Néhány nappal később Cale magába szívta a sós illatot, ahogy leszállt a kocsiról. A szemei előtt a tenger, amelyben néhány örvény még erőteljesen harsogott.
─ Ifjú mester-nim, megtiszteltetés találkozni önnel.
─ Ön itt a vezető?
─ Igenis, uram.
A Henituse térséget képviselő menedzser üdvözölte Cale-t.
Ő volt a felelős, hogy képviselje a Henituse térséget a többi menedzserrel, akik részesei voltak a Tengerészeti Bázis fejlesztésében. Jelenleg három menedzser tartózkodott itt, a korona, az Ubarr térség és a Henituse térség képviseletében.
─ A fejlesztés felgyorsult, ahogy néhány őrvény eltűnt és hozzáférünk több szigethez.
─ Valóban?
─ Igen. Ennek hála képesek voltunk gyorsan fejleszteni a hajóinkat.
A Henituse család sok pénzt fektetett bele a Tengerészeti Bázis fejlesztésébe, mivel az Ubarr térség a minimumon akarta tartani a korona bevonását, Akartak néhány dolgot cserébe, egyik az, hogy a Henituse család képes használni egy részét a partnak ingyen.
─ Akkor elkísérjem a rezidenciára?
─ Nem. Várjunk.
Cale a kocsi felé fordult és intett az ujjával.
A kocsi ajtaja kinyílt és egy kicsi, sápadt ember lépett ki.
─ Siess.
─ Igen, igenis uram!
Mueller gyorsan odasietett és Cale és a menedzser közé állt.
Mueller már kerekebb volt és díszes ruhákat viselt. A Grófné jó munkát végzett Mueller kordában tartásában luxus cikkek használatával.
Cale Mueller vállára tette a kezét.
─ Miért nem mutatod meg az első szakaszban készült tervrajzokat?
─ Ha! Igen, igenis, uram!
Muellernek elakadt a lélegzete, mielőtt átadta a tervrajzokat a menedzsernek. Mivel a menedzser volt a felelős a tengerészeti bázis építéséért, mély tudással rendelkezett építészetben és a tengerről.
─ …Hö?
A menedzser egy pillanatig nézte a hajó tervrajzát, mielőtt átnézett Mueller fölött arra a személyre, akit Mueller is nézett.
─ Ifjú mester-nim, ez?
─ Igen, pontosan így.
─ Még sosem láttam ezelőtt ilyen hajót.
Ettől Cale összerezzent, mielőtt lenézett Muellerre. Ő maga is meglepődött, amikor először látta a tervrajzot.
‘Ez a seggfej nem olyasvalaki, aki szintén Koreából érkezett át vagy ilyesmi, igaz?’
Mueller az arany gyűrűbe kapaszkodott, amit a Grófné, mondhatni a mentora adott neki támogatásul, miután látta Cale dühös arckifejezését. Cale felsóhajtott Mueller reakcióján és a menedzserhez fordult.
─ De nem gondolja, hogy jó lesz, amint elkészül?
─ Több, mint jó-
A menedzser nem fejezte be a mondatot. Nem volt jó vagy rossz, elképesztő volt.
Cale közönyösen átlendült a kérdésen, miközben a menedzserre nézett, aki képtelen volt válaszolni a kérdésre.
─ Legalább tartós lesz?
─ Igen. Nagyon is tartós lesz, de-
Egyértelműen tartós lenne. Ellenben, a menedzser fel akart tenni egy kérdést.
Ez a hajó tényleg szállításhoz volt?
Inkább hadihajónak tűnt.
De Cale befejezte a beszélgetést, mielőtt a menedzser meg tudta volna kérdezni.
─ Csakis ez számít.
A menedzser nem tehetett fel többé kérdéseket és csak el kellett fogadnia, hogy Cale csak egy nagyon tartós hajót szeretett volna szállításhoz. Aztán ráébredt, hogy volt egy másik probléma.
─ Úgy néz ki, hogy sok pénzbe fog kerülni a megépítése, főleg ez az arany teknős rész-
─ Mi miatt aggódik? ─ a probléma nem volt egy nagy dolog Cale-nek sem ─ A pénz nem probléma.
─ Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elkészítsem ezt a remekművet! ─ ült ki elégedett mosoly a menedzser arcára.
Cale elkerülte a hirtelen szenvedélyes menedzser arcát és visszaszállt a kocsiba.
─ A rezidenciára megyek a beosztottjával, szóval maradjon itt és beszélgessen Muellerrel.
─ Igenis, uram, megértettem.
─ Ifjú mester-nim, pihenje ki magát!
Cale becsukta a kocsiajtót, miután látta, hogy Mueller 90°-ban meghajolt. A kocsi elindult a rezidencia felé és a menedzser látta, ahol Mueller vállai ellazulnak.
─ Khm, mint látja, ez a hajó nem fog eltörni még akkor sem, ha eltalálja egy mágikus bomba.
─ Igen, egyértelműen úgy néz ki. De valószínűleg csak egyet fogunk tudni csinálni.
─ A célunk egyetlen hajó.
Mueller megeresztett egy hamis köhintést. Tudta, hogy jó eséllyel a Henituse Kastélyban lesz, valamint ezen a hajón, szóval mindent belefektetett ezekbe a tervrajzokba, hogy ne hajljon meg végül.
─ Hogy őszinte legyek, a tervrajzok második fázisa, ami a hajó belseje, már majdnem az is elkészült.
Mueller megrántotta a vállát és arrogánsan ellazult.
─ Igen, még nem mutattam meg az ifjú mesternek, de az elképzelés már készen van.
─ Mi az elképzelés?
Mueller magabiztosan válaszolt:
─ A legnagyobb védelem egy erős támadás.
Üss, mielőtt téged ütnek meg.
Persze, ez Mueller saját gondolkodása volt, mivel még nem kapta meg Cale engedélyét.
***
Cale csendben figyelte az embereket az irodában, amint megérkezett a rezidenciára.
─ Ez alkalommal nem lesz könnyű.
Ron kivételével, akit Cale a szobájába küldött, és Beacrox, aki Ronról gondoskodott, mindenki megjelent.
A három gyerek, átlag életkoruk 7, Choi Han, Rosalyn, Lock és még Hilsman Kapitány Helyettes és a 10 Farkas gyermek hamar megérkezett Cale irodájába.
Cale mindenkit felsorakoztatott az arzenáljából.
‘Nem mintha elpusztítanék egy királyságot, vagy ilyesmi.’
Cale úgy érezte, hogy talán túlzás, de nem volt elég információja az ellenségről. Jobb volt túlkészülni.
Rosalyn Cale-re nézett és megszólalt:
─ Ifjú Cale mester, akkor hajón megyünk Hais Szigetre?
─ Igen. Valószínűleg nagyjából az 5-ös Hais Szigetre megyünk.
Hais Sziget egy csapat szigetnek a neve volt a Nyugati és Keleti Kontinensek között. A szám azt jelképezte, amilyen sorrendben felfedezték őket.
Cale célpontja az 5. számú Hais Sziget volt.
Ötödiknek fedezték fel, illetve a legnagyobb sziget volt a csoportban.
Ő volt a legközelebbi sziget a Nyugati Földrészhez, ami lehetővé tette, hogy könnyedén lehessen hajóval látogatni. Ezért tudott még Ron is velük tartani.
─ Úgy hallottam, hogy van egy sellő bázis a szigeten.
─ Furcsa, hogy van egy bázisuk a sziget tetején.
─ Ezért valószínű, hogy az Arm egyik bázisa. Ezért az első állomásunk…
Cale már eldöntötte, hogy hova fognak menni.
─ A 12. számú Hais Sziget lesz.
A 12. számú Hais Sziget egy nagyon apró sziget volt, amit tizenkettediknek fedeztek fel.
Ez volt a legközelebbi sziget az 5- számú Hais Szigethez.
─ Öhm, elnézést kérek, ifjú mester-nim ─ szólalt meg óvatosan Hilsman Kapitányhelyettes.
Cale intett neki, hogy folytassa.
─ Nem azt mondta, hogy Sellőkkel fogunk harcolni? A Bálnák nem állnak szintén harcban jelenleg a Sellőkkel?
─ De.
Hilsman nagyon komoly volt, a megszokott bolondos viselkedéséhez képest. Mivel tudta, hogy Ron élete volt a tét. Cale tovább figyelte Hilsmant, ahogy visszaemlékezett apja szavaira.
‘Ha bérgyilkos, ha nem, attól még az én emberem. Mentsd meg. Nem lesz túl késő ezen aggódni, miután megmentetted az életét.’
Mások talán úgy gondolták, hogy Deruth Gróf csak egy szolgának az életét menti meg, és elmerengenének, hogy miért öl ennyi erőfeszítést bele. Viszont, ez azért volt, mert Ron gondoskodott Cale-ről több mint egy évtizedig, miközben Cale elkerülte a család többi tagját. Inkább apaként gondolkodott, mint Grófként.
─ Ifjú mester-nim, rendben leszünk? Úgy hallottam, hogy a Sellők a sötétség teremtményei és jelenleg erősebbek halott manna és méreg miatt.
Hilsman a sötétség attribútjuk és a halott manna miatt aggódott.
─ Rendben leszünk ─ válaszolt Rosalyn Cale helyett ─ Ifjú Cale mester tudja, hogyan lehet meggyógyítani a sellők mérgét, és nekünk csak el kell nyomnunk a halott mannát egy még erősebb erővel.
Az elterjedt stratégia, amikor sötét teremtmények ellen harcolt az ember, hogy elnyomta őket egyetlen támadással annak érdekében, hogy határt szabjon a harc idejének.
Erősebb mannát vagy aurát kellett használniuk, vagy akár egy nagyon erős támadást, hogy elnyomhassák a halott mannát.
És volt egy erő, amely rendkívül erős volt a halott mannával szemben.
Cale ismerte ezt az erőt.
Élet.
‘Van egy ostoba módszer, amely nagyon jól használt ellene.’
Tulajdonképpen, nagyon egyszerű volt.
Élőlényeg erősebbek voltak, mint a hallottak. Volt valami, ami a legpontosabban bizonyította, hogy valami élt.
─ Persze ─ szólt Rosalyn ─, a leghatásosabb a vér alkalmazása, amikor a sötétség teremtményeivel szemben harcolunk, amelyek halott mannát használnak, de ez veszélyes.
Igen, vér.
És egész sok vérre lesz szükségük.
Még gyenge emberek is képesek voltak egy kis időre távol tartani a sötétség teremtményeit, ha lefröcskölték őket a vérükkel.
De meg volt a nagy esélye, hogy vérveszteségben elhaláloznak. Nem harcolhattál erős lényekkel a sötétségből csak egy kis mennyiségű vért használva.
‘Habár, a vér hatástalan Sötét Elfekkel és Vámparokkal szemben.’
A Sötét Elfek még mindig a természet gyermekei voltak, mivel élőlények voltak vérrel, még úgy is, hogy hallott mannát használtak, míg a Vámpírok alapjáraton vért ittak.
Az ősi szövegek leírták, hogy a démoni fajok halott mannával festették az emberi szíveket, hogy tovább verjenek azután is, hogy az ember meghalt.
‘Micsoda őrültség.’
Őrültségnek hangzott Cale számára.
Ezzel egy időben, Cale-nek váratlan gondolata támadt, amelyet gondolkodás nélkül kimotyogott:
─ Az én vérem valószínűleg rendkívül hatásos lenne.
A vérét a Szív Életereje hajtotta. A Szív Életerejének a regenerációs képességével, a vérében több élet volt, mint bármely másikban. Valamint, a vér folyamatosan áradna ki, hiszen a Szív Életereje újratermeli a vért és meggyógyítja őt. Nincs a vérénél hatásosabb fegyver a sötétség lényeivel szemben.
Bár ki kell előbb próbálnia, hogy biztos lehessen benne, valószínűleg egy darabig bírná a Sellőkkel szemben. Ami még fontosabb, az ősi erők a természetből és emberekből születtek. Ez azt jelentette, hogy a Szív Életereje magán hordozta a természet és élet attribútumait. Nagy eséllyel hatásos volt a sötétséggel szemben.
Cale elképzelte.
─ Mn, ha fröcskölöm a vérem-
Mi lenne, ha beborítaná magát vérrel és lelocsolta volna az ellenségeit vele?
Cale összehúzta a szemöldökét.
‘Milyen undorító.’
Nagyon undorítónak hangzott.
Cale észrevette, hogy a szoba csendes volt, ahogy körbe nézett. Egy hangos hang töltötte be váratlanul a csendes szobát.
─ Milyen őrült ötlet! Miért gondolna egy olyan gyengusz, mint te ilyesmit? Nem kell a gyenge véred! ─ Raon nagyon mérges volt.
─ Bárcsak abbahagynád, hogy ilyen külön gondolataid vannak.
─ Nagyon fura. Ez egy nagyon fura gondolat.
On és Hong úgy néztek Cale-re, mintha őrült lenne.
Ettől a választól Cale Rosalynra nézett, aki a fejét ingatta. Úgy festett, mintha azt mondta volna, hogy esélytelen volt, hogy hagynák neki.
─ Nincs rá szükség, hogy megtegye.
Cale körbe nézett mindenkire, és megállt, miután látta Hilsman arcát, ami valamiért ámulattal teli volt.
Cale egy kis aggodalommal felelt vissza:
─ Persze, hogy eszem ágában sincs megtenni.
‘Miért használnám az értékes véremet?’
Rengeteg kártyája volt, amit kijátszhatott, a vérén kívül is.
Miért használná a saját vérét, amikor utálta a fájdalmat? Inkább elszaladna, mint sem ilyesmit tegyen. Meg tudja gyógyítani Ront, ha csak megragad egy sellő holttestet és elszalad.
Raon odarepült ahhoz a kanapéhoz, amelyen Cale ült és dühösen mondta:
─ Meg fogok róla győződni, hogy nem csinálsz ilyesmit.
Senki sem hitte el, hogy ne csinálna ilyesmit. Cale felhorkant a reakciójukon, de hamar úgy döntött, hogy elfelejti a dolgot. Esélytelen volt, hogy ilyesmi történjen, szóval nem érezte úgy, hogy pazarolná az energiáját még arra, hogy ezen gondolkodjon.
Helyette felállt.
─ Hova mész?
─ A Szelek Szirtjéhez ─ felelte Cale Raonnak.
A legmeredekebb szirt a parton. Cale ahhoz a sziklához ment, amely alatt egy örvény volt.
Lenézett, amikor megérkezett a szikla tetejére. A partvonal elfoglalt volt a Tengerészeti Bázis építésével. Viszont a tekintetet hamar elfordult a horizont felé.
─ Mit próbál csinálni, Cale-nim?
Cale megrántotta a vállát Choi Han kérdésére, mielőtt elővett a mágikus táskájából egy kagylóhéjat, ami úgy nézett ki, mint egy szarv-kürt. Choi Han látta már ezt a tárgyat korábban.
Ezt kapta Cale Witirától, amikor találkoztak a Bálna Királlyal úton Whipper Királyság felé.
─ …Mi?
Choi Han úgy gondolta, hogy tudja, mit akart Cale csinálni.
Cale a kagyló kisebbik nyílására helyezte a száját és belefújt.
Kiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii-
Egy csendes, de magas hang jött belőle, mielőtt a kagylóhéjat betakarta volna kék fény.
Annyira csendes volt, hogy odalent az emberek nem hallhatták, de voltak emberek távolabb, akik tisztán hallhatták.
Két nappal később, Cale a Szelek Szirtjén állt és a naplementét nézte. A Nap lassan ment lefelé a horizonton.
Aztán váratlanul a füléhez emelte a még mindig világító kagylóhéjat.
Giiiiiii-
Hallott valamit a kagylóhéjban.
─ Itt vannak.
Raon a horizont felé mutatott, ahogy Cale ezt mondta, és ő is kiáltott.
─ Itt vannak!
─ Ha.
─ …Váó.
Choi Hannak, aki azt feltételezte, hogy ez a helyzet, elakadt a lélegzete, míg Rosalyn, akinek ötlete sem volt, megdöbbent.
Placcs. Placcs.
Úgy tűnt, mintha az óceán messze a horizonton megmozdult volna. Az oka két hatalmas és egy kisebb harmadik Bálna volt.
Cale megfordult, hogy a csapat többi tagjára nézzen. Mind a vörös hajú Cale-re figyelt a vörös naplemente helyett. Látták, hogy Cale mosolyog.
─ Itt az idő az indulásra.
Az idegenvezetőik megérkeztek.
‘Akkor már meglovagolom a Bálnákat, ha már mozdulnom kell.’