Cale, aki a hálószobából távozott és a hátsó ajtó felé tartott, összefutott Odeussal.
─ Odeus, nagyon kielégítő teljesítmény.
Odeus nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen Cale megjegyzésén. Viszont minden végeredményt egybe vetve, csak boldogság ült az elméjében.
─ Nem, az öröm az enyém. Nagyon boldog vagyok a túláradóelőnyökről, amelyeket szereztem.
─ Biztos vagyok benne.
Cale nem is ment bele a játékba, hogy azt mondja, Odeus szolgálati díja kicsi volt.
Végtére is, az volt az alku, hogy Cale megszabadul Veniontól a Déli Alvilágból.
─ Kapcsolatba lépek önnel legközelebb.
Odeus nem akarta soha többé Cale-t látni. Az ösztönei, amelyeket hosszú élete alatt épített fel, azt súgták neki, hogy veszélyes volt és nagyon meg fogja szenvedni. De a széles tapasztalata azt is megmondta neki, hogy elkerülhetetlen volt. Nem lesz más választása, mint találkozni vele újra.
─ Hogyne. Jelezni fogom olykor, hogy merre járok.
─ Nagyszerű.
Cale felszállt a kocsira, Beacrox ült a bakon. A kocsis, aki elvezette a kocsit a Stan térségbe, már visszatért.
─ Odeus.
─ Igen, uram?
─ Tudja, mit kell tennie a pincével, igaz?
Odeus szemei kissé megremegtek. Odanézett, ahogy a pincelejáró a hátsó ajtóhoz közel egykor elhelyezkedett. Most csak egy halom törmelék volt.
─ …Mindenről rendesen gondoskodom.
─ Helyes.
Odeus látta a pincében a lakoma maradékait, valamint az eltört kínzóeszközöket, mielőtt elpusztították.
‘Teljes hülyeség, hogy ő egy jó ember.’
Nem volt egyetlen jó nemes se önfeláldozási hajlammal. Mind kegyetlen és allattomos volt.
─ És nem akarom, hogy elmondja Billos, mi történt.
─ Az ilyen megbízások magjai a titkok.
─ Igen, tudom. Egyértelműen a fő része.
Mindegyikük gyengéden rámosolygott a másikra. Viszont egyikük sem mosolygott belülről.
─ Nos, akkor én megyek.
─ Legyen biztonságos útja.
Odeus búcsúja nagyon őszinte volt, mintha soha többé nem akarta volna Cale-t látni. Cale elvigyorodott Odeus búcsúján és becsukta a kocsi ajtaját.
Beacrox elindult abban a pillanatban, hogy becsukódott a kocsi ajtaja.
A kocsi elhagyta a Stan térséget és a Királyság Nyugati Régiója felé tartott. Folyamatosan gyorsan haladtak azon túl, hogy éjjel megpihentek.
─ Unatkozol?
Cale, aki az ablakon nézett kifelé, elfordította a fejét, miután hallotta Choi Han gyengéd hangját.
Choi Han egyedi tiszta mosolya az arcán ült, ahogy némi rágcsálnivalót adott Onnak és Hongnak.
─ Nem. Nem unatkozom!
─ A legjobban gurulni szeretek semmit tevés közben.
Choi Han nevetett és válaszolt:
─ Ti nagyon hasonlítotok Cale-nimre?
‘…Most rosszat beszél rólam?’
Cale rákoncentrált Choi Hanra, miután olyasmit hallott, ami lehetett dícséret és szúrkálódás is, majd a tekintetét Onra és Hongra emelte.
A kocsi éppen Roan Királyság Északnyugati és Délnyugati Régiói között haladt. Lényegébe véve a Királyság Nyugati Régiójában voltak. Ha az Északeleti Régió, ahol a Henituse térség helyezkedett el, híres volt a márványról, akkor Északnyugattól a Nyugati Régió, pedig a gránitjáról volt híres.
Ezért volt olyan sok kőhegység ebben a régióban.
Choi Han folytatta:
─ A legutóbb is ide jöttem, de tényleg nincs itt semmi, csak kőhegyek.
‘Choi Han áthaladt itt?’
Cale megkérdőjelezte a tényt a fejében, mielőtt gyorsan ráébredt.
Rosalyn. Valószínűleg áthaladt itt, amikor Breck Királyságba mentek Lockkal, hogy kisegítség Rosalynt.
─ Áthaladtatok itt, amikor Breck Királyságba mentetek?
Cale-nek különös érzése támadt Choi Han reakcióját látva a kérdésére. Látni, hogy Choi Han tétovázott, milyen választ adjon, keserű érzéssel töltöttel el. Cale tovább folytatta, mintha semmi baj nem lenne.
─ Káoszt okoztatok Breck Királyságban?
─ …Nem úgy volt.
Cale nem kérdezett mást. Nem akarta tudni. Elég volt a végeredményt hallania Alberu korona hercegtől.
Viszont volt valami, amit meg kellett kérdeznie.
─ Elhaladtál a Tíz Ujj Hegy mellett, amikor átvágtatok Nyugaton?
─ Hm? Van egy ilyen nevű hegy? Sosem hallottam róla ezelőtt.
On, Hong és Raon is látszólag érdeklődött a különös név iránt. A csillogó tekintetük kérte Cale-t, hogy magyarázza el, amitől Cale morcosan nézett.
Pat.
Raon Cale térdére tette a mancsát.
─ Ember, magyarázz! Kíváncsi vagyok!
Végül Cale-nek meg kellett magyaráznia:
─ Nyugaton sok erős kő van, amelyeket gránitnak hívnak. Viszont nem mindent alkotnak ezek a kövek. Így is, a Nyugati és Délnyugati Régiók határán van tíz gránit orom egymás mellett.
Ezek a gránit romok a Nyugat és Délnyugat határán voltak és különleges alakjuk volt, mintha tíz ujj lett volna.
─ Hm, nem hiszem, hogy legutóbb láttuk volna őket, mivel Északnyugaton vágtunk át, nem a Délnyugati Régión. Ugyanígy jöttünk visszafelé is. Biztosan emlékeznék egy ilyen hegyet, ha láttam volna.
─ Tényleg? Kíváncsi voltam, mivel azt mondják, különleges a kilátás onnan.
Raon válaszolt Cale feleletére, hogy kíváncsi volt. Raon emlékezett, hogy Cale azt mondta Litananak, hogy élvezte az utazást.
Raon nyitotta a száját, hogy azt mondja: ‘menjünk oda most azonnal!’
De Cale gyorsabb volt:
─ Úgy gondoltam, hogy nagyjából egy év múlva odamegyek. Ezért kérdeztem.
─ Egy év múlva?
─ Igen.
Cale-nek mindenképpen el kellett mennie a Tíz Ujj Hegyhez egy év múlva.
‘Az utolsó Ősi Erő ott fedi fel magát.’
Cale-nek meg kellett szereznie ezt az utolsó ősi erőt, egy támadó tűzalapú ősi erőt, ami hasonlította villámhoz.
─ Gondoltam jó lenne, ha mind együtt utaznánk.
Cale közönyösen mormogta ezt a sort, de a szavaitól On, Hong és Raon arcán a kimerültség eltűnt. Choi Han arcán is egy apró mosoly ült.
─ Igen, ez jól hangzik. De valószínűleg nincsen egyetlen falu se arra.
─ Miért ne len-, nem, nincsen.
Cale Choi Hanra és a gyerekekre nézett, majd szigorúan megismételte magát:
─ Egy sincs. A tudásom alapján, nincsenek faluk arrafelé.
‘Egyetlen sincs.’
Legalábbis, ami az emberi falvakat illette.
A gond az volt, hogy volt egy Elf falu, akik szenvedélyesen rajongtak a természetért és szinte imádták a sárkányokat.
Elfek.
Egy mágikus faj voltak, akik illúzió mágiát használtak, hogy elrejtsék a falujukat és távol éltek aze mberektől. Ők voltak az a faj, akik a sárkányok után a legközelebb álltak a természethez.
Ezért tudtak bánni az elementálokkal és olyan gyönyörűek voltak, hogy minden ember ámulta őket. Különböztek a Sötét Elfektől, akik ugyanolyan gyönyörűek voltak, csak a sötétség eleme volt meg nekik helyette.
A regényben Choi Han elhaladt visszafelé jövet a Tíz Ujj Hegy mellett Lockkal, amikor elintézték a problémákat Breck Királyságban.
Véletlenül megtalálják az Elf Falut és összegabalyodnak egy elffel.
Pendrick, a Gyógyító.
Cale helyreállító képességével ellentétben, Pendrick Elfnek meg volt a képessége mások meggyógyításához. Csatlkaozik Choi Han csapatához és utazni kezd velük.
A fatnasy világokban látszólag mindig van egy elf karakter a főhős csapatában. Ebben a regényben Pendrick volt az.
‘Az a gond, hogy végül meghal.’
Lock őrjőngő átváltozásának eredeti pontja Pendrick halála volt. Meghalt, miközben Lock védelmezte őt, és ez eredményezte, hogy Lock először kezdett őrjöngeni. Ettől megváltozik Lock személyisége is.
Ez azt jelentette, hogy Pendricknek nem szabadna meghalnia, ha nem találkozik Lockkal és utazik Choi han csapatával.
‘Már így is elszalasztották a pontot, hogy összefussanak.’
Pendricknek ezidáig nem volt semmilyen interakciója Cale-el, Choi Hannal vagy Lockkal. Ha egy év elmegy így, akkor az azt jelenti, hogy Pendrick tovább élt, mint a regényben.
Ezt lehetne tekinteni az eredeti regény történeti folyásában történt legnagyobb változásnak.
─ …Igen, nincsen ott falu.
Cale újra elmotyogta magának és eldöntötte. Azt mondta magának, hogy el fogja kerülni az Elf Falut, amikor a Tíz Ujj Hegyhez megy jövőre.
Túl sok terhet vett fel azzal, hogy nem gondolta végig a dolgokat és azt tette, ami a legegyszerbb volt neki. Cale nem fogja hagyni, hogy ugyanez megismétlődjön jövőre.
─ Azt akarom, hogy már jövő év legyen. Nem érdekel, hogy nincsenek ott falvak.
Cale Roanra nézett, aki izgatottnak tűnt.
Biztos, hogy nem vihetett egy sárkányt az Elf Faluba. Úgy kezelnék, mint egy istent. Cale-t kirázta a hideg, ahogy erre gondolt.
Cale gyorsan elfordult Raontól. Erősen emlékeztette magát, hogy nem fog egyetlen lépést se tenni a Nyugati Régóba, amíg egy év múlva vissza nem tér a korona herceg arany plakettjével, hogy megtalálja az utolsó ősi erőt.
Cale kinyitotta a kis ablakot a vezető üléshez és Beacroxhoz szólt:
─ Gyorsítsunk egy kicsit.
─ Igenis, uram.
A kocsi gyorsan végigszáguldott a Nyugati Régión és megérkezett a fővárosba.
***
─ Túl rég volt már, felség.
A gyengéden mosolygó Cale, aki egy egyszerű, de stílusos ruhát viselt, mindenki figyelmét elkapta volna.
─ Igen. Örülök, hogy ismét láthatom. Milyen volt a felépülése?
Szőke haj és kék szem. Alberu, aki ugyanolyan sármos volt, mint Cale, ragyogóan mosolygott, ahogy megölelte Cale-t.
Jelenleg a Korona herceg palotája előtt voltak. Alberu korona herceg melegen üdvözölte a mostmár elhalványult Köztéri Terror Incidens hősét.
Habár az emberek már nem beszéltek róla annyit, a Köztér még mindig felújítás elett állt és lovagok járőröztek körülötte. Ráadásul sokan voltak, akik szomorúak voltak, hogy a palota nem fedte fel a terroristák kilétét.
─ Képes voltam jól kipiheni magam és felépülni, hála felséged aggodalmának és a királyi család bőkezűségének.
Cale, aki úgy mosolygott, mintha az igazat mondaná, egyértelműen egészségesnek tűnt. Alberu korona herceg úgy nézett rá, mintha örülne neki, hogy Cale felépült és a palota belseje felé mutatott.
─ Jöjjön be. Legalább egy kis teát hadd adjak önnek, hiszen olyan sok idő után látogatott meg.
─ Igen, felség. Biztos vagyok benne, hogy elfoglalja a sok munka, szóval csak egy kis időt vennék el öntől.
ᆨ Nem tudom miért csináljátok minden alkalommal.
Cale-nek is hasonló gondolatai voltak, de semmit nem tudott tenni.
Klik.
Abban a pillanatban, hogy beléptek Alberu irodájába és bezárult az ajtó, Cale és Alberu, akik eddig egymáshoz közel sétáltak, gyorsan eltávolodtak.
─ Felség, bizonyára fáradt.
─ Biztosan ön is ugyanígy érez.
Alberu sóhajtott, mielőtt egy asztalra mutatott az iroda egyik odlalán. Viszont észrevette, hogy Cale már odament arra az oldalra és leült arra a kanapéra, amely a legkényelmesebbnek tűnt.
─ Az emberek azt fogják hinni, hogy járt már itt párszor.
─ Ez az első alkalmam itt, de úgy érzem, hogy nagyon szívélyesen fogadnak itt.
Cale-nek nem esett nehezére a felvágott nyelvét használni. Alberu Cale-re nézett, aki a maga választott kanapén ült, miközben az asztalfő helyét üresen hagyta neki, és leült.
─ Úgy hiszem, azt mondtam, hogy olyan gyorsan jöjjön, ahogy csak tud.
─ Ezért vágtam le az alvásidőmből, hogy idesiessek, felség.
Alberu felhorkant Cale válaszára. Nem tudta, hogy Cale miben ügyködött, de az illető, akinek az északkeleti Henituse térségben kellett volna lennie, Nyugatról érkezett meg.
És pontosan tudta, hogy mi történt éppen Nyugaton, nem, az Északnyugati Régióban.
─ Maga egy nagyon gyanús ember.
Alberu belekortyolt a teába, amelyet egy szolga hozott, és csak csendesen figyelte Cale-t, amíg a szolga el nem hagyta a szobát. Elég sok minden volt, amit meg kellett beszélnie Cale-el ma. És még sok kérése is volt Cale felé.
ᆨ A korona hercegnek sunyi kifejezés ül az arcán.
Cale egyet értett Raon megállapításával, és úgy tett, mintha nem venné észre Alberu pillantását. Olyan pillantás volt, amely látszólag sokat akart elvnni ma tőle, viszont ez a gondolat és a kapcsolatuk az ellenkező irányba fog menni.
Klik.
A szolga az ajtócsukódás halk kattanásával távozott az irodából. Alberu meg akart szólalni, de valaki gyorsabban kezdett el beszélni.
─ Felség.
‘Huh?’
Cale szemkontaktust teremtett Alberuval, aki zavarodottnak tűnt. Raon a fejében beszélt, ahogy ezt csinálta.
ᆨ Miután mindkettő dologgal volt dolgom, most már biztos vagyok. Ő egy nagyon különös teremtmény.
Cale kivett egy mágikus táskát a szebéből.
─ Előkészítettem egy ajándékot önnek.
─ …Nekem?
─ Igen, a Királyságunk csillaga-
─ Elég.
Alberu nem volt boldog, miután hallotta, hogy Cale-nek ajándéka volt számára. tulajdonképpen, még több gyanúval nézett Cale-re. Azok miatt a dolgok miatt, amelyek Cale körül történtek ezidáig. Viszont, nem hazudhatott és mondhatta, hogy nem volt benne várakozás az ajándékot hallva. Néhány hete Alberu már megkapta Cale egyik úgy nevezett ajándékát a Flynn kereskedő Céh egyik emberének keze alatt.
─ Vessünk előbb egy pillnatást erre az ajándékra.
Alberu enegdélyével, Cale lassan kinyitotta a mágikus táskát. Raon hangja zengett Cale fejében, ahogy kivette a kis üvegcsét a táskából.
ᆨ Sötétség atribútja van.
Pat.
Az üvegcsét az asztalra helyezték.
─ …Mi ez?
Cale a cselekedetével válaszolt szavak helyett.
Skvíík, skvíík. Az üvegcse fedele lassan feltárult.
A tető teljesen felnyílt és egy láthatatlan anyag kezdett lassan távozni az üvegből.
ᆨ Hozzászoktam ehhez a szaghoz. Éreztem a Fekete Mocsárban.
A halott manna szaga lassan betöltötte a szobát.
Ez volt az egyik tárgy, amelyet a Bálna királytól kapott Whipper Királyság felé. Cale másik üvegcséjével ellentétben, ebben csak halott manna volt méreg nélkül.
⅓-a annak, amit a Bálna Királytól kapott, ebben a kis üvegcsében volt.
─ …Te-
Cale lassan visszazárta a fedelet, miközben látta, hogy Alberu nem tudja folytatni.
─ Felség, természetesen ez az ajándék nem lesz ingyen.
Esélytelen volt, hogy Cale egy ilyen értékes dolgot ingyen odaadjon.
Az emberek számára méreg volt és egyáltalán nem értékes.
Viszont Cale emlékezett arra, amit Raon mondott Alberuról, amikor a legutóbb itt voltak.
‘Miért festette be a haját mágiával ez a korona hercegnek nevezett vézna kis ember? Olyan szinten van, hogy csak egy hatalmas sárkány, mint én veheti észre. Egy másik sárkány festette be neki? Nem, ez egy másik fajta erő?’
Másik fajta erő. Raon képes volt megmondani, hogy eltért a természetes mannától, mivel sárkány volt, de nem volt egészen biztos benne, hogy mi volt az.
Volt értelme, mivel Raon még sosem tapasztalta korábban.
Viszont, most már tapasztalta.
Halott manna.
Cale úgy motyogta, mintha magának beszélne.
─ Valószínűleg nem démon, fekete mágus vagy halottidéző.
Halott manna.
Azok használják, akiknek a sötétség attribútjuk van, hogy mágiát használjanak. Persze, nagyon különbözött az átlagos mannától. Mágikus Eszközök, amelyeket arra terveztek, hogy mannát észleljenek, de nem észlelik a halott mannát.
Főleg, ha a halott mannát egy magas rangú faj használta.
─ Úgy hallottam, hogy az egykori Királyné egy átlagos ember volt, de az emberek úgy gondolták, hogy részben Déli volt, mivel a bőre egy kissé fekete volt.
Raon említette, hogy a korona hercegnek átlagos fekete haja volt.
A haja és szemei átlagosak voltak, de Alberut a kinézetéről ismerték. Az emberek azt is mondták, hogy a korona herceg anyja is egy szépség volt.
─ Sötét Elfeknek fekete a bőrük, de úgy hallottam, hogy a Sötét Elfek kevert gyermekeinek a bőre hasonló a Déliekéhez.
Cale Alberura nézett, és befejezte a levezetését.
─ Szóval akkor, egy félvérű Fekete Elf gyermeke?
A koronaherceg magabiztosabban válaszolt, mint arra Cale számított:
─ Maga az őrületbe kerget.
─ Azt hiszem, igazam volt.