Sárkány.
Volt még egy Sárkány Raon mellett.
Cale nem akart másik Sárkánnyal találkozni.
A legtöbb fantasy reményben idős Sárkányok olyan karakterek voltak, akik segítőként jelentek meg, aki a főhősnek adja a kulcsot a regény egy fontos pontján. Viszont, az ‘Egy Hős Születése’ regényben mind egoista és arrogáns lény volt.
‘Nem azt mondta a regény, hogy mindegyik Sárkány önző volt?’
Raon kivétel volt. Cale aggodalmasan ráncolta a homlokát.
ㄱ Tudom, hogy ezen a világon nincs olyan Sárkány, amely annyira nagyszerű és hatalmas lenne, mint én, de kíváncsi vagyok! Mindenkinek vannak a fajtájában más egyedek, kivéve nekem.
Ahogy Raon kimondta ‘kivéve nekem’, Cale összerezzent.
ㄱ Nos, te is egyedülálló vagy. Nincs még egy annyira gyenge személy, mint te. Ez rendben van. Veled leszek!
Haaaaaaa.
Mély sóhaj szakadt ki Cale száján. Megdörzsölte a fejét a kezeivel, ahogy tovább gondolkodott.
‘Miért alakultak így a dolgok?’
A terv szerint csinált mindent, szóval miért akadnak mégis az útjába mindezek a dolgok? Azért, mert vele volt egy Sárkány és a főhős, Choi Han?
Raon aggodalmas hangja csendült Cale fejében:
ㄱ Ember, megint beteg vagy?
Haaaaa.
Cale eltakarta az arcán mindkét kezével, ahogy megkérdezte az Elf Vezetőt.
— Meg tudná mondani nekünk a helyet?
ㄱ Ó, ez az!
Canaria Vezető elmosolyodott Cale kérdésén. Olyan volt, mint egy rajongó, akinek esélye volt megnézni két kedvenc hírességének a találkozását.
Cale elbizonytalanodott, miután leengedte a kezét és meglátta a mosolyt Canaria arcán.
— A Sárkánynak jó természete van?
— Nem mernék ilyen mélyen tisztelt lényeknek a természetéről beszélni. Mindannyian nagyszerű és hatalmas lények.
Cale-nek nem kellett volna ilyen kérdést feltennie Sárkány-imádóknak.
— Felnőtt Sárkány?
— Ősi Sárkány-nim. Nagyon társaságkedvelő Sárkány.
ㄱ Egy öreg Sárkány!
Tette hozzá Raon, miután hallotta, hogy Canaria azt mondta, a Sárkány egy Ősi Sárkány. A másik oldalon Cale arckifejezése nem tűnt annyira jónak.
‘Egy társaságkedvelő Sárkány még mindig önző Sárkány.’
De Cale attól még megkönnyebbült. Canaria Vezető szavai azt jelentették, hogy az Arany Sárkány legalább egy kis kíváncsiságot fog majd mutatni Raon iránt.
ㄱ Bebizonyítom a nagyságomat én, Raon Miru!
Cale visszafogott egy sóhajt Raon válaszát hallva. Vajon képes lenne egy lökött Sárkány, mint Raon, túlélni egy Ősi Sárkány előtt? Egy kicsit tényleg aggódott.
Viszont, az aggodalom hamar elszállt.
Azért, amit Canaria Vezető következőnek mondott.
— Azonban aggódom, mivel, mint Ősi Sárkány, Sárkány-nim az egészségével küzd. Remélem, hogy egy másik Sárkánnyal a találkozás felvidítja és segít neki visszanyerni egy kis erőt.
Hála az égnek, a Sárkány gyenge volt.
Ez lecsökkentette Cale aggodalmait, mivel úgy érezte, hogy képes lennének elszaladni, még ha Raon harcba is keveredik ezzel az Arany Sárkánnyal.
‘Elfuthatunk, ha semmi más nem működik.’
Raonnak nem szabadna hátrányban lennie, ha Choi Hant és a többieket magukkal viszik. Cale elmerengett, hogy mit tud tenni azért, hogy elég erős csapatot vigyen magával azért, hogy lenézhessenek az Ősi Sárkányra.
De Canaria ismét elmosolyodott és megszólalt:
— Úgy hiszem, hogy gyönyörű látvány lehet, amikor a két Sárkány-nim találkozik.
‘Gyönyörű?’
Cale azon aggódott, hogy vér fog folyni. Viszont, egy még nagyobb probléma jelent meg. Az Őrző Lovag a szemeivel jelzett a Vezetőnek.
Canaria arckifejezése megmerevedett egy kicsit, miután látta a tekintetet. Aztán elfordult, hogy Cale szemébe nézzen.
— Ifjú mester-nim, lehetséges lenne.
Canaria egy sor szót mondott, amitől Cale-nek rossz előérzete lett. Cale felvett egy újabb szelet kenyeret és ismét enni kezdett.
— Tudna találkozni a kardforgatóval?
‘Rohadt Elfek.’
Cale újabb falatot harapott a kenyérből és együtt lenyelte, amit mondani akart az Elfeknek.
Ezek az Elfek nem adtak neki semmit, de tovább kértek tőle. Még ha Cale továbbra is azt mondta, hogy nincs szüksége semmire, nem az az udvarias dolog, hogy hoznak valamit, amikor kérnek valamit?
‘A regényben is ilyenek voltak. Ez a Vezető eléggé megdolgoztatta Choi Hant.’
Cale arra gondolt, hogy a vezető olyan volt, mint egy mosómedve.Nem adott semmi jutalmat, miközben azt állította, hogy a materialista kapzsiság rossz volt, de mindig segítséget kért.
Természetesen Cale-nek nem állt szándékában, hogy Canaria rászedje.
Cale közönyös arccal nézett Canariara.
— Miért kell találkoznom vele?
Canaria óvatosan kezdett el beszélni, miután látta Cale közönyös arcát és hallotta a rideg hangját. Még sosem volt ilyen óvatos egy emberrel korábban. Viszont, ő egy nagyszerű és hatalmas Sárkány védelme alatt állt. Az a nagyszerű és hatalmas Sárkány valószínűleg most is a közelben volt és figyelte őket.
— A kardforgató nem mond semmit, nem számít mennyire vallatjuk. Ön említette, hogy nem ismeri a személyazonosságukat, de arra gondoltunk, hogy ön talán tudna információt kiszedni belőlük, mivel már három alkalommal elbánt velük.
Canaria nézte, ahogy Cale a kenyeret rágja, miközben őt figyelte. Ez a nemes, aki kecsesen befejezte a szelet kenyeret, mielőtt megszólalt.
Hasonló volt Canaria mosolyához.
— Eddig a kérésig segítek önöknek, mivel ez mindannyiunk előnye.
Canaria arca különössé vált. Azonban Cale nem mutatott reakciót a nő arckifejezésére, helyette, a többiekre nézett és így szólt:
— Pendrick, ön nem ért egyet? Ki kell egymást segítenünk, hogy mindannyian jól élhessünk. Mindaddig, amíg képesek vagyunk rá.
— Igaza van, ifjú mester-nim.
— Igen. Egymásnak segíteni materialista nyereség nélkül a fejünkben valóban nagyon menő dolog. Ön is egyetért ezzel, igaz, Őrző Lovag-nim?
Az Őrző Lovag összerezzent Cale váratlan kérdésétől, mielőtt helyre tette volna a testtartását és válaszolt:
— Khm, igen, valóban. Még sosem találkoztam egy ifjú mester-nimmel, khm, másik emberrel, aki ismerte volna az ilyen tettek értékét. Ön egyértelműen megérdemli Sárkány-nim védelmét.
— Valóban. Ahogy ön is említette, Őrző Lovag-nim, az ilyen tetteket csak cselekedettel lehet viszonozni.
Cale gyengéd viselkedésével ellentétben, a szóválasztása nagyon specifikus volt. Viszont, a gyengéd mosolya miatt a két Elf csak azt hallotta, amiről azt gondolták, hogy egy nagyon jóindulatú ember szavai.
— Igaza van! — válaszolt hangosan Pendrick — A szív nem lehet tele materialist dolgokkal!
Pendrick azt a reakciót mutatja, amelyre Cale számított.
‘Helyes, helyes. Akkor legközelebb a legjobb tudásodat kell mutatnod, hogy kisegíts.’
A belső gondolatainak megosztása helyett Cale a Vezetőre nézett és felöltött egy mosolyt, amely még a Vezető mosolyánál is jobbindulatúbbnak tűnt.
Semmi nem volt az Elf Faluban semmi, amit el lehetett venni a kétkezi munkán kívül. Elfeket dolgoztatni azt jelentette, hogy az Elementálokat is dolgoztatja. Nem kellene őket hasznosítania, hamár kisegítette őket? Ráadásul, az Elf Falu kiváló helyen volt Roan Királyság és Breck Királyság között.
ㄱ Ember, miért mosolyogsz úgy, mint a koronaherceg mellett? Valami rosszat tettek?
Ahelyett, hogy válaszolt volna Raon kérdésére, Cale felállt a helyéről.
— Menjünk most azonnal.
Cale és a Vezető egymás szemébe néztek.
— Nem kellene a tőlünk telhető legjobban segíteni, amennyire gyorsan csak tudunk, ha szükséges?
A Vezető arca ismét különös volt. Mintha ez az ember előtte arra kényszerítené, hogy úgy tegyen, ahogy ő mondta. Érezte a nyomás forrását is.
‘Milyen egyedi ősi képesség.’
Ez az ismeretlen ősi képesség kényszerítette. Canaria érdekesnek találta Cale-t. Példanélküli szerencséje volt, egy egyedi ősi képessége és…
‘És ékesszólóan beszél.’
Canaria felállt, ahogy Cale végzett. Látta a kíváncsiságot Pendrick és az Őrző Lovag szemében, ahogy Cale-re néztek. A többi Elfnek is valószínűleg hasonló kifejezés ült volna az arcán.
Ő egy érdekes ember volt. Elmerengett, hogy mit akart vajon csinálni azzal, hogy megszerezte az Elfek kíváncsiságát. Ő is kíváncsi volt, de nem maradhatott tovább Cale oldalán.
— Sajnos, vissza kell térnem a rekonstruálási helyszínre, így Pendrick fogja önöket odavezetni.
— Értem.
Cale belenézett Pendrick szemébe.
— Mehetünk?
— Igenis, uram.
Pendrick átvette a vezetést és kinyitotta az ajtót. Cale, valamint a csapat többi tagja, elindult. De Cale hamarosan megállt.
— Á.
— Mi az, ifjú mester-nim?
Cale átkutatta a mágikus táskáját, ahogy válaszolt.
— Mindenki, maszkot fel.
A maszk, amelyet Cale levett evéshez, most visszatért. A csapat együttesen megeresztett egy sóhajt, mielőtt ők is feltették a maszkokat. Cale adott néhány utasítást, amikor mindenkin rajt volt a maszk.
Pendrick üresen figyelte, mielőtt összerezzent attól, amit Cale mondott a csapatnak, hogy megtegyen, de hamarosan Cale unszolására elindultak.
— Mehetünk.
— Igen, igenis uram.
Cale követte Pendricket a Vezető rezidenciájának hátuljába. Ellenkező irányba mentek, mint amerre a korábbi virágoskert volt. Hamarosan egy hatalmas szikla jelent meg, és Cale tekintete különössé vált, miután beléptek a földalatti szobába a szikla alatt.
A helyet sosem írták le a regényben.
Cale arra gondolt, hogy az Elfek elvégeztek néhány egyszerű vallatást, miután bebörtönözték a titkos szervezet kardforgatóját.
‘Nem olyan, mint vártam.’
A Cale előtti földalatti szobát vérrel festették. Sokkal jobb megnevezés lett volna a földalatti börtönnek hívni.
Cale nem tudta, hogy az Elfek megkínozták a kardforgatót. Cale megerősítette a hitét, hogy a sztereotípiák haszontalanok voltak, mielőtt az állával jelzett, miközben Pendrickre nézett.
— Hogyan csevegjünk, ha ilyen állapotban van?
— Ez…
Pendrick nem talált szavakat, ahogy kínosan elmosolyodott. Az Elfek, akik a földalatti börtönt őrizték, szintén kínosan mosolyogtak
Cale látta, hogy a középkorú kardforgató szinte felismerhetetlen volt, ahogy a lábai kicsavarodtak és a testét vér borította.
‘Choi Han azt mondta, hogy lebénította.’
Cale az Elfre sandított a kínzó eszközökkel, és mormogott ahogy leguggolt.
— Elfek és emberek, ugyanolyanok.
Pendrick összerezzent Cale szavaitól. A szavak ettől az embertől, akiben nem volt kapzsiság és egyszerűen csak meg akart menteni mindenkit, ridegnek és élesnek érződtek.
— Pendrick, ki tudná küldeni a többi Elfet? Maga maradhat. Békében akarok beszélgetni.
— Igenis, uram. Értettem.
Pendrick jelzett az őröknek, akik távoztak a szobából. Cale a véres férfira nézett, miközben Pendrick ezt tette.
A szelidítővel és a mágikus lándzsással volt. Ez a kardforgató egészen tehetségesnek tűnt a korához képest.
— Tudják a nevét?
— Nem, nem mondott semmit — motyogott Pendrick, ahogy válaszolt.
Cale furcsának találta, hogy egy gyógyító, mint Pendrick képes volt nyugodtan állni egy ilyen börtönben, ahogy visszafordította a tekintetét a középkorú kardforgatóhoz.
Ekkor.
— Kekekeke — a kardforgató hirtelen nevetni kezdett.
Egy egészen ijesztő nevetés volt. De Cale ránézett és közönyösen odaszólt:
— Örülök, hogy nem teszel úgy, mintha aludnál.
— A neve Balbud — szólt közbe Beacrox ebben a pillanatban.
Balbud, a középkorú kardforgató azonnal abbahagyta a nevetést.
Cale Beacrox felé fordult és összerezzent. Beacrox idő közben felvett egy új pár fehér kesztyűt és éles tőrt tartott a kezében.
Beacrox félreértette Cale döbbent arckifejezését és megmagyarázta:
— Így hívta a mágikus lándzsás harc közben. Úgy tűnik, hogy a szelidítő védelméért felelt. Azonban, arra alapozva, hogy mennyire hasonló a neve a szelidítő nevéhez, csak egy eldobható eszköznek tűnik.
— Kehehe, he!
A kardforgató elkezdett nevetni, amint Beacrox befejezte a mondandóját. Viszont még mindig nem mondott semmit. Cale hangja elérte a kardforgatót, Balbudot, aki a földet nézte.
— Nem fogsz semmit mondani?
Azonban Balbud megszólalt, Cale várakozásaival ellentétben.
— Mégis…
Balbud lassan felemelte a fejét. Nem érdekelték az Elfek. Viszont, kíváncsi volt ezekre az emberekre. Még mindig viselték a maszkokat és idegesítő hamis egyenruhákat, mintha viccet csináltak volna belőlük.
— Mégis ki a francok vagytok ti? Ki mer ellenünk jönni?
Balbud vicsorítani kezdett.
Még soha azelőtt nem látott ilyen szakértőket. Ezért érezte olyan igazságtalannak. Tudni akarta, hogy kik voltak ők, mielőtt meghalt.
Viszont Balbud látta, ahogy Cale mosolygott a maszk mögött. Ez volt az a férfi, aki elájult, miután a vörös villámot megidézte. Úgy hitte, hogy ez a férfi volt a vezető.
A férfi csak egyetlen szót mondott:
— Arm.
Balbud szeme tágra nyílt. Megpróbált meghátrálni, hogy elkerülje Cale tekintetét, azonban egy kéz meghúzta a hajánál fogva.
Nem Cale volt az, hanem Beacrox, akinek a fehér kesztyűjét gyorsan megfogta a vér Balbud hajában. Ahogy a fejét egyhelyben tartották, Balbudnak nem volt más választása, mint Cale-re nézni.
Cale lassan megkérdezte, mielőtt Balbud be tudta volna csukni a szemeit.
— Úgy látom a Keleti Kontinens nem volt elegendő?
Cale látta a szorongást Balbud arcán.
— M-mi a francról beszélsz te…!
— Napisten.
Azonban, Cale csak tovább mondta, amit mondani akart. Úgy döntött, hogy megkérdez minden kérdést, amíg esélye volt rá.
— Roan, Farkas Törzs, sellők és a Birodalom. A sellők valószínűleg a tengeri utak miatt, de miért vágytatok Roan Királyságra és a Birodalomra?
Cale Balbud szemébe nézett, aki azóta feszengett, hogy Cale felhozta a Keleti Kontinenst.
Balbud a homlokát ráncolta. Fogalma sem volt, hogy ki volt ez az alak vagy hogyan tudott ilyen sokat Armról, a Keleti Kontinensről, valamit a tevékenységükről a Nyugati Kontinensen.
Finoman beleharapott az ajkába, ahogy a szemei elködösödtek és elmosolyodott.
— Hehe, azt hiszed bármit is elmondok neked?
Balbud megmozgatta a nyelvét, hogy keserű ízt találjon mélyen a szájában. A szíve meg fog állni abban a pillanatban, hogy kipukkad a kapszula. Balbud nevetni kezdett, miközben arra gondolt, hogy meg fog halni mielőtt bármit elárulna.
Cale-t provokálta a tüzes tekintetével, ahogy megpróbálta elharapni a kapszulát a szájában.
— Nem fogok neked elmondani semmit, uhh!
A középkorú kardforgató, Balbud hirtelen felnyögött. Látta a szemeket a maszk mögött sarlóvá szűkülni.
— Nagyon lenézel engem, ha azt hiszed, hogy ez a módszer működni fog.
Miaúúúú
A vörös cica eltávolította a lopakodását és lassan megjelent mindenki előtt.
On és Hong, természetesen, Cale-el voltak. Balbud, akik nem tudott lenézni, mivel Beacrox felfelé tartotta a fejét, nem látta a ködöt, amely a lábait eltakarta.
Paralízis mérget hazsnáltak.
— Öh, kök!
Balbud teste remegett, ahogy egy fehér kesztyű benyúlt a szájába és kihúzta a kicsiny kapszulát.
ㄱ Mágikus eszköz! Kielemzem majd!
Cale Balbud felé nézett, miután látta, ahogy Beacrox letisztította a kesztyűjét és elcsomagolta a kicsiny kapszulát. Mosolygott, ahogy Balbudra nézett, aki lassan elveszítette az eszméletét a paralízis méregtől.
— Nem képzeled, hogy bedőlök egy ennyire megszokott sémának.
Cale rengeteg regényt olvasott, ahogy a főhős nem tudott információt szerezni az ellenségeitől, miután elkapták őket, mert méreggel vagy rejtett eszközzel megölték magukat. Ő nem a főhőse volt a történetnek, Cale nem akart szenvedni egy ilyen bosszantó információhiánytól.
Felkelt, miután látta, hogy Balbud biztosan elveszítette az eszméletét, és gyengéden Pendrickhez szólt, aki őt nézte.
— Minden élet értékes. Hát nem nagyszerű, hogy megmentettük, mielőtt meghalt?
Pendrick hirtelen elfelejtette, hogy mit akart mondani.