– Jöjjenek be.
Cale intett nekik, hogy jöjjenek be a szobába, és Cage belökte a szobába Taylor tolószékét. Amint mind a hárman leültek az asztalhoz, Cale nem is nézett az alkoholra, mielőtt megkérdezte:
– Mi az, amit akarnak?
Cale hangja rendkívül rideg és higgadt volt, mint mindig. Viszont ez csak bebizonyította Taylor elméjében, hogy ez az alak előttük nem volt szemét. Tulajdonképpen, okosabb volt, mint azt a legtöbb ember gondolná.
Taylor nem azért jött ide, hogy csak igyon Cale-el. Alkohol csak akkor jó, amikor olyannal van az ember, akiben megbízik. Másokkal inni csak egy könnyű beszélgetésért volt és a másik megfigyeléséért.
– Milyen embernek gondol ön engem, ifjú Cale mester?
Cale csendesen figyelte Taylort a kérdés után, mielőtt odament az ágyához és felvett egy erszényt. Visszavitte és az asztalra helyezte.
Klang.
Fémes hang töltötte be a szobát, ahogy az erszény kissé kinyílt. Az erszényben bőségesen volt arany, ezüst és bronz érme. Cale magabiztos hangja betöltötte a szobát:
– Nem tudom, hogy miért tart pont most a fővárosba, amikor az ország minden nemese a fővárosra figyel, de biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, amit egy ilyen ember, aki az oroszlán barlangjába tart, akarhat tőlem.
Cale attól a pillanattól számított erre, hogy megkérték, hogy vele tarthassanak a fővárosba, valamint valahányszor magán érezte utazáskor a tekintetüket.
– A gazdag Henituse család. Pénzt akarnak, igaz?
Ha.
Cage papnő megeresztett egy sóhajt, ami majdnem egy ámulatában megeresztett mély lélegzet volt. Taylor mindig is olyasvalaki volt, aki legfelül játszott, mielőtt leesett volna a szikláról, de Cage olyasvalaki volt, aki mindig legalul volt. Egy olyan személynek, mint Cage, Cale egy egyedülálló személy volt.
Kért a megbízott komornyiktól alkoholt, valahányszor volt rá egy szabad perce.
Nem érdekelte, hogy mit csináltak a beosztottjai, és csak a legjobb minőségű ételt ette.
Csak a legfényűzőbb fogadókban szállt meg, és mindig nyugodtan tűnt. És azzal sem foglalkozott, hogy mit mond másoknak.
Ellenben, biztosan nem volt szemét.
A barátja, Taylor, ezt még jobban megértette, mint ő.
– Szóval már tudta.
– Könnyű volt.
Cale úgy válaszolt, mintha semmilyen nehézséget nem jelentett volna neki kikövetkeztetni.
– Az alapján, ahogy utaznak, úgy néz ki, hogy hiánycikk önöknek a pénz. Annak érdekében, hogy a fővárosban maradhassanak, különösen titokban, mindennél jobban pénzre van szükségük. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az eredeti tervük, de ez csak természetes volt, amikor az arany teknőssel utaznak együtt.
Taylor nem tudott ellenkezni semmivel, amit Cale mondott. Ez volt az igazság. Cale olyasvalaki volt, aki nem próbálta elkerülni őt, a legidősebb fiút, akit a saját családja félre lökött. Megkérni Cale-t és kapni némi pénzt volt a lehető legjobb cselekedet.
Még ha Cale nemet is mond, nem úgy tűnt, mintha Cale elmondaná Venionnak Taylor kérését. Cale látszólag utálta a bonyolult dolgokat.
Taylor szemében Cale olyasvalaki volt, aki önként titkolózott mások előtt.
– Köszönöm szépen, ifjú Cale mester.
Cale nem mondott olyasmit, hogy ’szívesen’. Helyette készen állt, hogy elindítsa a tervét, ami megformálódott, és amit átgondolt, amióta követték őt.
– Korán távoznak reggel?
– Igen. Úgy terveztük, hogy titokban távozunk, de eljöttünk meglátogatni önt, mielőtt elmegyünk. Saját magunknak kell már gondoskodnunk a dolgokról.
Taylor szemei tiszták voltak, ahogy a tolószékben ült. Viszont Cale nem látott semmilyen pozitív érzést a szemeiben, amikor egymás szemébe néztek.
– A templomon keresztül fognak belépni?
Amikor Taylor arckifejezése döbbenetet tükrözött attól, hogy Cale tudta, Cage közbelépett:
– Igen. Azt tervezzük, hogy a templomon át megyünk be.
Azt tervezték, hogy Taylort a templom tagjának álcázzák, és úgy csempészik be. Viszont ezzel felhívnák a Halál Templomának figyelmét Cage helyzetére. Cage hajlandó volt kitenni magát ilyen veszélynek Taylorért.
Azonban így bemenni sem biztosítaná a lopakodást. Cale rávilágított a problémára.
– Még ha a templomon keresztül lépnek is be, Venion vagy a Márki három napon belül tudomást szerez róla. Nagyon valószínű, hogy vannak besúgóik a Halál Templomában is.
–… Ön valóba jól informált.
Cage elmosolyodott. Volt valami, amire váratlanul ráébredt Cale-el kapcsolatban.
– Ifjú Cale mester, biztos vagyok benne, hogy meg van az oka arra, hogy ennyire kíváncsi a cselekedeteinkre?
Tap. Tap.
Cale mutató ujjával kopogott az asztalon.
– Vegyék ezt a pénzt, és tudassák a fogadó tulajdonosával, hogy önök és az embereik még egy napot maradnak itt.
Cale aztán felemelte az ujját, és kettejükre mutatott.
– Ami önöket illeti, önök felszállnak a kocsimra. A csapat többi tagja egy nappal később lép be a fővárosba.
Csikorgás.
Cale hátra tolta a székét és felállt. Aztán odament, és felvett egy újabb tárgyat a mágikus dobozból, és az asztalra helyezte.
– Ez a mágikus eszköz, ami bármilyen életformát a kiválasztott területen öt perce láthatatlanná tesz.
Ez volt a második olyan tárgy, amit Billos neve alatt bérelt.
’– Ifjú mester, azt tervezi, hogy ellop valamit?
– Ellopni? Nem, eltörni készülök valamit.
–… Eltörni valamit?’
A Köztéri Terror eset alatt tervezte használni ezt az eszközt, de oka volt most hamarabb használni. Cale hálás volt, hogy nem egyszer használatos tárgy volt.
Csend töltötte be a szobát, amikor Cale befejezte a beszédet. Cage és Taylor oda-vissza néztek Cale és a tárgy között, az ajkaik kinyíltak és becsukódtak többször is, de nem tudtak mit mondani. Végül sikerült megkérdezniük egy kis szünet után.
– Miért-
Ifjú Taylor mester, aki már egy ideje csendben volt, lassan megkérdezte:
– Miért teszi mindezt értünk? Semmi haszna nincsen belőle.
’Miért? Ki kell segítenem titeket egy kicsit, mivel én okoztam. Nem mintha ez bármilyen módon ártana nekem.’
Ráadásul, ha Taylor képes lesz átvenni a Márki címet, Cale-nek nem kell aggódnia Stan Márki vagy Venion kapzsisága miatt, amint a szomszédos nemzetekkel a háború elkezdődik. Ez segítene, hogy a Henituse tartomány békés maradjon, és ez engedné, hogy Cale békésen éljen.
– Muszáj válaszolnom?
– Igen. Hallani akarom az okot.
Taylor hallani akarta Cale válaszát. Cale egykedvűen felelt Taylor kérdésére. A válasz brutális és rideg volt.
– Azért, mert szánalmas. Tudni akarom, hogy mégis mi vesz rá egy olyat, mint ön, egy nyomorékot, aki nem tudja, hogy mikor fog meghalni, hogy mindezeket megtegye. A Márki legidősebb fiának, hogy a Gróf család szemétjétől kérjen pénzt, ez annyira szánalmas.
Taylor szája lassan kinyílt és becsukódott, mielőtt némán nevetni kezdett. Taylor aztán a kezeivel csapkodta a térdeit. Nem érzett semmit, amikor ezt tette.
Azonban Taylor szemei, orra, szája, kezei és minden más benne még életben volt. Taylor ragyogóan elmosolyodott.
– Köszönöm az együttérzést. Szükségem volt erre a fajta együttérzésre.
– Viszont van egy feltétele mindennek.
Cale nem figyelt Taylor hálálkodó szavaira.
– Mi lenne az?
– Felejtsenek el mindent.
Cale megismételte magát, ahogy a zsák pénzt Taylor felé tolta.
– Felejtsenek el mindent, ami történt.
Cale megmutatta, hogy hajlandó kisegíteni őket, de nem akar velük a továbbiakban bármilyen kapcsolatban lenni. Cage előre lépett. Ez volt az oka, hogy Taylorral jött.
– Ifjú Taylor mester és én esküt teszünk a Halál Istenének, hogy nem fedünk fel semmit. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van vele, hogy bárki, aki megszegi az esküt, amit a Halál Istenének tett, az meg fog halni?
– Igen, tudom. Kérem, tegyék le az esküjüket.
Cale elmosolyodott a nő szavaira. Egy eskü a Halál Istenének. Csak ezért, mert Cale hitt ebben a híres esküben, volt hajlandó kisegíteni őket.
Cage papnő akaratlanul felnevetett, miután látta Cale mosolyát a döntésükre, hogy leteszik az esküt a Halál Istenének.
– Úgy sejtem, hogy ifjú Cale mester nem tesz esküt?
– Pontosan. Ha a jövőben a dolgok bonyolulttá válnak emiatt, úgy tervezem, hogy mindent felfedek.
– Venionnak.
– Igen.
Cale magabiztosan válaszolt a kérdésre. Cale válaszát hallva Taylor tulajdonképpen sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Taylornak tetszett a tény, hogy Cale őszinte volt, és elmondta, hogy azt tervezte, hogy felfed mindent, ha a jövőben kellemetlenséget okozna Cale-nek bármilyen módon.
– Cage. Tegyük meg.
– Oké.
Taylor és Cage. Ők ketten már nem beszéltek formálisan Cale előtt. Ez volt az ő jelzésük, hogy majdnem mindent el fognak mondani Cale-nek.
– Most elkezdjük.
Aznap este volt az újhold éjszakája. Ezeken az éjszakákon, amikor a holdat nem lehetett látni, a Halál Istenének ereje volt a legerősebb. Cage lehunyta a szemeit, és maga előtt összetette a kezeit. Különbözőnek tűnt attól, amikor az emberek imádkoztak. A két tenyere Taylor és felé néztek.
Oooooong.
Egy kis remegés töltötte be a levegőt. Ezzel egy időben fekete füst kezdett kijönni Cage ujjbegyeiből, és körbe vette hármójukat.
’Ez szent erő?’
Cale-t elöntötte egy különös érzés, miközben érezte az erőt maga körül. Egyértelműen különbözött az ősi erőktől, de még mindig meleg volt, még ha fekete is volt.
– Én, Cage, a végtelen éjszaka leánya, kívánom kölcsön venni az éjszaka nevét, hogy Taylor Stan-nel együtt esküt tegyek. Egy eskü, amit az életünkkel teszünk, bárki, aki megszegi ezt az esküt, az örök sötétségbe száll.
Cage kinyitotta a szemét, és Cale-re és Taylor-ra nézett, mielőtt tovább beszélt:
– Én, Cage, és Taylor Stan, esküszünk, hogy a ma esti beszélgetést titokban tartjuk, és csak a tanúval, Cale Henituse-val megosztottnak. Nem fogjuk senki mással megbeszélni.
– Senki mással megbeszélni.
Taylor megismételte a záró szavakat. Cage lehunyta a szemeit, miután hallotta Taylor hangját. A fekete füst ismét körbe vette hármójukat. És aztán…
Ooooong.
Újabb remegéssel, a füst eloszlott. Az eskü befejeződött.
– Egészen könnyű.
Cale érzett egy különös érzést a kezében, miközben megosztotta a gondolatát. Hasonlított az ősi erőkhöz. Érezte a dolgokat, amik kapcsolatban voltak az esküvel.
– Az érzés, amit most érez, az eskü ereje. Abban a pillanatban, hogy megszegjük az esküt, ifjú Cale mester tudomást fog szerezni a halálunkról, mint a tanú.
– Értem.
Cale könnyedén elfogadta a magyarázatát. Nem volt más választása a kezében lévő érzés miatt. Elkezdte vizsgálni a különbséget az isteni erő és az ősi erő között benne.
Ebben a pillanatban Taylor lerakta az üveg alkoholt, amit hozott, az asztal közepére.
Tap.
Az üveg már az asztal közepén pihent.
– Ifjú Cale mester, inna velünk?
– Inni?
Cale elrejtette a vágyát arról, hogy távozzanak, és megkérdezte, hogy mire gondolnak. Taylor bólintott Cale kérdésére.
– Igen. Alkohol. Az alkohol szükséges egy jó napon.
Taylor inni akart Cale-el, valakivel, akiben mostanáig nem bízott meg. Cage látszólag rájött valamire a tettei mögött, és elmosolyodott, mielőtt benyúlt volna a papnő ruhája széles ujjába.
– Tádám!
Három kupicát vett elő a ruhaujjából.
– Ho.
Cale hitetlenül nézte a kupicákat, az üveg alkoholt, és a papnőt. Nem tudta elhinni, hogy kupicákat cipelt a ruhaujjában.
– Papnő-nim.
– Tessék?
– Ön elképesztő.
A nő egy igazi alkoholista volt. Cale elvette tőle a poharat, és Taylor megtöltötte. Amint mind a hármuk pohara tele volt, Cage feltett egy kérdést Cale-nek:
– Ifjú Cale mester, nem különös, hogy egy papnő iszik?
Cale oldalra biccentette a fejét, és megkérdezte:
– Az én dolgom?
Cale-t egyáltalán nem érdekelte, hogy a nő ivott-e vagy sem.
– Váó. Nagyon kedvelem.
Cage megosztotta a csodálatát, miközben a másik kezével a térdét csapkodta. Aztán szemérmesen megkérdezte Cale-től:
– Ifjú Cale mester, szeretne megismerni egy nővért nagyszerű személyiséggel?
– Nem.
Cale szigorúan válaszolt, és Taylor gyorsan hozzátette:
–… Mi a helyzet egy báttyal, nagyszerű személyiséggel?
– Még kevésbé.
Cage és Taylor is elkezdett nevetni ahelyett, hogy csalódottak lettek volna Cale válaszától. Cale nem tudta, mi volt vicces a válaszán, de felemelte a poharát, és megszólalt:
– Egészség.
Kling. A három pohár együtt csendült. Az újhold éjszakja. Nem volt hold az égen, csak ez az alkohol, ami mélyebb volt, mint a hold, és összekötötte ezt a három egyént.
Másnap reggel.
– Ifjú mester, indulhatunk?
Cale nem tudta, hogy Hans lassú volt-e vagy csak viccesnek találta a dolgot. Hans megbízott komornyik hallotta a helyzetet Cale-től, és úgy tett, mintha nem látta volna a két ember Cale kocsijának a sarkában, helyette hangosan megkérdezte Cale-t, hogy indulhatnak-e.
– Igen. Menjünk.
Természetesen Cale közönyösen adta ki az utasítást.
2 óra. 2 óra múlva érik el a főváros bejáratát.