Cale és Alberu csendben figyelték egymást.
─ És?
A korona herceg válasza a csend végén egészen magabiztos volt. Az arca egyáltalán nem remegett.
Cale vállat vont.
─ Csak annyi, hogy ezt odaadhatom önnek, de nem lesz ingyen.
Alberu nem tudta elhinni, hogy Cale-nek nem volt más mondandója, miután ilyen erős ütést mért rá.
─ Ha, haha-
Alberu felnevetett. Ettől cale eltöprengett, hogy vajon mi történne, ha nem lenne hangszigetelő mágia az irodán. Ez, vagy mi történt volna, ha nem küldte volna ki a szolgát és beosztottjait.
A szoba levegője megfagyott.
─ Úgy terveztem, hogy megdolgoztatom. Nem kellett volna azt mondanom, hogy jöjjön ide.
Alberu belefáradt Cale arckifejezésébe, ami olyan nyugodt volt, mint mindig. A tekintete az üvegre siklott a fekete folyadékkal benne.
Anya.
A szó súlya átdöfte Alberu szívét.
Cale nem mondott többet, csak figyelte a korona herceget, aki az üvegre meredt.
Sötét Elf.
A sötétség teremtményei, akiket a kontinens emberei kivetettek, mivel sötétséggel volt affinintásuk. Az erejük alapja halott manna volt, amely a halottból szállt ki.
A múltban a Sötét Elfeket sírok és betegségtől elpusztult faluk közelében lehetett inkább megtalálni.
Ezért utálták az emberek a Sötét Elfeket, mégha ők sosem bántották az embereket vagy gyaláztak meg holttesteket.
Ez vezetett ahhoz, hogy a Sötét Elfek rejtőzködve élnek. Még jobban elbújtak, mint az Elfek.
Alberu tekintete az üvegcséről Cale-re siklott. Cale csak visszamosolygott rá.
─ És csukva tartod a szád?
─ Hogyne.
─ De nem ingyen.
─ Természetesen.
─ Te ravasz seggfej ─ mondta Alberu őszinte érzelmekkel.
─ Oh, köszönöm.
Alberu utálta, hogy Cale még csak össze se rezzent attól, amit mondott. Ezzel egy időben meg is könnyebbült. Cale közvetlenül hozzá jött ahelyett, hogy a jobban támogatott harmadik herceghez vagy a második herceghez, akik az ő pozíciójára pályáztak.
Ez azt jelentette, hogy Cale alkut akart vele kötni.
Ezért könnyebbült meg. Mert Cale hasonlított őhozzá.
De volt egy kérdése.
─ Tényleg nem közülünk való?
Honnan tudhatta Cale a személyazonosságát, ha nem volt ő is Sötét Elf? Alberu nem tudott nyugovóra térni efölött. Az egyetlen emberek, akik ismerték a kilétét az édesanyja testvérei voltak. Segítettek neki, hogy az édesapja, a király nem ismerje meg az édesanyja kilétét.
Mind Alberu oldalán álltak.
Cale az üvegcsére mutatott, és válaszolt Alberu kérdésére:
─ Meghalok, ha megiszom azt.
A halott manna rendkívül mérgezőő volt emberekre nézve.
ᆨ Ne aggódj ember. Ez a fennséges sárkány megment, mindegy miylen áron.
Cale csak figyelmen kívül hagyta Raont, mint mindig, és Alberu felé tolta az üvegcsét.
─ Nincs rá szüksége?
Alberu tisztára mosta magát.
─ Hogyne, jó, ha nálam van. Erősebbé tesz. És tiszta is. Nincs benne méreg maradvány.
─ Hát persze. Nagyon értékes tárgy ─ majd Cale folytatta, mintha nem lenne meglepő az, amit következőnek mondott: ─ Végtére is egy halott sárkány mannája.
─ …Micsoda?
Alberu nem tudta elrejteni a döbbenetét. Aztán megeresztett egy sóhajt, miután látta Cale arcán a mosolyt.
─ Az őrületbe kergetsz.
Alberu nem úgy beszélt, mint valakinek az ő pozíciójában kellene, de ma nagyon nem akarta azt. Helyette úgy beszélt, mint édesanyja testvéreivel.
─ Tényleg nem tervezed, hogy bármit is mondj a kilétemről.
Nehéz volt manapság halott mannát találni. De egy sárkány halott mannája volt?
Persze, az üvegcsében lévő halott manna mennyisége minimális volt. Viszont a tény, hogy egy halott sárkány mannája volt, Alberut háromszor vagy négyszer olyan erőssé teszi majd, mint jelenleg volt.
Alberu nem tudta megérteni, hogy Cale miért adna neki valami ennyire értékeset, még ha kompenzációnak is. Úgy gondolta, hogy Cale-el hasonlóak voltak, de most nehezére esett megértenie Cale-t.
─ Miért kérdez rá ennyire egyértelmű dolgora?
Alberu nem talált szavakat, miután hallotta, hogy Cale egyértelműnek titulálta a dolgot.
Viszont Cale számára tényleg egyértelmű volt a válasz.
‘Roan Királyságnak erősebbé kell vállnia.’
Ha az ember megnézi a jelenlegi erőviszonyokat a királyságok között, a Breck Királyság és Roan Királyság voltak a legalján. A Whipper Királyság egyirányú vonat volt a pokolba Toonka vezetése alatt, de ők egy másik történet voltak.
Ezzel egy időben, a Déli Dzsungel lassan visszaszerezte az erejét, miután hamarabb kioltották a tüzet, mint a regényben. Valószínűleg mindannyian még jobban tisztelték Litanat, miután odavitte Cale-t a Déli Dzsungelbe, hogy kioltsa a tüzet,
Ráadásul, az Északi Szövetség inváziót tervezett. Alberu összegyűjtötte Ehipper Királyság mágusait, hogy növelje a befolyását és felkészüljön az Északi Szövetség inváziójára.
Viszont, ez nem volt elég.
‘Ott van még a Wyvern Lovagi Brigád és a Birodalom.’
Cale nem tudta, hogy mi történt az 5. kötet után. Viszont az embernek volt egy olyan kincse, amit képzelőerőnek hívtak.
‘Egyértelmű.’
A Wyvern Lovagi Brigád uralni fogja az eget. Amint a Császári Herceg kimutatja a kapzsiságát és kinyújtja kezét a Nyugati Kontinens felé, Breck Királyság és Roan Királyság semmi nem lesz, csak gyertyák a szél előtt.
Ezért kellett Cale-nek, hogy Roan Királyság erősebbé váljon és meglegyen az ereje, hogy megvédhesse magát annak érdekében, hogy ő békésen éljen. Ehhez erős vezetőre volt szükségük, aki vezethette őket.
‘Mivel számomra mérgező, akkor már használhatom, hogy jó alapot alkossak.’
De Cale nem akarta azt sem, hogy túlságosan erősek legyenek. A korona herceg már így is erősebb volt, mint a regényben. A Stan család már Taylor vezetése alatt volt, ami azt jelentette, hogy a korona herceg oldalára fognak állni.
Még egy dolog.
Cale még egy dolgot mondott Alberunak.
─ Szüksége volt a Mágikus Toronyra?
─ Bizonyára nehezére esik így beszélni, amikor már így is tud mindent.
A mágusok száma, akik összegyűltek a korona herceg alatt, valamint a sebesség, amellyel érkeztek, megnőtt.
─ A Mágikus Torony hűbérurának idéző eszköze. Nagyon hasznos volt.
Cale odaadta Alberunak az egyik tárgyat, amelyet a Mágikus Torony 21. emeletének titkos szobájában talált. Ez a tárgy a torony hűbérurához tartozott, megengedve a hordozójának, hogy több rövid üzenetet küldhessen minden mágusnak Whipper Királyságban.
A Mágikus Torony hűbérura volt az az ember, aki a legmagsabb pozícióig jutott a Whipper Királyság mágusai között és őrizte a Mágikus Tornyot. Érthetetlen lenne, hogy eg yilyen ember ne tudna kapcsolatba lépni a mágusokkal.
Toonka és az emberei sosem találták meg, mivel el volt rejtve a 21. emeleten.
Cale elszállította ezt Billososn át Alberunak, és Alberu azonnal egyetlen üzenetet küldött minden életben maradt mágusnak Whipper Királyságban.
[A Szikla Királyságának elkövetkező vezetője megvéd titeket.]
Alberu, aki sok hasznot húzott ebből, azt kívánta volna Cale-től, hogy vagy mozgassa a Mágikus Tornyot Roan Királyságba, vagy állítsa helyre. Azonban, többé már nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmit kérjen.
─ Nem hiszem, hogy adhatok parancsot vagy utasítást. Talán kérést.
─ Nincsen a terveim közt, hogy helyreállítsam a Mágikus Tornyot.
Alberu tudta, hogy Cale ezt fogja mondani. Ezért próbálta lassan meggyőzni, mivel tudta, hogy Cale nem szerette az idegesítő dolgokat.
─ Viszont, előbb-utóbb odatudom adni a Mágikus Torony alaprajzának egy részét.
Alberu végigsimította az arcát a kezeivel.
─ Mit akar?
Alberu tudta, hogy tovább már semmi értelme köröket futni. Jelenleg nem ő irányította a beszélgetést.
─ Szükségem van rá, hogy valami megtörténjen két év múlva.
Cale tudta, hogy pozícióra van szüksége a pénzen túl ahhoz, hogy álmai naplopó életét élhesse.
Miért volt jó naplopónak lenni, Mivel nem kellt senki más miatt aggódnod, csak a családod miatt.
Cale nem akart olyan életet, ahol másoknak kellett jelentenie. Nem számított, hogy ha szemétnek tekintették, csak úgy akart élni, ahogy neki kedve tartotta. Enni, aludni, és nem csinálni semmit. Milyen nagyszerű lenne ez?
Cale látta, ahogy Alberu arckifejezése megváltozik, ahogy elolvasta a dokumentum tartalmát. Alberu zavarodottan nézett rá, mielőtt összehúzta a szemöldökét és végül döbbenettel zárt, ahogy felnézett Cale-re.
─ …Mégis mi a franc ez?
Cale-nek volt egy rövid válasza Alberu számára.
─ Úgy hiszem, ezt önnek kell meghatároznia, felség.
Haaa.
Alberu akaratlanul is felsóhajtott.
De Cale képes volt úgy elhagyni az irodát, hogy Alberu aláírta a szerződést.
─ Még sosem voltam ennyire bizonytalan, miután aláírtam egy nekem kedvező dolgot.
─ Úgy hiszem, hogy csak élveznie kellene, hiszen mind a kettőnknek nyereséges, felség.
Egyértelműen győzelem volt a korona hercegnek. Cale titokban tartotta a személyazonosságát, odaadta neki az üvegnyit a sárkány halott mannájából, valamint pár éven belül a Mágikus Torony alaprajzának egy részét is.
Bizonytalan volt annak ellenére, hogy ezt a hatalmas nyereséget szerezte, aminek pénzértékét felmérni sem lehetett. Azért volt, mert Cale túlságosan is mosolygott. Mintha egymaga lenne egy virágos réten.
─ Akkor elindulok utamon, felség.
─ Siessen és távozzon.
Alberu azt mondta Cale-nek, hogy menjen, de nagyon nem akarta Cale-t elküldeni. Itt akarta Cale-t tartani és kiverni belőle némi információt. Viszont nem tehette meg.
‘A Sötétség Erdelye, az Északnyugati Út és a tenger.’
Alberu nem tudott rájönni, hogy mi volt Cale szándéka azzal, hogy olyasmit kért, ami nem volt se pénz se anyagi javak.
A másik oldalon cale-t nem érdekelte, hogy a korona herceg tudja-e vagy sem. Gyorsan visszaszállt a kocsira, miután teljesítette, ami miatt a fővárosba érkezett. Nem volt rá oka, hogy tovább időzzön a fővárosban.
─ Visszazérünk a Henituse térségbe, uram?
─ Igen.
Beacrox becsukta a kocsi ajtaját és azonnal elindultak hazafelé.
─ Ember, hazatérünk pihenni most?
─ Igen. Azt tervezem, hogy ez alkalommal egy jó darabig pihenni fogunk.
Válaszolt Cale Raon kérdésére és hátradőlt a székben. Legalább 6 hónapig hemepergeht és nem kell semmit csinálnia, maximum egy évig.
Aztán, ameddig biztonságosan átvészeli a háborút, ami rá fog várni az fantasztikus és nyugodt naplopó élet.
***
De Cale észrevette, hogy valami nem stimmelt, abban a pillanatban, hogy hazatértek.
─ Mi folyik itt?
─ Nos, látja, ifjú mester-nim.
Hans Megbízott Komornyik volt természetesen az, aki üdvözölte Cale-t.
De nem valami nem stimmelt.
Hans aggodalmasnak tűnt.
─ Siess és mond el.
Cale nem nézett Choi Hanra, Beacroxra, Onra és Hongra, akik mögötte voltak, és helyette csak Hanst nézte. Nagyon rossz érzése volt. Baljós érzés töltötte be a fejét.
‘Nem tudok majd pihenni?’
Valami biztosan történt, mivel a többi szolgának és lovagnak Hans körül, ugyanaz az arckifejezése volt.
Cale elméje összegabalyodott abban az öt másodpercben.
─ Ifjú mester-nim, Mr Ron visszatért.
─ Ron visszatért?
─ Az apám?
Mind Cale, mint Ron fia, Beacrox döbbenten nézett Hansra. Ronnak még pár hónapig nem kellett volna visszatérnie.
Hans szorosan becsukta aztán a szemeit. Ettől Cale-nek még rosszabb érzése támadt.
Hans újra kinyitotta a szemeit és nem tudott Beacroxra nézni, ahogy folytatta:
─ Mr Ron sérülten érkezett vissza.
─ Vezess oda.
Hans, aki látta Cale merev arckifejezését gyorsan megfordult és bevezette őket az épületbe. Cale követte őt, Beacrox szorosan a nyomában.
Hans olyan gyorsan vezette Cale-t, ahogy bírta, és megállt egy szoba előtt. Nem Ron szobája volt, hanem egy luxus hálószoba, amelyet magas rangú vendégeknek tartottak fenn.
─ Nyisd az ajtót.
─ Iganis, uram.
Hans kinyitotta az ajtót Cale szigorú parancsára.
Krík.
Az ajtó kinyílt és borzalmas rothadó szag töltötte be Cale orrát.
─ Ifjú mester-nim.
Cale először merevedett meg azóta, hogy ebbe a világba érkezett.
─ …Ron.
A bérgyilkos Ron, a ravasz öregember, az ágyban feküdt.
─ A-apa!
Beacrox elsietett Cale melett a hálószobába.
Cale Ron szemébe nézett és megkérdezte.
─ …Ron, miért ilyen a karod?
Ron hamarabb tért vissza, mint várták és az egyik karját levágták.