Cale nem akarta Toonka mosolygó arcát látni. Ellenben, Amiru magyarázkodni kezdett:
– Bob Whipper Királyságból való. Egy kis tengerparti faluban élt egyszerű életet és kiment halászni, amikor valahogy hajótörést szenvedett.
’Egyszerű életet a seggem.’
Hihetetlen volt. Amiru nem tudott Cale gondolatairól, ahogy tovább beszélt.
– Ezért szállt fel egy hajóra tegnap este, és segített kinyomozni, hogy mi történt.
Amiru szemei tiszták voltak, ahogy Toonka-ra nézett. Azonban, ahogy Cale körbe nézett, sok negatív tekintet is szegeződött Toonka-ra.
Egy falusi Whipper Királyságból. A tekintetük elárulta a valósi érzéseiket a barbárral szemben. Cale gyorsan körbe pillantott, mielőtt belenézett Toonka szemeibe.
Toonka elmosolyodott:
– Úgy hallottam, hogy ifjú mester-nim kilőtt egy pajzsot a fővárosban, hogy megmentsen mindenkit. Megkértem a kisasszony-nimt, hogy hozzon magával, mivel azt hallottam, hogy ön egy erős ember.
Toonka szemei kiélesedtek ebben a pillanatban. Cale-nek váratlanul baljós előérzete támadt.
’Ez kezd veszélyes lenni.’
Ezét válaszolt azonnal:
– Ezért kell most épp felépülnöm.
–… Felépülni?
– Igen. Nem egy erős képesség. Nagyon gyenge.
Amiru hozzátette:
– Igen. Ifjú Cale mester túlhasználta a képességét, hogy megmentsen mindenkit. Ezért utazgat a mi területünkön, amíg felépül.
Amiru szimpátiával nézett Cale felé, ámulattal, és még más érzésekkel, de Toonka más volt.
– Oh, ez a helyzet? – látszólag elvesztette az érdeklődését. Aztán végig mérte Cale-t, mielőtt elnézett.
’Jó. Így kell Toonka-nak viselkednie.’
Másokért áldozatot hozni? Egy hős? Toonka-t nem érdekelte az ilyesmi. Az egyetlen, ami érdekelte és megszállottja volt, az erő volt. Ő az a típus volt, aki figyelmen kívül hagyta az oldalán álló embereket, ha gyengék voltak, és ha rákényszerült, még meg is ölte őket.
Ezért hívták zsarnoknak.
– Akkor mehetünk?
Cale bólintott Amiru kérdésére.
Aztán hallotta, ahogy Toonka az oldalán maga elé motyog:
– Különös. Egy erős embert szagolok a közelben.
Tényleg őrült volt. Cale felnézett az üres mennyezetre.
┍ Nem vagyok büdös.
Cale hallotta a fejében a láthatatlan Fekete Sárkány hangját. Toonka ösztönei még a Szörnyemberekénél is erősebb volt. Cale eldöntötte, hogy mindenképp a leggyengébbnek kell tettetnie magát, mint még sohasem, amíg Toonka közelében volt a mai nap során.
***
– Most épp azután nyomozunk, hogy miért tűnhetett el hírtelen az örvény. Az édesapám és a területük mágusai is hamarosan megérkeznek.
Cale kinézett a központi sziget melletti nyugodt tengerre, és látszólag együtt működött Amiru-val.
– Valóban? örülök. Remélem, hogy hamar ki tudjuk deríteni, hogy mi történt.
┍ Olyan jó hazudozó vagy.
Cale figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkány megjegyzését, ahogy nyugodt arccal kinézett a tengerre. Elég kaotikus volt. A falu összes halásza kint volt minden emberrel, akik a haditengerészeti bázis építésére érkeztek. Mindannyian nézelődtek és egymással beszélgettek. Hangosabb volt a többi örvény miatt, amelyek még mindig erősek voltak a közelben. Cale mindezt elnézte és hozzá tette:
– Remélem, hogy a többi örvény is hamar eltűnik.
┍ Ember, most megint hazudsz. Nem azt mondtad, hogy eléred, hogy az örvények még egy évig maradjanak?
Cale ismét figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkány megjegyzését.
Amiru elhatározással bólintott Cale szavaira: – Igen. Biztosan kiderítjük, hogy mi történt és akkor megszabadulunk a többi örvénytől is. Egy ilyen lehetőséggel az orrunk előtt és ilyen sok emberrel, akik segítenek nekünk, meg kell ragadnunk az alkalmat.
A szenvedélyes Amiru-tól Cale egy kissé sajnálni kezdte őt, és megszólalt:
– Biztos vagyok benne, hogy te és az Ubarr család el fogja ezt érni, ifjú Amiru kisasszony.
–… Köszönöm. Sokkal jobban érzem magam a megerősítő szavaitól, ifjú Cale mester.
Amiru meleg tekintete Cale felé nézett, ahogy nyugodt mosollyal az arcán állt ott. Cale komoly arccal válaszolt neki:
– Egy kissé elkábultam ettől a sok napsütéstől, lepihenhetek az árnyékban?
Cale magán érezte Toonka tekintetét az egyik hajóból. Toonka gyakran pillantgatott Cale felé. Úgy tűnt, még mindig a szag forrását keresi az erős embernek. Azonban esélytelen volt, hogy Toonka megtalálja a Fekete Sárkányt. Ez volt a határa egy olyannak, aki nem tudott aurát vagy mannát érzékelni.
– Áh, természetesen. Kérem, pihenje ki magát, még mindig gyógyul. Ne erőltesse túl magát.
– Köszönöm.
Cale komótosan ment a központi sziget erdeje felé. Amiru csak csendesen nézte őt, ahogy az árnyék felé tartott. Ez a Cale, aki még mindig azt csinálta, amit kellett, még úgy is, hogy még mindig gyógyulóban volt, egyértelműen különbözött a régi Cale-től a múltban. Habár azt mondta, hogy beteg, nem tűnt annak. Csak fáradtnak.
– Ettől lesz elképesztő.
Mint valaki, aki arról álmodott, hogy a jövőben ezt a területet fogja felügyelni, Amiru azon gondolkodott, hogy neki is megbízhatóbbnak kellett lennie, mint Cale volt. Szenvedély töltötte be a nyugodt tekintetét, ahogy gyorsan elsétált, hogy a nyomozásban segédkezzen.
A másik oldalon, Cale a sziget másik felére tartott. Mivel senki nem volt erre, jó hely volt, hogy itt mulassa el az időt.
Nem félsz az ottani holttestektől? Gyenge és gyáva is vagy.
Cale figyelmen kívül hagyta a Fekete Sárkányt, amikor megérkezett a sziget másik oldalára. Aztán egyáltalán nem mozdult, miután körbe nézett.
– Mi a?
Nem én voltam! Nem én csináltam!
A Fekete Sárkány indulatosan tagadott minden vádat. Ellenben, ez alkalommal Cale-nek nem volt meg az a luxusa, hogy meghallgassa a Fekete Sárkányt. Gyorsan a sziklához ment, amelyen a sellők voltak előző nap. Akaratlanul megállt, amikor körbe érte.
’… Paseton tette ezt?’
A szikla darabokra tört.
– Hogyan kerültek a sellő holttestek ilyen állapotba…
A sellő holttestek porrá váltak. Cale csak azért látta, hogy ezek a holttestek voltak, mivel látta őket az előző nap. Bárki más csak azt gondolta volna, hogy a szikla részei.
Az óriási erő.
Biztosan egy Bálna műve volt.
Egy rendkívül dühös Bálna.
Placcs. Placcs.
A víz váratlanul háborogni kezdett. A Fekete Sárkány megszólalt.
Valami jön fel a tenger fenekéről. Nagyon gyorsan mozog!
Cale felemelte a fejét és a tenger felé nézett. Aztán összerezzent és hátra lépett.
Plaaaaaccs.
Valami hatalmas emelkedett a felszínre. Ez egy sötétszürke életforma volt. Aztán egyenesen Cale-re nézett.
Egy Bálna volt.
Egy Hosszúszárnyú Bálna szörnyember.
A Hosszúszárnyú Bálna szörnyemberekről köztudott volt, hogy az óceán őrei, és megvédik a gyengébb létformákat. Generációk óta a Bálna Törzs Királya egy Hosszúszárnyú Bálna szörnyember volt.
Bumm. Bumm. Bumm.
Cale szíve erősen vert. A Bálna tekintete tele volt gyilkos elszántsággal és figyelemmel, ösztön és racionalitás keveréke. Ez volt az első alkalom, hogy Cale ilyen közvetlen szemkontaktust teremtett egy erős élőlénnyel, ami dühös volt rá. Ez az erős élőlény lenézett Cale-re és megfigyelte minden részletét Cale-nek.
Ez volt az a pillanat.
Ez az ostoba Bálna biztosan őrült!
A Fekete Sárkány mérges hangja rengett Cale elméjében. Ezzel egy időben, erős energia kezdett a levegőben vibrálni. A Bálna szemei, amelyek Cale-re fókuszáltak, a vibrálás forrása felé fordultak.
Hogy mersz így nézni az én gyenge emberemre!
A levegőben lévő manna elkezdett változni és a víz felháborogni. Viszont, a Hosszúszárnyú Bálna egyáltalán nem mozdult. Helyette, ez a 15m hosszú Bálna felemelte a farkát és lecsapott vele a vízbe.
Placcs!
A víz gyorsan kavargott.
Ez a cselekedet bebizonyította Cale-nek, hogy ez egy szörnyember volt.
Bumm. Bumm.
Cale lenyugtatta a szívét, ahogy a Szív életereje érzékelte a veszélyt és elkezdte kilökni az erejét. Az Elpusztíthatatlan Pajzs is kilőtt. Az ősi erők mindig a tulajdonosuk életét helyezték előtérbe. Minden pillanatban készen álltak, hogy megvédjék a tulajdonosukat.
Cale az üresség felé fordult, ahol a manna gyűlt, és meg akart szólalni. Viszont, egy másik hang kezdett el előbb beszélni.
– Nem akarok harcolni veled.
Ez a hang olyan gyönyörű volt, mint a Szirének hangja a görög mitológiában. Cale elfordította a fejét és látta, hogy a Hosszúszárnyú Bálna teljesen felfedte a fejét a víz fölött.
– Váó.
Cale megeresztett egy sóhajt. Hatalmas volt és ijesztő. Úgy érezte, hogy a Bálna feje könnyedén meg tudta volna ölni egy gyenge kis koppintással.
Miért emeled fel az ostoba fejed? Azt mondod, hogy minden, amit eddig tettél nem provokáció volt harcra? Vézna Bálna!
Cale felsóhajtott a Fekete Sárkány szavaira, mielőtt kinyúlt volna a manna felé. Egy mérges négyéves nagyon veszélyes tudott lenni.
A manna, ami látszólag készen állt, hogy elpusztítson bármit és mindent, utat engedett Cale kezének. A Bálna látszólag ledöbbent a fejleményen.
Cale keze végre megérintett valami gömbölyűt. A sárkány feje volt. Cale csak sztoikusan megpaskolta párszor.
– Ne mérgelődj. Megsérülsz.
A manna elkezdett eltűnni. Aztán Cale hallott egy csendes hangot.
Nem sérülök meg. Erős vagyok.
– Tudom, tudom. De óvatosnak kell lenned.
nehéz volt megnyugtatni egy négyéves gyereket. Ellenben, a Fekete Sárkány látszólag megértette, hogy mit próbált Cale mondani.
Neked kellene óvatosnak lenned, gyenge ember.
A manna teljesen eltűnt. Cale elfordult és a Bálna felé nézett, amint a manna eloszlott. A Bálna lassan leeresztette a fejét Cale felé. Cale összerezzent a fej méretétől, de képes volt egyenesen megállni. Azért, mert a gyilkos szándék eltűnt a Bálna tekintetéből.
Amint a Hosszúszárnyú Bálna leeresztette a fejét pontosan Cale elé, elkezdett beszélni:
– Valamit meg kell kérdeznem…
Ebben a pillanatban.
Egy kis Bálna úszott, mint egy őrült a távoli horizont felől. Feléjül tartott. Gyengének és kicsinek látszott emellett a 15m hosszú Bálna mellett.
Ez a Bálna gyorsan közeledett hozzájuk, és kiabálni kezdett:
– Noona, nem haraphatod és ölheted meg őt!
A Cale előtt álló Hosszúszárnyú Bálna gyorsan megfordult.
Plaacs!
A tengeri víz felfröccsent a Bálna mozgásától és eláztatta Cale-t.
Viszont Cale-nek nem volt ideje ezen gondolkodni. Becsukta a szemeit.
’Ez tényleg az a Hosszúszárnyú Bálna lesz.’
A kicsi Bálna, aki feléjük közeledett, valószínűleg Paseton volt. Ez azt jelentette, hogy csak egyetlen olyan teremtmény volt, akit noona-nak hívott.
A jelenlegi Bálna Király lányát és a jövendőbeli Bálna Királynőt.
A Bálna, aki előőrs volt Choi Han és csapata mellett a sellők elleni harcban.
Cale látta az X alakú sebet a Hosszúszárnyú Bálna hátán.
Witira.
Biztosan ő volt az.
A hatalmas Bálna arcán szemöldökráncolás látszódott. Cale lassan elkezdett hátrálni, ahogy nem akart belekeveredni a Hosszúszárnyú Bálna testvérek újra egyesülésébe.
A kis Bálna ismét kiáltott:
– Ő olyasvalaki, akit semmi áron nem ölhetsz meg!
A Fekete Sárkány zavarodottan beszélt Cale elméjében:
Miről beszél az a kis Bálna? Nem harcolunk.
Cale ugyanígy érzett. Hálás volt, hogy mindenki túlságosan rákoncentrált a sziget másik oldalán kialakult helyzetre, így nem hallották a kis Bálna hangját. Máskülönben, mindenki idejött volna, miután hallották a kis Bálna kiáltásait.
Nem telt sok időbe, mielőtt a Bálnák találkoznak. Viszont, a Fekete Sárkány közönyösen hozzátette abban az időben:
Amúgy, csak hogy tudd, még egy jön.
’Mi? Még egy?’
Cale abbahagyta a hátrálást és az erdő felé fordult.
– Muhahahahahah. Érzem, érzem!
Megjelent az őrült fattyú, akinek a barna haja olyan volt, mint egy oroszlán sörénye.
Toonka volt az. A szemei őrültnek tűntek. Kirohant az erdőből, miközben kiabált.
– Valami erőset szagolok!
Cale leguggolt, amint meglátta Toonka-t. Ennek hála, Toonka és a Hosszúszárnyú Bálna közvetlen szemkontaktust teremtett.
Cale kimászott az útból, mielőtt a garnélarák megsérülhetne. [Koreai szólás, ami arról beszél, hogy a gyenge két erős ember harcába belekeveredik és ok nélkül megsérül.]