Cale elgondolkodott.
’Elfussak?’
De a Bálna pupillája éppen rászegeződött. Látszólag erőt tett a kezeibe, ahogy Cale látta, hogy a Bálna ujjai belemélyednek a földbe. Az ereje hihetetlen volt még úgy is, hogy ilyen közel volt a halálhoz.
Egyetlen kérdés volt a fejében.
’Egy Bálna Törzs tagot bánt a sellők mérge?’
A válasz hamar megérkezett Cale elméjébe.
Keveredett vér.
Ez volt az egyetlen lehetséges válasz.
Cale gyorsan végig ment az ’Egy Hős Születése’ tartalmán. Egyetlen keveredett vérű tagja sem volt a Bálna Törzsnek, aminek a létszáma majdnem olyan alacsony volt, mint a sárkányoké.
’De volt egy, aki meghalt.’
Cale a szemöldökét ráncolta és aggódott.
– Öhm.
A Bálna nem tudott mászni többet. A teste remegni kezdett anélkül, hogy bármit is képes lett volna csinálni. Ebben a pillanatban, Cale meghallotta a Fekete Sárkány hangját a fejében.
┍ Ember, nem fogsz segíteni?
A Fekete Sárkány kétkedve kérdezte. Cale nem válaszolt és felállt. Utálta a felesleges érzéseket és ok nélkül segítő kezet nyújtani. Viszont.
– Hé.
Cale megközelítette a kevert vérű Bálnát és leguggolt elé. A Bálna ember, aki a földön remegett, lassan felemelte a fejét.
Ez a hosszú hajú férfi tényleg felért a mesékhez, hogy a Bálnák annyira gyönyörűek voltak, hogy még az elfek is tintahalnak tűntek mellettük. Egy ilyen gyönyörű férfi nézett Cale-re.
– Ments-
Cale érzelemmentes hangon válaszolt:
– Igen. Megmentelek.
A kevertvérű Bálna ember. Cale tudta, hogy talán fájdalmasabb lesz ennek a Bálnának, hogy életben maradjon, mint hogy a következő pillanatokban meghaljon. Tudta, hogy ezzel a Bálna is tisztában volt.
[Megj.: ha szörnyemberre hivatkozik a történet, akkor nagybetűvel kezdődik az állatnév.]
Cale felidézte a beszélgetést a Bálna Király és Lock között a regényben.
<”Te egy tisztavérű Farkas vagy.” „Miért mondja ezt?” „A gyermekem nem tisztavérű.” „Hm? Noona nem egy tisztavérű Bálna?” „Nem az a gyermek. Volt egy fiam, aki kevertvérű volt. Ezért… sok nehézsége volt. Túlságosan gyenge volt, hogy az óceánban éljen.” „Akkor a szárazföldön él?” „Nem. Az a borzalmas fiam előttem hagyta el a világot.”>
A Bálna Törzs királya és az óceán közvetítője is kék hajú és kék szemű volt. Habár Cale nem tudta volna biztosra megmondani, mivel sötét volt, de a jelenleg őt néző Bálna arca hasonló volt ahhoz, ahogy a Bálna Király arcát leírták a regényben.
Cale tengerkék szemekbe nézett és megszólalt:
– Aludj egy kicsit. Amikor felébredsz, minden rendben lesz.
A kék szemek pislogtak néhányat, majd lassan lecsukódtak. Cale egy darabig nézte az eszméletlen kevertvérű Bálnát, mielőtt odament és megvizsgálta a lábait.
– Mit gondolsz?
A Fekete Sárkány felfedte magát, amint a kevertvérű Bálna eszméletét vesztette, és gyorsan megközelítette a Bálnát. Aztán mágiával egy kis világító labdát hozott létre, hogy jobban meg tudják nézni a lábakat.
– Ez aztán a szituáció.
A Bálna Törzs bőre kemény és szívós volt. Habár a bőrük hibátlannak és gyönyörűnek tűnt, rendkívül kemény is volt. Sajnálatosan a kevertvérű Bálnának nem volt ilyen fényűzése. Ezért hatott rá a sellők támadása és mérgezése. A Fekete Sárkány különös kifejezéssel nézte Cale-t, ahogy Cale a Bálnát vizsgálta.
–… Nagyon különös ember vagy. Gyenge és különös vagy.
– Elég ebből az ökörségből.
Cale a Bálnára mutatott és utasította a Fekete Sárkányt.
– Merítsd bele a vízbe.
–… Hazudtál neki? – a Fekete Sárkány döbbentnek tűnt. Ennek a gyíknak a döbbent arckifejezése nagyon komolynak tűnt – Ember, azt mondtad, hogy meg fogod menteni! Gyenge vagy, de egészen eddig minden ígéretedet betartottad! Szóval miért mondod nekem, hogy merítsem bele a vízbe? Vízbe akarod fojtani őt?
Sóhaj.
Cale megeresztett egy mély sóhajt. Aztán megragadta a fénygömböt, ami a levegőben lebegett. Nem volt meleg.
– Meg fogom menteni – aztán hozzátette: – Miután betetted a vízbe, emlékszel a korábbi holttestekre, igaz?
–… Mégis mit akarsz tőlem, hogy megtegyek?
– Nem sokat. Csak menj, és hozz ide egy kart.
A Fekete Sárkány álla leesett. Cale nem törődött ezzel, és bement a barlangba. Mivel a Fekete Sárkány nem mondott nemet, habár tökéletesen döbbentnek tűnt.
–… Egyenlőre úgy teszek, ahogy kéred.
A Fekete Sárkány nagyon engedelmes volt. Cale nem nézett vissza, és folytatta a sétát előre. Gondoskodnia kellett erről és visszatérnie a faluba, mielőtt eldurvulnak a dolgok.
A barlang nem volt mély, és Cale hamar elérte a végét.
’Meg van.’
A sorsszerű találkozás, amit Toonka talált, egy „Kis Pocsolya” volt. Cale elővette az egyik eszközt, amit magával hozott. Egy riasztó szerkezet volt. Cale tudtára fogja adni, ha valaki közel kerül ehhez a helyhez.
’Csak magammal kell vinnem, mielőtt távozok.’
Cale belekanalazott egy keveset a pocsolyából egy kis üvegbe.
’Tüzet Elfojtó Víz.’
A víz mindig erős a tűzzel szemben, de ennek a víznek az ereje egy kissé más volt. Ha Cale belemártja azt a tárgyat, amit Lock majd megszerez neki, meg fog születni egy nagyon értékes tárgy.
Azzá a kinccsé fog válni, ami meg fogja menteni a haldokló dzsungelt.
Cale visszatért a barlang bejáratához. A Fekete Sárkány látszólag már visszatért a karral, ahogy átadta Cale-nek a kezet egy bizonytalan kifejezéssel. Cale látta a vérben úszó Bálnát is.
– Menjünk.
A Fekete Sárkány sóhajtott, mielőtt felemelte levitálással a kevertvérű Bálnát, a sellő kart és Cale-t, mielőtt visszarepültek haza.
Cale elnyomó üdvözlést kapott On-tól és Hong-tól, amit visszatért.
– Pont időben érkeztél!
– A komornyik már egy ideje dörömbölt az ajtón!
Cale meg tudta mondani anélkül is, hogy a cicák elmondták volna neki. Hallotta Hans hangját az ajtón túlról. Úgy hangzott, mintha mindjárt elsírná magát:
– Ifjú mester, nem merek belépni, mivel azt mondta, hogy megöl, ha felkeltem. Ezért csak tovább dörömbölhetek az ajtón. Kérem, ifjú mester, ki tudná nyitni az ajtót?
Cale levette a búvárruhát és a sarokba dobta, mielőtt kivette volna az eszközt a mágikus dobozból, és a Fekete Sárkány felé dobta. Aztán felvette a fürdőköpenyét, és kinyitotta az ajtót.
– Ifjú mester, ifjú Amiru kisasszony megkért, hogy bizonyosodjak meg a biztonságáról. Kérem, ébredjen fel és nyissa…
– Mit akarsz?
– Oh! Ifjú mester!… Fürdött?
Cale hátrasöpörte a nedves haját és közönyösen válaszolt Hans kérdésére.
– Nem tudtam aludni, szóval a tengervizes medencében ültem.
– Oh, a fürdőszobában volt. Akkor nem kellett volna az életem miatt aggódni, mivel nem aludt.
–… Gondolom.
– Sajnálom, ifjú mester-nim.
Khm. Ahem.
Hans megeresztett néhány hamis köhintést, mielőtt Cale-t kezdte vizsgálni, és megszólalt:
– Megsérült? Jelenleg káosz van odakint. Korábban volt néhány hangos robbanás. Szerintem történt valami odakint a tengeren.
Cale kinézett azon az ablakon, amelyen át megérkezett. A falu már teljes fényben úszott, habár az éjszaka közepe volt. Látott néhány fényt kifelé tartani a tengerre.
Úgy tűnt, hogy Amiru azt a bátor döntést hozta, hogy kiküld embereket a tengerre, még az örvények adta veszélyben is, mivel a fejlesztés már a sarkon volt.
– Volt egy hangos zaj, de még nem határozták meg, hogy mi okozta?
– Ifjú Amiru kisasszony mondta, hogy emberek mennek ki a tengerre. Szerintem hamarosan ki fog derülni.
Cale szerint Amiru boldog lesz, mivel a központi sziget melletti örvény eltűnt. Ez önmagában bőségesen felvitte a partvidék értékét.
– Valóban?
– Igen, uram.
– Akkor távozhatsz.
Hans tiszteletteljesen meghajolt Cale-nek, mielőtt gyorsan távozott volna. Ezzel egy időben, a Fekete Sárkány levetette a láthatatlanságát, ezzel felfedve magát és az eszméletlen kevertvérű Bálnát a rajta lévő sellő kézzel.
On és Hong nem mozdult a szoba sarkából, miután a sellő kart látták. Ezek a cicák ostoba dolgoktól féltek.
Cale a fürdőszoba felé ment és fellapátolt némi tengervizet a kádból. A Fekete Sárkány érdeklődve nézte, ahogy Cale belemártotta a tengervízbe a sellő kéz egyik felét.
Sssss-
Égő hang hallatszódott, pedig a valóságban a kiszáradt kéz gyorsan visszatért normális állapotába. A holttest gyors változásától On és Hong elfutott és az ágy alá bújt. A következő pillanatban a halott kéz teljesen visszatért a rendes állapotába. Cale a Bálna emberi lába felé nézett. A korábbival ellentétben a zöld folyadék keveredett tengervízzel.
Cale elővett egy kést.
Abban a pillanatban, az eszméletlen férfi szemhéjai elkezdtek pillogni és a teste remegni kezdett.
– Úgy tűnik, fel fog ébredni. Ember, tedd el a kést!
A Fekete Sárkány kiabált, és a férfi kinyitotta a szemeit. Az első dolog, amit látott, hogy Cale a feje fölé emelte a kést. Cale a Bálna ember felé mosolygott, amint összetalálkozott a tekintetük, hogy elmondja neki, hogy pihenjen. A Bálna ember szemei remegni kezdtek, ahogy a kés mozgott.
Szúrás.
A kés belefúródott a sellő karba és átvágta a bőrt. Egy folyadék kezdett kifolyni a felvágott karból. A sellő vére volt. Amint a kar visszatért eredeti állapotába, a vér is visszaállt.
Cale a még mindig remegő férfihoz szólt:
– Jó.
A vér kifolyt és a férfi lábára esett.
Ssssss-
A zöld folyadék a férfi lábán sisteregni kezdett, amint összetalálkozott a sellő vérrel.
Cale átnyújtotta a férfinak a vérző kezet.
– Idd meg, mielőtt a vér megszárad. Ez a legjobb módszer.
5. kötet. Ez volt a gyógyulási mód, amelyet Rosalyn felfedezett, hogy meggyógyítsa Lock-ot, aki megsérült egy sellővel folytatott harcban. Ez egy módszer volt, amelyet még mindig nem ismertek ebben a világban.
A férfinak, aki látszólag a 20-as évei elején járt, elkezdtek a szemei ismét remegni. Ugyanez volt a helyzet Onnal, Hong-al és a Fekete Sárkánnyal is.
Végül a férfi jobban lett. Úgy döntött, hogy megissza a vért, miután látta, hogy a korábban lecsöpögött vér valóban lassan meggyógyította a lábát.
Cale tovább beszélt, miközben a kevertvérű Bálna arcán ülő zavarodott kifejezést nézte.
– Mi az? Nem te ölted meg ezt a sellőt?
A férfi arca megfeszült. Cale felkuncogott, amikor meglátta ezt az arckifejezést. Furcsa volt látni, hogy a Bálna ennyire nyugtalan volt, miután megkérdezte, hogy ő ölte-e meg a sellőt.
Cale aztán a maradék vért visszaöntötte a Bálna ember lábaira, mielőtt visszatette volna a kezet a vízbe. A kéz eltűnt a vízben, ahogy Cale figyelte.
Cale tovább nézte a széteső kezet, miközben elkezdett a Bálna emberhez beszélni:
– Ha tényleg Bálna vagy, akkor valószínűleg vissza kell térned az óceánba reggelre, hogy teljesen felépülhess. Aludj egy keveset, aztán menj vissza magad.
A férfi arca rideggé vált. Ez más fajta rosszindulat volt, mint Choi Han-é. Olyasvalaki volt, akit mindig is lenéztek, valaki, akit mindig emlékeztettek, hogy nem volt annyira jó, mint a többiek a törzsében. Ez rosszindulat volt, ami csakis egy ilyen embertől jöhetett.
– Honnan tudtad, hogy Bálna vagyok?
– Ki más tudott volna megölni három sellőt?
–… Haza kell mennem.
Cale úgy érezte, hogy a végén még végig kell hallgatnia egy haszontalan történetet, szóval gyorsan legyintett a kezével.
– Semmi kedvem végighallgatni a haszontalan történetedet – ezért nem kérdezte Cale a Bálna nevét, vagy hagyta, hogy Hans meglássa – Csak azért mentettelek meg, mivel azt mondtam, hogy meg foglak menteni, amikor megkértél rá.
Cale lefeküdt az ágyára. Le kellett fürödnie, de most túlságosan fáradt volt hozzá.
– Aludni fogok. Csendesen távozz majd.
Cale becsukta a szemeit. Nem kellett aggódnia, mivel a sárkány ott volt. Aztán eszébe jutott a Bálna Király utolsó szavai, amiket a regényben Lock-nak mondott:
<”Ezért nem akarok még több családtagot elveszíteni.”>
Ezért döntött úgy Kim Rok Soo, hogy ez alkalommal cselekedjen. Ő maga is megtapasztalta az összes családtagjának elveszítését. Természetesen, nem tervezte, hogy veszteséget szenvedjen ettől a tapasztalattól.
<”Ha az a gyerek még mindig élne, akkor a lányomra hagynám a trónt, és elmennék vele élni az emberek világába. Úgy érzem, hogy az a gyerek boldog lenne, ha megtettük volna.” „Mn. Noona szerintem is remek Királynő lenne. De mivel noona is szeretetteljes ember, nem akarna ő is Önökkel élni, Uram?” „Persze. Átkutatta az egész óceánt, amikor a fiam eltűnt.” „Biztos vagyok benne, hogy az egész óceán átfordult volna, ha noona végezte a keresést. Hé, uram, mi volt a fia neve?” „… A fiamat Paseton-nak hívták.”>
A király fiának megmentője. Lehet az a jelenlegi Bálna Király, vagy a jövőbeli Bálna Királynő, nem használhatná ezt a saját javára?
De, ami fontosabb, a Bálna Törzsnek meg kellett nyernie a háborút a sellők ellen. Cale nyugodt elmével aludt el. Amikor felébredt másnap reggel, Paseton már eltűnt.
A vörös cica, Hong, jelentett neki.
– Azt mondta, hogy este visszatér.
– Tényleg semmi oka, hogy megtegye-
Cale csak megrántotta a vállát anélkül, hogy befejezte volna a mondatot. Ellenben, egy pillanattal később, egy nagyobb „ez tényleg muszáj volt” érzés töltötte be az elméjét.
– Ifjú Cale mester! Sajnálom, hogy ilyen korán jöttem ide, de meg kellett Önnel osztanom egy fantasztikus hírt!
Ifjú Amiru kisasszony lelkesen mosolygott. Ritka volt az általában nyugodt Amiru-t így látni. Látszólag egyenesen a tengerről jött, mivel még mindig esőkabátban volt, és más emberek is voltak vele.
– Tudja mi az?
– Ötletem sincs.
Az izgatott Amiru-val szemben Cale nyugodt volt. Nem, szinte érzelemmentes.
– Az örvény, a központi sziget előtti örvény eltűnt! Az éjszaka során nyom nélkül eltűnt!
’Én okoztam.’
Cale nem mondhatta el neki, hogy ő tette, szóval csak félrenézett. Amiru mellett a veterán halász és néhány lovag volt, mellettük Toonka.
Ahogy a regényben leírták, Toonka-nak hosszú barna haja volt, mint egy oroszlánsörény. Ez a veszélyes megjelenésű férfi, aki látszólag képes volt és valószínűleg könnyedén repülni küldene egy orkot, csettintett a nyelvével és motyogni kezdett:
– Milyen kiábrándító. Meg akartam próbálni beleugrani abba az örvénybe. Inkább egy másikba kellene beleugranom?
Biztosan egy őrült seggfej volt.
Ebben a pillanatban, Amiru ismét izgatottan kezdett Cale-hez beszélni:
– Ifjú Cale mester! Viszonzásul a Henituse család befektetéséért, meg akarom mutatni a békés Ubarr tengert. Eljönne velem a központi szigetre?
Cale-nek mutatnia kellett némi őszinteséget a projekttel kapcsolatban, amíg nem érkezik valaki a Henituse birtokról. Cale gyengéden Amiru-ra mosolygott és megkérdezte:
– Innen mindenki menni fog?
– Igen.
Cale ajkának a sarka megremegett Amiru rövid válaszától.
Amiru, aki ezt nem látta, és csak a gyengéd mosolyt látta, Toonka felé mutatott és tovább beszélt:
– Oh, első alkalom, hogy őt látja, igaz? Ő az, akit majdnem elkapott egy örvény. Bob úr, ő itt ifjú Cale Henituse mester.
’Bob?’
Cale arcán különös kifejezés ült.
Toonka mosolyt öltött az ijesztő pofájára. Ijesztőbb volt, mint egy ogrét mosolyogni látni.
– Örvendek a megismerkedésnek. A nevem Bob.
Bob. Toonka valóban egy megfelelő álnevet választott. Ostoba volt, mint ő is.