Cale megpaskolta Billos vállát. Billos szemei megteltek várakozással, ahogy Cale megszólalt:
– Szóval, dolgozz keményen, ha kincs kell.
Ez egy semleges parancs volt, de Billos így is izgalommal válaszolt:
– Amilyen keményen Ön szeretné, hogy dolgozzak, hehe.
Cale megrázta a fejét, miután tisztán látta Billos izgalmát. Tudta, hogy sok minden volt Billos fejében, és hogy Billos csak álarcnak használna ezt.
‘Mivel nem magyaráztam el részletesen.’
Csak két szót mondott Billos-nak.
Mágikus Eszköz. Billos csak ezt a két szót hallotta. Cale figyelte Billost távozni, hogy munkához láthasson, mielőtt egy bizonyos ember felé fordult.
Arra a személyre nézett, akinek a legóvatosabbnak kellett lennie Whipper Királyságban.
Rosalyn.
A mágusnak óvatosnak kellett lennie, ha nem akart megsérülni, vagy esetleg meghalni. Cale megtalálta a fedélzeten és odament. Csak azért csinálta, hogy figyelmeztesse.
–… Rosalyn kisasszony.
De nem volt rá szükség. Cale nem gondolkodott tovább azon, hogy mit mondjon.
– Igen, ifjú Cale mester?
– Az egy bunkósbot a kezében? – muszáj volt megkérdeznie, miután hallotta a nyugodt hangját.
A bunkósbot Rosalyn kezében erős szelet kavart, ahogy a nő lengette. Úgy tűnt, már hozzászokott ehhez. Látta a könnyű bőrpáncélt is a köpenye alatt, ahogy felfrissülve felelt:
– Valóban bunkósbot. Pálca vagy bunkósbot, ugyanaz a kettő, ha mások megütésére használod.
– Ön nagyon bölcs.
Cale őszinte csodálatot érzett, ahogy felmutatta neki a hüvelykujját. Nem kellett figyelmeztetnie őt, hogy óvatosan mozogjon Whipper Királyságban, mint mágus.
– Bölcs? Csak meg akartam győződni róla, hogy senkinek nem sem lesz nehezebb a dolga miattam. Lehet nem látszik, de kiskoromban több különböző, alap harcművészetet megtanultam.
Pat. Pat.
Rosalyn finoman a másik tenyeréhez ütötte a bunkósbotot. Mint a királyi család tagja, és főleg, mint a legidősebb gyermek a trón öröklési sorában, önvédelmet kellett tanulnia, valamint harcművészeti alapokat.
A tekintete hirtelen ridegre váltott.
– Valamint a saját szememmel szerettem volna ezen a helyen szétnézni.
Cale elmosolyodott.
Rosalyn, a jövőbeli új Mágikus Torony vezető hűbérura nagyon is olyan személy volt, mint Choi Han. Ezért tudott a csapattársaival együtt nőni. Ellenben, volt egy határozott célja és rideg racionalitása. Whipper Királyság hagyni fog neki néhány zavaros érzést, valamint tanulási lehetőséget is.
Cale követte Rosalyn pillantását a kikötő felé.
Ez volt a legkevésbé elpusztított kikötő Whipper Királyságban, mivel ez volt a legkisebb és az átlagos lakosok gyakran használták. Ellenben nem sok hajó érkezett és indult a kikötőből, és a kevéske érkező hajóról leszálló emberek arca is komor volt. De az itt elő emberek arca ragyogó volt.
‘Sok lakos, akikkel a Mágikus Torony rabszolgaként bánt, itt él.’
A távolban Cale fekete füstoszlopokat látott. Polgárháborúk mindig pusztulást hagytak maguk mögött.
– Ifjú mester-nim, most már mozoghatunk. A kocsit előkészítettük.
– Nagyszerű.
Cale bólintott Billos állítására és leszállt a hajóról. Miután megtette az első lépéseit Whipper Királyságban, így szólt:
– Nincs olyan jó illata.
Cale beleszagolt a pézsmaillatú levegőjébe a legégett és elpusztított épületeknek, ahogy a Billos által előkészített rezidenciára tartott.
– Jól felkészültél – mondta Billos-nak, amikor a szobájába ért.
Cale megdicsérte Billost, aki a legcsendesebb rezidenciát készítette elő a kikötő közelében, a Flynn Kereskedő Céh címerével ellátott kocsit, valamint a többi apró részlet.
Billos megvonta a vállát, ahogy Cale újabb dolgot kérdezett:
– Meggyőződtél róla, hogy csendesen csináltad, mások nem tudnak róla?
– Hát nem természetes?
Cale mosolygott és válaszolt, miután látta Billos kapzsi tekintetét.
– Tudtam, hogy kedvellek.
– Viszont, ifjú mester-nim.
Cale kényelmesen eldőlt a kanapén, ahogy közömbösen megkérdezte:
– Győzelem?
Billos őszinte arccal lassan bólintott.
– Igen. Úgy történt, ahogy elmagyarázta, ifjú mester-nim.
– Értem.
Végül, nem, ahogy elvárható volt, a nem-mágus frakció győzedelmeskedett. Cale pontosan a Polgárháború végére érkezett meg.
Egy dolog volt, amely a Polgárháború végét jelezte.
Az elpusztult Mágikus Torony.
A mágusok végső erődjének elhullása jelezte a Polgárháború befejezését. Persze, azért volt miről gondoskodni a háború után.
– Az a nem-mágus frakció vadabb volt, mint vártam – ráncolta a homlokát Billos, ahogy leírta a Polgárháborút – Úgy tűnt nem félnek a haláltól, és látszólag csak arra koncentráltak, hogy mágusokat öljenek.
Billos vállai remegtek, ahogy megpróbálta felidézni a mostani helyzethez képest milyen volt a Polgárháború előtt. Ez a két időszak volt a legjobb számára a pénzszerzéshez.
Viszont sokkal többet látott ennél.
– Kifejezetten ijesztőek voltak, amikor a mágia rezisztenciával rendelkező lakosok nagy számban megjelentek, vagy felvették az előörs pozíciót.
A legmeghatározóbb dolog a mágusok és nem-mágusok közötti harcokban ez volt, a mágia rezisztencia.
Ezek a lakosok generációkon át fokozatosan születtek meg, és a tény, hogy csak néhányan voltak, valamint, hogy nem tudtak semmilyen mágiát elsajátítani, megnehezítette az életüket Whipper Királyságban.
Azonban a mostani generációban hatalmas számban születtek, ami nagy előnyt jelentett a nem-mágus frakció számára.
A lakosok ezt jelnek vették a természettől, hogy meg fogják ölni azokat az arrogáns mágusokat, akik a mannájukkal a természet fölött uralkodtak.
– Ez különösen igaz arra a Toonka nevű személyre, aki a nem-mágus frakciót vezeti.
Cale csak némán hallgatta.
– Az a férfi és közvetlen beosztottjai nagyon úgy néztek ki, mint akik ösztönösen mozognak. Csak egyszer láttam távolról és puszta kézzel tépte le egy mágus nyakát. Nem tudja, milyen rémisztő volt azt látni.
Sóhaj.
Billos megeresztett egy sóhajt, ahogy megrázta a fejét.
– Azon az éjjelen nem is tudtam rendesen aludni. Már attól rosszul vagyok, ha Toonka-ra és a közvetlen beosztottjaira gondolok.
Billos eldöntötte, hogy teljesen el fogja kerülni azokat az embereket. Úgy érezte, nem tud velük kommunikálni. Szerencsére, a Toonka körüli személyzet okos volt és könnyen lehetett velük beszélni.
– Nagyon kegyetlen lehetett.
Billos vadul bólogatott Cale rövid megjegyzésére.
– Igen, nagyon kegyetlen volt. Azoknak a mágusoknak a holttestei, akiket élve téptek szét, a kastélyok előtt lógnak.
Viszont Billos nem mondta, hogy ez rossz dolog lenne.
– Nos, biztos vagyok benne, hogy ez sem elegendő a whipperi lakosok szemszögéből.
Billos megértette, hogyan éreznek. Ráadásul, olyasvalaki volt, aki pénzt szerzett a Polgárháborúból, nem volt olyan helyzetben hogy kimondja, hogy egyik oldal jó vagy rossz.
– De ifjú mester-nim…
– Igen?
Billos elmosolyodott, ahogy feltett Cale-nek egy kérdést. Cale válasza ridegnek érződött, de Billos nem hátrált.
– Hova megyünk innen?
Billos nagyon kíváncsi volt az úticéljukra, valamint, hogy mi volt a kincs. Látta, ahogy Cale, aki mindent némán hallgatott végig, amit ő mondott, elmosolyodik.
Ez a mosoly várakozással töltötte el Billost.
Cale aztán megszólalt:
– Toonka-val találkozni.
–… Elnézést? Kicsoda?
Billos azt hitte, hogy rosszul hallotta. A tény, hogy az utóbbi időben nem tudott rendesen aludni, talán kihatott a hallására.
Cale folytatta, ahogy a zavarodott arckifejezést nézte, amit először látott megjelenni Billos arcán.
– A Mágikus Toronyhoz megyünk.
– Micsoda?
Rengeteg oka volt annak, hogy Cale ezt a kis kikötőt választotta. A Mágikus Toronyhoz legközelebb eső kikötő volt, kívül esett a harctéren, és a lakosok nagy része még életben volt.
Cale kényelmesen tovább beszélt Billos-hoz, akinek arcán üres kifejezés ült, de látszólag hosszan gondolkodott valamin.
– Csak bízz bennem.
Billos kinyitotta és becsukta a száját párszor, mielőtt felugrott és a vitrinhez lépett, hogy egy üveg alkoholt vegyen elő. Aztán elkezdte lehajtani, és csak azután állt meg, hogy a felét már elfogyasztotta.
– Az ösztöneimben bízok.
– És mit mondanak az ösztöneid?
Billos elővett egy új üveget és Cale-nek nyújtotta.
– Az ösztöneim azt mondják, hogy kövessem Önt, ifjú mester-nim.
Cale egyenesen az üvegből kortyolt egyet.
– Nagyon jó ösztönöd van. Kereskedőhöz tökéletes.
Cale látszólag nagyon nyugodt volt. Billos a kezében tartott üveget szorította, ahogy Cale válla fölött nézett és ki az ablakon.
Habár a hivatalos Polgárháború lezárult, még mindig hallatszódott sikítás Whipper Királyság egészében, ahogy az összes mágust még nem kapták el.
Őrület, kétségbeesés, gyász, ezekből még mindig bőségesen akadt a levegőben.
– Kiváló íze van.
Billos úgy határozott, hogy még tovább követi az ösztöneit, miután látta, Cale milyen nyugodt.
***
Néhány nappal később Cale kiszállt a kocsiból, amelyen a Flynn Kereskedő Céh címere volt. Mögötte még három másik kocsi volt.
– Ifjú mester-nim, ez a legközelebbi pont, ameddig kocsival ellehet jutni a Mágikus Toronyig…
Cale a távolban látta az lepusztult Mágikus Tornyot, de sokkal kevésbé volt lepusztult, mint arra számított.
– Tényleg betartotta az ígéretét, és annyira nem pusztította el.
Toonka hallgatott arra, amit Cale mondott neki.
– Ez egy gyönyörű Mágikus Torony.
Billos látszólag kábult volt Cale mellett. Ekkor Cale kivett valamit a zsebéből és megmutatta a kis sarkát Billos-nak.
– Haa! – Billos-nak elállt a lélegzete.
Az arany plakett.
Csak egy kis részét látta, de biztosan arany plakett volt. Billos tekintete azonnal megváltozott.
– Ifjú mester-nim, én Önt nagy tiszteletben tartom.
Cale figyelmen kívül hagyta Billost, ahogy Hans közeledett.
– Ifjú mester-nim, mit tervez most?
Hans megkérdezte Cale-t, mit szeretne csinálni, ahogy körbe nézett. Jelenleg annak a bázisnak a bejáratánál voltak, amelyet a Mágikus Torony elé készítettek.
Sok kunyhót és házat láttak. A nagyságát nézve tulajdonképpen inkább falunak tűnt. Egyedi színű embereket is láttak. Whipper Királyság lakói voltak.
Voltak ott különös kinézetű emberek is. Ettől Hans szemei remegni kezdtek.
– Mhp!
Öntudatlanul eltakarta a száját a kezével. Emberek voltak ott, akik harcosoknak tűntek, de vér borította őket és néhány holttestet daraboltak föl. Meg tudták állapítani, hogy a halottak köpenyt viseltek. Mindegyik tetem mágus volt.
A hullák mögött a mágusok levágott fejei gurultak a földön.
A vér és rothadó hús szaga túlterhelte Hans orrát, ahogy meghallotta a hangját, ahogy holttesteket égettek el.
– Tarts szünetet, ha ez túl sok.
Hans odafordult, hogy a nyugodt Cale-re nézzen, és ráébredt, hogy körülötte mindenki más higgadt volt. Még Maes és a gyerekek, akikről nemrég megtudta, hogy Farkasok, még ők is nyugodtan figyelték a jelenetet elöttük.
– Hans.
–… Igen, ifjú mester-nim?
– Ez egy harctér.
Hans érezte a súlyát ezeknek a szavaknak. Ezzel egy időben, belenézett Cale szemeibe, amelyek ridegen figyelték az egész harcteret.