Cale közömbösen figyelte a sátraikat, harcosokat, kereskedőket és egyéb embereket érkezni és távozni a táborból. Felidézte benne, amikor még Kim Rok Soo volt és különböző munkákat végzett. Hirtelen fáradtnak érezte magát, és vágyakozott a relaxálás és könyv olvasása után. Ellenben az arca nyugodt volt, mint mindig.
Cale tekintete ismét visszatért Hans-hoz, ahogy megkérdezte:
– Lepihensz?
– Jól vagyok, ifjú mester-nim!
Hans Megbízott Komornyik látta, hogy Cale a szokásos módon beszél vele.
– Akkor lássunk munkához.
Ettől Hans jobban érezte magát. Cale mindenkit maga elé gyűjtött, miután meggyőződött róla, hogy Hans nyugodt.
Mivel a Polgárháború már véget ért, Cale és csapata bemehetett a bázisra a Mágikus Torony előtt, miután felmutatták a személyi azonosítójukat. A bázis most csak tele volt emberekkel, akik végre pihenhettek a hosszú háború után.
És az ok, amiért képesek voltak ilyen messzire menni, mert Billos kereskedett alapanyagokkal a harcosok között többször is a Polgárháború ideje alatt. A Flynn Kereskedő Céh neve alatt érkeztek.
Viszont mostantól valami mást fognak csinálni.
– Azért jöttünk, hogy egy Toonka nevű illetővel találkozzunk. Semmilyen provokációra ne reagáljatok előtte.
Choi Han, aki eddig némán hallgatott, megszólalt:
– Ki ez a Toonka nevű illető?
– Ah, az a Bob nevű alak korábbról Toonka. Bob a álneve.
Cale csak közönyösen felelt Choi Han-nak, ahogy Billos felé fordult. Viszont hallotta Choi Han csendes mormogását, ahogy fordult.
–… Szóval ő az.
– Huh?
– Semmiség.
Choi Han nyugodt arccal felelt, így Cale elengedte, ahogy Billos-hoz kezdett beszélni.
– Billos, azt mondtad, hogy el tudsz jutni a vezérek sátrához?
– Igen. Viszont csak nagyjából 6 fő jöhet, beleértve engem is.
– Úgy fest jó kis mennyiségű pénzt szereztél?
A tény, hogy Billos képes volt a vezérekkel beszélni jelképezte, hogy Billos rengeteg pénzt csinált a Polgárháborún át. Billos csak elmosolyodott és nem mondott többet.
Ekkor a láthatatlan Raon megszólalt Cale fejében:
Vicces.
‘Most mi?’
Cale a szemöldökét ráncolta.
Az az érzésem, hogy valami szórakoztató fog történni.
‘Érzés?’
Cale-t kirázta a hideg és megsimogatta a nyakát, ahogy figyelmen kívül hagyta Raon szavait. Aztán gyorsan kiválasztotta a négy személyt, akik vele jöttek:
– Choi Han, Lock, Hilsman.
Cale szemkontaktust teremtett Rosalyn-nal. Nem mondott semmit, miután körbe néztek a rezidencián, amikor megérkeztek. Cale letöprengett, hogy vajon mérges volt-e mágustársai haláláért.
Viszont, amit Cale Rosalyn szemében látott egy királyi hercegnő tekintete volt. Ahelyett, hogy mérges lett volna a mágusok haláláért, a Whipper Királyság királyi családjának ostobaságára gondolt, akik hagyták a dolgokat, amíg a nép fel nem lázadt.
– Rosalyn kisasszony, jön, igaz?
Rosalyn megigazította a bunkósbotot a bőr páncéljára, ahogy válaszolt:
– Igen.
Eldőlt, kik jönnek vele. Cale eldöntötte, hogy a többit Hans-ra bízza.
– Elvonulunk csendes helyre és ott maradunk. Mindenkit biztonságban tartok!
Cale látta, ahogy On és Hong felhorkannak Hans Megbízott Komornyik szavain. Ezzel egy időben, a tekintetükkel azt kérdezték:
‘Mikor megyünk a Mágikus Toronyba?’
Cale a tekintetével válaszolt: ‘Csak várjatok egy kicsit.’
Hamarosan elérnek arra a helyre, ahol a cicák szabadon engedhetik magukat.
– Indulás.
– Igenis, uram.
Billos felvett egy hatalmas nyakláncot a Flynn Kereskedő Céh címerével és vezette őket. Cale követte.
Ahogy beléptek a bázisra, több éles pillantást is éreztek magukon.
– Csak előre nézzetek.
Mindenki előre nézett, ahogy Cale mondta. A nem-mágus frakció polgárokból, lovagokból és mágia rezisztens egyedekből állt. Cale csoportja erősen kitűnt a frakció tagjai között, akiket mind vér borított.
Cale látta maga előtt is a nem-mágus frakció tagjait.
‘Úgy fest még nincs elegük.’
Háborút akartak. Érezte az őrületet és káoszt maga körül a levegőben. Cale felidézte hogyan vette át Toonka az irányítást Whipper Királyság nemesei fölött és tette őket a bábuivá, mielőtt elrohant volna harcolni a Dzsungel Királynőjével és a Birodalommal.
Kihasználta az időt, hogy a Toonka féle zsarnok hatalma alatt álló katonákra nézzen. Nem jöttek oda provokálni vagy harcolni. Toonka megbabonázta őket, ösztönösen féltek tőle. Viszont egyikük sem hátrált meg. Csak rosszindulatúan meredtek Cale-re, aki nemesnek tűnt.
– Itt vagyunk.
Billos egy sátor előtt állt. Nem volt a bázison belül túl mélyen, ahogy arra Cale számított. Csak egy kicsit távolabb volt a bejárattól.
– Őszintén szólva, a vezérek-
– Billos.
Cale félbe szakította Billost, mivel amúgy is tudta, mit fog mondani.
A nem-mágus frakció azt hiszi, elpusztították az ő “racionalitásukat”, de valójában, egy másmilyen fajta racionalitás robbant a helyébe.
Csak mágusok okosak? Csak ők edukáltak?
Nem. Sokan mások is edukáltak voltak. A tudósok összegyűltek Toonka alatt, mivel belefáradtak, hogy a mágusok elnyomják őket.
‘Ők még jobban gyűlölik a mágiát, mint Toonka.’
Csak őrülteknek is tarthattad őket. Az még ijesztőbb, amikor okos emberek őrülnek meg.
– Lépj velük kapcsolatba.
– Igenis, uram.
Billos odament a vezetők részének legnagyobb sátrához. Egy harcos ment oda hozzá, hogy vezesse és figyelje őt.
A vezetők sátra. Sokkal több harcos volt, mint a többi területen. Érdekes volt, hogy Toonka-nak nem esett nehezére eldobni a gyenge harcosokat, de megvédte ezeket a vezetőket.
‘Ezért em tudott igazi hőssé válni.’
Cale figyelmen kívül hagyta az őrök szúrós pillantásait és várta, hogy Billos visszatérjen a vezetőkkel. Csak meg kellett kérnie, hogy Toonka-val találkozhasson és valószínűleg tárt karokkal várnák.
Ellenben.
‘Miért érződik a nyakam ilyen hidegnek?’
Cale körbe nézett, hátha látja, mi okozhatja ezt a különös érzést. Billos tovább maradt el, mint várta. Nem kellene, hogy ennyi időbe teljen az, hogy egy emberrel visszatérjen.
Ember.
Raon mély hangja hallatszódott a fejében, ahogy a sátornak, amelybe Billos belépett, a bejárati leple elkezdett mozogni. Úgy tűnt egy hatalmas ember akart kirohanni.
‘Lehetetlen?’
Váratlanul Choi Han, aki eddig Cale mögött állt, merev arckifejezéssel Cale elé lépett.
– Choi Han?
– Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.
– Tessék?
Rilip! A sátor ajtaja felszakadt.
– Érzem a szagát! Egy erős ember szagát érzem! Muhahahaha! Tökéletes! Annyira unatkoztam!
Egy hatalmas férfi, akit vér borított, felfedte magát. Mögötte egy férfi és egy nő, akik kissé alacsonyabbak voltak nála, de azért hatalmasak.
– Ha – Cale felsóhajtott.
Az őrült alak, akit annyira beborított a vér, mintha mágusok vérében fürdött volna, természetesen Toonka volt. Mint általában, Toonka precízen egy helyre nézett.
– Te vagy az!
Choi Han-ra nézett, aki Cale-t védte tőle. Toonka látszólag észre se vette Cale-t Choi Han mögött.
– A többieknek is erősség szaguk van, de te tűnsz a legerősebbnek! Nem adhatok, amíg ilyen szagot érzek!
Cale úgy döntött, hogy előre kellett lépnie. Viszont Choi Han halkan megkérdezte:
– Ő Toonka?
– Oh, egyből felismerted.
Cale gondolkodás nélkül felelt Choi Han-nak, és ezzel egy időben Toonka Choi Han-ra mutatott:
– Küzdj meg velem. Nem viszketnek a tenyereid neked is?
Cale megeresztett egy sóhajt. Úgy tűnt, Toonka tényleg nem tud változni.
Choi Han el fogja utasítani, a személyisége nem olyan volt, hogy ok nélkül harcolt volna olyasvalakivel, akivel épp csak találkozott.
Cale megpróbált elsétálni Choi Han mellett, aki előtte állt. Ekkor hallotta meg Choi Han hangját:
– Oké.
‘Mi?’
Raon hangja visszhangzott Cale fejében.
Ahogy az várható volt. Én, a nagyszerű és hatalmas Raon, okos vagyok!
Raon izgatott hangjával ellentétben Cale a szemöldökét ráncolta.
A másik oldalon Toonka megnyalta az ajkát, miután látta Choi Han tekintetét, amellyel rámeredt. Csak Choi Han létezett a szemében és senki mást nem látott. Choi Han-nak volt a legerősebb szaga. Ugyanaz a szag volt, amelyről a Bálna ember jutott az eszébe, aki visszanézett rá Ubarr térségben.
– Kekeke, igen, szeretem ezt a nézést.
Toonka izgatott volt. Úgy érezte, hogy lehet egy olyan fizikai harca, amely nem hagyatkozott olyan hülyeségekre, mint mágia.
Choi Han a kardja markolatára tette a kezét, miután látta Toonka szemében az őrületet. Nyugodt volt, de a tekintete látszólag ketté vágta Toonka-t.
Nyikorgás.
A penge egy része kicsúszott a hüvelyből.
Ebben a pillanatban.
Szorít.
Choi Han megérezte a vállán az erőteljes fogást és hirtelen a hideg futott végig a hátán. Már egyszer érezte ezt.
Ez ugyanaz a nyomás volt, amely mindenki tekintetét elkapta, amikor a Bálnákkal voltak. Choi Han egy csendes, de érzelemmentes hangot hallott.
– Choi Han.
Cale őt nézte. Cale nem hibáztatta őt vagy adott neki utasítást, de a tekintete rendkívül mélynek tűnt. Ettől a tekintettől Choi Han önkéntelenül elengedte a pengét.
Klikk.
A penge visszament a hüvelybe.
– Épp harcolni próbálasz?
Az Uralkodó Aura teljesen befedte Cale teljes testét. Elhaladt Choi Han mellett és szembe nézett Toonka-val.
A vér szaga betöltötte az orrát.
– Toonka.
Cale-nek most Toonka fölé kellett állnia. Egy kicsit bonyolultabbá vált a dolog, de úgy határozott, hogy akkor már kihasználja az alkalmat. Cale hátra fésülte a haját és üdvözölte az üresen meredő Toonka-t.
– Rég találkoztunk.
– Te, te va…
Toonka nem ismerte fel egyből. Ellenben, amint meglátta a vörös hajat, egyetlen emberre gondolt. Viszont, aki előtte állt, túlságosan különbözött attól a személytől, akivel legutóbb találkozott. Ökölbe szorította a kezét. Megmagyarázhatatlan érzés érkezett az előtte álló seggfejből.
A rohadék, aki az óceánba lökte és lenézett rá, Cale Henituse. A tekintete ugyanolyan volt, mint két hónappal korábban. A férfi, akit két hónappal ezelőtt látott, kérdést tett fel:
– Harcolni akarsz? – mosolygott nyugodtan Cale, ahogy megkérdezte.
De nem várt Toonka válaszára: – Choi Han.
–… Igenis, uram?
Choi Han akaratlanul bólintott Cale közömbös hangjára.
– Harcolhatsz vele, ha akarsz.
Choi Han csak egyféleképpen tudott válaszolni:
– Mindenképpen nyerni fogok.
Choi Han visszatette a kezét a markolatra. A szilárdan szorított öklétől még erősebb vágyat érzett, mint korábban. Cale aztán Toonka felé fordult, aki elkezdett mosolyogni.
– Muhahaha! – eresztett meg egy hangos nevetést Toonka.
Annyira hangos volt, hogy végig visszhangzott a bázison. De Toonka még mindig feszült volt. Aki előtte állt biztos, hogy gyenge volt, ellenben!
Volt egy aura, amely uralta a területet. Toonka figyelmen kívül hagyta az aurát és még hangosabban kiabált. Izgatott volt. A teste felmelegedett. Vér, vért kellett látnia.
– Harcoljunk! Nagyszerű! Nagyon jó!
Ekkor Raon felhorkant Toonka-t látva, ahogy Cale-hez szólt:
Megőrül egy kiadós verésért Micsoda idióta. A mi oldalunk sokkal erősebb!
Ez egyértelmű volt. Toonka-t valószínűleg péppé fogják verni.
Choi Han nem az a típus volt, aki könnyen vesz egy harcot. Cale a még őrültebbnek tűnő Toonka felé nézett, aki nevetett, mint egy mániákus, és Choi Han-hoz szólt:
– Nem szükséges visszafognod magad.
Ettől Choi Han elmosolyodott. Ez a mosoly egyáltalán nem tűnt tisztának és ártatlannak. Ez a mosoly kielégítő volt Cale-nek és odaszólt Toonka-nak:
– Bob.
Az álnév hirtelen feltűnésekét hónappal korábbról elhallgattatta Toonka-t. Cale ekkor Toonka beosztottjaira nézett, illetve a harcosokra, akik lassan megközelítették a vezetői sátrakat, és az emberekre, akik féltek megmozdulni. Aztán visszanézett Toonka-ra.
– Készítsd elő.
Ha már harcolnak, akkor csinálják rendesen.