketté szakadt. Némi vér fröccsent a pajzsra.
Csatt. Bumm!
Az ostor hangját egy óriási pók felrobbanása követte, és az egyik láb oda szállt és megütötte a pajzsot, mielőtt a földre hullott.
– Figyelj és tanulj – mondta Cale komótosan, ahogy egyenes vonalban végig sétált a harcmezőn, miközben On, Hong és a Fekete Sárkány úgy tettek, mintha nem érdekelte volna őket, de komolyan figyelték a csatát.
A szörnyek, amelyek megjelentek Cale előtt, aki látszólag végig sétált az erdőn, mint eltűntek Witira-nak hála. Cale megállt, amikor a távolban meglátta a mocsarat, majd megszólalt:
– Ez a kezdete a mocsár területének.
Bumm. Bumm.
Egy elváltozott troll feje a földre hullott, mielőtt követte a teste. Witira lecsattintotta a testnedveket az ostoráról, ahogy válaszolt:
– Menjünk tovább.
– Haaa – eresztett meg Paseton egy sóhajt, ahogy követte nővérét Cale oldalára.
A Bálna testvérek váratlanul megálltak és erősen megszorították a maszkjukat. Mivel a méreg és a rothadás szaga elérte az orrukat.
Ezzel egy időben, a szemeik tágra nyíltak, miután meglátták a mocsarat, amelyet beborítottak a hatalmas fák.
– Mit gondolnak? Hát nem illendő a Sötétség Erdelyéhez?
Cale elfordult a döbbent Paseton-tól és a mocsár felé nézett.
A mocsár olyan széles volt, mint egy tó és tinta fekete.
– Ez egy egészen hatalmas tó – mondta a többieknek – Elég nagy ahhoz, hogy több óriási hajó is elférjen rajta. Azért is különleges mocsár, mert fekete.
Itt illett a legjobban elmagyarázni, hogy miért hívják Sötétség Erdelyének.
Ez a mocsár volt az egyetlen fekete foltja az erdőnek.
–… Nem számítottam rá, hogy ekkora lesz – engedte ki ámulatát Witira. Aztán nyelt egyet miután a mocsár területére nézett.
Cale megértette, miért.
Mindegyik növény fekete vagy barna volt, mégsem haldokoltak, hanem rendkívül életvidámak voltak.
– Biztosan a méreg.
Cale bólintott válaszul és az arcára szorította a maszkot. Emellett megszorította a cipőjének fűzőit és kesztyűt vett fel.
A csapat többi tagja követte a példáját.
Hallották Cale hangját a maszk mögül:
– A növények a méregben nőttek fel és elváltoztak, hogy túléljenek a környezetben. Habár lehetséges, hogy nem halálos a méreg, mindegyikben van valamilyen fajta méreg. Legyetek óvatosak és bizonyosodjatok meg róla, hogy a növények nem érintik a bőrötöket.
Ettől Paseton a sellők mérgére gondolt és gyorsan megbizonyosodott, hogy teljesen takarva van. Aztán úgy érezte, hogy valami nem stimmel.
–… Hong?
A vörös cica elsétált mellette. Hong felnézett Cale-re, majd berohant a mocsári régióba, miután Cale bólintott.
Witira megpróbált kinyúlni érte és megragadni, de túl késő volt.
– Hong!
Hong nem viselt maszkot vagy bármi mást.
Witira döbbenten meredt Cale-re, de ő nem tűnt túl izgatottnak. Witira aztán meghallotta Hong hangját:
– Felséges!
Hong a farkát csóválta, miközben egy fekete növényt rágcsált. Cale is belépett a mocsári régióba és Hong-hoz lépett:
– Milyen?
– Csak paralízis méreg, de savanykás!
– Lassíts – jegyezte meg Cale szigorúan a túlságosan is izgatott Hong-nak –, még a végén megfulladsz. Egyél lassan, de egyél sokat.
– Rendben. Úgy érzem, hogy erősebb leszek.
– Nem jönnek? – kérdezte gunyorosan Cale a Bálna testvérektől, akik üresen álltak a mocsári régión kívül.
A Bálna testvérek lassan beléptek a mocsárba zavarodott kifejezéssel az arcukon. Cale lassan közelebb vezette őket a mocsárhoz. Szerencsére a barna föld és a fekete mocsár könnyen elkülöníthető volt egymástól, szóval technikailag nem állt fenn a veszélye, hogy beleessenek a mocsár tavába.
Ezért mérte fel Cale gyorsan a környezetüket.
– Paseton.
– Tessék?
Paseton merev arccal állt, úgy tett, mintha a korábbi üres tekintet soha nem létezett volna.
Cale egy közeli területre mutatott.
– Úgy fest valaki járt itt nem rég, nem igaz?
Nyomok voltak a földön és rengeteg lábnyom. Mivel a szörnyek nem jöttek erre a területre, egyetlen magyarázat maradt.
– Megvizsgálom – Paseton azonnal ment megnézni.
Cale elfordult tőle.
Az alapanyag, amely erősebbé tette a sellőket. A bizonyíték, amit hátra hagytak jó ötletet adott Cale-nek, hogy mi lehetett az.
–… Úgy tűnik, jó esély van rá, hogy a mocsár maga az.
Rengeteg nyom volt a földön a mocsár mellett. Valószínűleg nem foglalkoztak a nyomaik elrejtésével, mivel nem gondolták, hogy bárki ide jönne.
Tap tap.
Cale abbahagyta a mocsár figyelését és lenézett a lábának paskolására.
Hong izgatottnak tűnt, ahogy a száját fekete borította és Cale-hez dörgölőzött, mintha aranyos akart volna lenni.
– Én is ki akarom próbálni a mocsárból ivást.
Witira, aki mellettük állt, összerezzent, de Cale nem foglalkozott vele, ahogy válaszolt Hong-nak:
– Egyelőre várj.
Hong fülei lekonyultak: –… De még erősebb akarok lenni.
– Miért?
Hong a Fekete Sárkányra és nővérére, On-ra pillantott. Ekkor egy hatalmas kéz simogatta meg a fejét:
– Ne gondolkodj felesleges dolgokon és haladj lassan. Már így is erősebb vagy, mint én.
– De mindenki erősebb, mint te.
Cale lágyan megpaskolta Hong fejét és megmondta Hong-nak, hogy menjen máshova és egyen valamilyen másik mérget.
Cale azon gondolkodott, hogyan teszi a jövőben Ont és Hong-ot erősebbé, mielőtt elfordult. Viszont, ettől egyből a homlokát ráncolta.
’Mi a baja?’
A Fekete Sárkány látszólag különösen viselkedett, ahogy folyamatosan jobbra-balra ingatta a fejét.
Ekkor jött oda Paseton:
– Nincs nyoma, hogy a közelmúltban bármilyen növényt felástak volna errefelé. Viszont rengeteg jele van, hogy valamit magával a mocsárral csináltak. A nyomok alapján két hét és egy hónap közé teszem az idejét, amikor történt.
Cale a széles mocsár felé nézett és válaszolt:
– Úgy fest felszedték a mocsár egy részét.
– Nagyon úgy néz ki.
Cale majdnem megszólalt, amikor látta, hogy Paseton és Witira milyen komolynak tűnik. Viszont a Fekete Sárkány ekkor jött oda, és Cale a szemöldökét ráncolta.
– Miért vetted le a maszkot?
– Nem ismerős szag volt, hanem egy manna ismerős szaga.
’Micsoda?’
Cale-t kirázta a hideg. A Fekete Sárkány a kicsi mellső mancsával a mocsárra mutatott:
– Ismerős manna szaga van itt.
Cale szemöldökei még inkább összeszaladtak.
A Fekete Sárkány magabiztosan hozzátette: – Sárkány-manna szag van a mocsárban.
Cale sietősen a mocsár felé nézett. Ez a rendkívül óriási mocsár masszív volt, de Cale egy felnőtt vagy ősi sárkány méreteiben gondolkodott.
– Természetesen nincs életjel a mannában. Csak nagyon gyenge maradvány.
Ez volt az utolsó csapás. A hihetetlen gondolat, ami gyorsan férkőzött be Cale agyába, valósággá vált. Aztán úgy érezte, hogy tudta, hogyan lettek a sellők erősebbek.
Egy sárkány holtteste volt a mocsárban.