Cale csapata a ‘Visszatérés Nélküli Út’ bejáratánál gyűlt össze két órával később. Nem ők voltak az egyetlenek.
– Szedd össze a nevek listáját – adta ki az utasítást Hans-nak.
– Igenis, uram.
Hans ránézett Cale-re, mielőtt elment, hogy beszéljen a falusiakkal. Valószínűleg meg fogja ismerni a cicák titkát ezen a kiránduláson.
Cale tekintetére Maes, a Farkas gyermekek és Hilsman mind egy sorba álltak fel. Olyan képzettnek tűntek, mint egy lovagi brigád.
– On átvisz minket, majd Honggal együtt visszatérnek. Ezt követően, a ti feladatotok lesz, hogy bementek az erdőbe és megtaláljátok a földi maradványokat.
Maes és a Farkas gyermekek élénken bólogattak.
Míg Cale elégedetten nézte őket, egy bátortalan hang érkezett alulról.
– I-ifjú mester-nim, engem miért vontak be? Meg kell terveznek a tervrajzot.
Mueller remegett Cale, Hilsman és Beacrox között, ahogy felnézett Cale-re. Cale úgy érezte, hogy Mueller igazán szét volt esve. Nem hagyhatta csak úgy magára.
– Csak csináld, amit mondtam, mielőtt mérges leszek.
Nem akarta megragadni Muellert a nyakánál fogva vagy ismét oldalra tartani. Cale nem tudta, hogy Mueller megértette-e a kijelentést, de Mueller hamar lesápadt és bólogatott.
mueller egy hatalmas táskát cipelt tele papírokkal és tollakkal a tervrajzoknak.
Cale Litana-hoz ment, aki kicsivel távolabb helyezkedett el tőle. Gyengéd mosoly ült Cale arcán.
– Úgy tűnik, most már indulhatunk. Ne haragudjon, hogy két órát várnia kellett.
– Nem, semmiség – felelte Litana, ahogy Cale csapatát nézte.
Arra számított, hogy Cale lovagjainak átlagos ereje van, mivel Cale átlagos volt és semmilyen harcművészeti tudása nem volt.
‘Nagyon érdekes ember.’
Viszont ez egy súlyos félreértés volt. Sok erős személy volt Cale körül, illetve egy személy, akinek az erején nem tudott átlátni.
Habár túlságosan távol állt Cale csapatától ahhoz, hogy hallja, amit beszélnek, Cale látszólag nagyon karizmatikus volt, amikor a csapatához beszélt.
A másik oldalon Cale csapatának különböző reakciója volt azt látva, Cale milyen gyengéd Litana-val, de nem engedték, hogy megmutatkozzon. Cale már előre megmondta:
‘Hangolódjatok a viselkedésemhez.’
Mind jól fognak teljesíteni, hiszen eszesek voltak.
– On, menjünk.
Miaúú.
On elfoglalta a vezetői pozíciót, míg mindenki követte.
– Elnézést, Cale-nim.
Choi han ment oda Cale-hez, aki Onnal az élen haladt. Látszólag mondani akart valamit.
Cale ellenőrizte, hogy Litana csapata messzebb volt Rosalyn mögött, mielőtt visszanézett Choi Hanra.
– Mi az?
– A dzsungel-tüzet is ők okozták? – óvatos, de éles tekintet.
Cale azonnal tudta, hogy Choi Han kiket ért “ők” alatt. A titkos szervezet, amely a Pláza Terror Incidens# mögött állt. Róluk beszélt.
– Nem, ez alkalommal nem ők.
Eredetileg Choi Han összefut a titkos szervezettel a fővárosban, majd finoman Breck Királyságban is. Viszont, nem úgy tűnt, hogy összefutott velük, amíg ott tartózkodott.
– Értem. Azt hittem, hogy újabb apró információ lesz róluk, hiszen ön tud róla, mint a terror incidensről is.
– Még emlékszem az eskümre – emlékeztette ismét Cale Choi Hant – Tudomásodra fogom hozni, amennyiben megtudom a kilétüket. Úgyhogy ne aggódj.
– Igenis, uram.
Choi Han látta, ahogy Cale a megszokott magabiztos módon vág át a ködön. Kinyitotta a száját, majd becsukta párszor, mire végre megszólalt:
– Ne próbálja meg az összes nehéz dolgot egyedül csinálni.
‘Miről beszél?’
Cale értetlenül nézett Choi Hanra. Ekkor:
– Egyet értek.
Rosalyn, aki középen volt eddig, hogy távol tartsa Litana csapatát Choi Hantól és Cale-től, elmosolyodott. Cale-nek nehezére esett megérteni a duót.
‘Nehéz dolog.’
– Tényleg nem tudom, hogy miről beszéltek. Egyáltalán nem tervezem, hogy magam csináljam a nehéz dolgokat.
‘Miért csinálnám a nehéz dolgokat, amikor ennyi ember van körülöttem, hogy használjam őket.’
Cale zavarodottan nézett Rosalynra, ahogy válaszolt. Viszont, Choi Han és Rosalyn csak egymásra nézett, mielőtt elmosolyodtak, arra gondolva, hogy Cale sosem változik.
Ezektől az arckifejezésektől Cale keserűnek érezte magát. De abbahagyta a kérdezést és tovább sétált, hiszen az idő volt a lényeg.
Végre, egy egész éjszakányi sétálás után, egy kisebb szünetet leszámítva, másnap végre kisétálhattak a Visszatérés Nélküli Útról.
– Mn.
– …Atya ég.
Cale csapata ledöbbent, amint kiértek az erdőből.
Fekete füst.
Még egy napot kellett utazniuk, hogy meglássák a Dzsungelt, de rengeteg fekete füst volt arra, amerre a Dzsungelnek kellett lennie.
Némi tüzet is láttak, mivel egy tiszta síkságon álltak.
Litana beharapta az ajkát. Nem azért, mert ez az ő területe volt. Hanem mert a családjára és embereire gondolt, akik még mindig szenvednek a tűz miatt.
– Siessünk.
Elfordította a fejét, hogy Cale-re nézzen. Ez az utazás valószínűleg nehéz volt ennek a nemesnek. Egyértelműen úgy nézett ki, mint aki nehézségek nélkül nőtt el.
– Igen. Mi majd vezetjük önöket innen.
De Litananak így is sietnie kellett. Ezért volt hálás.
Az öt beosztottja előrelépett, amikor intett. Litana volt az előőrs. A törzs vezetőjének mindig az első sorban kellett állnia.
– Lehet, hogy durva út lesz, mivel olyan gyorsan kell mozognunk, amennyire csak bírunk.
– Ez rendben van.
Gyengéd, de határozott válasz volt.
– Indulás.
Litana sétálni kezdett ahelyett, hogy megköszönte volna. A fekete füst felé tartottak. Miután utaztak még egy napot, a kifáradt csapat maguk előtt látta a hatalmas lángokat.
Tulajdonképpen rengeteg sátrat láttak a hatalmas tűz körül. De Cale csapata nem foglalkozott velük.
– Milyen fajta tűz-?
Lock, a Farkasfiú önkéntelenül tett egy lépést hátra. Mintha kitört volna egy vulkán és beterített volna egy hegyet.
A tűz olyan magasra ért, mint egy hegy. Még soha egyikük se látott ilyet.
– Khm – Choi han öntudatlanul megeresztett egy hamis köhintést és vett egy mély levegőt.
Néz volt lélegezni.
Még a rendkívül erős Choi Han, aki évekig élt a Sötétség Erdelyében, sem látott ilyen tömör tüzet.
A Dzsungel 1. Szakasza. Ez a tűz beterítette az egész, hatalmas területét, és olyan magas volt, mint egy kastély.
Természet. A természet ereje nem olyasmi volt, amit az emberi elme fel tud fogni.
– Az a tűz?
Rosalyn, a mágus, Litana csapatára nézett és megkérdezte. A szemei remegtek a hitetlenkedéstől.
Volt értelme.
Éppen esett.
A dzsungel abban az évszakban járt, hogy naponta több alkalommal is esett, ahogy a nyárba mentek. Ez volt az esős évszakjuk. Az ég felhős volt és esett.
Viszont a tűz ugyanolyan maradt. Ugyanúgy a felhős nap fényforrása volt.
Ez volt ennek a tűznek a furcsasága.
– Igen, ez az.
Litana keserű mosollyal az arcán nézett a tűzre. Mostanáig a tűz az 1. Szakaszban maradt, egyáltalán nem mozdult.
– …A Dzsungel haldoklik.
Látta, ahogy Lock tesz egy lépést hátra.
Beharapta az ajkát. Az ijesztő természeti katasztrófa, amely túlmutatott az emberi felfogó képességen, félelmet hozott mindenkire. Még a Déliek is túlságosan féltek ahhoz, hogy megközelítsék és csak a Dzsungel határaihoz közel tudtak meglenni.
Litana Cale felé fordult, aki csendesen figyelte a tüzet. Még mindig meg akarta közelíteni a tüzet miután látta, milyen erős?
Nem merte azt mondani, hogy “menjünk”.
Ekkor:
– Ez meleg.
Hallotta Cale hangját, ahogy levette az esőkabátját és zakóját, amely egyértelműen jelezte, hogy nemes, feltűrte a fehér felsőjének az ujját.
Aztán Litana felé fordult:
– Menjünk. Azt hiszem olyan közel kell mennem a tűzhöz, amennyire csak lehetséges. Lehet, hogy még a határvonalon is túl kell mennem.
Olyan nyugodtnak tűnt, mintha sétára ment volna. Litana körülnézett, hogy lássa, Cale csapata úgy nézett, mint aki számítottak rá, hogy Cale ilyen lesz. Aztán a saját embereire nézett, mielőtt vissza Cale-re.
– Elviszem oda.
– Magamtól is tudok menni.
Cala egyedül akart odamenni, mivel már tudta, hogy Litana hogyan tervezi odavinni őt.
– Nem, ez veszélyes.
Litana elfordult, hogy lássa, ahogy emberek futottak feléjük a sátrakból.
– Felség!
– Királynőnk!
– Vezető-nim!
Messziről hallotta, ahogy őt hívják. Litana gyengéden rámosolygott Cale-re, aki döbbentnek tűnt, hogy Királynőnek szólították.
Persze Cale csak úgy tett, mintha döbbent lenne. Valójában is döbbent volt, de nem azért, mert Litana Királynő volt.
– Nahát, milyen nagy.
Egy hatalmas állat tartott Litana felé.
– Grrr!
– Ten!
A hatalmas Fekete Párduc odasietett Litana hívására, mintha repült volna. Litana könnyedén felugrott a Fekete Párduc hátára, amely megállt előtte.
Litana, a Dzsungel Királynője, és a Fekete Párduca Ten. Cale megértette, hogy ez a páros hogyan kapta a “kaszás” becenevet.
A Fekete Párduc, amely nagyon sötét kék színű, legalább két-három felnőtt férfi méretével bírt.
– Ten és én elviszünk oda – mondta, ahogy a párduc hátán ült.
Ekkor az alattvalói, akik a sátraktól futottak hozzá, most oda-vissza nézték őt és Cale-t.
– Felség, kik ezek az emberek?
Litana nem felelt egyből. Helyette az emberekre nézett, akik lassan elkezdtek kijönni a biztonságos területről, miután meghallották, hogy megérkezett. Néhány állatot is látott. Ők voltak azok, akik ezelőtt az 1. Szakasz területén éltek.
Valószínűleg vártak rá. Ezért kellett visszatérnie a sárkánnyal a legendákból.
– Ő egy sárkány.
– Elnézést?
Litana rámosolygott a zavarodottan néző alattvalóira. Aztán kinyújtotta a kezét Cale-nek.
– Kérem, szálljon fel, Mr. Cale.
Grr.
Cale nem akart felmászni, miután látta, hogy a Fekete Párduc morogni kezd. Ten, a Fekete Párduc, Lockot bámulta.
Ekkor az egyik beosztottja, aki eddig Cale-el utazott, előrelépett. Elmagyarázta az 1. Szakasz többi alattvalójának.
– Ide kísértük az urat, mivel úgy hiszi, el tudja oltani a tüzet.
– Tényleg el tudja oltani a tüzet? – a döbbent tekintetek Cale felé fordultak.
Choi Han és a többiek Cale elé léptek, hogy megvédjék.
– Cale-nim, ez veszélyes. Oda kísérem innen.
– Szükségtelen – rázta a fejét Cale Choi Han kérdésére – A hőségtől megégsz, ha közel mész. Veszélyes. Maradjatok mind a biztonságos zónában.
Csak nehezék lettek volna, ha vele jönnek. Nem volt szükség másnak az erejére ahhoz, hogy a tüzet el lehessen oltani.
– Ms Rosalyn, kérem, pajzsot.
– …Hogyne.
Rosalyn sóhajtott, mielőtt pajzsot vont Cale, Litana és Ten köré. Rosalyn már ismerte Litana valódi személyazonosságát, habár Litana látszólag nem tudta Rosalynét.
– Mivel ő a Dzsungel Királynője, a legbiztonságosabb és legjobb úton fogja elvinni oda. Legyen kellemes útja, ifjú Cale mester.
‘Nem akarok ezen a Fekete Párducon lovagolni!’
Cale-nek csak oda kellett sietni a Szél Hangjával.
Tovább meredt Litanara, akinek a keze felé nyúlt, a csapatára, és a zavarodott Dzsungel emberekre, mielőtt felsóhajtott és megragadta Litana kezét.
Aztán felült a Fekete Párduc hátára. Félt tőle, hogy leesik, szóval belekapaszkodott a Fekete Párduc bundájába.
– Indulás.
Litana felült egyenesen, mielőtt elfordult Cale-től, aki a távolban égő tüzet nézte. Aztán lehajolt és Tenhez szólt:
– Ten, vigyél minket a tűzhöz.
– Grr!
Litana visszaült és a hatalmas Fekete Párduc elindult. A Fekete Párduc és a fekete hajú nő a tűz felé lovagolt a vörös hajú férfival.
Hamarosan átkelten a biztonsági zónán és a határ felé tartottak.
– Felség!
– Ten!
– Mi folyik itt?
Litana látta, ahogy emberek szólítják őt, ahogy elhaladtak a sátrak mellett. Mindenki elgyötörtnek tűnt. Beleharapott az ajkába.
– Menjünk gyorsabban – hallotta Litana Cale hangját maga mögül.
– Ten, gyorsabban.
Ten gyorsabban kezdett mozogni Litana parancsára.
Cale csapata és Litana emberei követték őket, de túl lassúak voltak.
Zörgés. Zörgés. Csipp. Csöpp.
A levelek, fűszálak és eső mind Cale felsőjén landoltak.
Viszont a nedvesség azonnal eltűnt.
– Irdatlan nagy.
Cale leszállt a Fekete Párduc hátáról, amikor elérték a határt. Érezte az erős hőt a tűzből. A tűz szikrái táncoltak, mint hamu a határon belül.
‘Császári Herceg, te őrült fattyú.’ Elnézve a tüzet, Cale ráébredt, hogy a Császári Herceg valóban egy őrült fattyú volt.
ㄱ …Ez a tűz különös.
Hallotta Raon hangját a fejében.
– Miss Litana – szólt szigorúan Litananak Cale, aki közelebb ment –, kérem, lépjen hátrébb.
– De!
– Úgy fest, hogy közelebb kell mennem a tűzhöz.
Nagyjából az egyharmadát kell használni a Tűz Rezisztens Víznek, hogy eloltsa ezt a tüzet. Élőben látva meg tudja állapítani, hogy ez mérföldekre volt egy mezei erdőtűzről.
‘Nagy mennyiséget kell használnom, mivel nem tudom a víz és nyaklánc erejét.’
Csak még többet kellett használnia, ha nem működött. Cale egyszerűen gondolkodott róla, mielőtt a duóhoz szólt, akik vele jöttek. Litana és Ten csak az útjában lettek volna innentől.
– Kérem, lépjen hátrébb.
Litana nem tudott felelni ale szigorú viselkedését látva.
– Grr! – ekkor Ten meghúzta Litana ruháját, hogy hátrébb húzza őt.
– Ten? – nézett különös tekintettel Litana Tenre.
A Fekete Párduc sosem futott el semmi elől. Litana különösnek találta, hogy egy ilyen gyermek mondta neki, hogy lépjen hátra és hagyja ott Cale-t.
Ekkor hallotta Cale hangját:
– Úgy tűnik, hogy a gyermek megbízik bennem.
– Tessék?
A férfi, akinek haja vörös volt, mint a tűz, elmosolyodott. Nyugodt mosoly volt.
– Nem sérülök meg. Visszatérek, miután eloltottam a tüzet. Bár, mindig megmenthet, ha veszélyesnek tűnne a helyzet.
Ezzel Cale tétovázás nélkül átlépte a határt. Litana nézte őt sétálni, mielőtt tett pár lépést hátra. Ten lekuporodott és ő felszállt a hátára. Azért, hogy bármikor odasiethessenek megmenteni Cale-t, ha veszélyesnek tűnt.
Erről Cale nem tudott, ahogy egyenesen a tűzhöz ment.
‘Veszélyes lett volna, ha nem lenne meg a Szív Életereje.’
A meleg erőteljes volt. Viszont ő nem érzett fájdalmat. Az Elnyelő Nyakláncban – ami képes minden természeti erőt elnyelni – lévő tűz elnyomó Víz miatt volt, illetve a gyógyulásából, amit a Szív Életerejének köszönhetett.
ㄱ Gyenge ember, a tűz őrült egy tűznek tűnik! A természet törvényei ellen megy!
Raon hangosan csiripelt a fejében, de Cale közvetlenül a tűz előtt állt, mielőtt megfordult. Látta Litanat és Tent, valamint a távolban a sátrakat. Továbbá látott embereket közeledni a sátraktól.
‘Mondtam, hogy ne jöjjenek.’
Biztos volt benne, hogy a csapata az.
Csettintett a nyelvével.
Eső szitált…
Tűz pattogott…
Cale hallgatta az eső és a tűz hangját, ahogy használta az Elnyelő Nyakláncot.
Oooooo-
Sírás hangja hallatszott Cale-től. Ezzel egy időben, a nyaklánc kéken világított. Cale érezte a víz erejét, ami a nyakláncban volt, ahogy lehunyta a szemét.
‘Mintha a tűz jégeső volna.’
Akkor igazi jégesőt kellett készítenie.
A víz, amely elnyomja és dominálja a tüzet.
Cale bőkezűen egyharmadát kivette a víznek.
Plaaaacs-
A víz kilőtt Cale kezéből a levegőbe.
Ooooo- Ooooooo- Oooooo-
A síró hang még hangosabb lett, ahogy egy gigászi fal jelent meg Cale fölött. Vízből készült fal volt. Csukva tartotta a szemét, ahogy jégvihart képzelt el.
– …Jóságos ég – Litana önkéntelenül eresztett meg ámulatában egy sóhajt.
Ezzel egy időben, Ten öntudatlanul tett egy lépést hátra. Egy hatalmas hullám keletkezett előttük. Ezt látva, Litanat kirázta a hideg.
Ooooo- Ooooo-
Szemerkél-
Az eső és sírás úgy tűnt egymással rezonálnak. A víz, ami kilőtt, sötétkék volt. Az emberek a határhoz rohantak, valamint azok, akik távolról a sátraktól figyeltek, kifejezéstelenül nézték a vízfalat.
Itt a tűz, mintha az égbe lőtt volna. A hullám nőni kezdett, hogy egyezzen a tűz méretével. Végül, egy hatalmas hullám, ami úgy festett, mintha bármit el tudott volna törölni, megszületett a levegőben.
Cale kinyitotta a szemét és felemelte a fejét.
– Hm.
‘⅓ túl sok volt?’
Cale izgatott volt. A hullám, amit készített fantasztikusnak és erősnek tűnt még neki is. Ekkor hallotta Raon hangját:
ᆨ Jó ötlet! Töröljük csak el ezt az őrült tüzet, ember!
Cale elmosolyodott.
Igen, töröljük el.
Ooooo-
A síró hang egyszerre megszűnt.
Bumm!
A hatalmas hullám a földnek csapódott, és a kék vízfal eltakarta a tüzet és földet.