Cale körbenézett, miközben úgy tett, mintha egy random arrajáró lenne.
— Mi folyik itt? — állt fel egy másik köpenyes, hogy megkérdezze a köpenyest, aki felugrott és feldöntötte a széket.
— Engedj, engedj el!
Az eredeti köpenyes felemelte a hangját. A hangja visszhangzott az étteremben, és Cale azt gondolta, hogy látja az illető aggodalmát az arcán a köpenyen át.
Cale felnézett a mennyezetre.
ㄱ Ember, körbeforgok!
Úgy hangzott, Raon a plafon körül repkedett körbe. Cale lesütötte a szemét és körbe pillantott az étteremben. A finom, fehér keze az egyénnek, akiről Cale azt gondolta, hogy Elf, remegett.
— …Istenem!
Az egyén, aki valószínűleg régen találkozott egy Sárkánnyal, lassan elkezdett sétálni. Az arc, amelyet elrejtett a köpeny, jobbra-balra nézett.
Pat. Pat.
A középkorú Elf beleütközött másokba, ahogy sétált.
— Mi a?
— Mi a franc?
Az Elf figyelmen kívül hagyott mindent. Nem, sokkal inkább nem tudott semmit mondani, mivel sokkban volt. A másik köpenyes alak mindenkitől bocsánatot kért, ahogy az első Elfet üldözte.
Cale aggódott.
‘Ne gyere ide.’
Cale a perifériás látását használta, hogy figyelje az Elfet. Ezzel egy időben, Cale megpaskolta Hans vállát. Nem tudta, hogy Hans miről beszél a fogadóssal, de ez az enyhe ütés volt a jelzése, hogy siessen.
ㄱ Ember, milyen sokáig kell még körbe pörögnöm? Folytatom!
Raon izgatottnak hangzott. Úgy tűnt, hogy élvezi, hogy körben repülhet. Cale figyelmen kívül hagyta a már 5 éves izgalmát.
‘A Sötét Elfek rokonságban állnak a korona herceggel, és mi vagyunk az egyetlenek, akik tudják a létezésüket, szóval nehéz volt tudatlanságot tettetni feléjük.’
De ebben a helyzetben, annyira le kellett tagadni, amennyire csak lehetséges volt.
‘Egy Hős Születése’ regényben egyetlen mondattal írták le, hogy az Elfek mennyire tisztelték a Sárkányokat.
Semmi mást nem kellett mondani. Sötét Elfek valószínűleg háromszor jobbak voltak, mint az átlagos Elfek, amikor Sárkányokról volt szó. Raon szárnyának rezgése elegendő lenne, hogy a Sárkányok eldőljenek örömükben.
‘Milyen borzalmas gondolat.’
De Cale arca lassan megmerevedett.
‘Miért jön erre?’
‘Raon nincs is itt.’
Cale szíve gyorsan kezdett verni.
Ekkor, egy szívesen fogadott hang szólt Cale-hez.
— Ifjú mester-nim!
Hans látott egy ragyogó mosolyt Cale arcán, ahogy megszólította.
— Igen! Hans!
Hans még sosem látta Cale-t ennyire boldognak, hogy láthatja őt. Ettől keserű íz volt a szájában, de attól még folytatta, hogy kimondja, amit kellett:
— A jó szobák csak a harmadik emeleten és magasabban vannak, ez rendben-
— Nagyon jó.
Cale hanghordozása egyértelművé tette, hogy gyorsan a szobába akart menni. Hans gyorsan visszafordult a fogadóshoz, miután megkapta Cale üzenetét, hogy gyorsan intézze el.
— Akkor szeretné az összes különleges szobát a harmadik emeleten?
Cale most már el tudott futni és eltűnni a harmadik emeletre, amint Hans válaszolt a fogadós kérdésére.
— Ifjú mester-nim, hova megy?
— Harmadik emelet.
Cale már a harmadik emeletre vezető lépcsők felé ment. Choi Han különös arccal követte. Arra gondolt, hogy Cale bizonyára fáradt, mivel merev arckifejezése volt.
ㄱ Ember, hova mész nélkülem? Sápadtnak tűnsz! Beteg vagy? Odamenjek?
‘Ne, ne gyere. Kérlek, ne gyere.’
Cale óvatosan megrázta a fejét, mielőtt tett egy lépést fel a lépcsőn. Ekkor történt.
Hallott valamit pontosan maga mögött.
— Ah, hé, uram, részeg? Miért ütközik bele emberekbe?
— Nagyon sajnálom. Általában nem ilyen.
Igen, közvetlenül maga mögött történt.
Cale hallott egy ütközést maga mögött, egy időben a beszélgetéssel. Cale belekapaszkodott a lépcsőkorlátba.
‘Miért jön hozzám, amikor van Elementálja?’
Cale ezt különösnek találta. Az Elementálnak fel kellett volna ismernie a köröző Raont, szóval miért tartott az Elf hozzá? Raon szaga ráragadt, mivel Raon mindig rajta lóg?
Cale gyorsan tett még egy lépést.
— Elnézést-
Cale érezte a libabőrt a hátán, ahogy a hang közvetlenül a háta mögött szólt. Meg kellene fordulnia? A gondolat átfutott az elméjén, ahol az Elfek körbeveszik és dicsőítik Raont, miközben ő nem tud mást tenni, mint hitetlenkedve guggolni ott. Valami történt, miközben tovább aggódott ezen.
— Ki maga?
— Mit akar?
Choi Han és Ron a köpenyes alak és Cale közé álltak. Cale elmosolyodott.
‘Igaz. Itt vannak nekem ők.’
Cale lassan megfordult.
Látta, hogy az Elfet megállította a lépcsősor alján Choi Han és Ron.
Nem látta az Elfek egyedi fülét, de látta az Elf szemét a kissé megemelt csuklya alatt. Cale lenézett azokba a szemekbe és megszólalt.
— Mit akarsz?
Az Elf összerezzent, ahogy az őt üldöző másik Elf megragadta a karját.
— Ahjussi! Miért viselkedsz így?
[Ahjussi = középkorú férfiak megszólítása, amikor nem vagytok rokonok.]
Cale tudott vetni egy futó pillantást a hátul álló Elfre.
‘Mi a.’
Nem azèrt, mert az Elf annyira sàrmos lett volna, hogy mindenki màs egy sütőtöknek tűnt mellette. Hanem, mert volt egy Z alakù sebhely a szemei mellett.
‘Mièrt van ő itt?’
A Gyògyìtò, Pendrick volt az.
Ùgy ismertèk, mint az Elfek közt a legsàrmosabbat.
Cale màr most haza akart menni. Az agya egy tùlbonyolìtott kàosz volt.
‘Melyik Elfet hìvnà Pendrick ahjussinak, de ìgy is együtt utazik vele?’
Nehèz volt arcstruktùràt hasznàlni, mivel a regèny szerint minden Elf sàrmos volt. Ismernè a Törzsfőnököt ès Pendricket, mivel mindkettejüket rèszletesen leìrta, de a többieket ilyen mòdon nem lehetett megkülönböztetni.
Az Elf, aki megàllìtotta Cale-t meg sem rezdült Pedrickre ès kaozikussà vàlt, ahogy Cale-re nèzett.
— A-, az-
Szòlalt meg remegő hangon.
— Hisz a mannàban?
Cale azt hitte, hogy az Elf azt kèrdezi, hogy vallàsos-e. Cale felnevetett a szorongàstòl.
A közèpkorù Elf összerezzent, miutàn làtta Cale vigyoràt. A nyugodt viselkedès ès kegyetlen tekintet, ami lenèzett mindenkire, aki nem ő maga volt.
Ugyanaz volt, mint a fennsèges tekintete egy Sàrkànynak.
‘Egy Sàrkàny auràja lebeg körbe a levegőben.’
Kizàrt volt, hogy egy Sàrkàny ìgy röpködjön körbe. Az Elf biztos volt benne, hogy Cale az auràjàt hasznàlta ès körbe reptette, hogy szòrakozzon az ètteremben lèvő lètformàkkal. Ez olyasmi volt, amit egy Sàrkàny tenne.
Ha ez volt a helyzet, akkor csak egy szemèly lehetett a Sàrkàny.
‘A szemèly, akinek a legerősebb a termèszet szaga.’
Sok erès egyèn volt az ètteremben. Azonban a termèszet szaga eltèrt az erőtől. A középkorú Elf keze remegni kezdett. Az Elfek álltak legközelebb a természethez a Sárkányok után. Ezért voltak sokkal érzékenyebbek a mannára, mint a Sötét Elfek.
‘Szél, fa és víz illat van. Egy embernek nem lehet egyszerre három ilyen szaga.’
A középkorú Elf elgondolkodott. Lehetetlen volt, hogy egy ember több ősi erőt találjon különböző attribútumokkal. Az emberek szerencsések, ha egyetlen ősi erőt is találnak életük során.
Csak egyetlen olyan teremtmény volt, amely ilyen erős természeti szagot árasztott.
Sárkánynak kellett lennie.
De ezt nem mondta ki hangosan.
‘Ha most velem lenne az Elementálom!’
Ha nála lett volna az Elementálja, akit a faluban hagyott, akkor biztosan tudhatta volna.
A középkorú Elf megsiratta ezt a tényt, de nem tudta odahívni az Elementálját. Éppen keményen dolgozott helyette a faluban.
Ellenben, az Elf nem tudta, hogy volt egy ember, aki több ősi erőt is talált különböző attribútumokkal, de nem kellett neki szerencse.
Ezeknek az ősi erőknek a tulajdonosa, Cale, szigorúan válaszolt.
— Nem hiszek olyasmiben, mint manna.
Egy Sárkány úgy felelt volna, hogy hitt a mannában. Viszont Cale azt felelte, hogy nem hisz a mannában.
Cale egyenesen az Elf szemeibe nézett és egyértelművé tette az álláspontját.
Az Elf lassan lenézett.
— …Úgy teszek, ahogy óhajtja.
‘Hm? Ez nem egy fura válasz?’
Cale különösnek talàlta, hogy az Elf tisztelettudòan fejet hajtott neki.
‘Tenni?’
Cale kezdte bizonytalanul èrezni magàt a beszèlgetèssel kapcsolatban.
Nem, mintha kimondhatta volna hangosan, hogy ‘nem vagyok Sàrkàny. Ember vagyok’. Cale elmerengett, hogy egy Elf, akivel kellett lennie egy Elementàlnak, mièrt csinàlta ezt.
— Ahjussi, mi folyik itt?
— Semmisèg. Csak azt kell tennünk, amit eddig is.
— Huh? Ez nem egyèrtelmű?
— Igen.
Cale a közèpkorù Elfre nèzett, aki Pedrickkel beszèlgetett ès elmosolyodott. A közèpkorù Elf valòban sàrmos volt. Az Elf visszanèzett Cale-re, ahogy tovàbb beszèlt.
— Csak csendben foglalkoznunk kell a magunk dolgàval.
‘Mièrt mondod ezt, miközben engem nèzel?’
Cale nyugtalan lett ès összehùzta a szemöldökèt. Ettől az Elf összerezzent ès 90°-ban meghajolt neki.
— Bocsànatot kèrek, hogy megzavartam. A jövőben ùgy teszek majd, mintha nem ismernèm önt, uram. Imàdkozom, hogy nem tùl zaklatott.
‘…Ez tùlsàgosan furcsa. Egyèrtelműen olyan èrzès, mintha Sàrkànykènt bànna velem. Egy Elementàl, aki màr talàlkozott Sàrkànnyal biztosan meg tudnà mondani ennek az Elfnek, hogy ember vagyok. Mi folyik itt?’
Cale szàjàban keserű ìz volt, de egyelőre ùgy tett, mintha nem tudnà.
— Menjünk a magunk ùtjàn, hisz ùgy tűnik, hogy befejezte.
Cale ùjra elfordult. Mèg mindig nagyon ridegnek tűnt. Choi Han ès Ron az ismeretlen köpenyesekre meredt, mielőtt elfordultak, hogy kövessèk Cale-t.
ㄱ Ember, ember! Majd megkereslek, miutàn mèg 10 percig ìgy forogtam! Ez mòkàs!
Raon màr nyolcas formàjàban repült, mint egy mèhecske. A sebessège lassan növekedett.
A közèpkorù Elf egyre nagyobb fèlelmet èrzett, ahogy megèrezte a Sàrkàny auràjàt egyre nagyobb sebessèggel az ètteremben kòszàlni.
— Ahjussi, mi volt ez?
— Semmi. Gyorsan tàvozzunk.
Pedrick visszafogta a drustràciòjàa ès felsòhajtott. Odahajolt a közèpkorù Elfhez ès csendben odasùgta:
— Őrző Lovag-nim. Jòl van?
A közèpkorù Elf komoly arccal bòlintott a fejèvel. Csalòdàs volt, de nem tudott ezzel mit kezdeni.
— Igen. Jòl vagyok. Menjünk. Tàmogatnunk kell a falut.
— Igen, uram.
Pedrick merev arccal nèzett az asztal felè a csapatuk maradèkàval. Eljöttek az emberi vilàgba, ès nem tudtak mit felmutatni. Gyorsan vissza kellett tèrniük a faluba ès megvèdeni.
— Bocsànat, hogy kèsleltettem magunkat. Siessünk.
Az Elfek gyorsan elhagytàk az èttermet ès a Tìzujj Hegysègek felè mentek. A falujuk, amely ezek között a különböző magassàgù csùcsok között àllt, veszèlyben volt.
***
Nèhàny nappal kèsőbb a korai òràkban, Cale a Tìzujj Hegysègek harmadik csùcsàt màszta meg, csak Raonnal az oldalàn.
— Ember, sètàlni mòkàs.
‘Sèta a francokat.’
Cale letörölte az arcàròl az izzadsàgot, ahogy a Szèl Hangjàa hasznàlta, hogy gyorsabban megmàssza a hegyet.
Ezeket a csùcsokat a Tìzujj Hegysègeknek hìvtàk, mivel ujjakra hasonlìtottak. Ez azt jelentette, hogy a 3. ès 8. csùcsok voltak a legmagasabbak. Ez a kettő annyira magas volt, hogy a tetejüket felhők burkoltàk be ès a hò nyàr közepèig nem olvadt el.
‘De a csùcs olvad.’
Az utolsò ősi erő a ‘Pusztìtàs Tüze’ volt.
Màsok mèg nem tudtak erről. Ez az ősi erő kèt hèten belül megolvasztja nagyjàbòl a felèt ennek a 3. csùcsnak.
— Ember! Meleg van! Mi ez?
— Aigoo — nyögött Cale, ahogy felèrt a tetejère.
— Ez nem làva? Olvastam ròla egy könyvben! Melegebb, mint a tűz a Dzsungelben! Ez egy èrdekes erő!
Làva jelent meg Cale ès Raon előtt. Nem volt hatalmas, de azèrt rendesen nagy làva verem volt. Termeszetesen, ez a csùcs nem egy vulkàn volt. Ellenben, ez a làva megolvasztotta a hegyet. Èreztèk az intenzìv hősèget a tűzből àradni.
De Cale kevèsbe èrezte, hàla a nyaklàncnak a Tűzelnyomò Vìzzel#, valamint a Szìv Èleterejènek. A làva verem közepère nèzett.
— Ha!
Nem tudta elhinni. Egy arany disznòszobor körözött a làva verem közepèn.
— Raon — hìvta Cale Raont, aki az èrdekes jelenetet nèzte maga előtt.
Raon làtta, hogy Cale elètartja a nyitott màgikus tàskàjàt.
— Mi az, Ember?
— Add oda a pènzt.
Raon pislogott pàrat, mielőtt beletette az ezüst èrmèket Cale tàskàjàba.
Cale lassan elmosolyodott. Règ volt màr, hogy valamin ennyire üdìtőt csinàlt anèlkül, hogy bàrkinek ártott volna.
A vagyonàt mutogatni volt a legjobb stressz oldàs
— Ha, hahaha! — nevetett fel hangosan Cale.
— …Ember, mièrt nevetsz?
Raon hàtrèbb ment. Nem azèrt, mert Cale nevetett. Különös volt Cale-t ìgy nevetni làtni, de jò volt làtni. Ellenben, akit Cale elkezdett csinàlni, az furcsa volt.
Klang. Klang.
Cale megragadt egy tenyèrnyi ezüst èrmèt ès a làvàba dobta.
— Ember! Tudod mennyi csirkenyàrsat! Mennyi cukrot!? Ember, mièrt csinàlod ezt?! Mondd meg, ha valami bajod van velem! Ember!
— Hahaha!
Cale nem figyelt Raonra. Ekkor valami különös törtènt.
Ooooong
Hallottak egy hangot, ahogy az ezüst èrmèk nem olvadtak el, hanem felemelkedtek a làvàbòl utat alkottak.
Az ősi erő előző tulajdonosa egy kapzsi ès gazdag harcos volt.
Ennek az utolsò ősi erőnek a megszerzèsèhez pènz kellett.
Nagyon jò èrzès volt ùgy költeni a pènzt, mintha vìz lenne.
— Hahaha!
Cale hangosan nevetett, mint egy hős, ahogy tovàbb dobàlta az ezüst èrmèket maga elè a làvàba. Egy ezüst ùt pènzből lassan kialakult előtte.