Cale végignézett az előtte lévő összes tálon. A villáját egy gyümölcsből készült saláta felé irányította, amit nem ismert. Miután megtöltötte a gyomrát hússal, levessel és kenyérrel, ki akart próbálni valami újat.
A gyümölcs úgy nézett ki, mint egy narancs, de a színe közelebb volt a szőlőhöz. Cale a szájához emelte a gyümölcsöt, és beleharapott.
– Mn.
Abban a pillanatban megtöltötte a száját édes gyümölcslé. Nagyon utálta a savanyú gyümölcsöket, így a rendkívül édes íztől a szájában ösztönösen összefutott a nyál.
Akkor összetalálkozott a tekintete az apjáéval, Deruth-al, aki ránézett.
– Cale.
Deruth csendesen ejtette ki Cale nevét, majd hezitált. Aztán összeráncolta a szemöldökét, és a száját mozgatta. Cale nem szerette ezt a kínos légkört, és beszélni kezdett.
– Ízletes.
– Igen, szemét íze van… huh? Azt mondtad, ízletes?
– Igen, mindennek csodálatos íze van.
Cale ez alkalommal felvett egy másik gyümölcsöt, és mosolygott, miután újra megízlelte az édest a szájában. A szemét, Cale Henituse, amúgy sem foglalkozott soha az etikettel.
Valószínűleg nem kellene így viselkednie, miközben az apjával beszél, a háztartás fejével, de tök mindegy. Alapból csak egy szemét.
’Valóban szemétnek lenni a legjobb.’
Senki se foglalkozott nagyon vele, mindegy mit csinált. Mindaddig, amíg elkerülheti, hogy a főhős agyonverje, ez egy jó élet lesz.
Ahogy arra Cale számított, senki nem kifogásolta a viselkedés hiányát. A valóságban, Deruth-nak mosoly ült az arcán, ahogy bólogatni kezdett.
– Igen, valóban nagyon ízletes. Jó látni téged ennyire élvezni az ételt.
Deruth tényleg az egyetlen személynek tűnt, aki törődött Cale-el. Egyáltalán nem is foglalkozott Cale hiányos magatartásával. Nos, egy valóban törődő apának meg kellene próbálnia rendben hozni Cale személyiségét… de ez a Cale nem foglalkozott ezzel, mivel nem ő volt az igazi Cale Henituse.
– Igen. Kérlek, egyél te is sokat, édesapám.
Basen elengedett egy újabb „Ho”-t, és Cale, aki ez alkalommal hallotta, visszafordította a tekintetét a tálak felé. A 15 éves Basen. Cale három évvel fiatalabb öccse, akit nehezen kezelhetőnek talált.
A szemét Cale-el ellentétben Basen okos volt, őszinte és nagyon felelősségteljes. A család tagjai azért törtettek, hogy Basen legyen a család következő feje. Kim Rok Soo egyet értett ezzel a véleménnyel, még azután is, hogy Cale-é vált.
’Ahelyett, hogy komplikált életem legyen a területért felelősként, inkább használnám a helyzetemet, mint a Gróf bátyja, hogy lustálkodjak és békésen éljek a terület egy részén.’
Cale nem próbált meg vitatkozni Basennel. Hallotta Basen döbbent lélegzetét, és tudta, hogy Basen lenézi őt, de mit tudna csinálni ezzel?
Amint Basen a háztartás feje lesz, a személyisége alapján valószínűleg nem öli meg Cale-t, de hogy ne sérüljön meg, és csendesen elköltözhessen egy kis faluba, szükséges volt idegesítenie Basent.
’Ha ez nem lehetséges, akkor csak előre szerzek pénzt, és elmegyek valahova, ahova a háború nem ér el.’
Cale úgy tett, mintha nem hallaná Basen zihálását, és folytatta az evést. Amikor az evésnek vége volt, az apja, Deruth, volt az első, aki felállt. Úgy tűnt, elégedett a reggelivel, hisz az arca tele volt mosollyal.
’Valóban ízletes volt’
Ha a reggeli minden reggel ilyen volt, Cale valószínűleg minden alkalommal feláldoz némi alvást, hogy reggelizni jöjjön. Deruth végignézett a családtagjain, akik utána keltek fel, mielőtt megállapodott volna elsőszülött fián, Cale-en.
– Cale, van valamire szükséged?
Cale össze volt zavarodva Deruth váratlan gesztusától, de az őszinte válasz mellett döntött:
– Kérlek, adj némi pénzt.
– Persze, adok neked sokat – felelte habozás nélkül Deruth.
Ez valóban egy jómódú család volt.
Mint egy terület, amely márványt bányászott és szőlőt termesztett bornak, jelenleg túlcsordult a pénzük.
– Nagyszerű. Kérlek, adj annyit, amennyit tudsz.
Cale magán érezte fiatalabb testvérei tekintetét, de nem volt szüksége arra, hogy kínosan érezze magát. Nem volt jobb pénzt kérni, mint inni és lármázni?
Ráadásul pénzre volt szüksége a terveihez. Az a végzetes találkozás, hogy elég erős erőre tegyen szert, hogy biztonságban legyen. Pénzre volt szüksége, hogy ezt a végzetes találkozást előidézze.
– Persze. Annyit adok, amennyit tudok.
Cale mosolyogni kezdett, miután elégedett volt az apja válaszával. Viszont szóhoz sem jutott, amikor visszaért a szobájába, és megkapta a csekket a megbízott komornyikjától, Hanstól.
A csekktől, amelyet partnerség útján bocsátott ki a kincstári osztály és a mágia osztály, Cale-nek hevesen dobogott a szíve.
’Ilyen sok pénz?’
A családnak úgy fest nem csak kicsit sok pénze van. Valójában úgy tűnt, nagyon sok van nekik.
A könyv említette, hogy Cale nagy zsebpénzt kapott, de nem említette a pontos összeget. Viszont reálisan megértette, milyen nagy is volt a csekken szereplő érték alapján.
’10 millió gallon.’
Ez nagyjából 10 millió koreai wonnak felelte meg. Ha ez így van, Cale megváltoztathatja a terveit. Cale agya hamar elkezdett lehetőségeket számba venni.
– Most távozom, ifjú mester.
A megbízott komornyikja leszállította a csekket, és elbúcsúzott, de Cale nem válaszolt. Megbízott Komornyik Hans normálisnak tekintette ezt, és az ajtó felé ment. Viszont hamar megállt.
Ennek oka, hogy Cale felállt a helyéről, és mondott valamit Ronnak.
– Ron, menjünk a dolgozószobába.
Hans nyugtalan lett Cale szavait hallva. Ron is ugyanilyen volt.
–… Azt mondta, a dolgozószobába?
Cale különösnek találta. Ennek a sunyi öregembernek a hangja egy kissé remegett. Volt valami oka, hogy nem mehetett a dolgozószobába?
– Igen.
A dolgozószobába kellett mennie, hogy kidolgozhassa a tervét. Nem volt asztal, még papír sem a hálószobában. Ellenben rengeteg drágának tűnő alkoholos üveg.
– Elnézést, ifjú mester.
– Mi az?
Cale a nyugtalannak tűnő megbízott komornyik felé nézett.
– Izé, még nem tudtuk megcsinálni a mai reggeli takarítását a dolgozószobának.
– Valóban? Rendben van, ha egyik nap nem takarítják ki.
– Nem, uram. Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen.
A megbízott komornyik rendkívül tolakodó volt ebben az ügyben valamiért. Azután elmosolyodott, és egyetlen ujját feltartotta:
– Kérem, csak 1 órát várjon! A nevemre esküszök, hogy addigra a dolgozószoba teljesen tiszta lesz, nem úgy, mint egy dolgozószoba, amit már 10 éve nem használtak, hanem egy olyan, amelyet tegnap használtak!
– Persze, mindegy.
Nem bánta, hogy 1 órát várjon.
– Remek. Akkor megyek, és jelentem a mesternek.
– Semmi szükség rá, de nyugodtan, ha akarod.
– Igenis, ifjú mester. Akkor én most távozom.
– Oké. Rendben.
Mint egy jólnevelt megbízott komornyik, Hans hang nélkül csukta be az ajtót, és eltűnt. Úgy tűnt siet. Cale tudta, hogy három megbízott komornyik versengett, hogy hivatalos komornyik legyen. Talán ezért volt Hans ennyire szenvedélyes ez ügyben.
– Ron.
– Ifjú mester?
– Miért bambulsz ennyire?
– Elnézést kérek, ifjú mester.
– Semmi szükség bocsánatot kérni.
Ronnak újabb különös kifejezés ült az arcán, de Cale a belsőzsebébe rakta az értékes csekket. Annyi minden történt, hogy még a mai dátumot sem volt ideje megkérdezni.
– Mi a mai dátum?
Ez a kérdés különös lenne bárki mástól, de Ron szolga gyengéd hangon válaszolt:
– Félix Naptár 781. évének, 3. hónapjának 29. napja van.
– Hm, ez probléma.
– Elnézést?
– Semmi.
Cale ismét erősen megszorította a zsebében lévő 10 millió gallonos csekket. Az egyetlen dolog, amiben bízhatott, a pénz volt.
Tegnap, Félix Naptár 781. évének, 3. hónapjának 28. napja volt. Az volt az a nap, amikor Harris falu, ahova a főhős, Choi Han ment, miután megszökött a Sötétség Erdejéből, a hely, ahol Choi Han először érzett ebben a világban emberi szeretetet, barátokat szerzett, és második családot alapított, a lakóit egy ismeretlen csapatnyi bérgyilkos lemészárolt.
Még Cale, aki az ötödik kötetig elolvasta, sem tudta a valódi személyazonosságát a titkos szervezetnek, ami megölte a falusiakat.
Néhány olvasó talán azt mondta, miközben a helyzetet olvasták: ’Azt hittem, hogy nagyon erős. Mit csinált Choi Han, miközben megölték őket?’ Természetes volt így gondolkodni.
Viszont meg volt az oka annak, hogy a könyvet [Egy hős születésének] hívták, nem [A hős ereje] vagy [A hősök háborúja].
Születés.
Egy ember története volt, aki mindenféle akadályon felülkerekedett, és cipelte a múlt fájdalmát, ahogy hőssé válik. Szerelem és barátság jön az úton, ahogy találkozik barátokkal és ellenségekkel.
Valami, ami nem hiányozhat a történetből, ’ébredés’. Lehet, hogy kirobbanó tehetségei vannak, és több tíz évet élt a Sötétség Erdejében, de mindezeken túl Choi Han ártatlan és gyengéd személy volt, aki nem tudott volna megölni egy másik embert. Nem volt gondja szörnyeket ölni, de Choi Han soha nem bántott mást.
Hogy egy hozzá hasonló embert hőssé tegyenek, a könyv teremtett egy helyzetet Choi Han számára. Hogy meggyógyítsa a hölgyet, aki saját fiaként bánt vele, Choi Han elment a Sötétség Erdejébe, hogy néhány értékes gyógynövényt találjon.
Mélyen be kellett mennie az erdőbe, hogy megtalálja, és mikor végre sikerült megtalálnia, és visszaindult a faluba, megtalálta a meggyilkolt falusiak holttestjeit, az égő házakat, és az éppen távozni készülő bérgyilkosokat.
Choi Han megvadult, miután látta ezt, és életében először megölt valakit. Természetesen az emberek, akiket megölt a titkos szervezet tagjai voltak, és a titkos szervezet többször összecsapott Choi Hannal a regény során.
Choi Han csak akkor tért vissza a normális önmagához, hogy a titkos szervezet összes bérgyilkosát megölte, mielőtt kétségbeesésbe süllyedt volna, hogy nem képes információt kiszedni holttestekből. Aztán eltemette a falusiak holttestjeit, mielőtt fogadalmat tett volna magának: ’Mindet megölöm. Megölöm az összes embert, aki miatt ez történt.’
Abban a pillanatban Choi Han ráébredt mi a halál szomorúsága, de az első gyilkosságai elkezdték kiforgatni az elméjét. Természetesen ismét elkezd érezni, és ismét elkezd emberszerű lenni, miután találkozik a csapat tagjaival a regény későbbi szakaszain, és felnő, hogy igazi hős legyen.
–… Ron.
– Tessék, ifjú mester.
– Egy pohár vizet kérnék, kérlek.
–… Értettem.
Miután Ron távozott, és egyedül volt a szobában, Cale eltakarta az arcát mind a két kezével.
Az volt a gond, hogy a város, ahova ez az eltorzult Choi Han érkezik Harris Falu után, a Western-nek hívott város, ami a Henituse birtok közepén található.
Cale, aki éppen belefutott Choi Hanba, idegesítette Choi Hant, és a végén agyon verik. Ez az, amikor Choi Han megszerzi az első alávetettjét / csapattagját, a megbízható szakácsot, Beacroxot.
’… Előre oda akartam menni kisegíteni őt.’
A legjobb forgatókönyv, hogy az agyonverés lehetősége ne legyen lehetséges. Tényleg foglalkoztam vele, hogy potenciálisan megvédjem a falu lakóit, de ezen a ponton már nem lehet vele mit csinálni.
Most csak annyi maradt hátra, hogy biztosan úgy viselkedjek, hogy elkerüljem a verést dühös Choi Hantól, aki eszméletlen sebességgel közeledik, hogy holnapra Western Városba érkezzen.
’Elkerülni a főhőst nem nagydolog.’
Össze kellett futnia Choi Hannal, hogy Ron és Beacrox is összefusson vele. Ez volt az egyetlen módja, hogy mind a hárman együtt hagyják el ezt a helyet, és elkezdjék a hivatalos útjukat. Így csak egyetlen út maradt:
’El kell érni, hogy összefussanak, majd kiállni a képből.’
A legjobb első benyomással, ha lehetséges.
– Ifjú mester.
– Oh, köszönöm, Ron.
Cale belekortyolt a csészébe, amit Ron hozott. Összeráncolta a szemöldökét.
– Ez nem hideg víz?
– Limonádé.
Valóban alattomos ember volt. Tudja, hogy ahogy Kim Rok Soo, az eredeti Cale utálja a savanyú dolgokat. Mégis úgy döntött, hogy limonádét hoz, aminek elkészítése több munkát igényel, mint a hideg vízé. Cale dühös akart lennyi a savanyú ízért, de nem tehette, mert félt a bérgyilkos öregembertől. Csak megihatta a limonádét.
– Köszönöm, fantasztikus volt.
– Nem probléma, ifjú mester. Hamarosan képesen leszünk átmenni a dolgozószobába.
– Nagyszerű.
Ron jóindulatú és gyengéd mosolyától kirázta a hideg Cale-t. Még egyszer megszorította a 10 millió gallonos csekket támogatásért.
A pénz az egyetlen, amiben megbízhatsz.