Ezt a kétségbeesést nézni lesz Raon boldogsága.
─ Díszesnek néz ki ─ mondta Cale, ahogy utasítást adott Choi Hannak: ─ Ültesd le arra székre ott.
─ Értettem.
Choi Han a fényűző bőrszékbe dobta Venion eszméletlen testét. Cale Choi Hanra nézett, aki kerülte a pillantását.
─ …Bocsánat. Még dühösebb lettem ezt a bázist látva.
Bázis. Cale csapata épp Venion titkos bázisán voltak a hátsó sikátorban. Tele volt pazar és pompás tárgyakkal.
Az őrült papnő, Cage szólt neki erről a helyről két nappal ezelőtt. Cage, aki a Halál Istenét szolgálta, még mindig papnő volt, még ha ki is közösítették. Átkokra és mentális kínzásra specializálódott. Könnyedén meg tudta szerezni Venion szolgáitól ezt az információt.
Persze, mivel az ő képességeit isten neve alatt használta, csak abban az esetben használhatta az átkait, amikor elhitte, hogy igazságos volt. De ebben az esetben elég okának kellett lennie, hogy ‘igazságos’ legyen az átkainak használata.
‘Attól még ő is elképesztő.’
Senki más, aki a Halál Istenét szolgálta nem bánt jobban az átkokkal, mint ő. Nem hiába hívták őt egy halottidéző ivadékának, és mondták, hogy nem való papnőnek.
‘Nos, tudom, hogy van egy független hallottidéző.’
Mint sok fantasy világban, ha elég erősen figyeltél, képes voltál megtalálni azokat a munkákat, amelyekről azt állították, hogy elvesztek a múltban. Olyasmi, mint rájönni, hogy a főhős karakternek a szomszédságában lakó öreg úr a múltban kardforgató mester volt, nem egy egyedülálló esemény volt fanatsy világokban.
Része volt annak, hogy érdekessé tették a történetet az olvasóknak.
‘Ez a világ is ugyanolyan.’
‘Egy Hős Születése’ ismert volt róla, hogy rengeteg ilyen fejlemény történt.
Cale csendesen figyelte az eszméletlen Veniont, aki összegörnyedt a széken.
─ Megértem, hogy miért akarod így dobálni őt, de ez a testpozíció nem az, amire jelenleg szükségünk van. Beacrox.
─ Haa, igenis uram ─ engedett meg egy mély sóhajt Beacrox, mielőtt odament Venionhoz.
Ő aztán rendesen leültette Veniont és meggyőződött róla, hogy Venion tisztának tűnt, megigazította a ruháját, haját stb.
Bárki, aki most látta volna Veniont, azt gondolta volna, hogy egy díszes nemes, akinek az elmúlt napokban nem voltak problémái vagy sérülései.
Venion hátán még mindig voltak kisebb sérülések, amelyeket nem tudott a bájital meggyógyítani, de a sérüléseinek nagy része az egész testén meggyógyult. Tulajdonképpen, az arca, kezei és látható területek nem mutatták jelét semmilyen sérülésnek.
─ Akkor most már elindulunk utunkon.
─ Hogyne.
Beacrox magával vitte Choi Hant, ahogy lopakodva távoztak a bázis hátsó bejáratán. Cale odament Raonhoz, aki egy ideje már csendesen magába gömbölyödött az egyik sarokban.
─ Kezdhetünk?
─ Hogyne, ember.
─ Ti is gyertek ide.
Miaúúú
On és Hong felugrottak és leültek Raon és Cale mellé. Cale biztos ra ment, hogy mindannyian a sarokhoz simultak és Raonra nézett. Fekete manna jelent meg Raon mancsán.
Eljött az ideje, hogy nézzék.
Paaaat!
Egy csendes hanggal Cale teste elkezdett láthatatlanná válni. Többé nem voltak láthatóak a bázison belül.
─ Ooo, oo-
Egy kicsivel később, a bázis megtelt egy ember nyögéseivel. Venion volt az. A szemöldökét ráncolta, mintha most kelt fel volna egy rémálomból.
─ Ha!
Hördült, ahogy kinyitotta a szemeit. Ezen a ponton már csak üres kifejezéssel tudta csak felmérni a környezetét.
Pislogott párat és megpróbált rájönni, hogy hol is van.
─ E-ez…
Venion döbbenten fogta meg a nyakát. Tudott beszélni. Emberi nyelv jött ki ténylegesen a száján.
Arra is ráébredt, hogy nem voltak bilincsek a nyakán.
Aztán sietősen ellenőrizte a testét, hogy lássa, nincs sérülés vagy vér a kezein és lábain. A pompás ruháján nem volt egyáltalán vér.
Nem érzett fájdalmat.
─ …Csak egy álom volt?
Nem tudta eldönteni, hogy ez volt-e az álom, vagy a pince és a kínzás volt az álom.
Borzalmas és fájdalmas volt, de tisztán emlékezett rá, de biztosan álom volt. Venion lassan kinyúlt a kezével és megérintette az asztalt maga előtt.
Biztosan igazi volt.
Venion összehúzta a szemöldökét és elmerengett, hogy álmodta-e. Ahelyett, hogy elrabolták a bázis felé tartó útján, megékezett és aztán elaludt.
─ Haha ─ mosolyodott el Venion, de sok érzelem cikázott át az elméjén ─ Igen, csak egy álom volt.
Álomnak kellett lennie. Még mindig érezte, ahogy az ostor belevágott a testébe, valamint a kínzómester rideg tekintetét és annak a sárkány fattyúnak a tekintetét, de csak álom volt. Nem számított, hogy még mindig félt. Nem volt igazi.
Máskülönben, nem volt magyarázat rá, hogyan került ide.
─ Haha.
Venion a nyakára tette a kezeit. Érezte a kezeinek a melegét. Ekkor történt.
Miaúúú
Venion összerezzent és a vállai remegni kezdtek.
Cale, aki oldalról figyelt a láthatatlan állapotában, semleges arckifejezéssel megsimogatta Hong fejét. Hong megeresztett egy vérfagyasztóbb nyávogást.
Miaúú
Venion arca lesápadt és a kezei remegni kezdtek. Valami az agyába villant.
‘Úgy tervezem, hogy életben hagylak.’
‘És mindig elmegyek érted, amikor nincsen étvágyam..’
Venion asztalt markoló kezei fehérre váltak.
─ Ő-őrül-
Lenézett és remegni kezdett.
A sötétvörös köd lassan felmászott a lábain, mint egy kígyó. Az arca könnyes lett, mint egy kisbabáé.
─ Az- az az őrült sárkány fattyú!
Gyorsan elkezdte hessegetni a ködöt. Viszont a köd nem tűnt el, és csak feljebb haladt a testén. Úgy érezte, meg fog őrülni.
De ekkor Venion ráébredt valamire.
Ez különbözött az előző alkalomtól.
Az előző alkalommal ellentétben, képes volt mozgatni a testét. Venion körbe nézett és gyorsan megtalálta az ajtót.
Abban a pillanatban, hogy Venion szemei az ajtóra vetődtek, Cale felnézett az órára. Ha Venion sietett egy kicsit, akkor egy fényképnek való tökéletes pillanatot fog létrehozni.
Ez alkalommal Cale On hátát simogatta meg.
Szvisssss-
A köd még gyorsabban haladt fel Venion lábán.
Miaúúú
A két cica nyávogása hangosabb lett.
Venion két lába remegett. Gyorsan felkélt a székből.
Beng! A bőrszék hangosan hátra vágódott.
De Veniont ez nem érdekelte, ahogy az ajtó felé sietett.
A pompás ruháival, amelyek egy nemeshez illettek, az arca olyan volt, mintha megőrült volna a félelemtől.
─ Gy-gyorsan-
Venion remegő kezeivel megragadta az ajtógombot. Ekkor.
Klik.
Hallotta, hogy valaki kintről elfordítja az ajtógombot.
A szolgái voltak? Venion arra gondolt, hogy nem kell többet egyedül szembe néznie ezzel az ijesztőhelyzettel. Megkönnyebbült. Biztosan a két szolgája volt reggelről.
Valaki kifelé húzta odakintről az ajtót. Ennek hála Venionnak nem kellett semmit tennie, mivel az ajtó kinyílt neki.
Kríííík-
Az ajtó lassan kinyílt. Venion nem vette észre, hogy a köd, amely körbe ölelte a lábait, eltűnt. Túlságosan lefoglalta a figyelmét a fény, ami az ajtó másik oldaláról érkezett.
Az ajtó végre teljesen kinyílt.
─ Végre megtaláltunk téged.
A személy, aki üdvözölte Veniont Taylor Stan volt, a bátyja, akit a múltban lebénított.
─ …Öh-
Venion tett egy lépést hátra. A Taylor mögötti út, amely levezetett ehhez a titkos bázishoz, ami most megtelt mind Taylor embereivel, mind emberekkel a Stan birtokról.
─ M-mi folyik itt.
Taylor meggyőződött róla, hogy Venionon nem volt látható sérülés, mielőtt az arcába nézett. Venion arca tele volt félelemmel.
Taylor elnézett Venion válla fölött a bázisra. Senki nem volt ott. De tudta, hogy Cale odabent van.
Kölcsönkérte már korábban Cale láthatatlanná tevő mágikus eszközét. Ezért volt még biztosabb benne, hogy Cale odabent volt.
─ E-ez is egy álom? ─ kezdett el üresen maga elé motyogni Venion,
Taylor a testvérére nézett, az öccsére, akit gyűlölt, és válaszolt neki a kérdésére.
─ Úgy tűnik hosszú rémálmod volt ─ aztán megfordult és parancsot adott a Stan birtok lovagjainak: ─ Tartóztassák le.
Ez csak a kezdete volt Venion rémálmának.
Nem csak, hogy teljesen kilökték az örökösödési helyzetből, de meg is kellett most majd fizetnie az illegális cselekedeteinek az árát. Meg fogja majd kapni a Stan család minden tagjának a haragját, amiért tönkre tette a családjuk hírnevét.
─ …A-a sárkány tette. A sárkány csinált minden-
Taylort nem érdekelte Venion mormogása. Arra figyelt, amit Cage mondott neki, ahogy elsétált mellette.
─ Ma este.
Taylor ma este újra találkozhatott a jótevőjével. Már jó régen volt.
─ Ifjú mester-nim, elkezdjük most rögtön átkutatni a bázist?
Taylor megrázta a fejét a lovag kérdésére.
─ Most a legfontosabb dolgunk, hogy csendben elszállítsuk Veniont a kastélyba. Túl sok ember van odakint.
─ Nem lesz nehéz csendesen csinálni?
A Stan térség lakosai összegyűltek odakint. Ezért aggódtak a lovagok. Viszont, mindez azért volt, mert Odeus elterjesztette a dolgot Cale utasítására. Taylor is tudott erről, de úgy tett, mintha aggódna. Most még ő is képes ilyen szintű színjátékra.
─ Ez igaz, de attól még a lehető legcsendesebben kell mozgatnunk. Nem engedhetjük, hogy a hírnevünk ennél jobban megzuhanjon.
─ …Értettem! ─ felelte a lovag komoly arccal.
─ Utána majd koncentrálhatsz a bázis átfésülésére. Itt hagyunk néhány katonát, hogy őrizzék a bejáratot.
─ Igenis, uram.
Taylor kicsit megkönnyítette Cale-nek, hogy kijusson és hátat fordított a bejáratnak. Most vissza kellett mennie a kastélyba és levágnia Márkinak és Venionnak a végtagjait egyesével.
Néhány lovag hátra maradt, hogy védje az üres titkos bázist. A többiek elmentek letartóztatni Venion többi szolgáját, akik valószínűleg a többi bázisán voltak.
─ Hé, őrizd rendesen.
─ Nem mintha bárki is lenne itt, Az elmúlt napokban nem tudtunk pihenni. Pihenjünk egyet.
─ Nem tehetjük meg.
─ Miért vagy ilyen komoly? Csak meg kell akadályoznunk, hogy valaki bemenjen.
A két őr csendesen beszélgetett, hogy a többi katona ne hallja őket. Egy könnyű szellő haladt el mögöttük, de nem figyeltek rá.
Habár a szélnek nem sok értelme volt, nem láttak semmit se, szóval nem érdekelte őket.
Cale, aki felelős volt a könnyű szellőért, felszállt a kocsira, amit nem túl messzire készíttetett elő a bázistól. Raon, aki követte Cale-t, magán kívül mindenkiről eltávolította a láthatatlanságot.
─ Indulhatunk?
─ Menjünk.
Odeus becsukta a kocsi ajtatját és felült a bakra. A kocsi lassan elindult a rezidencia felé. Cale rádőlt a székre és érezte, ahogy a finom bőr elringatja.
Lenézett és szemkontaktust teremtett Raonnal, aki már nem volt láthatatlan és az ölében feküdt. Ekkor Raon elmosolyodott és megszólalt:
─ Nem vagyok olyan rossz. Én nagyszerű és felséges sárkány vagyok!
─ Igen. Az ő pokluk csak a kezdet.
─ Pontosan!
Cale a többiekhez szólt a kocsiban:
─ Együnk valami finomat és pihenjünk le ma.
Viszont Cale-nek a többiektől távol kellett a vacsorát élveznie.
─ Úgy hiszem, most van egy kis szabad ideje?
─ Hogyne, el kellett jönnöm, hiszen látnom kellett önt, ifjú Cale mester.
Taylor Stan és Cage, az őrült papnő. Ők jöttek el meglátogatni Cale-t némi alkohollal és ivós pohárral. Késő este jöttek el hozzá, szóval Cale végül egy időben ivott és evett.
─ A mai után valószínűleg elfoglatabb leszek.
─ Ez csak természetes.
Bólintott Cale Taylor szavaira és Cage felé nézett. Ő mosolygott és felemelte az üveget. Cale úgy kiürítette a poharat, hogy nem változott meg az arckifejezése közben.
─ A legtöbb ember, akiről szólt nekünk, Vanion embere volt, ifjú Cale mester.
─ Igazán?
Taylor nem tudott kényelmesen Cale-re nézni. Cale odaadott neki egy fájlt Venion bázisairól és a kapcsolódó emberekről. Ez önmagában is megdöbbentő volt, de volt egy még meglepőbb fejlemény.
─ Apám emberei közül is volt néhány.
─ …Erről nem tudtam.
Cale arcán őszinte döbbenet ült, ahogy Taylorra nézett. De persze, ez csak színjáték volt.
Venion utasításokat kapott Stan Márkitól, hogy kínozza meg a Fekete Sárkányt. Ennek hála, a barlangot őrző emberek között természetesen voltak Stan Márki embereiből. Néhányna kapcsolódtak Venion piszkos ügyeihez.
Életfogytiglant kaptak minimum, maxumim azonnal kivégezték őket. Végtére is, a Stan térségnek voltak a legádázabb szabályai. A Márki valószínűleg meg akarja mindegyiküket ölni, hogy megpróbálhassa elrejteni a részvételét.
─ …Megbízom benne, hogy nem tudta ─ válaszolta Taylor, mintha megát próbálta volna meggyőzni.
Egy üveget tettek le kettjük közé.
─ Mi lenne, ha előbb kiürítenénk ezt az üveget?
─ Hogyne. Igyunk.
─ Jól hangzik.
A három ember felváltva töltötte egymás poharát és ürítette ki az üveget. Taylornak és Cage-nek vissza kellett mennie dolgozni, ahogy az üveg kiürült.
─ Holnap távozik?
─ Igen.
─ Hallottam, hogy a nyugati úton megy a fővárosba. A főváros a végső célállomása?
Taylor látta, ahogy Cale elmosolyodott ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésére. Taylor nem kérdezősködött tovább. Helyette megosztotta az érzéseit Cale-el.
─ Biztosan vissza fogom fizetni önnek a segítségét ebben a helyzetben, valamint a múltkoriban.
─ Várni fogom.
─ Igen, várja.
Látva, ahogy Taylor egyenesen a szemeiben nézett, amikor megmondta Cale-nek, hogy várja ki, Cale az új kapcsolataira gondolt az Északnyugati Régióban.
Taylor és Odeus. Volt pár embere, akiket felhasználhatott a közeledő jövőben.
***
Cale befejezte a készülődésit másnap kora reggel és a tükörbe nézett.
Megkérdezte Raont, aki szintén a tükörbe nézett.
─ Kitaláltad már a korona herceg mágiáját?
─ Tudom mi az, ember. Nagyszerű és fenséges vagyok.
Mosoly ült Cale arcán, ahogy tovább nézett a tükörbe.