Cale családja természetesen az első volt, akik otthon üdvözölték.
Suhanás. Suhanás.
Cale teste jobbra és balra fordult az akarata ellenére.
Pat. Pat. Pat.
Cale vállát, karját, arcát, és mindkét kezét alaposan megvizsgálták. Cale arcán üres kifejezés ült az egész procedúra során.
– Úgy látszik nincsen semmilyen súlyos sérülésed – Deruth Gróf sokáig vizsgálta Cale-t, mielőtt nyugodtan elmosolyodott. Cale feltöltött egy lélektelen mosolyt és megigazította az összekuszálódott ruha ujjait.
Deruth Gróf még mindig erős volt, mivel még mindig gyakorolt minden egyes reggel a kardjával.
– Milyen az állapotod? Fáradt vagy?
– Jól vagyok.
Amint Deruth Gróf végzett, Violan grófnő közelítette meg Cale-t.
– Úgy hallottam, hogy most már több ember kísér téged.
A Farkas gyermekekről beszélt és a Bálna testvérekről. A Bálna testvérek jelenleg máshogy néztek ki köszönhetően a fekete sárkány mágiájának.
– Igen, így alakult.
– Rendben.
Cale Látta, ahogy Violan hibátlan szemei rideggé váltak.
–… Hallottam, hogy még mindig nem kapták el a terroristákat.
– Én is így hallottam.
– Rendben. Egyelőre ennyi elég lesz.
Violan tekintete Deruth gróf felé fordult, aki szintén visszanézett rá, ahogy üzenetet cseréltek a szemeikkel. Cale elmerengett, hogy mégis mit üzenhetnek, de úgy tett mintha nem venné észre a néma beszélgetést. A tekintetükben úgy tűnt, hogy valami nagyra készülnek. Deruth Gróf elmosolyodott gyengéden, ahogy Cale-hez szólt:
– Majd hallhatunk a fővárosban történt incidensről és az ősi erődről később is, most menj és pihenj le.
– Igenis apa.
Cale végre elmehetett a szobájába a gróf ajánlatára. Ellenben, több embert tartotta vissza. A fiatal testvérei voltak, Basen és Lily.
– Hyung-nim, hogy érzed magad-
– Oh, igaz.
Cale elfordult a testvéreitől és Hans Megbízott Komornyiknak intett. Hans azonnal közelebb jött.
– Itt is van.
– Nagyszerű.
Cale átnyújtotta a tárgyakat Basen-nek és Lily-nek, amelyeket átvett Hans-tól.
– Töltőtoll neked, és egy kard neked.
Cale nem feledkezett meg a tárgyakról, amelyeket testvérei kértek tőle. Átadta nekik az ajándékaikat és végignézett rajtuk, mielőtt megkérdezte:
– Mi a baj?
Basen arca merev volt.
– Biztosan nagyon kaotikus volt.
– Így is meg kellett tartanom az ígéretemet.
Basen hallgatta Cale érzelemmentes válaszát és rá meredt, mielőtt megszorította volna a kezében a dobozt, amiben a töltőtoll volt, és megszólalt:
– Keményen fogok tanulni. Dolgozni fogok ennek a területnek az adminisztrációján és fejlődésén.
– Nagyszerű, nagyszerű.
’Neked kell lenned a következő grófnak, úgyhogy jót fog tenni neked hogyha adminisztrációt tanulsz.’
Cale szerint ez egy nagyon jó gondolkodási mód volt. Elmosolyodott, miközben Basen egy pillanatig habozott, mielőtt hozzátette:
– Nem fogok olyasmit tenni, amely problémát okozna neked.
– Hogy érted?
– Semmiség, ne foglalkozz vele.
Basen mást már nem mondott ezután. Cale érdeklődve nézett Basen irányába, mielőtt végleg elfordult, hogy húgára nézzen, Lily Henituse-ra.
Az arckifejezés, amely a fiatal 7 éves arcán ült különösen elszántnak tűnt.
’Na most mi?’
– Bátyám.
– Lily.
– Erőssé fogok válni, hogy vezethessen a lovagi dandárunkat és megvédhessem a területünket. Mindenkit meg fogok védeni.
– Ó, szurkolni fogok neked.
Basen adminisztrációval és Lily a lovagokkal. Ők ketten tökéletesen fogják vezetni a területet. Milyen nagyszerű lesz ez majd Cale számára? Cale megsimogatta Lily fejét egy elégedett arckifejezéssel.
– Csodálatos lovaggá fogsz válni.
– Köszönöm. Mindent megteszek majd, hogy senki se sérülhessenek meg.
– Nagyszerű, nagyszerű.
Cale abbahagyta fejének simogatását és elindult.
– Most le kell pihennem.
– Hyung-nim, kérlek pihend ki magad.
– Sokat kell pihenned, hogy jobban legyél!
Cale intett a két gyermeknek, és a szobája felé sétált. A testvérek hosszasan nézték, ahogy Cale elsétál.
Cale visszatért a szobájába hosszú ideje először, de a szoba nem érződött úgy mintha régóta üresen állt volna.
Miaú.
Miaú.
A két kiscica az ágyban fetrengett, látszólag izgatottak voltak, de Cale nem is tudta felfogni a két cicát, ahogy meglátta, kivárja a hálószobája előtt, összehúzta a szemöldökét.
–… Te leszel az, aki kiszolgál engem?
Séf Beacrox volt az. Megpróbálta befejezni a másod séf állását és helyette Ron munkáját végezni? Beacrox figyelmen kívül hagyta Cale kérdését és átnyújtott neki egy levelet:
– Egy levél az édesapámtól.
– Ah, Ron.
– Azt mondta, hogy egy jelentés.
Cale látta, hogy a levél nem volt nyitva. Habár Ron küldött egy levelet neki Hans-on át, amikor távozott, úgy tűnt, hogy most jelentést fog tenni a fián keresztül.
– Nagyszerű. Köszönöm.
– Igenis, uram.
– Elintéztem, hogy Maes és a többi Farkas gyermek kisegítenek a konyhában és a felszolgálásban.
Beacrox vállai megrezzentek, de néhány másodpercnyi csend után képes volt kinyögni egy választ:
–… Megértettem.
Gyengének tűnt ahogy elsétált, de Beacrox remek munkát végzett a Farkas gyermekekkel eddig.
Klikk.
Cale becsukta a hálószoba ajtót és a Fekete Sárkány azonnal megjelent.
– A házunk fantasztikus. A házunk nagyon-nagyon fantasztikus.
A Fekete Sárkány az ágyra ugrott On és Hong lelkesedésével. Cale kuncogott a három gyermek cselekedeteink, akiknek az átlag életkora 7 év volt, és közönyösen kinyitotta a levelet. Aztán majdnem eldobta a levelet.
A jelentésben csak egyetlen sor állt.
Hogyan lehetett egy ennyire ijesztő jelentés? Ellenben, bizonyossá vált Cale számára, hogy valóban Ron küldte. Nos, az írás és a pecsét, amelyben megállapodtak, mielőtt Ron távozott volna, is azt támasztotta alá, hogy Ron-tól érkezett.
Kopp kopp kopp.
–Ifjú mester, beléphetek?
Cale hallotta Hans hangját a kopogás mellett. A cicák lenyugodtak, míg a fekete sárkány azonnal láthatatlanná vált.
– Gyere.
Hans belépett, kezei tele voltak a cicáknak szánt nasival, ahogy megszólalt:
– A varázsló azt mondta, hogy bármikor lehet látogatni.
– Akkor megyek. Nem kell, hogy kövess.
Cale otthagyta a szobában, ahogy elment az adminisztrációs épületek felé.
Hová mész? Hogy találkozz egy varázslóval?
Cale kissé bólintott a fejével a Fekete Sárkánynak, aki követte őt ahelyett, hogy hátra maradt volna és Onnal és Honggal játszott volna.
Igen biztos volt benne, hogy a sárkány érdeklődött a mágus szó iránt
– Ifjúként a mester, üdv itthon.
– Köszönöm.
Rengeteg ember volt, akik élt köszöntötte amint belépett.
– Üdvözlöm ifjú mester.
– Oh, rég nem láttuk.
– Úgy hallottam, hogy valami fantasztikusat csinált. Annyira lenyűgöző.
– Nem igazán.
Idegesítőnek találta ezt és gyorsított. A láthatatlan Fekete Sárkány figyelt mindenkit mielőtt csapkodni kezdett volna a szárnyával egy kicsit gyorsabban, és követte Cale-t.
A Fekete Sárkány fülei még jobban rezzentek, és a mosolya egyre hatalmasabb lett, ahogy egyre több ember jelent meg, hogy üdvözölje Cale-t.
Cale erről semmit nem tudott, ahogy kinyitotta az ajtót az úti céljához. Természetesen kopogott.
– Ifjú mester?
– Még nem láttál akkorában. Örülök a találkozásnak.
– Az megtiszteltetés.
Ez a mágus volt felelős a térség mágikus videó kommunikációjáért. A videó kommunikáció általában egy olyan ember kezelte, aki a kezdő és a közel közepes szint között volt.
– Tudunk most csatlakozni?
– Természetesen. Hova kellene kapcsolnom önt?
A mágus továbbra is Cale-re pislogott, ahogy előkészítette a videó kommunikációs eszközt. A térség jelenleg tele volt történetekkel, amik Cale Henituse-ról szóltak. Talán ezért volt az, hogy a mágus akaratlanul is kíváncsi volt, hogy kivel akart ki a kapcsolatba lépni azon nyomban, ahogy hazaért.
Cale nem tudott a mágus kíváncsiságát, ahogy közönyösen válaszolt.
– A palota.
– Ah-ah, a palo- a palota?
– Igen – hozzátette még, hogy sokkal specifikusabban fejezze ki magát: –Őfelségéhez, a korona herceghez kapcsoljon.
Cale látta a tétovázó mágust és kissé összeráncolta a homlokát.
–Miért? Ha nem lehetséges akkor, hagyhatok csak egy hangüzenetet?
– Oh, nem. Lehetséges. Természetesen lehetséges.
Mivel a palota annyi videóhívást fogadott, lehetséges volt, hogy videó vagy hangüzenet hagyjanak hátra, mivel előfordult, hogy nem volt rá lehetőség, hogy a palota fogadja a kérést a nagy mennyiségű beérkező kérések miatt.
’Ez a világ egészen kényelmes, azon a tényen kívül, hogy másokra van szükséged néha napján.’
A mágus látszólag izgatott lett, ahogy a készüléket a palotára irányította és jelentettek Cale-nek.
– Úgy látszik, hogy jelenleg nagyon nehéz lenne kapcsolatba lépni, de képes lehet hangüzenetet hagyni őfelségének.
Cale-nek jobban tetszett volna, hogyha szemtől szemben tud vele beszélni, de nem volt rá tehát nem volt szükséges. Cale bólintott a fejével, és a mágus beindította a gépet mielőtt kisétált volna a szobából. Amint Cale biztos volt benne, hogy a mágus már nincs a szobában, elkezdett a készüléknek beszélni:
– Őfelsége, itt Cale beszél – egyből a tárgyra tért mint mindig – Tervezem megvásárolni a Whipper Királyság mágikus tornyát.
Ez volt az első használata az arany plakettnek. Elképzelte a koronaherceg arcára kiülő kifejezést, amint meghallotta az üzenetet. Cale ugyanakkor tudta is, hogy Alberu-nak nem volt más választása, mint beleegyezni. Alberu talán izgatottan és idegesen viselkedik majd, de valójában tetszett tetszeni fog neki amit kell csinál. És kíváncsi is lesz.
Ezért tett hozzá kell még egy mondatot: – Informálni szeretném, nem leszek képes kapcsolatba lépni senkivel videó vagy hangüzenet formájában egy hétig. El kell utaznom valahova egy kis időre. Csak szerettem volna előre értesíteni önt.
Aztán megnyomta a gombot, amit a mágus mondott neki, hogy nyomja meg amint végzett. Egy kék fény jelent meg aki a készüléken, ami jelezte, hogy hangüzenetet hagyott.
Aztán visszahívta a mágust, és a mágus ránézett a fényre, mielőtt megszólalt:
– Úgy látszik az üzenet rendesen elment.
– Helyes.
A mágus látta Cale arcán a mosolyt, és úgy döntött megszólal:
– Úgy látszik, hogy egy igen boldog üzenetet hagyott?
– Hát, azt hiszem.
A koronaherceg, valószínűleg holnap fogja hallani az üzenetet. Cale mosolygott azon, hogy a koronahercegnek egy hetet kell várnia a visszatérésére.
… Sajnálom a koronaherceget.
A Fekete Sárkány váratlanul sajnálni kezdte a koronaherceget. Cale figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, és kisétált a kommunikációs szobából, mielőtt a birtok felé indult volna, hogy megkeresse Deruth grófot. Gondoskodni akart mindenről, amíg még itt volt.
***
– El akarsz menni Harris Faluba?
– Igen.
Cale bólintott Deruth Gróf kérdésére. Elmondta az apjának mind az ősi erőt, mind Harris Falut. Viszont Deruth Gróf Harris Falura koncentrált.
Deruth lenézett a ’Harris Falu Incidens Jelentésre’ Cale kezében, mielőtt a fiára nézett. Cale tekintete komolynak tűnt. Komolyan gondolta.
Harris Falu.
Deruth Gróf meglátogatta, miután hallotta a felderítő egység jelentését. Haragot és gyászt érzett, amikor meglátta, hogy mi történt.
A falut teljesen elpusztították, és nem volt nyomuk az elkövetőknek.
Ezért kért együttműködést a környező területektől, illetve az Információs Céhtől kérte, hogy tartsák nyitva a szemüket mindenféle információra.
–… Azért, mert aggódsz a Choi Han nevű fiatal ember miatt?
Deruth Gróf harc nyomait találta Harris Faluban. Ez lehetővé tette, hogy felbecsülje Choi Han erejének a mértékét. Esélytelen volt, hogy a fia, aki több időt töltött Choi Han táraságában, ne tudjon az erejéről.
– Azt hiszem, mondhatjuk így is – bólintott Cale Deruth szavaira. Egyébként is ez volt az egyetlen kifogás, amit fel tudott hozni.
Nem mondhatta, hogy a Farkas Gyermekek őrjöngési átváltozása és vad ösztön képzése miatt akart oda menni. Nem mondhatta, hogy a Fekete Sárkány növekedése miatt akart oda menni. Biztosan nem mondhatta, hogy a Sötétség Erdelyébe megy, hogy megoldást találjon a Bálna Törzs és sellők közötti háborúra.
Cale folytatta, ahogy nézte, hogy Deruth Gróf megfontolja:
– A felderítő egység már végzett a nyomozással, de a saját szememmel szerettem volna látni. Ráadásul, nem kell aggódnom a szörnyek miatt. Nincs tél.
– Ez igaz.
A Sötétség Erdelyének szörnyei. Volt egy ember készítette hatalmas fal Harris Falu és a Sötétség Erdelye között. Azért, hogy ezen szörnyek ellen védekezzenek.
Az elmúlt 150 évben nem volt szörny támadás. Talán az emberek féltek, mivel annyira sok történet volt arról, hogyan halhatsz meg, ha bementél a Sötétség Erdelyébe, de rendkívül ritka volt, hogy tényleges szörnyeteg felbukkanjon.
A probléma az volt, hogy azok a szörnyek, amelyek kijöttek, kifejezetten erős mutáns szörnyek voltak.
A Gróf különösnek találta, hogy már 150 éve nem jelentek meg szörnyek, és több felderítő egységet is kiküldött, de ők csak körbe sétálták a Sötétség Erdelyét anélkül, hogy bementek volna.
Végül, Deruth Gróf megszólalt:
– Még mindig vannak katonák Harris Faluban, úgyhogy biztonságosnak kell lennie – úgy tűnt, hogy elhatározásra jutott, ahogy folytatta: – Gondoskodnod kell azokról az emberekről, akiket magadhoz vettél.
Cale lassan megrázta a fejét. Ez egy elképzelhetetlen félreértés volt.
– Choi Han nem az alárendeltem.
Choi Han, mint az alárendeltje [nem tetszik a szó, ha eszembe jut/ajánl valaki jobbat, lecserélem]? Cale soha nem tenne hasonlót.
Deruth a fiára mosolygott, mielőtt bólintott volna.
– Hogyne. Amit mondasz. Már mind felnőttetek.
– Természetesen. 18 éves vagyok.
– Olyan gyorsan felnőttél. Rendben. Elmehetsz.
Cale meghajolt az apjának, mielőtt megfordult, hogy az ajtóhoz menjen. Hallotta Deruth Gróf hangját a háta mögül:
– Cale – Deruth folytatta, ahogy Cale visszafordult –, az arany teknős nem volt m indig a családunk jelképe. Mi egy harcos család vagyunk, akik felesküsznek a családunk és bármi más védelmére.
Összetalálkozott a tekintetük.
– Mindent megvédünk az erős páncélunkkal. Viszont, emlékezned kell, hogy a legfontosabb dolog, hogy magadat védd. Ezért vagyunk mi egy teknős.
Egy teknős, ami megvédi magát az erős páncéljával. Deruth Gróf, akit mások minden szempontból átlagosnak ismernek, ismét emlékeztette a fiát.
– Ezért kell mindig emlékezned rá, hogy te vagy az első – aztán elmosolyodott, mielőtt hozzátette: – Az ősi erő, amit szereztél nagyon menő.
Cale hasonlóan mosolygott, mint Deruth Gróf, ahogy viccelődve válaszolt:
– Ugye? Nagyon menő erő. Oh, és mindig a saját biztonságomat helyezem előtérbe.
– Helyes. Akkor örülök.
Cale figyelte, ahogy Deruth bólintott a fejével, és lenézett az asztalon heverő jelentésre, mielőtt kisétált az irodából. A Fekete Sárkánynak volt egy kérdése hozzá, amint távozott.
Ti egy család vagytok, igaz?
Cale bólintott.
A következő napon, Cale beszállt a kocsiba, ahogy a Bálna testvérekhez kezdett beszélni:
– Nem rossz új testőröknek.
Witira, az ostorával a kezében, és Paseton, karddal a kezében, mind a ketten mosolyogtak Cale-re. Még mindig a Fekete Sárkány megjelenés varázslata alatt álltak. Cale a Harris Falu felé indult, vagyis, a Sötétség Erdelye precízebb meghatározás.