A Gróf család szemétje – 10. fejezet – Felvette (3. rész)

Megbízott komornyik Hans azonnal utasított egy másik szolgát, hogy hívja oda Choi Hant.

– Hol van most?
– Oh, Ronnal van Beacrox séf konyhájában.

Cale szíve kihagyott egy ütemet, ahogy a dolgozószobájába ment be. Ők hárman olyan jól ki-jönnek, mint arra számított?

– Az alapján, amit mondtak nekem, alapvető ételeket elkészítését tanulja Beacrox séftől.
– Főzni?
– Igen.

Cale szájának egyik sarka felgördült – ’Főzni a francokat.’
„Főzésnek” hívták, de valószínűleg kínzást tanul, vagy Beacrox és Ron csodálja Choi Han kard-forgatási képességét. Cale-nek nem kellett látnia, hogy tudja az igazat.

Cale természetesen ment oda, és ült le az asztalához. Aztán hanyagul megkérdezte Hanst, aki tétlenül állt a sarokban:
– Mit kért tőled?
– Oh – Hans döbbentnek tűnt Cale váratlan szavaitól, mielőtt gyorsan komoly arckifejezést öltött, és elkezdett jelenteni. Az az információ volt, amire Cale számított.

Hans nem tudta elrejteni a bánatát, és csalódottságát, miközben megosztotta, hogy mi tör-tént Harris Faluban, és elment Choi Hannal a Grófhoz, hogy leszállítsák a Falufőnök Emléktáblá-ját, amit Choi Han vett.

– Apám találkozott vele? – kérdezte Cale.
– Igen. A Gróf azonnal elrendelte a temetést, és nyomozókat fog küldeni, lovagokat és kato-nákat, hogy nyomozzanak – Hans egy pillanatra megállt, és tétovázott, mielőtt folytatta volna – Viszont, a vendég jelezte, hogy nem fog visszatérni velünk.

Hans felidézte a Gróf találkozását Choi Hannal, ahogy Choi Han elmagyarázta a helyzetet a Grófnak.

Choi Han rendesen beszélt, de az ujjainak a vége remegett. Ez volt az, amikor Hans rájött, hogy Choi Han 17 éves. Azért maradt életben, mert gyógynövényeket keresett magában, ami-kor a mészárlás történt, de így is ilyen fiatalon végig kellett néznie, ahogy a szomszédait és barátait mind megölik. Mégis mekkora sokk érhette?

– Rendben lesz?

Ezért kérdezte Hans Cale-t. Rendben lesz számára, hogy nem mond végső búcsút?

– Ez az ő döntése – felelte Cale Hans kérdésére, és megváltoztatta a témát.

Ő már tudta, hogy Choi Han miért nem akar visszatérni. Ő már elbúcsúzott tőlük, amikor el-temette őket. Csak annyi maradt, hogy bosszút álljon azokon az embereken, akik elvették a jövőjüket.

– Ron gondoskodik róla?
– Igen – felelte Hans – Gondoskodott róla, hogy a vendég minden ételt megegyen. Nagyon barátságos is volt vele.

Ők hárman úgy festett, hogy tényleg jól kijönnek egymással.

– Oh – úgy tűnt, hogy Hansnak eszébe jutott valami, ahogy tovább beszélt – Mr. Ron úgy tűnik ismét megsérült munka közben. Kötszer van a csuklója körül.
– Tényleg? Adj neki némi gyógyszert – felelte Cale.

’Valószínűleg megint megölt valakit.’ – ezt gondolta Cale. Ugyanakkor hallotta Hans hangját:
–… Gondoskodom róla, hogy eljuttassam ifjú mester szavait és érzéseit Mr. Ronnak.
– Persze. Mindegy.

Hans szóra nyitotta a száját, ahogy látta Cale nemtörődöm arckifejezését, de más hang töltöt-te be a dolgozószobát.

Kopp Kopp Kopp

Choi Han megérkezett. Hans kinyitotta az ajtót, és Cale látta, hogy Choi Han áll odakint. Cale intett a kezével Hansnak, hogy távozzon, és Hans fejet hajtott, ahogy csendesen távozott a dolgozószobából. Csak Cale és Choi Han maradt a szobában.

Cale közöttük tartotta az asztalt, ahogy a vele szemközti székre mutatott: – Gyere, ülj le.
Choi Han lassan körbe nézett a dolgozószobában, ahogy leült a székre. Cale hagyott neki elég időt, hogy körbe nézzen.

Mint egy tipikus tiszta és okos hős, Choi Han szerette a könyveket. Ezért volt az első dolga, miután kijött a Sötétség Erdejéből, hogy megtanult a Vezetőtől olvasni. Miután sokáig nézett körbe, Choi Han tekintete végül Cale-en állapodott meg:
– Mi a fizetség?

’Egyből a tárgyra térni.’

Cale mosolygott, hogy Choi Han nem kerülgette, mint macska a forró kását.

Fizetség. Choi Han alapos volt, amikor az adósságáról volt szó.

Cale, Kim Rok Soo, ráébredt, hogy megváltoztatta „Az Egy Hős Születése” kezdetének tartal-mát. Látta, hogy emiatt még több dolog fog megváltozni. Ezért próbálkozott, hogy ne változ-tasson meg túl sok dolgot, de…

El kell mennie a fővárosba. Akkor még több dolog fog megváltozni.

Cale egy papírlapot helyezett az asztalra, ahogy Choi Hanra nézett: – Van egy módod rá, hogy visszafizess az ételért, de meg kell állapítanom először, hogy képes vagy-e rá. Egyszerűen megfogalmazva, ez egy interjú.

– Kérem, folytassa.

Choi Han azonnal egyet értett Cale-el, hogy leellenőrizze a képességeit.

– Tudod, hogyan kell embereket megvédeni? – kezdett bele a kérdésekbe Cale.

Choi Han első alkalommal rezzent össze, és egy pillanat után megkérdezte: –… Hogy érti?

Cale tekintete élessé kezdett válni. A papírdarabra nézett az asztalon, és nem Choi Hanra.

Habár gyorsan kellett megváltoztatnia a tervet, talán még több előnyt ad neki, mint előtte. Meg tudja akadályozni, hogy Choi Han csapata ősi erőket szerezzen, miközben elveheti azokat, amelyekre neki volt szüksége.

Azok az erők amúgy is haszontalanok voltak számukra.

Cale továbbra is a papíron tartotta a tekintetét, ahogy tovább beszélt: – Egyszerű. Képes vagy megmenteni embereket ahelyett, hogy megölnél embereket?

Csend töltötte be a szobát. Choi Hannak nem volt válasza. Cale elvette a tekintetét a papírról, és az előtte ülő emberre nézett. Choi Han ott ült, fejét lehajtva, de végül válaszolt:

– Nem vagyok benne biztos.

C. Cale csettintett a nyelvével. Ezért volt veszélyes most Choi Hant provokálni.

– De meg tudsz ölni valamit?

A válasz ez alkalommal könnyen jött:
– Feltétlenül.
– Akkor képesnek kell lenned embereket is megvédeni.

Choi Han szeme megremegett egy pillanatra:
– Az bonyolult.
– De a bonyolult nem azt jelenti, hogy lehetetlen.

Nem volt sok dolog ebben a világban, amiket el tudtál kerülni, csak meg bonyolultak voltak. Az élet, amit Cale eddig élt, ilyen volt. Ezért örült annak, hogy egy olyan szemét testét szállhatta meg, mint Cale, aki azt tehetett, amit akart. De, sajnálatosan, volt egy hegy, amit előbb meg kellett másznia, hogy megszerezhesse azt a rohadt békés jövőt.

Cale olyasvalakit keresett, aki megmássza és megfordítja neki a hegyet.

– Azt hiszem ez igaz – mosolygott keserűen Choi Han.
– Igaz, az. Most, az utolsó interjúkérdés.
– Igen. Kérem, kérdezzen.

Cale Choi Han szilárd tekintetébe nézett, és feltette az utolsó kérdést: – Mi a neved?

– Nem tudja, mi a nevem?

’Természetesen tudom. Te vagy az az ember, aki meg fog verni.’

– Hallottam más emberektől, de tőled akarom hallani – mondta Cale.
– Choi Han – Choi Han kinyújtotta a kezét – A nevem Choi Han.

Cale megrázta Choi Han kezét:
– Nagyszerű. Én Cale Henituse vagyok.

Az interjúnak hívott rövid beszélgetés gyorsan befejeződött. Természetesen elégséges volt. Cale Choi Han felé lökte a papírt az asztalon.

– A mód, ahogy vissza tudod fizetni nekem, egyszerű – két név volt ráírva a papírra. Az is rajta állt, hogy hol fog találkozni velük: – Menj ezekkel az emberekkel a fővárosba.

Ők voltak azok a csapattagok, akikkel Choi Han a fővárosba tartva találkozik. Beacrox és ez a két ember nőni fog és erősebbé válik Choi Hannal az 5. kötetig.

Rosalyn és Lock.

Az egyik egy szomszéd királyság hercegnője volt, aki a saját királyságába tér vissza, miután túlélt egy bérgyilkossági kísérletet, és a másik egy sérült gyerek. Természetesen, a gyerek a Farkas Király örököse volt. Lehetséges volt számára, hogy farkassá változzon.

Rosalyn hercegnő erős és hideg volt. Neki volt Choi Han után a legrobbanóbb ereje, és logiku-san használta az erejét.

Nem érdeklődött aziránt, hogy átvegye a trónt. Helyette a célja az volt, hogy a kontinens leg-hatalmasabb Varázstornyát megalkossa, és hőssé vált, ahogy közelebb ment a céljához.

’A királyság Főherceget, aki megpróbálta meggyilkoltatni Rosalynt, a jövőben Beacrox kínozza meg.’

Cale szíve megremegett, ahogy felidézte, hogy milyen tiszta és leíró volt az a kínzásos jelene-tet a regényben. Úgy tűnt a szíve eléggé remegett az utóbbi napokban.

– Rosalyn. Lock – olvasta fel Choi Han.

Cale bólintott Choi Han hangjára:
– Igen. Ők ketten. Örülök, hogy tudsz olvasni.

Choi Han tovább meredt a két névre. Cale tekintete a Lock névre tévedt.

Lock. Ennek a világnak voltak más fajai is, például Elfek, Törpék és Szörnyemberek. Ellenben, a legtitokzatosabbak mind közül a Szörnyemberek voltak.

Szörnyemberek. Ebbe beletartoztak szörnyek, madarak, és még rovarok is. Szörnyemberek különböztek a szörnyektől a tudat létezésének hála.

’Locknak van a legtisztább vére a farkasemberek közül.’

Lock megkapta a vérvonalát a farkasok uralásának. A legtisztább vérű Szörnyemberek hajla-mosak voltak a leggyengébbnek, és átlagosabbnak tűnni, amikor az állati vagy emberi alakjuk-ban vannak. Ellenben, ha egyszer őrjöngő állapotba lépnek, kegyetlenebbé és erőszakosabbá válnak, mint bárki más. És Lock volt az egyetlen túlélője az egész Kék Farkas törzsnek.

Cale elővett egy térképet a fiókból és kinyitotta az asztalon: – Velem fogod elkezdeni az uta-zást – aztán egy helyszínre mutatott a térképen – Ezen a ponton fogunk szétválni. Csak köve-ted, amit a papírra írtam.

Choi Han nem kérdezett semmit, és csak csendben hallgatta. Cale egy darabig figyelte Choi Hant. Meg volt az oka, hogy Choi Hannak vele kellett mennie addig a bizonyos pontig.

’El kell kerülnöm az őrült sárkányt.’

„Az Egy Hős Születésének” az eleje. Mint minden más regénynél, új ellenség jelenik meg Cale után. Ellenben azok az ellenségek nem annyira könnyű fogások, mint Cale.

A következő ellenségbe beletartozott egy Márki, aki az egyik nemesi frakciót vezette. A re-gény elejének egészében az útjába kerül a koronahercegnek és Choi Hannak. Végül tönkre-ment nagyjából a 2. kötet környékén, de Choi Han először a Márkiba ezen a fővárosba tartó úton fut bele.

’Az a rohadék nevelte az őrült sárkányt.’

Ez egyértelműen egy őrült sárkány volt.
Még mindig egy baba sárkány volt. A fekete sárkányt titokban kínozta a Márki jövőbeli örökö-se. Arra tanították, hogy engedelmeskedjen a Márki parancsainak.

’Ők is őrültek. A sárkányok a legerősebb lények ebben a világban. Hogy gondolták, hogy képe-sek lesznek megszelídíteni a sárkányt?’

Valójában van értelme.

A Márki képes volt rátenni a kezét egy sárkánytojásra a titkos szervezeten keresztül, és man-naelzáró láncokkal lekötözte, amint kikelt. Cale nem tudta felmérni a titkos szervezet erejének a határait.

De hívhatjuk a sárkányokat a legerősebbeknek ebben a világban ok nélkül?

Ez a fekete sárkány, ami kevesebb, mint 5 éves volt, még mindig sárkány volt. Végül a sárkány megőrül és megvadul.

Talán fiatal, de a regényben elég mannával robbant ki, hogy levesse a mannaelzáró láncokat. Mivel a mannáját elzárták, a kirobbant manna valójában a saját életereje volt.

Miután egy barlangban élt, és mindennap megkínozták, anélkül, hogy látta volna a napfényt, a fiatal sárkány a saját életerejébe vág bele, hogy megtalálja a szabadságot.

Miután képes megszökni, a sárkány elveszti a racionalitását, és megvadul.

A falu, ahol Choi Han akkor tartózkodik, majdnem veszélybe kerül a megvadult sárkány miatt, és Choi Han végül megküzd a fekete sárkánnyal.

[Choi Han figyelte a kis sárkányt, ami kevesebb, mint 1 méter hosszú volt. Képes volt felrob-bantani a hegyet azzal a kis testtel, és jelentős veszélybe sodorta a falusiakat. Ellenben Choi Han nem tudta egyszerűen megtámadni ezt a sárkányt.]
[A sárkány szemei, aki elveszítette a racionalitását, fájdalomban úsztak és tele voltak fájda-lommal. Viszont a fekete sárkány szája mosolygott. Choi Han ezt rendkívül szomorúnak talál-ta.]

Choi Han végül megöli a fekete sárkányt, és megajándékozta a halálnak hívott szabadságot.
Cale-nek el kellett mennie abba a faluba.

’Vagy Choi Han elbánik vele, vagy én akadályozom meg, hogy megőrüljön és találok egy mó-dot, hogy kiszabadítsam.’

Nem volt más választás, mivel a főváros felé ment az útja. Rendkívül nagy kerülőt kellene ten-nie, hogy elkerülje a falut, és az sok időt igényelne, és megváltoztatná a történet sodrását. Későn érkezne a fővárosba, ha a kerülőt választaná.

’Egy őrült sárkányhoz képest, úgy írták le, hogy nagyon édes sárkány.’

A regény úgy írta le, mint fekete sárkány rövid lábakkal. Említette, hogy még félelmetesebb volt, hogy egy ilyen aranyos élőlény őrült meg és okozott zűrzavart. Cale úgy döntött, hogy most nem fog tovább gondolkodni a sárkányon, és helyette megadja Choi Hannak az utasítá-sok maradékát:

– Gyere a fővárosba a két név tulajdonosaival. Ez a módja, hogy visszafizesd nekem.
–… Csak meg kell védenem ezt a két embert? – kérdezte Choi Han.
– Ha akarod – mondta Cale.

Ennek a két embernek elég erősnek kellene lennie, hogy ne legyen szükségük Choi Han vé-delmére. Főleg Rosalyn hercegnő, egy centit se kellene mozdulnia, még ha egy halom Cale támadná is meg Elpusztíthatatlan Pajzzsal egy időben.

– Tégy, ahogy jónak látod – folytatta – Ellenben, feltétlenül a fővárosba kell jönnöd. Emellett sértetlenül kell találkoznod velem. Legalább magadat biztonságban tudod tartani, igaz?

Cale-nek és Choi Hannak semmi oka arra, hogy ezek után ismét találkozzanak. Choi Hannak van egy másik negatív találkozása a titkos szervezettel, miután összekeveredik Lockkal. A Lockkal való találkozásnak segítenie kellene Choi Hannak, hogy megakadályozza a veszélyt a fővárosban, pont mint a regényben.

– Miért nem válaszolsz? Meg tudod csinálni? – kérdezte Cale.

Choi Han tekintete tisztább lett:
– Igen. Meg tudom csinálni.

Úgy tűnt, hogy sokkal tisztelettudóbb tónusban beszélt, mint előtte, de Cale csak hagyta. Megnyugodott kissé, miután látta Choi Hant elrakni a mellkasi zsebébe a papírt.

’Innom kellett volna, ahogy ezt csináltam.’

Nagyon fárasztó volt Choi Hanhoz beszélni Cale testében.

– Most már távozhatsz – intett Cale a kezével Choi Hannak.

Choi Han elkezdett az ajtó felé menni, miután látta Cale intése után. Cale hátradőlt a széken, és nézte, ahogy Choi Han eléri az ajtót, mielőtt ismét megszólalt:

– Ezen kívül, minden, amit itt megbeszéltünk, titok. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem kell elmondanom neked?
– Természetesen – válaszolt Choi Han anélkül, hogy visszanézett volna, miközben kinyitotta az ajtót. Choi Han hangja úgy hangzott, mintha mosolyogna, de Cale-t ez nem érdekelte.

Amint egyedül volt, Cale elővett egy papírlapot és tollat, és koreai nyelven kezdett írni. Miután egy ideje írt, elhagyta a dolgozó szobát, és az apja irodája felé indult.

– Apám.
– Igen?
– Pénzre van szükségem.
– Rendben. Megmondom Hans-nak, hogy adjunk neked.

Cale-nek sok pénzre volt szüksége. Amint Cale ledőlt az ágyára újabb 10millió gallonos csekkel a mellkas zsebében, Ron megközelítette, és lerakott egy üveget az éjjeliszekrényére, ahogy elkezdett beszélni:

– Meleg citromos mézes tea. A fiam külön Önnek készítette, ifjú mester. Kérem, aludjon jól. Én mindig az ön oldalán vagyok.

Cale álmossága azonnal eltűnt.

Mindegy, hogy mi történik, biztosra kell mennie, hogy az a kettő elmegy Choi Hannal.
A következő nap Cale Henituse azon nyomban elment a nyomornegyedbe, amint felébredt.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >>

Bookmark(0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *