Az izgatott Fekete Sárkányhoz képest az Arany Sárkány bizonytalannak érezte magát, bár azt a választ kapta, amit akart.
ㅡ Taníts meg mindenre! Taníts meg mindent, amit tudsz!
Eruhaben látta, hogy Raon milyen izgatott és csendesen morogta vissza.
ㅡ …Azt tervezem.
ㅡ Remek ötlet! Egyet értesz, gyenge ember?
ㅡ Igen, igen.
Eruhaben majdnem 1000 évet leélt, de még sosem látott olyan kombinációt, mint ez az ember, aki bólogatott, és a Sárkány, aki csapkodott a szárnyaival.
‘Jó döntést hozok?’
Egy pillanatra megkérdőjelezte a döntését, de gyorsan abbahagyta a kételkedést, hiszen nem sok ideje volt hátra. Ez még a sors is volt. Belefutott egy fiatal Sárkányba, amikor élete alkonyát élte, és ez a Sárkány nem egy normális Sárkány volt. Mi más lehetett, mint a sors?
Nevetni kezdett, ahogy arra gondolt, hogy sosem számított egy ennyire különös helyzetre.
ㅡ Akkor már mindent is tovább adhatok, ha már úgyis meghalok.
Bár Eruhaben ezt nevetve mondta, hamar csend töltötte be a teret. Azonban Eruhaben érezte a tekinteteket, amelyek őrá szegeződtek.
ㅡ Mi? Aranyos, mit mondtál?
ㅡ Elnézést? Sárkány-nim, mit mondott?
Raon Eruhaben arca elé szállt és kiabálni kezdett, míg Pendrick remegett, mintha a föld pusztulásának kinyilatkoztatását hallotta volna.
Raon körbe repült és átnézte Eruhaben testét, miközben megkérdezte:
ㅡ Megmérgeztek? Valaki megátkozott? Megsérültél harc közben?
Eruhaben különösen érezte magát, ahogy a döbbent és aggodalmas hangját hallotta a kis Sárkánynak. Azonban a kezével eltolta Raont magától.
ㅡ Kicsi gyermek, van értelme annak, hogy egy Sárkány ilyesmitől szenvedjen?
ㅡ Egyáltalán nincs!
Eruhaben aztán összerezzent, ahogy Raon folytatta.
ㅡ Akkor meg miért haldokolsz? Ne halj meg! Te vagy az egyetlen másik Sárkány, akit ismerek!
Erre az Arany Sárkány arckifejezését nehezen lehetett olvasni. Úgy festett, mint aki mindjárt nevetni kezd, de közben, mintha nem hinné el. Eruhaben elkerülte Raon heves tekintetét, hogy aztán végül Cale szemeibe nézzen.
ㅡ Meg szabad kérdeznem, hogy miért beteg?
ㅡ Csak a korral legyengültem.
Eruhaben elhessegette, de Cale aggódni kezdett.
‘Mivel kapunk tőle valamit…’
Cale elkezdett visszagondolni, hogy van-e olyan ősi képesség, amely tudna segíteni.
Eruhaben megsimogatta Pendrick fejét, aki úgy tűnt kaotikus állapotban volt a hírektől. Felidézte, amikor Canaria Vezető elhozta magával a fészkébe ezt az Elfet, aki nem látta az Elementálokat.
Kíváncsi volt Pendrick egyedi természetére, így megmentette a haldokló Elfet, hogy kielégítse kíváncsiságát. Ez a gyermek elkezdte követni Eruhabent. Pendrick őszinteségét érezve, Eruhaben kíváncsiság helyett gyengéden kezdett el Pendrickkel bánni.
ㅡ Pendrick, ezen a világon, egyszer minden megöregszik és meghal. Semmi sem tud felül kerekedni a halálon. Nos, vannak módjai a halál uralmának.
ㅡ H-hogyan?
Eruhaben nyugodt volt, míg Pendrick aggodalmas.
ㅡ A sötétséget kell követned. Mint a Lich.
ㅡ Ah ㅡ akadt el a lélegzete Pendricknek.
ㅡ Persze ㅡ tette hozzá gyorsan Eruhaben ㅡ, nem tervezem, hogy megtegyem.
De volt olyan Sárkány a múltban, aki megtette. Eruhaben megértette, hogy miért csinálták ezt, de attól még mindig nem értett egyet a döntésükkel.
A nekromanták végül meghalnak, és a Sötét Elfek is meghalnak. Azonban egy Lich nem érez semmilyen fájdalmat és nem hal meg öreg korban. A különbség a kettő között elég szignifikáns volt.
ㅡ De még messze van, szóval nem kell miatta most aggódni.
ㅡ …Megértettem.
Eruhaben látta a könnyező Pendricket bólogatni. Ekkor Eruhaben ismét meghallotta Raon hangját.
ㅡ Hé, Sárga Sárkány.
ㅡ Mi az?
Eruhaben Raon felé nézett a komoly hangját hallva. Raon megosztotta vele, hogy mi járt a fejében.
ㅡ Képes leszek találni egy módot, hogy hosszú évekig élj, mivel nagyszerű és hatalmas vagyok. Csak várd ki.
Eruhaben Raonra meredt, és figyelmen kívül hagyta, amit mondott. Azonban használnia kellett az ujját, hogy ne mosolyodjon el, ahogy Cale felé fordult.
ㅡ Tudtok mindannyian maradni nagyjából 3 hónapig? Cale Henituse, úgy hallottam, hogy nemes vagy.
ㅡ Hm, elvileg tudunk maradni egy darabig.
Cale az ígéretére gondolt, amit Litaniaval tettek, miután hallotta Eruhaben kérdését. Litana, a Dzsungel Királynője, azt mondta, hogy találkozni akar Cale-el, hogy vissza tudja fizetni a segítségét.
ㅡ Ember.
ㅡ Hmm?
Cale Raon felé fordította a tekintetét, miután hallotta a hangját. Aztán összerezzent, ahogy meglátta Raon rosszindulatú tekintetét.
ㅡ …Ember, nem kívánok egyedül itt maradni.
Raon meg se várta Cale válaszát, ahogy visszafordult Eruhaben felé. a Sárkány-szerű tekintettől Eruhaben megeresztett egy érdeklődő sóhajt, ahogy Raon szemébe nézett. Aztán Raon megszólalt.
ㅡ Ez a gyenge ember csak a megfényűzőbb és puhább ágyakban alszik. Szereti a gyümölcsöket és csak a legminőségibb húsokat eszi meg.
ㅡ …Azt akarod, hogy előkészítsem ezeket?
ㅡ Nem te vagy a tulaja ennek a helynek? Nem azt mondtad, hogy minden ingyen van? Egy nagyszerű és hatalmas Sárkánynak egyetlen legyintésbe kerül, hogy mindezt előkészítse.
ㅡ …Ez igaz.
Ekkor Eruhaben elmerengett, hogy miért is csinálja ezt, még öreg korában is.
‘Túlságosan öreg lettem.’
Túlságosan kedves lett. Hogyan jutott el idáig ő, aki anno megverte azokat az arrogáns Sárkányokat, hogy egy hónapig a sebüket nyalogatták otthon?
De Raont nem érdekelte, hogy Eruhaben mit gondolt, ahogy visszafordult Cale-hez.
ㅡ Ember, nem kell találkoznod a Dzsungel Királynőjével?
ㅡ …De?
ㅡ Siess, siess vissza. Adok neked egy hetet.
ㅡ Rendben.
Raon kuncogott Cale válaszát hallva, és visszatért a kanapéra Cale mellé, hogy leheveredjen a pufi kanapén.
Ettől Cale felsóhajtott.
ㅡ Haaaaa
ㅡ Ho
Eruhaben is megeresztett egy sóhajt. Ekkor Eruhaben és Cale egymás szemeibe néztek. Bár több évezred választotta el őket, egy kapcsolatot éreztek egymás iránt.
ㅡ Akkor, majd visszatérek ㅡ szólalt meg aztán Cale.
ㅡ Hogyne ㅡ eresztett meg egy sóhajt Eruhaben, mielőtt mellékesen hozzátette, ahogy Cale felállt a kanapéról, valamint a csapat többi tagja is készülődött, hogy kövesse őt: ㅡ Nem számít, hogy kimentek vagy bejöttök, de legyetek csendben, amíg itt vagytok. Elég érzékeny vagyok. Elfogadtalak titeket, mivel a kis gyermek ezt követelte, de legyetek óvatosak.
Az Arany Sárkány látta, hogy Cale és Raon ugyanazzal a különös tekintettel néztek rá.
ㅡ Mit néztek?
ㅡ Nem ㅡ rázta meg Cale lassan a fejét, ahogy válaszolt ㅡ, semmit.
Ekkor Raon Cale fejében kezdett el beszélni:
ㄱ De a Sárga Sárkány egyáltalán nem tűnik szenzitívnek?
Cale is ugyanígy érzett. Eruhaben egyáltalán enm tűnt szenzitívnek. Eruhaben, mint Raon is, nem tűnt normális Sárkánynak.
Eruhaben bizonyára különösnek érezte Cale tekintetét, ahogy gyorsan hozzátette:
ㅡ Illetve, csak a kis gyermeket fogom tanítani. Senki másnak nem fogok semmit se tanítani, mindegy mennyire könyörögtök és kérleltek. Nos, egy kicsit kíváncsi vagyok a Szörny gyerekekre, de nem.
Cale egyértelműen megértette.
‘Tanít minket, ha könyörgünk és kérleljük.’
Cale tekintete a csapata felé vándorolt, hogy Rosalynra és a Szörny gyerekekre nézzen.
Rosalyn felé fordult és elmosolyodott.
Rosalyn, ahogy arra számítani lehetett, szintén megértette. Cale arcán sunyi mosoly ült.
ㅡ …Miért mosolyogsz így?
ㅡ Én így jelzem, hogy egyet értek önnel, Eruhaben-nim.
Eruhaben gyanúsnak találta ezt. Nem tudta, hogy mi zajlik Cale fejében.
Cale arra gondolt, ahogyan Raon, valamint a csapatában mindenki más is, mindent el fognak venni ettől a Sárkánytól az elkövetkező 3 hónapban.
Azt gondolta, hogy ez a Sárkány ijesztő lesz, de végül csak egy kedves öregember, aki tovább segített nekik, még ha mormogott is.
ㅡ Ember, nem tudom, hogy megint miért mosolyogsz így, de siess vissza.
ㅡ Megértettem. Csak néhány emberrel megyek és hamar visszajövök.
Felelte Cale Raon ismételt kérdésére, de hirtelen aggódni kezdett, amikor a csapatra gondolt, akikkel a Dzsungelbe megy.
***
Másnap Cale rájött az aggodalmának forrására.
ㅡ Élvezd az utad, ember! Ne lépj közbe, ha akció van és ne sérülj meg már megint!
Eruhaben fészke előtt álltak. Cale nem figyelt arra, amit Raon mondott neki, ahogy éppen mélyen a gondolataiba merült.
‘Tudtam, hogy valami furcsa.’
Cale tekintette a csapatra siklott, akik vele jönnek.
Először is, hogy átjuthasson a Visszatérés Nélküli Úton, az Öt Tiltott Régió egyikén, szüksége volt Onra. On épp búcsúzott Hongtól. Cale elment On mellett a többiekhez.
Choi Han, Beacrox, és Ron.
ㅡ Hm.
Ettől a kombinációtól akaratlanul is felmordult.
‘Magammal kellett volna hoznom inkább Hanst?’
Cale Hansra gondolt, akit Ubarr térségben hagyott. Ismeretlen hidegtől felállt a szőr a hátán és reszketni kezdett.
ㅡ Ifjú mester-nim, jól van?
Ron odament hozzá és kedves öregembernek tettette magát.
ㅡ …Igen, jól vagyok.
ㅡ Örülök, hogy jól van. Tudassa, ha betegnek érzi magát ㅡ öltötte fel Ron a szokásos jóindulatú mosolyát ㅡ Valahogy, jó ilyen kevés emberrel utazni. Rég volt már, hogy így tettünk.
‘Egyáltalán nem jó.’
Cale Beacroxra nézett, aki épp egy pár fehér kesztyűt húzott fel, mint mindig, és elkezdte mérlegelni ezt a csapat-összetételt.
‘Tökéletes csapatnak tűnik, ha valami rosszat akarsz csinálni.’
Beacrox bizonyára észrevette Cale bizonytalan tekintetét, ahogy leporolta a kezét és odament Cale-hez.
ㅡ Ifjú mester-ni,, most már tudnunk kell távozni.
ㅡ Oké, menjünk.
Raon és a többiek elbúcsúztak, ahogy Cale és csapata Hoik Falu felé mentek, ami Whipper Királyság déli végében volt. Ez volt a Visszatérés Nélküli Út bejárata.
***
Esnie kellett.
ㅡ Hasonlít a múltkorira!
Az ezüstcica On, aki Cale kezeiben volt, hümmögni kezdett, haogy irányította a ködöt.
Cale csapata éppen a Visszatérés Nélküli Úton haladtak. Még az eső sem tüntette el ezt a különös ködöt.
Saaaaaa-
Az eső annyira hangos volt, hogy Cale nem hallotta On hümmögését se.
Csipp-csepp-csöpp.
Cale-nek lassan elege lett a megállás nélkül az esőkabátjára hulló esőtől. Beacrox lassan felzárkózott Cale mellé.
ㅡ Későre jár és az eső erősen esik. Ifjú mester-nim, szerintem a legjobb lenne, ha az erdőben töltenénk az éjjelt.
Cale bólintott.
ㅡ On, menjünk vissza abba a barlangba, ahol a legutóbb voltunk.
ㅡ Közel van.
Cale látta, hogy On ismét befolyásolja a ködöt, így mondta a többieknek, hogy kövessék.
Ron, Choi han és Beacrox megkapaszkodtak az esőkabátnak és követték Cale-t. Choi Han felzárkózott Cale mellé és megkérdezte:
ㅡ Abba a barlangba tart, amelyben Litana Királynővel találkozott?
ㅡ Igen, az.
Emlékezetes hely volt, ahogy Cale úgy tett, mintha egy jó és jóságos ember lenne. Egy hely volt, ahol rengeteg olyasminek mutatta magát, ami nem volt.
ㅡ Van pár jó emlékem ott.
On is bizonyára felidézte az emléket, mert megrázta a fejét és tovább irányította a ködöt. Talán, mivel mindannyian gyorsan sétáltak, de hamarosan meglátták a barlangot maguk előtt.
ㅡ Ott van! Hm?
On, aki a barlangra mutatott, hirtelen megállt. Ron odament Cale-hez.
ㅡ Úgy tűnik, valaki van odabent.
Halvány fény áramlott ki a barlangból. Úgy tűnt, hogy valaki már volt a barlangban. Cale egy pillanatig mérlegelte, mielőtt megszólalt.
ㅡ Úgy fest, késő van más helyet keresni. Egyelőre menjünk be.
Idegesítő lett volna másik helyet keresni. Sötét volt, éhes volt, és nem akart már többet gyalogolni.
Mivel tényleg nem lehetett máshova menni, akkor már eltöltik az éjjelt idegenekkel.
ㅡ Ahogy kívánja, Cale-nim. Szerencsére nem érzek semmilyen erős aurát odabent.
ㅡ Menjünk ㅡ mondta Cale gyorsan, miután hallotta Choi Han megjegyzését.
Nem volt mit veszíteniük.
Csipp-csöpp.
Az eső erősebben kezdte verni az esőkabátjukat, ahogy gyorsan a barlang felé mentek.
A halovány fény erősödni kezdett és végre látták a barlang bejáratát.
‘Végre pihenhetek.’
Cale már épp gyorsabban kezdett volna sétálni ettől a gondolattól, amikor meghallotta Choi Han hangját.
ㅡ …Ismerős aura.
‘Mi?’
Cale látta a barlang bejáratát, ahogy hallotta Choi Han megjegyzését.
Látta az apró tüzet, amely megvilágította a barlang belsejét.
Két ember volt bent.
‘A kurva…’
Cale megdörzsölte a szemeit.
ㅡ Ki, kik maguk? ㅡ kérdezte az egyik ember remegő hangon.
Egy gyenge és ártatlannak tűnő ember Cale-re és a többiekre nézett. Nem csak, hogy az ember szemei ártatlanok voltak, de még könnyesnek is tűntek, amitől szánalomra méltónak tűnt.
De nem ez volt a probléma.
‘Miért van ő itt?’
Egy szőke nő feküdt a földön az ártatlannak tűnő szőke férfi mellett.
Látta már a nőt korábban.
A szőke kardforgató mester.
A titkos szervezet embere, aki megölte a vérőrült varázslót, Redikát.
Ez a nő fekete volt több helyen a testén és eszméletlenül feküdt.
Klang-
Egy csendes hang érkezett Cale-hez.
Choi Han elkezdte kihúzni a kardját a hüvelyből.
Cale úgy érezte, mintha valaki behúzott volna neki egyet.
‘Mégis mi folyik itt?’
Ekkor Ronnal összenéztek.
‘Mi a baj?’ ㅡ látszólag ezt kérdezte Ron tekintete.
Ekkor Cale elméje kitisztult.
‘Oh, igaz. Ez a nő nem ismeri az arcom.’
A szőke kardforgató mester nem ismerte Cale arcát, tulajdonképpen senki más arcát sem. Csak maszkkal látta őket.
‘Tökéletes.’
Cale Choi Han vállára tette a kezét.
ㅡ Choi Han, tedd el a kardod.
ㅡ Elnézést? De!
ㅡ Rejtsd el az aurádat ㅡ suttogta Cale Choi Hannak, aki zavarodottan kérdezte.
A nő talán megérzi Choi Han auráját, ha később felébred.
Ahelyett, hogy a zavarodott Choi Hant nézte volna, Cale az eszméletlen kardforgató mesterre és a szőke, ártatlannak tűnő férfira nézett mellette.
Cale gyengéden mosolygott a férfira, ahogy On nyávogott Cale kezeiben.
Miaúúú
Mintha azt akarta volna mondani, hogy megismétlődik, ami a múltkor is volt. Azonban Cale-t nem érdekelte a véleménye.
Choi Han biztosan azt mondta, hogy nem érez erős aurát abarlangból.
Ez azt jelentette, hogy a szőke kardforgatóval ellentétben, ez a férfi gyenge volt.
Cale levette az esőkabátja csukyláját és a szőke férfihoz kezdett beszélni.
ㅡ Sajnálom. Megijesztettünk? ㅡ gyengéd és őszinte hang volt.
Choi Han összerezzent a hangtónustól. Azonban Ron ekkor előre lépett.
Ron, Beacrox és On, ők hárman nem nem léptek semmilyen kapcsolatba az ellenséggel a harc során, amelyet a Bálna törzs oldalán vívtak. Ők ezért nem ismerték a szőke kardforgató mester arcát.
De Cale aggódott, hoyg Ron mit fog mondani.
ㅡ Elnézést kérek. Az ifjú mester-nimünk testőre nagyon elkötelezett a munkája mellett ㅡ beszélt Ron melegen, tökéletesen illeszkedve a szolga szerepébe.
Cale összenézett Ronnal, majd Beacroxszal. Az apa-fia páros lopva bólintott Cale felé.
‘Nem tudjuk, hogy mi folyik itt, de egyelőre belemegyünk a játékba.’ ㅡ látszólat ezt mondták.
‘Milyen megbízhatóak.’
Cale hirtelen úgy érezte, hogy ők nagyon megbízhatóak voltak. Ez volt az első alkalom, hogy Cale ténylegesen kedvelte ezt a csapattag felosztást.