─ Valahogy így kötöttem ki.
Ron jóindulatú mosolya ugyanolyan volt, mint mindig. De az arca sápadt volt és tele apró sebekkel. A tothadó szag is erősödött, ahogy Cale közelebb ment.
A bal karja, a váll területétől, hiányzott.
─ Hans.
─ Igenis, uram.
─ Kifelé.
─ Elnézést?
Cale Hansra nézett, valamint a birtok összes dolgozójára és apja beosztottjaira, mielőtt pontosított.
─ Mindenki Beacrox és Choi han kivételével, kifelé.
Hans tétovázott egy pillanatra, de gyorsan kitessékelt mindenkit a szobából, miután látta cale arckifejezését. Még On és Hong is lassan hátrált Cale tekintetét látva.
Miaúúúúú
Miaú
A baba cica On és Hong többszr is aggodalmas arccal Ronra néztek, mielőtt kimentek a hálószobából.
A háló sokkal nagyobbnak tűnt, miután az emberek távoztak.
─ Van elég erőd, hogy beszélj?
Cale nyugodt kérdése Ron felé szállt. Ron arcán gyengéd mosoly ült, és látszólag egyáltalán nem voltak fájdalmai.
─ Igen, ifjú mester-nim.
─ Akkor magyarázd meg, hogyan érkeztél vissza ilyen állapotban, amikor rókákra mentél vadászni.
Ron elfordult Cale-től és a fiára Beacroxra nézett. Beacrox az ágy mellett térdelt és Ron üres vállát nézte.
‘Talán nem kellett volna visszatérnem.’
De ez volt az egyetlen hely, ami eszébe jutott. Ha már meg fog halni, szerette volna még a fiát és néhány másik embert még utoljára látni.
─ A Keleti Földrészről érkeztem. Ez akkor volt, amikor Beacrox még nagyon fiatal volt.
Ron elkezdte a történetét. Szüksége volt valakire, aki gondoskodik a fiáról.
─ Mint azt már tudja, bárgyilkos vagyok. A Keleti Földrész alvilágának öt híres bérgyilkos családja van. Egyike volt ezeknek a mi családunk, a Molan család, és engem úgy neveltek fel, hogy a család következő feje legyek.
─ Apa ─ szólította meg Beacrox Ront.
─ A családunkat egy ‘Arm’ nevű szervezet pusztította el. Mindenki más meghalt, míg én képes voltam elkerülni és megszöktem a Nyugati Kontinensre a fiammal. Elrejtettem a személyazonosságomat, hogy túléljek.
Haa.
Ron megeresztett egy mél ysóhajt. Az arca nagyon sápadt volt.
─ Mivel, habár az Armnak nevezett szervezet az alvilágot vezeti, csak alacsony rangú szervezet volt. A műveleti központ máshol volt. Féltem ennek a szervezetnek az erejétől, amely túlmutatott azon, amit képes voltam felfogni. Ezért éltem úgy, mint egy alsórangú szolga.
[Az író néha alkalmaz aposztrófot az Arm szó előtt és után, néha nem, így az nagol fordítás alapján fogom alkalmazni én is.]
Ron összehúzta a szemöldökét.
─ De éreztem a szagukat évtizedek óta először.
Beacrox összerezzent. Ron tekintete elhaladt Cale mellett choi hanra, aki hitetlen arccal állt ott. Az Arm szaga ezen az őrült, de hóindulatú seggfejen volt.
─ Choi Hanon volt az ‘Arm’ szaga, amikor leőször a kastélyba érkezett.
Ezért támadott rá Ron és Beacrox Choi Hanra, amikor először érkezett meg Harris Faluból. Magán viselte az ‘Arm’ szagát.
Choi Han pupillái remegtek.
─ …A bérgyilkosok, akiket megöltem Harris Faluban?
─ Igen, jó eséllyel az Armtól voltak.
Choi han Cale-re nézett, ahogy Ron folytatta.
─ Képes voltam kideríteni, hogy a Nyugati Földrész felé nyújtózkodnak, amikor elmentem és a fővárosban nyomoztam. Sokkal inkább egy kutya besétált a Tigris Barlangjába, mint rókákra vadászni.
Ron eltöprengett, hogy mi adott neki annyi önbizalmat, hogy elmenjen megtámadni őket, de tudta, hogy ugyanezt tette volna, ha újra kellene választania. Tudnia kellett, hogy mit terveznek.
─ Míg nyomoztam, belefutottam az Arm egyik támadó alakulatába, és rájöttem, hogy mit csinálnak.
Képes volt szerezni némi információt, miután elpusztította azt a támadó alakulatot.
─ Viszont aztán valahogy elveszítettem a bal karomat és alig tudtam elmeneülni élve.
Ron arcán keserű mosoly ült. Egy csődtömeg volt. Olyasvalakinek, aki dupla tőr stílussal gyakorolt és mind a két kezét használta, ez egy súlyos sérülés volt az erejére.
Ekkor Cale, aki csendben hallgatta, megszólalt:
─ Szóval nem tudtad kideríteni az Arm nevű szervezet kilétét?
─ Sajnos nem.
Ron nem került közelebb ahhoz az információhoz, mint korábban volt.
─ Ron.
ron Cale-re nézett, akinek az aurája nagyobb lett, mióta távol voltak. Nyomást érzett, amitől meg akart hajolni.
─ Ki vágta le a kezedet?
─ …Egy ifjú mágus, aki úgy tűnt, minden ellenség karját levágta.
Choi Han összerezzent ás Cale-re nézett.
─ Őrült seggfej ─ szaladt ki néhány erős kifejezés Cale száján.
Arm valószínűleg a titkos szervezet volt, amiről Cale tudott. Ez a szervezet volt a felelős a támadásért Harris Falun, akik odaadták Raont a Márkinak, a Köztéri Terror Incidens elkövetői, és a Kék Farkas Törzs támadói.
Ráadásul, Cale úgy érezte, azt is tudja, hogy ki vágta le Ron karját, Valószínűleg Choi han is ismerte őt.
A mágus, aki vezette a Köztéri Terror Incidenst.
Nagy esély volt rá, hogy a vér-őrült mágus, Redika volt az.
Elveszítette a bal karját és bal szemét Choi Hannak hála. Cale nem tudta, hogyan volt képes Redika mágiát használni és levágni emberek kezeit, de jó eséllyel Redika volt az.
─ Hogy tud ilyesmi megtörténni.
Choi han látszólag kaotikus állapotban volt, ahogy ökölbe szorított kézzel állt. Viszont volt valami, amit Cale-nek meg kellett erősítenie. Ron erős volt és a specialitásai a bérgyilkosság és lopakodás volt. Erősebb volt, mint Redika. Kellett lennie egy oknak, ami miatt Ron kezét le tudták vágni és neki el kellett menekülnie.
─ Mi ez a rothadó szag?
Cale-nek ki kellett találnia ennek a rothadó szagnak a forrását, ami betöltötte a szobát.
Hús rothadásának szaga volt.
Ron elmosolyodott válasz helyett. Ettől a mosolytól Cale frusztrált lett és azonnal odament és felrántotta a Ront borító takarót.
─ Ah.
Choi han felhördült és Beacrox a szemöldökét ráncolta.
─ Eltalált valamiféle méreg.
Ron combja és törzse lassan feketévé vált a méregtől. Valami nyálkás folyadék is volt rajta. Choi Han még sosem látott ilyet korábban.
Viszont Cale már látott ilyet ezelőtt.
─ Sellő méreg.
Ron Cale-re nézett.
─ …Ők segítették a sellőket.
Cale felsóhajtott, ahogy eljutott a felismeréshez. Eltakarta a szemeit a kezével.
Őszintén szólva, gyanította.
gyanította, hogy a titkos szervezet is benen volt a dologban, amikor a Bálnák először mondták neki a Sötétség Erdelyét. A gyanúja csak erősebb lett, amikor megtalálták a hozzávalókat a Sötétéség Erdelyében, amitől a sellők erősebbek lettek.
De úgy döntött, nem gondol rá.
Miért? Mert idegesítő volt.
Valamint nem is akart belekeveredni. Ha valahogy kideríti a kilétüket, akkor el kellett mondania Choi Hannak. Ami csak tovább bonyolítaná a helyzetet.
Ezért döntött úgy, hogy csak elengedi. Semmi köze nem volt a jövőbeli biztonságához.
─ Átkozott imbecillisek.
De nem hagyhatta, hogy vaduljanak az ő területén.
Nem kedvelte ezt a bérgyilkos Ront. Azonban, így látva őt, Cale ráébredt valamire. Ron az ő szolgálatában állt.
Cale, valójában Kim Rok Soo, különös módon szeretetteljes volt a beosztottjai iránt. Mivel csak a másoktól kapott segítséggel tudott túlélni.
Beacrox, Ron és Choi Han nem tudtak megszólalni, miután látták a dühös kifejezést Cale arcán. Még sosem láttak ezelőtt ilyen kifejezést Cale arcán. Cale visszatette a takarót Ron testére.
─ Az óceán az?
─ Egy sziget.
Sok sziget volt a Nyugati és Keleti Kontinensek között.
─ Choi Han.
─ Igenis, uram.
Cale Choi Hanra nézett, aki nem tudta levenni a szemét Ron karjáról. Mivel bűntudata volt. Úgy érezte, hogy az ok, amiért a vér-őrült mágus Redika ezt tette azért volt, amit ő csinált Redikával.
─ Mit csinálsz?
El kellett fordítania az arcát Cale hangját hallva. Cale folytatta.
─ Ne gondolkozz felesleges dolgokon és hívd ide Muellert.
Felesleges dolgok. Choi Han tudta, hogy Cale ráébredt, min gondolkodott, és elharapta az ajkát.
─ Csak hívjam ide Muellert?
─ Igen. Mond meg neki, hogy fogja meg a hajó tervrajzát és siessen ide.
Cale nem mutatott haragot, csak közönyösen kiadta az utasítást.
De Choi Han gyorsabban távozott, mint előtte valaha, ahogy kiment a hálószobából.
Ron összezavarodott, hogy Cale hirtelen hajóról beszél.
─ Ifjú mester-nim?
Cale közönyössége tovább folytatódott, ahogy válaszolt Ronnak.
─ Te is velem jössz. Készülj fel.
Aztán morogni kezdett.
─ Hogy tud egy bérgyilkos sérülten visszatérni.
─ Még életben vagyok.
Cale felidézte Ron neki szánt üzeneteinek tartalmát.
Cale megeresztett egy sóhajt.
─ Legalább a szád életben van még. Beacrox.
─ …Igenis, uram ─ válaszolt Beacrox minden energia nélkül.
Cale Beacrox vállára tette a kezét.
─ Siess és pakold újra a táskáink. És szedj össze mindenkit.
Cale következő szavaira Beacrox gyorsan elfordította a fejét, és Cale-re nézett.
─ Legalább a sellő méregtől meg kell szabadulnunk.
A sellő méregnek sötét attribútuma volt és nem volt ismert gyógyír. Beacrox, aki kínzásra és bérgyilkosságra specializálódott, jobban tudta ezt bárki másnál.
Ron is ugyanúgy volt. Ezért jött megnézni a fiát. Hazatért a második lakhelyére, hogy még egyszer halála előtt láthassa a fiát halála előtt.
Ron immunitásának hála sok méreggel szemben, valamint a legmagasabb szintű bájitaloknak Deruth Gróftól, megakadályozta abőrt, hogy felszáradjon és a méreg máshova terjedjen.
A legmagasabb szintű bájital lehetővé tette, hogy legyen valamennyi ereje, miközben nem érez fájdalmat. Csak annak volt köszönhető, hogy a Henituse család gazdag volt.
─ V-van rá mód, hogy meggyógyítsuk?
Beacrox, az általában pedáns és szabályszerű férfi, dadogott. Cale nagyon tisztán megismételte az utasítását.
─ Mozogj gyorsan.
Ez olyasmi volt, amit a regényben Rosalynnak kellene felfedeznie, de Cale már így is használta egyszer, hogy megmentse Pasetont.
─ Ne aggódj. Apádnak még sok éve hátra van az életből.
Bár Cale viccelődve mondta, nem hangzott annak.
Szavaival ellentétben Cale arckifejezése merevebb volt, mint valaha.
‘Francba.’
nem mintha azért lett volna mérges, mert nem pihenhetett.
Hanem mert a dolgok váratlan irányba mozdultak. A regényben nem volt ilyesfajta helyzet.
Ron megszólalt, amikor Beacrox távozott és csak ketten maradtak.
─ Ifjú mester-nim.
─ Mi az?
─ Ők, Arm, úgy tűnik, hogy a sellőkkel a tengeri útvonalat célozták meg.
Ron megosztotta Cale-el a fontos információt, amit alig sikerült megszereznie. Cale azonnal válaszolt.
─ Tudom.
─ Elnézést?
─ Egyértelmű.
Egyértelmű volt. Még egyértelműbb volt, amint Cale hallotta, hogy a Keleti Földrészről érkeztek.
─ Ron, tudom, hogy nehéz, de valamit még megkérdehetek?
─ Igen, hogyne.
─ Látta valaki az arcodat?
─ …Csak az a mágus.
Ron nem tűnt boldognak, hogy megosztotta ezt a bukását, mint bérgyilkos. Másik oldalon Cale szemei elködösültek.
─ Ifjú mester-nim?
─ Hm?
─ Nem fog háborúba indulni a szervezet ellen, igaz?
─ Mit gondolsz.
Ron küzködött a méreggel, de elmosolyodott. Látta, hogy Cale mire készül.
─ Biztos vagyok benne, hogy az előnyére fognak alakulni a dolgok.
─ Nagyon jól ismersz.
Cale nem tervezett semmit, ami összegubancolná az életét.
Eléri a célját, majd gyorsan elszaladt. Persze, úgy tervezte, hogy távozás előtt rumlit csinál.
Cale hallotta Raon hangját a fejében. Raon mérges volt.
ᆨ Gyenge ember, ne aggódj.
Cale tudta, hogy nincs ereje, hogy rumlit csináljon, mint egy középsikolásnak, aki ebbe a világba került.
‘Idegesítő seggfejek’
A titkos szervezet, Arm, és a sellők valószínűleg nagyone rősek voltak. Nehézkes lenne háborúba menni ellenük. Ellenben.
ᆨ A nagyszerű Raon veled lesz.
Cale-nek legalább volt egy jó táppontja Raon, Choi han, Rosalyn és a többiek szintjéről.
Gyorsan alkotott egy tervet. Kellett egy terv, hogy megvédje magát és az emebereket maga körül. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy ez a test és elme a jövőben relaxálni tudjon.
─ Pihenj, amíg nem indulunk.
Cale elhagyta a hálót, ahol Ron volt, és azonnal a video kommunikációs szobához ment. Az északkeleti parthoz kellett mennie. El kellett mennie az Ubatt térségbe.