Cale kinézett a kis ablakán a hajónak. A vad víz színe egyáltalán nem volt áttetsző. Fehér és kék volt, ahogy tükrözte a tengerfeneket, és egyre sötétebb kék lett, ahogy az örvény közepe felé közeledett.
’Valószínűleg meghalnál, ha elkapna.’
Cale az új mágikus bombákra gondolt a fekete dobozban, a rezidenciában. Aztán az eleje felé fordult és a szigetcsoport legkisebb sziget felé nézett, ami előttük volt.
– Ifjú mester-nim, az az a sziget! Az az örvény a sziget előtt a legrosszabb! Azonnal búcsút kell mondanod a világnak, ha az elkap! Hahaha!
A halász nagyon bátor volt. Még csak nem is látta a Kapitány Helyettes elsápadó arcát, ahogy tovább beszélt.
Cale visszafolytotta a hányinger érzését, és a halász szavaira figyelt.
– Van egy legenda, ami szerint az örvény egy tolvaj miatt jelent meg, aki ellopott valamit egy istentől, de, héj!
A hajó az egyik oldalra billent. Cale nyelt, miután látta a vizet a csónak ablakának csapódni.
– Aigoo, a hajó majdnem felborult. Hé, te betyár, rendesen evezz!
– Bocs apa!
A halász apa és fiú duó valóban bátor volt.
– Ezért, ifjú mester-nim.
– Hé!
Végül Cale felemelte a kezét, hogy megállítsa az idős férfit, és szigorúan megszólalt:
– Beszéljünk azután, hogy elértük a szigetet.
– Ezt mondta Amiru kisasszony is! Majdnem ott vagyunk.
Az öregember gyakorlottan elkezdett evezni. A hajó, ami mozgott, ahogy ő tovább evezett, valahogy kicsavarodott és elkanyarodott, hogy elkerülje az összes örvényt. Cale megfigyelte az összes örvényt, amely mellett elhaladtak.
’A Szél Hangja által kihányt szél jelei.’
Az ősi erő, amelyet ’Szél Hangjának’ hívtak, szelet kreált, „csúcsokat”, és megforgatta őket olyan erősen, ahogy csak tudta. Ráadásul, ahogy az idő telt, azok a csúcsok még több új csúcsot kreáltak, amely számtalan örvényhez vezetett a mai napig.
– I-ifjú mester, n-nekem kellene megvédenem Önt… öhm.
Cale figyelmen kívül hagyta a Kapitány Helyettes szavait, ahogy belekapaszkodott a hajó fogantyújába. Nem akart vízbe fulladni.
Végre, a hajó megérkezett egy szigetre és Cale végre ismét érezhette a földet a talpa alatt.
– Megérkeztünk. Könnyebb volt, mint általában.
A halász fia bólintott apja szavaira. Cale átnézett fölöttük, hogy lássa a Kapitány Helyettest áthajolni.
– Blah.
A Kapitány Helyettes olyan súlyos betegségtől szenvedett, hogy Cale azon merengett, hogy talán meg fog halni. Cale megpaskolta Beacrox kezét, ahogy elsétált mellette, és a Kapitány Helyettesre mutatott. Beacrox a szemöldökét ráncolta mielőtt elővett volna egy pár fehér kesztyűt a zsebéből és felvette volna őket, ahogy a Kapitány Helyettes felé ment.
Cale kissé összerezzent a fehér kesztyűk láttán.
’Azok nem azok a kesztyűk, amelyeket a kínzásokhoz használ, hogy tisztán tartsa magát?’
Beacrox-nak látszólag kifogyhatatlan készlete volt azokból a fehér kesztyűkből. Miután először megfigyelte ezeknek a fehér kesztyűknek a létezését, Cale nem figyelte tovább Beacrox-ot és a Kapitány Helyettest, és körbenézett a szigeten.
Nem volt homok ezen a szigeten, hanem helyette kövekkel volt körbevéve. Ha a parttól egy kissé távolabb néztél, egy kis erdőt is láthattál. Nos, sokkal észszerűbb lenne kertnek hívni, mint erdőnek, mivel azt mondják, hogy képes vagy kevesebb, mint egy óra alatt körbesétálni.
– Öreg úr.
– Igenis, ifjú mester-nim.
– Folytassa a történetét korábbról, a tolvajról.
Az öregember abbahagyta a fia figyelését, ahogy az lehorgonyzott, és arra az útra mutatott, amin ide jutottak. A hatalmas örvényre mutatott a sziget előtt.
– Egyszer régen volt egy tolvaj, aki gyorsabb volt bárkinél. A tolvaj léptei annyira könnyedek és óvatosak voltak, hogy állítólag úgy tudott a vízen járni, hogy legkisebb fodrozódást sem okozott.
Ez tényleg a Szél Hangja volt. Természetesen a vízen járás túlzás volt.
– Mindenesetre, a tolvaj állítólag ellopott valamit egy istentől. A legenda szerint a tolvaj leugrott a Szelek Sziklájáról a holmikkal. Tudja, hogy melyik szikla az, igaz? Így tűntek el az isten holmijai és a tolvaj ebből a világból, és így alakultak ki az örvények.
Az idős ember olyan gyengéden mosolygott, mint a lebarnult ráncok a karjain.
– Ezért voltak áldozatok az isten tárgyaihoz annak idején.
– Többé már nem?
– Ha tényleg egy isten holmija volt, miért zavarna minket egy isten ahelyett, hogy visszavenné a holmiját?
Cale egyet értett az öregemberrel.
Nem egy isten tárgya volt. Egy ember ereje volt. Ezért nem tudta elvenni egy isten.
– Akkor most körbenézek a szigeten.
– Igenis, uram. Itt fogok várni Önre.
Az öregember a fia felé indult, ahogy a Kapitány Helyettes felugrott.
– Ifjú mester-nim, én is, öhm.
Aztán visszagörnyedt. Cale csettintett a nyelvével és intett Beacrox-nak, hogy jöjjön oda. Amint Beacrox megérkezett, Cale belesuttogta a fülébe:
– Mivel Ron fia vagy, biztos vagyok benne, hogy te sem vagy normális.
– És?
Cale megpaskolta az egyáltalán-nem-nyugtalan Beacrox vállát és folytatta:
– Itt tartod a Kapitány Helyettest.
–… Boldogulni fog magában?
– Mi lehetne itt veszélyes? És meg van a pajzsom is.
– Kérem, vigyázzon magára.
Beacrox mindenfajta ellenkezés nélkül követte Cale utasítását. Ezért hozta magával Beacrox-ot. Egyelőre szüksége volt valakire maga mellett, valaki erősre, aki ellenben nem érzett túl nagy késztetést, hogy megvédje őt. Valamint szüksége volt valakire, akit utasítgathatott.
Ezért volt Beacrox tökéletes.
– Hamarosan visszatérek.
Cale a sziget közepén lévő erdő felé indult.
– Kérem, lője fel a pajzsát az égbe, ha veszélyben lenne.
– Ifjú mester-nim, ön mögött leszek, uhh.
Cale csak félig figyelt Beacrox-ra és a Kapitány Helyettesre, ahogy besétált az erdőbe. Aztán csendesen megszólalt, amint távol került a többiektől.
– Mit gondolsz?
– Ahogy említette – válaszolt a Fekete Sárkány –, van valami a sziget előtti örvényben. Hasonlít arra az erőre, ami legutóbb a barlangban volt.
A Fekete Sárkány arról beszélt, amikor Cale elnyerte a Szív Életerejét. Cale komótosan belépett az erdőbe. Nem volt oka benézni. Tényleg csak azért jött ide, hogy megnézze az örvényt.
’Ismernem kell egy kissé a domborzatot, mivel éjszaka fogunk visszarepülni ide.’
Cale még egy dolgot kérdezett:
– Senki sincs itt, igaz?
– Senki.
Cale csapatán kívül senki nem tartózkodott a szigeten. Cale végre fellélegezhetett. Aggódott a csapatnyi bálna miatt tegnapról.
– De van egy holttest.
– Mi?
Cale azonnal megdermedt. A szemöldökét ráncolta és felnézett az égre. A Fekete Sárkány leszedte a láthatatlanságát és megjelent Cale előtt.
– Amikor korábban lenéztem a szigetre, a sziget másik oldalán három holttest volt.
A holttestek tökéletesen kívül estek Cale elvárásain. Cale tett három lépést vissza a hajó felé. Rossz érzése volt, hogy valami szerencsétlenség fog történni, ha tovább megy a sziget másik oldala felé. Ellenben, a Fekete Sárkány folytatta:
– De a holttestek nem emberi testek voltak.
Cale a szeme elé emelte a kezeit. Ha nem emberi volt, azt jelentette, hogy volt egy megkülönböztető jegye. Ellenben, nem emlékeztetnek állatokra.
’Szóval hasonlítanak az emberekre, de nem egyeznek.’
Akkor csak egyetlen válasz maradt.
– A kezük és a lábuk volt furcsa?
A Fekete Sárkány energikusan bólogatott.
– Pontosan! A kéz és láb volt furcsa. Úgy néztek ki, mint az uszony!
Uszony. Ez volt a sellők jelképe.
Egy csapatnyi bálna és sellők. Cale aggódott és tele volt kétellyel. A bálnák és a sellők még nem szabadna, hogy megjelenjenek.
’Nem.’
Cale gyorsan megigazította a gondolatmenetét. A Bálna Törzs és a sellők közötti harc történelme hosszabb volt, mint a legöregebb emberi háború. Ellenben, a pillanat, amikor ez felfedésre került a regényben, akkor volt, amikor Choi Han kapcsolatba került a Bálna Törzzsel.
Cale megszólította a Fekete Sárkányt: – Hé, te.
–… Ne szólíts te-nek.
– Akkor hogyan kéne hívjalak?
– Hamarosan megtudod.
’Mi a frászról beszél?’
Cale csak azt gondolta, hogy a Fekete Sárkány, aki az emberi nyelvet tanulmányozta az utóbbi időben, csak választ magának egy nevet, szóval csak a sziget másik oldala felé intett az állával.
– Biztos vagy benne, hogy senki sincsen ott?
– Nincs élő jelenlét. Ugyanaz, mint a vízben.
– Akkor mutasd az utat.
Le kellett ellenőriznie a sellő holttesteket. Csak hogy megbizonyosodjon róla és távol tartsa magát a veszélytől.
– Előttem kell lenned.
Cale maga elé lökte a Fekete Sárkányt, ahogy a sziget másik oldala felé tartottak. Aztán a szemöldökét ráncolta, amint kiért az erdő másik oldalán és meglátta a holttesteket.
–… Igazam volt.
Ahogy azt várta, sellő holttestek voltak. Konkrétabban, három holttest, mindegyiknek a nyakát eltörték. Ráadásul, a lábaik és kezeik is ki voltak csavarva. Cale még jobban ráncolta a szemöldökét miután a saját szemével látta a sellők holttestének az állapotát a regény szövege helyett.
A holttestek teljesen szárazak voltak, mintha múmiák lettek volna. Ellenben, a sellők tényleg különbözőnek tűntek az emberektől.
Uszonyok voltak a kezeiken és lábaikon, miközben a bőrüket látszólag befedték a pikkelyek. Ráadásul kopoltyúik voltak fülek helyett.
– Miért nem mész közelebb?
A Fekete Sárkány kíváncsian kérdezte Cale-t, aki távolból vizsgálódott. Cale könnyedén válaszolt a Fekete Sárkánynak:
– Ijesztő.
–… Igaz. Elfelejtettem, hogy gyenge ember vagy.
A Fekete Sárkány bólintott, és a sellő holttestek felé indult. Aztán magának mormogott.
– Úgy tűnik, hogy halálra lapították őket. Valamint láthatólag nem rég haltak meg. Ráadásul, látok némi vért az uszonyiak alatt. Azt hiszem, hogy harcoltak.
’Egy bálna volt. Biztosan egy bálna ölte meg ezeket a sellőket.’
A Bálna Törzsnek kis népessége volt, hasonlóan a sárkányokhoz, de ők voltak a legerősebb egyedek az óceánban. Így voltak képesek megvédeni az óceánt a sellőktől.
A sellők egy királyságot akartak létrehozni az óceánban. Azonban a Bálna Törzs nem volt hajlandó osztozkodni a felségterületén másokkal. Azért volt ez, mert ők egy olyan faj voltak, akik az időjárással vándoroltak.
’A Bálna Törzs kevesebben voltak, de túl erősek voltak a sellőknek. Viszont a sellők váratlanul elkezdtek erősebbek lenni.’
A sellők elkezdtek erősebbek lenne, amivel a Bálna Törzs komplikált helyzetbe került. Ekkor jelent meg Choi Han és asszisztált a bálnáknak. Legalábbis ez volt az 5. kötet végének tartalma.
Cale szólt a Fekete Sárkánynak, hogy vissza kellene indulniuk, és elfordult a sellők holttesteitől.
– Itt hagyhatjuk őket csak így?
– Igen.
Egy sellő holttest nem fog lebomlani a szárazföldön, helyette csak majdnem teljesen kiszárad. Annak érdekében, hogy lebomoljon, víz alatt kell hogy legyen. Amint ez megtörténik, a szag szétterjed az óceánban, jelezve a többi sellőnek, hogy jöjjenek a holttestért.
Ezért hagyta a Bálna Törzs így, szándékosan a parton.
’Gyorsan kell gondoskodnom nekem is a dolgokról, aztán lelépni innen.’
Valószínűleg egyetlen tagja volt a Bálna Törzsnek, aki megküzdött ezekkel a sellőkkel. Ha ketten lettek volna, akkor nem hagyták volna ezeket a holttesteket a szárazföldön. A vízbe dobták volna őket, hogy még több sellőt csalogassanak ide és megküzdöttek volna. Azért döntöttek amellett, hogy így cselekedjenek, mivel egyedül voltak.
Cale visszatért a hajóhoz és ezt mondta a többieknek:
– Menjünk vissza. Nincs sok látnivaló erre.
A Kapitány Helyettes, aki végre kezdett felépülni a betegségéből, ismét elsápadt, de Beacrox látszólag sok halat vett a halásztól, ahogy boldogan válaszolt:
– Ifjú Cale mester, vacsorára sült halat eszünk.
– Jól hangzik.
Miután visszatértek a rezidenciára, Cale sült hallal teli gyomorral várta, hogy elteljen az idő. Amint a sötétség végre leszállt a kis falura, elővett néhány búvárfelszerelést a mágikus dobozból, amit Billos adott neki.
Cale az ablakpárkányon állt, a Szelek Sziklája és az Északkeleti-tenger felé nézett, ahogy On-hoz és Hong-hoz kezdett beszélni.
– Figyeljetek a házra itthon.
– Nem engedünk be senkit.
– Vigyázz magadra.
Cale csak bólintott válaszként a kiscicáknak, mielőtt a Fekete Sárkányra nézett.
A Fekete Sárkány magabiztosan nézett Cale-re és közönyösen mondta ki a varázsigét: – Repülés.
Abban a pillanatban Cale teste felemelkedett a levegőbe.
– Menjünk.
A Fekete Sárkány ment előre és Cale követte őt. Cale vitte a mágikus bombát, ahogy magasan repültek az égen, nehogy észrevegyék őket.
Cale terve a mai napra az volt, hogy pontosan eltalálni az örvényt és futni. Mire az emberek felocsúdnak a döbbenetből, Cale már el is tűnik, mint a hangtalan szél.
A Fekete Sárkány változata a mágikus bombának úgy volt beállítva, hogy 10 perccel később süljön el.