Cale azzal válaszolt Toonka szavaira, hogy rámutatott és így szólt: – Te és a csapatod nem ugyanolyan őrült, hogy megpróbáltok mindent a feje tetejére állítani?
Toonka mosolya nevetésbe fordult: – Hahaha…
Annyira hangos volt, hogy visszahangzott a szigetek körül. Toonka egy idő után befejezte a nevetést, és elkezdte a fejét ingatni, ahogy válaszolt:
– Nem. Egyáltalán nem – Toonka tekintete rideg volt, ahogy abbahagyta a nevetést és Cale-re meredt – Mi egyáltalán nem vagyunk őrültek.
Cale tudta, hogy Toonka így fog válaszolni. Toonka biztos volt benne, hogy a nem-mágusok voltak a jó döntés Whipper Királyság jövőéért. Az eredménnyel fogja bizonyítani.
– Természetesen. Én is ugyanolyan vagyok.
Toonka lassan figyelte Cale-t, aki azt mondta, hogy ő sem őrült. Miután egy ideig Cale-t figyelte, végre megszólalt:
– Személyesen gyere megvenni.
Toonka nem mondta, hogy nem fogja elpusztítani a Mágikus Tornyot, vagy hogy nincsenek tervei az elpusztítására.
– Mindig is ez volt a terv.
Cale nem gondolta, hogy Toonka beosztottjai bármit is hozzászólnának, hogy Toonka úgy döntött, hogy magától eladja Cale-nek a Mágikus Tornyot.
Whipper Királyság volt a Nyugati Kontinens legnagyobb beszállítója mágikus eszközöknek. Ez azt jelentette, hogy nem lenne hibás azt állítani, hogy a királyság legnagyobb bevétele mágusokból és mágikus eszközökből érkezett.
Pénz lenne a legnagyobb probléma, amint a nem-mágus frakció megnyeri a polgárháborút. Ráadásul, azt kívánták, hogy megszabaduljanak minden nyomától a mágiának Whipper Királyságban.
Cale erre a pillanatra pályázott.
’A korona-herceg más miatt fogja azonban szeretni.’
A Mágikus Toronyban, amiről Toonka és csapata azt fogja hinni, hogy már üres, valójában olyasmi lesz, amiért a nem-mágusok ölni tudnának, hogy megszerezzék.
– De honnan tudtad, hogy a nem-mágus frakció tagja vagyok?
Sóhaj.
Cale megeresztett egy hosszú sóhajt Toonka kérdésére. Ettől Toonka összerezzent, és Cale nem hibázta el ezt a pillanatot, hogy válaszoljon:
– Te a Whipper Királyságból származol, amely éppen egy polgárháború szélén áll. Ezután, úgy néztél ki, mint aki megöl, ha azt mondom, mágus vagyok. Ki nem gondolna a nem-mágus frakcióra?
–… Azt hiszem?
Cale csak elfordult Toonka-tól a válaszát hallva. Cale arra gondolt, ahogy Toonka úgy általánosságban egy idióta tudott lenne, mégis eszes és természetesen intelligens harcban.
Azonban Toonka látszólag még kíváncsibb lett, ahogy közelebb ment Cale-hez.
– Miért jössz ide?
Toonka nem állt meg Cale nyers kérdésére.
– Úgy fest valami szórakoztatót fogsz csinálni. Nézni akarom.
Tényleg nevetségesen jó megérzése volt. Cale legyintett.
– Csak menj oda és játssz az örvénnyel. Elfoglalt vagyok.
– Te tényleg nemes vagy?
Toonka továbbra is meghökkent Cale-től. Toonka arra gondolt, hogy az Amiru nevű nemes egészen nyugodt volt egy nemeshez képest, de az semmiség volt ehhez a balfácánhoz képest, aki most itt volt előtte. Köznapian beszélgetni egy nemessel általában sok problémához vezetett, de Toonka akaratlanul is így beszélt ehhez a nemeshez.
– Valóban nemes vagyok. Pont úgy, ahogy te egy harcos – Cale közönyösen válaszolt, majd körbe nézett.
A mai nap után sok mindent kellett megcsinálnia. Ezzel egy időben hallotta Toonka hangját maga mögül:
– Érdekes.
Cale csak összevonta a szemöldökét, miközben úgy tett, mintha nem hallotta volna Toonka-t. Aztán kiengedte az ezüst pajzsát. Az ezüst szárnyak megjelentek a pajzs pereme mentén és finoman csapkodtak. Ekkor a Fekete Sárkány hangja csengett Cale fejében:
Nagyon éles vagyok.
Cale teste lebegni kezdett. A Fekete Sárkány pont a jelre használta a mágiáját. Cale úgy döntött, hogy először a többi örvényről gondoskodik.
– Bob.
Cale Toonka álnevét hívta. Toonka hivatalosan még mindig „Bob” volt mindenkinek.
– Mi van?
– Tudod, hogy ez egy titok, igaz?
– Természetesen. Szeretem megtartani magamnak a szórakoztató dolgokat.
Toonka vigyora tényleg őrültnek tűnt. A fizikuma, haja, és mosolya mind ijesztőbb volt, mivel sötét volt. Cale felrepült a levegőben, és megszólalt:
– Keresek egy hajót és személyzetet neked. Nem akarsz hamar hazatérni?
– Oh? Kösz.
Cale intett a kezével a zavarodott Toonka felé, és a felhők felé tartott.
– Győzz. Meg tudod csinálni.
Ez volt az egyetlen lehetősége Cale-nek, hogy haszna legyen belőle.
Cale egy másik örvénnyel rendelkező sziget felé fordult. Ebben a pillanatban hallotta Toonka hangos nevetését. Hangosabb volt, mint korábban.
– Hahaha!
’Az a balfácán mindig ennyire tele volt nevetéssel?’
Merengett el Cale, ahogy egy másik sziget felé tartott. Toonka egy darabig nézte Cale-t elrepülni, mielőtt arra gondolt, hogy az örvények már nem is szórakoztatóak, és visszatért a tartózkodási helyére. Viszont Cale-nek esélye sem volt tudni arról, hogy Toonka mit csinált.
Helyette a Fekete Sárkánnyal kezdett beszélgetni.
– Tudod mikor vagyok a legmérgesebb?
Mikor?
A Fekete Sárkány látta a nyugodt mosolyt Cale arcán.
– Amikor eldobok valamit olcsón, mivel azt hiszem, hogy szemét, ám végül kiderül, hogy arany. Főleg, ha nagyon kell az az arany.
A Fekete Sárkány szája sarka remegni kezdett.
Valami jót tanultam.
– Nem. Van még.
Még?
– Igen.
Cale közönyösen folytatta:
– Még rosszabb, amikor még többet kell érte fizetnem, mint amennyit ér, hogy visszavásároljam azt az aranyat.
… Az szar lenne.
Cale egy gonosz mosollyal válaszolt, és gondoskodni kezdett arról, amit meg kellett tennie. Leszállt a következő szigeten.
– Senki sincs itt.
Cale letette mind a két kezét a földre, amint a Fekete Sárkány biztosította róla, hogy senki nem volt ott.
Bumm.
’A Szív Életereje tényleg megerősítette a Szél Hangját.’
Cale érezte a szél erejét, ami a talpától a tenyereibe áramlott.
Egy másodpercbe se telt bele, hogy megtörténjen.
Suhogás.
A szelek morajlottak Cale tenyereiben. Cale aztán összetette a két forgószelet eggyé.
Sistergés.
A két forgószél sisteregve egyesültek, és elkezdtek hőt termelni. Viszont, mivel egy mesterhez tartoztak, végül eggyé váltak, és egy sokkal nagyobb forgószél-gömbbé váltak. Cale aztán lebegtette a gömböt a levegőben.
Bumm!
Aztán lecsapta a gömböt az Elpusztíthatatlan Pajzzsal. A szél-gömb lerepült az örvénybe a víz alá.
Suhogás-
A szél-gömb és a szél az örvényben elkezdett keveredni.
Cale félrenézett az örvényről, ahogy a Fekete Sárkány mágiájával elkezdett felfelé visszaszállni. Most már legalább 6 hónapig kitartott. Cale meg fogja érezni, ha egy éven belül eltűnik, és képes lesz eldönteni, hogy mit tegyen azon a ponton.
– Menjünk a következő szigetre.
A Fekete Sárkány szárnyai csapkodtak, ahogy növelte a sebességet. Cale tovább dobálta a szél-gömböket az örvényekbe, mielőtt odébb állt volna összeszedni a sorsdöntő találkozás-pocsolyát.
Másnap Cale kora reggel a kikötőben volt.
– Bob.
Bemutatta Toonka-t a hajónak és a személyzetnek. Toonka egy darabig meredt rájuk, mielőtt megszólalt:
– Két hónap múlva gyere. A világ más lesz akkor.
Cale arra gondolt, hogy biztosan nem fog az elkövetkező két hónapban a Whipper Királyságba menni. Látta Toonka szemeiben az izgalmat, és tudta, hogy őrjöngeni fog.
–… Siess haza.
Cale lassan elment Toonka-tól, és a személyzet felé nézett, hogy unszolja őket a távozásra. Toonka nézte Cale-t és egy pillanatra tétovázott, mielőtt végre úgy döntött, megkérdezi:
– Gyenge vagy?
– Igen.
Toonka rendkívül zavarodottnak tűnt, miután hallotta Cale éles és tiszta válaszát. Viszont, aztán felszállt a hajóra.
– Biztosan gyere el két hónap múlva.
– Ja-ja.
Cale közönyösen intett Toonka-nak, majd elfordult a hajótól. Ebben a pillanatban Toonka hangosan kiáltott Cale mögül:
– A nevem Toonka! El ne felejtsd!
Cale visszafordult. A közepes méretű hajó elhagyta a kikötőt, ahogy a nap élénken sütött le rá, miközben Toonka a fedélzetről integetett neki.
Egy animéből kiragadott jelenetnek érződött, amikor a főszereplő távozik. Cale arra gondolt, hogy valami olyasmit látott, amit nem kellett volna, és megbánás nélkül fordult vissza. Cale tovább hallotta, ahogy Toonka neki kiabálta, hogy ne felejtse el a nevét, de Cale biztosra ment, hogy ne forduljon meg.
De tele érezte magát csak attól, hogy arra gondolt, mi lesz két hónap múlva. Képes lesz elegendő pénzt szerezni egy életre, és módja lesz egy erős kastélyt is építeni.
Cale visszatért a rezidenciára, hogy üdvözölje a többieket. Elkezdte a cicákat simogatni, On-t és Hong-ot, akik a birtokon bujkáltak, amióta ide érkeztek, amikor elkezdett beszélni:
– Nem kellett volna eljönniük meglátogatni.
– El kellett jönnöm, hogy megköszönjem, illetve bocsánatot kérjem, amiért megijesztettem.
On és Hong álla leesett, ahogy Witira-ra meredtek. Ezek a cicák, akik nem nagyon reagáltak Paseton-ra, teljesen máshogy reagáltak Witira-ra.
Witira ellenőrizte Cale arckifejezését, ahogy óvatosan megkérdezte:
– Jól érzi magát, ifjú Cale mester?
– Eh, ahogy mindig.
Cale mindig 100%-on volt, hála a Szív Életerejének. Megengedte neki, hogy teljesen jól legyen, még akkor is ha csak egy-két órát aludt.
Aztán Witira-hoz szólt, aki váratlanul elhallgatott, ahogy az öccse, Paseton is mellette.
– Ennyi elég köszönet. Ha még többször köszöni meg, akkor már nem érződik őszintének. Ugyanez igaz a bocsánatkérésre is.
– Értettem. Nagyon szépen köszönöm.
Cale üresen meredt Witira-ra, aki formálisan beszélt hozzá, de közben megfigyelte őt. A Bálna Király vérvonala. Különbözött bármely más Szörnytörzs főnökétől, mivel a Bálna Király a fél óceán felett uralkodott. Ettől a Bálna Király nem volt kevesebb, mint egy királyság királya.
Viszont, Witira formálisan és tiszteletteljesen beszélt Cale-hez. A regényben nem tette ezt Choi Hannal.
’Miért rejtegeti a kilétét, amikor felfedte, hogy a Bálna Törzs tagja?’
Azonban Cale nem fedte fel hangosan a kérdést, ami a fejében járt. Cale megpróbálta elrejteni a tényt, hogy egész sokat tudott a Bálna Törzsről.
– Ismét megköszönte. Azt mondtam, többé ne.
Cale tovább beszélt a testvérpárhoz, akik látszólag egy műalkotásból léptek ki.
– Örülök, hogy ti testvérek összetalálkoztatok. Most már mehettek.
Már visszaküldte Toonka-t, és még találkozni akart az Ubarr terület fejével, mielőtt visszatér a Henituse birtokra. Természetesen, volt intéznivalója odahaza, de legalább tudott pihenni, amíg el nem kellett mennie a Whipper Királyságba.
Ebben a pillanatban.
– Elnézést, ifjú Cale mester-nim.
Witira hangja, és úgy általánosságban a Bálna Törzs tagjainak hangja, annyira gyönyörű volt, mint a legendás sziréneké, a veszélyes teremtményeké, akik gyönyörű hangjukkal arra bíztatták az embereket, hogy ugorjanak bele a tengerbe.
Cale libabőrös lett a legendás teremtmény gondolatától. Lassan fordította a fejét Witira felé. Különös érzés derengett a fejében, ahogy ezt tette.
– Van egy nagyon régi ellenségünk. Biztosan tud róla, mivel meggyógyította Paseton-t. A sellők azok.
’Tudom. Nagyon is jól tudom.’
– Viszont a testvérem Paseton képes volt kitalálni, hogyan tudtak hirtelen ilyen erősek lenni.
’Mi a francról beszél?’
Cale a szemöldökét ráncolta, ahogy Paseton hozzátette:
– Azért üldöztek a sellők, mivel megtaláltam a forrását az erejük hirtelen növekedésének.
A kevert-vérű Bálna Paseton, akit megöltek, miközben sellők üldözték. Meg volt az oka, hogy üldözték, és az információ, aminek birtokában volt, fontos volt a sellők és Bálnák közti háborúban.
– Úgy hallottam, hogy az ifjú mester a Henituse családból való.
–… És?
Witira és Paseton nem válaszolt egyből, és pillantást váltottak. Ettől Cale még bizonytalanabb lett. Witira végül Cale felé fordult, és megszólalt:
– A Sötétség Erdeje. El kívánok menni oda. Nem, el kell mennem oda.
Cale öntudatlanul válaszolt, ahogy valami olyasmit hallott, amit álmában sem gondolt volna.
– A mi területünk?
A Sötétség Erdeje. Ez volt az a hely, ahol Choi Han évtizedekig élt, illetve egyike a Nyugati Kontinens 5 legveszélyesebb és legrejtélyesebb helyeinek.
Valamint ez volt az a hely, amelyet a Henituse család már hosszú ideje kontroll alatt tartott a királyságnak.
– Könyörgöm Önnek. Hatalmas kompenzációt is készítettünk Önnek elő. Kérem, engedje meg, hogy Önnel menjünk.
A nagy és a kicsi Bálna is őszintén néztek rá. On és Hong megpaskolták Cale térdét a mellső mancsaikkal. Ezzel fejezték ki, hogy arra kérik Cale-t, vigyék magukkal a Bálnákat. Ezzel egy időben, kopogtak az ajtón, mielőtt kinyílt volna. Maes volt, a Farkas gyermek.
– Ifjú mester-nim, itt a teája és uzsonnája.
Két másik Farkas gyermek jött be tálcával és teáskannával. Beacrox az ajtón kívülről vezette őket.
Sokkal sármosabb és szebb vagyok.
Cale hallotta a Fekete Sárkány mormogását, mielőtt lehunyta a szemét. Úgy érezte, mintha egy kaotikus örvény közepén állna.
– Öhm, ifjú mester-nim?
Cale felemelte a kezét Witira óvatos kérdésére, amitől Witira elhallgatott. Amint a Farkas gyermekek távoztak és a szoba ismét elcsendesedett, Cale lassan kinyitotta a szemeit.
Nyugodtnak tűnt, háta mögött a kanapéval, ahogy ott ült rendetlen, de menő vörös hajjal. Viszont, ezzel ellentétben, Cale sötét barna pupillái annyira mélynek tűntek, hogy nem láthattad a végét.
Witira és Paseton Cale szemeibe néztek, amikor meghallották a nyugodt hangját:
– Először is, magyarázzanak el mindent.