Cale hallotta, ahogy Toonka izgatott arccal rikkantja:
– Azonnal készítsétek elő!
Váratlanul, egy aréna alakult ki középen. Semmi különleges nem volt benne. A lakosok, akik megőrültek a harcért, néhány sátrat közelebb vittek az edző térhez, hogy nagyobb területet alakítsanak ki a harcnak.
Gyenge ember, a pufók ember téged bámul.
Cale Raon hangját hallva elfordította a fejét. Billos távolabbról meredt Cale-re. Cale közönyösen hessegető kézmozdulatot tett Billos felé.
A vezetők Billos mellett álltak, de nem most volt itt az idő az aggodalomra emiatt. Cale előre fordította a fejét, ahogy egy árnyék jelent meg előtte.
– Előre vezetem Önt.
A hatalmas nő, Pelia volt az, Toonka jobb keze és a lándzsa mestere. A nézőtér elejére mutatott.
– Semmi szükség rá – Cale arca azonnal megmerevedett.
Cale egyáltalán nem akart az aréna legközelebbi pontján lenni. Ő lenne az első, aki meghal, amikor Toonka-t repülni küldik vagy Choi Han véletlenül rossz helyre küldi az auráját.
– A legjobb helyet kell adnunk Önnek – mondta Pelia és Cale felé nézett.
Cale látta, hogy a katonák utat engednek az aréne centruma felé. Csodának számított, hogy ennyire vad emberek ilyen koordináltak voltak.
Pelia tényleg megérdemelte a hadvezér helyettesi titulust.
Cale felsóhajtott, ahogy követte az utat az aréna eleje felé. Már elrejtette az Uralkodó Aurát, de Pelia és a katonák nem tudták levenni a szemüket Cale-ről.
A lassú tempójától olyan volt, mintha egy hétköznapi sétán lenne, míg a mögötte haladó fiatal férfi és nő veszélyesnek tűntek.
Miért mész veszélyes helyre? Nem csinálhatod ezt, mivel gyenge vagy! Az nem számít, hogy olyan erős lettél, mint a karmom hegye!
De Cale csak lassan tovább sétált, mivel nem akart menni. Nem tudott Raon nyaggatásával mit tenni. Rosalyn és Lock sem néztek ki valami jól, ahogy Cale-t követték.
– Ifjú Cale mester.
– Tessék?
Rosalyn óvatosan nézett az aréna felé, ahol Choi Han és Toonka fognak harcolni.
– Mi lesz, ha ettől megutálnak minket?
‘Megutálni?’
Cale szeme tele volt zavarodottsággal.
Lock aztán odament Cale-hez és úgy suttogta:
– Ahogy noona mondta, nem lesz abból baj, ha Choi Han-hyung nyer? Mi lesz, ha mérgesek lesznek? Nem gondolja, hogy Toonka mérges lesz és nem lesz hajlandó üzletelni velünk?
Sem Rosalyn-nak, sem Lock-nak nem volt kétsége afelől, hogy Choi Han fog nyerni. Cale is ugyanígy gondolta. Viszont Cale máshogy gondolkodott, mint ők ketten.
Cale lassan leült a székekre, amelyeket magas rangú tiszteknek készítettek elő. Aztán a mellette lévő két székre mutatott a ket embernek, akik még álltak.
– Végig állni fogtok?
Lock és Rosalyn leültek, aggodalom.még mindig ott ült az arcukon. Aztán Cale megszólalt:
– Nincs ok aggodalomra.
Toonka nem volt annyira erős. Természetesen, egy átlagos emberhez képest erős, de Bálnákhoz és Sákányokhiz képest felháborítóan gyenge volt.
Ellenben, nem jutott volna ehhez a pozícióhoz, ha szenvedett volna miután találkozott egy erősebb élőlénnye és bosszút esküdött volna mindegyik ellen.
Nem ő volt az egyetlen ilyen személy.
– Nézz körbe.
Rosalyn elfordította a tekintetét, ahogy Cale a nyitott térre mutatott. Ekkot történt:
– Vúúú! Vúúú! Vúúú!
Hangok visszhangzottak a nyílt téren. Az aréne körüli katonák kiáltásai zengtek Rosalyn fülében. Több is volt.
Bumm! Bumm! Bumm!
A lakosok a talpukkal dübögtek, a hang betöltötte az arénát. Lock, aki eddig figyelt, érezte a lába alatt a vibrálást. Amint a lakosok elkezdtek dübörögni, a katonák és lovagok is csatlakoztak.
– Vúúú! Vúúú! Vúúú!
Bumm! Bumm! Bumm!
És a hang egyre hangosabbá vált. Mintha maga a föld kiabált volna.
– Ifjú mester! Mi folyik itt?
A félénk Lock sápadtan nézett Cale-re. Látta, ahogy Cale mosolyog.
– Győzelem vagy vereség nem számít nekik – válaszolt Rosalyn és Lock kérdésére.
Ekkor Pelia érkezett hozzájuk, hogy Cale mögé üljön. Ő is hallotta, hogy Cale mit mondott.
– A Harcosok Rituáléja.
Megállt leülés közben és Cale-re nézett, aki tovább nézett előre, anélkül, hogy észre vette volna Pelia reakcióját.
A két harcos lassan besétált az arénába.
Choi Han és Toonka.
Cale folytatta, ahogy őket nézte.
– Harcolni.
Toonka emberei számára győzelem vagy vereség lényegtelen volt. A harc volt az egyetlen, ami számított. Különösképpen, ha az ellenfél nem ellenség volt, a harc két harcos között inkább szent volt.
– Csak ez számít.
Cale befejezte a beszédet, és annyira hátra dőlt, amennyire bírt. Aggódott, hogy megsérül, most, hogy Toonka és Choi Han belépett az arénába.
Ekkor hallotta meg Raon hangját:
Ne aggódj, gyenge ember. Erősebb vagyok, mint ők ketten! Nem fogsz megsérülni.
Szánalommal teli hang volt. Cale-nek nem tetszett Raon hangtónusa, szóval még hátrébb dőlt, mielőtt megfordult.
– Mi az?
– Semmiség.
Cale látta, ahogy Pelia leül és előre fordította a tekintetét. Aztán felült egyenesen. Nem akarta, hogy Pelia, aki hűséges volt Toonka-hoz, hogy dühös legyen a #casual viselkedéséért.
Pontosan. Ne ülj úgy, mint egynyúlbéla és ülj fel büszkén! Ember, jól csinálod!
Cale figyelmen kívül hagyta Raon fecsegését, ahogy Hota-ra figyelt, Toonka egy másik beosztottjára, aki előlépett mint bíró.
‘Nem mintha szükségük lenne egyre.’
Amíg az ellenfél elájul vagy feladja. Az ittenieknek ez volt a szabálya. Egy ilyen harcban elájulni számukra megalázó volt.
– Ifjú mester, nem kell aggódnom? – kérdezte Rosalyn.
– Nem, nyugodtan lazíthat, Rosalyn kisasszony – válaszolt neki Cale, és figyelte, ahogy Hota elkezdett kiabálni, hogy magára vonja az emberek figyelmét.
Aztán megfújt egy kis furulyát.
Beeeep-
Az összecsapás megkezdődött.
Nagyszerű lenne, ha egyből egymás felé rohannának, de Choi Han és Toonka egyetlen mozdulat nélkül figyelte tovább a másikat. Cale nem sokat gondolkodott ezen, ahogy nézte.
Ekkor hallotta Toonka hangját. Az aréna nagy volt, de mivel legelöl voltak, nem esett nehezükre hallani a hangjukat. Az is segített a dolgot, hogy Toonka-nak harsány hangja volt.
– Miért foglalkozol vele, hogy mit gondol a puhány?
‘Puhány?’
Cale úgy érezte, hogy ez őrá vonatkozik.
‘Choi Han bizalmatlan velem szemben? Miért?’
Cale-ben felmerült egy kérdés, de tovább nem foglalkozhatott vele. Azért, mert Rosalyn és Lock folyamatosan felé sandítottak. Toonka egyértelműen őrá utalt “puhány” alatt.
–… Mit mondtál? – Choi Han hangját ez alkalommal lehetett hallani.
A hangja nagyon halk volt. Cale látta Toonka arcán a gúnyos mosolyt.
– Azt mondtam, miért foglalkozol vele, hogy mit gondol a puhány! A csatatéren a puhányok az elsők, akik meghalnak! Biztosan tudod ezt!
Rosalyn és Lock a homlokukat ráncolták. Ekkor valamit hallottak.
– Haaa.
Cale sóhajától Lock elhallgatott. Lock körmei élesebbé váltak és lassan nőttek. Rosalyn megsimította az arcát az ujjaival. Viszont hamarosan mind a ketten abbahagyták a mozgást.
– Szerencsétlen idióta.
…Szerencsétlen idióta? Mind a kettejük arcára zavarodottság ült ki, ahogy Cale-re néztek. Cale arcán üres kifejezés ült, mintha nem is sóhajtott volna, ahogy az arénát nézte.
A Choi Han, akit Cale ismert, a Sötétség Erdelyének poklába szállították, amikor még csak másodéves volt a középiskolában. Sokáig az erdő leggyengébb teremtménye volt. Cale sajnálta Toonka-t, aki egy ilyen embernek mondja, hogy a puhányok halnak meg először.
– Ifjú Cale mester, mégis kit hív szerencsétlen…
– …Nézd meg jól magadnak.
Cale az arénára mutatott ahelyett, hogy felelt volna Rosalyn kérdésére.
Ekkor Choi Han lecsatolta a derekáról a kardot. Amint Choi Han a levegőbe dobta, azonnal kiszállt az aréna sarkából.
Plop.
Cale hallotta a kard hangját, ahogy a földre esett, de csak bólintott, ahogy motyogta:
– Egyértelműen jobb valakit puszta kézzel megverni.
Lock és Rosalyn összerezzent és nézték, ahogy Cale szavai valósággá válnak.
Vham!
– Öh!
Rosalyn meg tudta mondani, hogy kit hívott Cale szerencsétlen idiótának.
Pamm! Pamm!
Bumm!
Buuuum!
Az aréna néma volt.
Senki se tudott megszólalni. De Raon hangja sosem hallgatott el Cale fejében:
Péppé verik!
Raon-nak igaza volt. Choi Han veri Toonka-t anélkül, hogy visszafogná magát.
– Öh, te seggfej!
Toonka gyorsan mozgott a méreteihez képest, ahogy Choi Han-hoz rohant és ütött.
Pang.
Aranyos hangja volt, ahogy Choi Han kivédte a tenyerével. Aztán Choi Han bezárta az öklét Toonka keze körül, ahogy felé iramodott. Mindez egy pillanat alatt történt.
Cale ezen a ponton túl már szemmel nem látta, hogy mi történt. De hallani hallotta.
Bumm!
Toonka teste a földre vágódott. Az arénát betöltötte tőle a por.
– Öh!
Toonka-nak nehezére esett a légzés.
De Cale látta, hogy Toonka még mindig mosolyog.
– Fantasztikus! Ez az erő! Harc a… Öh!
– Túl sokat beszélsz.
De Choi Han nem hagyta, hogy tovább mosolyogjon.
Cale látta, hogy Toonka védekezésre emeli a kezét, de Choi Han rúgásától így is a levegőbe szállt.
– Ögh! Hahaha!
Toonka nevetett, még amikor elküldték repülni is. Aztán kifordította a testét és támadni próbált. Viszont az eredmény ugyanaz maradt. Újra és újra megverték.
Cale csak Toonka véres ruháit és lassan annyira felduzzadó arcát látta, hogy fel sem lehetett ismerni őt, illetve a port, amelyet folyamatosan felrúgtak.
– Hehe … hehe, nem fogok elesni!
Toonka felállt, miközben oldalra tántorgott. Ekkor hallotta meg Raon komoly hangját:
…Miért nevet, miközben megverik? Élvezi, hogy megverik?
Cale az égre nézett. Ellenben így is hallotta azt, mintha egy boxzsákot ütöttek volna.
Esélytelen volt, hogy Choi Han, valaki, aki Bálnák ellen harcolt, de lenne képes könnyedén megverni Toonka-t. Csak Choi Han-nak volt ereje mind Raon, mint a Bálnakirály, Shickler ellen küzdeni. Tényleg megérdemelte a főhős titulust.
Pamm! Pamm!
Cale tovább nézte kíváncsian az eget.
Mikor fog Choi Han Toonka elverésével végezni? Nem jött el az ideje még, hogy Toonka kifusson a szuflából?
De Toonka csak túl erős volt.
– Ifjú Cale mester, nem kellene megállítanunk Choi Han-t? – kérdezte Rosalyn.
– Nem szólhatunk bele a Harcosok Rituáléjába – adott Cale rövid választ – Csak az egyik harcos akaratából érhet véget. Csak annyit tehetünk, az oldalvonalról figyeljük a rituálét.
Cale nem tudta, hogy az összes magas rangú harcos őt nézte, ahogy ezeket mondta. Csak visszafordult, amikor újabb ütéshangokat egy “bumm” követett.
– Hehehe, tényleg erős egy rohadék vagy! Plöh! – köpött ki némi vért Toonka, miközben tovább mosolygott.
Choi Han undorodva nézett rá. Úgy tűnt, Choi Han végre ráébred, hogy Toonka mennyire őrült.
Tovább mosolyog, mindegy mennyire verik meg. Akkor is feláll, ha újra és újra péppé verik. Sosem adja fel. Egy rajzfilm karakternek tűnt.
‘Ezért akkora őrült seggfej.’
Cale látta, ahogy Toonka morálja egyre lejjebb megy. Azt se látta, hogy Toonka szemei nyitva vannak-e még egyáltalán.
Toonka borzalmasan festett, ahogy megeresztett egy üvöltést és újra nekiiramodott.
– Ááááá!
Aztán repülni kezdet.
– …Úgy fest, kilőtték.
Toonka magasra repült a levegőbe. Choi Han félig áttetsző fekete aurája elrepítette Toonka-t.
– Huh, Huh?
– K-kitérés!
– Mindenki mozduljon!
A katonák mind hátrébb siettek, hogy kitérjenek Toonka teste elől, ahogy Toonka feléjük repült.
Bumm!
Mély árok keletkezett, mintha egy meteor hullott volna le és okozta volna a robbanást. Toonka ebben a kráterben ájult el. Toonka az ájulást találta a legzavarbaejtőbbnek.
Choi Han Cale-hez sétált, mintha nem kellett volna ellenőriznie Toonka-t.
Cale gyorsan felpattant, mintha az egész harc alatt ezt várta volna.
Rosalyn és Lock, akik ekkor szintén felálltak, összerezzentek. Ugyanez történt Toonka beosztottjaival is, akik Toonka-hoz siettek.
Az érzés, amit már korábban is éreztek. Az a gyengéd, de nyugtalanságot okozó érzés. Cale kinyúlt Choi Han felé, aki közelebb jött.
– Szép munka.
– Igenis, Cale-nim.
Choi Han megragadta Cale kezét és elmosolyodott. Cale körbevette a testét az uralkodó aurával, mielőtt körbe nézett volna. Toonka társainak tekintete, amivel Choi Han-ra és rá néztek, mérföldekre volt az eredeti tekintettől, amellyel Toonka csapata rájuk nézett, amikor megérkeztek.
Cale arcán mosoly ült.
Most már mindegy rendesen felállt. Pontosan úgy volt, ahogy azt Cale szerette volna.
Tap. Tap.
Toonka arra kelt, hogy valaki az orcáját paskolja. Pelia ébresztette őt.
De Toonka Cale-t nézte, aki a nő mögött állt.
Cale lenézett az összeesett Toonka-ra, ahogy megszólalt:
– Vigyél a Mágikus Toronyhoz.