Toonka, akinek őrült tekintete volt a szemében, egy baseball ütőt tartott a kezében, ami rosszindulatú hangot keltett, ahogy átment a levegőn. Cale-nek fogalma sem volt, hogyan szerzett ilyesmit.
– Te vagy az?
Toonka megnyalta az ajkait, ahogy megközelítette a Hosszúszárnyú Bálnát. Még a majdnem 2m magas Toonka is kicsinek tűnt a Bálna előtt.
– Hehe, ez az első alkalmam, hogy egy bálnával harcolok.
Toonka látszólag nem tudta, hogy egy a Bálna egy Szörnyember volt. Csak harcolni akart vele, mivel erősnek tűnt. Csak erő és harc töltötte ki az elméjét.
Ezért tekintett le a Hosszúszárnyú Bálna megvetéssel Toonka-ra.
Cale csak tovább guggolt a sarokban, ahogy nézte őket.
Mit csinálsz?
A Fekete Sárkány rendkívül kíváncsi kérdése hangzott Cale fejében, de Cale biztonságos távolságra ment, mielőtt leguggolt.
’A garnélarák megsérül, ha bálnák harcolnak.’
Cale, aki egy garnélaráknál is gyengébb volt, nem akart megsérülni a harcukban.
– Halálra tudsz verni egy bálnát?
Toonka szemei felcsillantak. Aztán könnyedén megrúgta a földet a lábával. Amint ezt megtette, a teste azonnal felugrott a levegőbe.
– Váó.
Cale ámulva nézte, mielőtt még hátrébb lépett volna.
Toonka ütője lendült a Hosszúszárnyú Bálna felé. Ekkor látta Cale, ahogy a Bálna elvigyorodott. A Hosszúszárnyú Bálna szájának egyik sarka felkonyult, ahogy a Bálna megmozdult.
A 15m hosszú hatalmas test azonnal kicsavarodott, mielőtt a hatalmas farok Toonka felé lecsapott. Azonban Toonka képes volt megváltoztatni a levegőben az irányát, mielőtt biztonságosan landolt.
Bumm!
A szikla, amiről Toonka elrugaszkodott, elpusztult a Bálna farka alatt.
Plaaacs-
Egy hatalmas hullám keletkezett a Bálna támadásából, és eláztatta Cale-t a part többi részével együtt.
’Francba. Úgy festek, mint esőben elázott patkány.’
Ellenben Cale csendben maradt. Az elpusztított szikla és az őrült Toonka hatása túl nagy volt.
– Muhahahaha. Nagyszerű, egyszerűen nagyszerű! Gyere!
Toonka fel-le ugrált, hogy rávegye a Bálnát a támadásra. Toonka gyorsan a Bálna farkához sietett és ismét lesuhintott vele. Ahelyett, hogy elkerülte volna a támadást, a Bálna csak felemelte a farkát, hogy megtámadja Toonka-t.
Bumm!
Ez nem a hang, ami akkor keletkezne, ha egy ember egy Bálnával érintkezik.
Bumm!
Egy hatalmas zajjal, Toonka leérkezett a földre. A kezében lévő ütő porrá vált.
– Tudtam, hogy nem kellene olyasmit használnom, mint egy ütő. A harc akkor a legjobb, ha az ökleid használod! Hahaha!
Cale elgondolkodott, ahogy nézte ezt az elmebeteget tovább harcolni.
’Ebben az ütemben mindenki ide fog jönni.’ – Cale arra gondolt, hogy az emberek valószínűleg tudták, hogy valami történik. Mit tudna tenni ezügyben? Hogyan tudna csendesen elslisszolni? Cale-t nem érdekelte, ha ők ketten harcolnak.
Ekkor történt.
– Noona! Ha tovább harcolsz, a nagylelkű ember meg fog sérülni!
A kicsiny bálna végre megérkezett a szigethez.
Toonka azonnal összerezzent.
–… A vézna bálna beszél?
A megjegyzéstől a Hosszúszárnyú Bálna összeráncolta a homlokát és ellenségesen Toonka-ra nézett. Aztán egy gyönyörű hang követte ezt:
– Véznának nevezted az öcsémet?
Toonka még jobban ledöbbent, ahogy felkiáltott:
– Ez is tud beszélni?
Teljes káosz volt. Cale látta Toonka vállait mozogni fel-le az izgalomtól.
– Oho, ti biztosan Szörnyemberek vagytok! Szörnyemberek! Ez szórakoztató lesz!
Toonka nem nevezett hangosan tovább. Ellenben, az arcán lévő mosoly mutatta, hogy az izgalma a tetőfokra hágott.
Ebben a pillanatban Cale látta, ahogy a Hosszúszárnyú Bálna az ő irányába nézett. Aztán látta, ahogy a Bálna szemei remegni kezdenek.
Cale, az ember, aki a földön guggolt tengervízben és sziklaporban, miközben felnézett Witira-ra, a Hosszúszárnyú Bálna Szörnyemberre.
A szíve remegni kezdett, mint az óceán védelmezője, aki megvédi a gyengéket.
Paseton kettejük közé ugrott:
– Noona, még életben vagyok.
– Paseton.
A Hosszúszárnyú Bálna összeráncolta az arcát. A szemeiben könnyek gyűltek.
Paseton Toonka felé nézett, mielőtt gyorsan kiemelte az uszonyát a vízből és Cale felé mutatott.
Placcs. Placcs.
A víz loccsant Paseton mozgásával, és a vízcseppek Cale arcába hullottak.
– Ő az az ember, aki megmentett, amikor a sellőméregtől haldokoltam.
A hatalmas Hosszúszárnyú Bálna pupillái remegtek. A kis Bálna olyan közel ment, amennyire tudott és ellenőrizte Cale-t.
– Jaj ne, teljesen elázott. Annyira sajnálom ezeket a szikla porokat. Este akartam megkeresni, hogy megköszönjem.
Cale lesöpörte a szikla port és válaszolt:
– Az rendben van. Jobban vagy?
– Igen, uram. Teljesen felépültem már Önnek hála.
A szorongó Hosszúszárú Bálna szája kissé leesett. Ekkor történt.
– Nem vonhatják el a figyelmed, amikor velem harcolsz! Meg akarsz halni?
Toonka felugrott a Hosszúszárnyú Bálna Szörnyember, Witira felé, és meglendítette az öklét. Viszont az ökle nem találta el a Hosszúszárú Bálnát. Azért, mert a Bálna eltűnt.
Shhhhhh.
Vízpermet töltötte be a területet, ahol a Hosszúszárú Bálna korábban volt. Egy nő lépett a szigetre a vízpermetből.
Tap. Tap.
A nő, aki a sarkai kopogása mellett lépkedett előre, Witira volt az emberi alakjában.
– Noona! – kiáltott fel Paseton Witira felé.
Cale ekkor kissé meglepődött.
’Ez nem csak az elfek tintahalnak tűnnek szint!’
Witira úgy nézett ki, mint akit kirobbanó szépségnek lehetett hívni. Annyira rendkívüli szépség volt, hogy még az elfek is csótányoknak tűntek mellette. Azon a ponton volt, hogy Cale azon merengett, hogyan lehetett valaki ennyire gyönyörű.
Kék haj és kék szemek. Ha versenyt rendeznének a leggyönyörűbb teremtmény az óceánban címre, akkor a nyertes valószínűleg az a személy lenne, aki most épp Cale előtt állt.
A Fekete Sárkány ekkor elkezdett Cale elméjében beszélni:
… Sárkányok még menőbbek. Amikor egy sárkány emberré válik, biztos vagyok benne, hogy sokkal sármosabbak és szebbek. A sárkányok ember alakja valószínűleg a legjobb a világon.
Cale teljesen figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkányt és hátrébb lépett. Felejtsd el a szépet és sármosat, az emberi Bálna Szörnyemberek még mindig ugyanannyira erősek és erőszakosak voltak.
–… Kérem, ne fusson el. Nem akarom bántani.
– A nővérem megtartja a szavát.
Paseton is átalakult és ő is odament Cale-hez. Witira látta, hogy Paseton nadrágja elszakadt a vádlija körül, és látta a sebeket alatta. Ismét harag gyűlt a szemébe.
Toonka is lassan odasétált: – Ne figyeljetek egy ilyen haszontalan emberre. Siessetek és harcoljunk. Az sokkal szórakoztatóbb!
Cale és Toonka ebben a pillanatban egymás szemébe néztek.
– Úgy fest, hogy ez a kölyök körbe jár embereket menteni – gúnyolódott Toonka Cale-el.
C.
Cale csettintett a nyelvével a ’kölyök’ szóra. Toonka látszólag eldobta az ostoba ’Bob’ álcát ezen a ponton. Ez volt az igazi Toonka. Mindegy volt, hogy az ellenfél nemes volt vagy erős, úgy viselkedett, ahogy kedve tartotta.
Cale sokkal jobban hozzászokott már ehhez a Toonka-változathoz. Azért, mert olyan volt, mintha egy karakter a regényből életre kelt volna. Persze Cale-nek még mindig nem állt szándékában ezt elengedni.
’Akkor fogja csak megtanulni, amikor megbánja, hogy eladta nekem a Mágikus Tornyot a jövőben.’
Cale magabiztos volt, mert tudta, hogy ez hamarosan megtörténik, nem, amit Cale személyesen fog elérni a jövőben.
A Bob álca. Ez tulajdonképpen egy jó álnév volt. Azért, mert a jövőben rizs lesz Cale számára. [A koreai szó a rizsre ’Bap’ – ’Bob’ és ’Bap’ ugyanúgy ejtendő koreai nyelven]
Viszont a Fekete Sárkány mérgesen kezdett beszélni Cale elméjében:
Kimenteni valakit és megmenteni valakit egy nemes cselekedet! Ez olyasvalami, amire büszkének kell lenni. És csúnyán beszélni valakiről gonosz dolog. Ez a tapló ugyanolyan rossz, mint Venion!
… Hogyan alakult így a Fekete Sárkány, amikor a sárkányoknak olyan teremtményeknek kéne lenniük, akik csak magukkal törődnek? Cale elgondolkozott azon, hogy mi változtatta meg a Fekete Sárkányt a sárkányok normális viselkedésétől. Aztán lassan Witira mögé állt. Aggódott, hogy Toonka talán megöli, amiért egy idegesítő és gyenge ember.
–… Ne nézz le egy ilyen nemes cselekedetet – azonban Witira mérgesnek tűnt.
Cale ezt hallva szintén eltávolodott Witira-tól.
Witira észrevette Cale cselekedetét, és nyugodtan mondta: – Nagyon szépen köszönöm. Rendesen meghálálom a jövőben.
Azonban a harag még mindig lángolt a szemeiben. Ez a nő az előőrsben volt a sellők elleni harcban. Nem olyasvalaki volt, aki elkerülné a harcot, vagy egy kisebb provokációt.
– Oh, tetszik a tekinteted. Készen állsz végre a harcra?
Toonka elkezdett remegni és megnyalta az ajkait. Aztán ellazította magát és az elől lévő lábára helyezte a testsúlyát. Ez volt Toonka harci beállása.
Witira elmosolyodott.
– Azt hiszed, hogy harcolni fogok egy olyasvalakivel, mint te?
Az egy gúnyos mosoly volt.
Aztán készített egy fénygömböt, ami egészen erősnek tűnt.
Witira kinyitotta a jobb kezét.
Plaaacs.
Víztornyok lőttek ki a tenyeréből és hosszú vízostor jelent meg a kezeiben. Az óceán felé pöccintette az ostorát.
Ez az ostor, ami legalább jó pár méter hosszúnak tűnt, kettévágta a vizet, amitől a víz felkavarodott. Witira jeges tekintettel nézett Toonka-ra, ahogy megszólalt:
– Vicces. Ez nem egy harc – pöccintett az ujjával Toonka-ra, ahogy folytatta: – Ez egy lecke.
– Tanítani fogsz engem? Hahaha! – Toonka megeresztett egy hangos nevetést, ami elég erős volt, hogy földrengést keltsen, és kifejezéstelen arccal nézett Witira-ra – Azt hiszem, le kell tépnem a szádat.
Aztán azonnal Witira felé sietett. Amint Toonka elindult, Witira legyintett a bal kezével Cale felé. Egy vízpajzs vette körbe Cale-t és Pasetont, hogy megvédje őket.
Csett!
Ezzel egy időben az ostor a jobb kezében rosszindulatúan kilőtt Toonka felé.
Bumm!
Toonka ökle összeütközött az ostorra. Witira elmosolyodott.
– Legalább szórakoztató lesz megleckéztetni téged.
– Öh, ez semmiség!
Witira úgy irányította az ostort, hogy kígyóként kússzon Toonka köré, és felemelte a levegőbe.
Toonka elmosolyodott, ahogy megragadta a vízostort a kezeivel: – Muhahaha, a fizikaierő harca a specialitásom!
Toonka a kezeivel kitört a kígyószerű ostorból. Erre Witira felhúzta a fél szemöldökét.
Viszont Toonka még mindig nem volt ellenfél a jövőbeli Bálna Királynőnek.
Witira könnyedén legyintett a jobb kezével és az ostor gyorsan megtámadta Toonka testét. A csapástól Toonka elrepült az erdő felé.
Ebben a pillanatban:
–… Mi folyik itt?
Amiru Ubarr, a nyomozó csapat és a lovagok megjelentek az erdőben. Toonka feléjük repült.
Witira szemei tágra nyíltak, ahogy sürgetően kilőtt egy vízszálat a bal kezével. Viszont Toonka túlságosan gyorsan haladt.
– Mindenki nyissa meg a pajzsát!
Amiru úgy döntött, hogy lehetetlen lenne kikerülni, és azonnal védelmet parancsolt a lovagoknak. A lovagok gyorsan felnyitották a pajzsukat.
– Védekezzetek rendesen! – Toonka látva mit csinálnak, rájuk kiabált – A testem nagyon erős, megsérülhettek! Muhahaha!
Valószínűnek tűnt, hogy a lovagok megsérülhetnek a becsapódástól, mivel könnyű páncélt viseltek.
A kevert-vérű Bálna Szörnyember mindezt végig nézte, amikor sóhajt hallott maga mögül:
– Haj, annyira idegesítő.
A hang egyszerre bosszúsnak és nyugodtnak hangzott. Paseton szemei tágra nyíltak, ahogy a hang felé fordult.
Bumm!
Toonka beleütközött a pajzsokban. Viszont, Toonka nem ütközött bele senkibe és senki nem sérült meg. Toonka megfordult, hogy lássa a szent kinézetű ezüst pajzsot összeérni a hátával. Szárnyak is voltak, amelyek gyengéden körbe vették.
–… Mi a…
A pajzs lassan áttetszővé vált, mielőtt eltűnt.
Witira vízszála, ami pajzsot alkotni ment, eltűnt a levegőben. Döbbenten fordult meg.
Az eltűnő ezüst pajzs ahhoz a férfihoz kapcsolódott, ami lehajtotta a fejét, ahogy megeresztett egy sóhajt.
– Haa.
Cale nyugodtnak tűnt, ahogy hátra fésülte az ázott haját. Azonban ingerülten ráncolta a szemöldökét.
Ahelyett, hogy a tengeri rák megsérült volna a bálnák közti harcban, a tengeri rák kénytelen volt használni az erejét a harc közben.