Ez a különös érzés eltartott, amíg Cale meg nem érkezett a vacsora asztalhoz. Csak egyetlen mondatot mondott ki:
– Egy kis időre meglátogatom Whipper Királyságot.
Klang.
A kanál a legkisebb húga, a 7 éves Lily kezéből a földre hulott. Cale Lily felé fordult, miután hallotta a hangot, csak azért, hogy Lily sápadt arcát és a szája sarkának rmegését lássa.
– A tanárom mondta.
Lily nem is gondolt a kanál felvételére a földről, ahogy tovább motyogta:
– Whipper Királyság nagyon ijesztő most, és emberek halnak meg minden nap. A nemeseknek el kell bújniuk, és még finom ételt is nehéz enni! Még aludni sem tudsz békében! Ezt mondta a tanárom!
Az érzelmei mintha egyre erőteljesebbek lettek volna, ahogy tovább beszélt. Aztán összehúzta a szemöldökeit, ahogy Cale-re nézett.
– Nem engedélyezem, hogy megtedd – szakította félbe Lily-t Deruth Gróf és szigorúan felelt.
Cale zavarodottan nézett Deruth-ra. A koronaherceg megígérte, hogy asszisztálja az utazásában Whipper Királysága, hogy így biztonságban és titokban érkezhessen.
‘Majd azt mondjuk a családjának, hogy az én ügyemet intézi. Semmi szükség, hogy elmondjuk nekik a mágusokat vagy a Mágikus Tornyot vagy bármi ilyesmit, igaz?’
‘Hogyne. A titkok a legjobbak. Szeretném, ha a családom és az Ubarr terület hűbérura tudna az utazásomról.’
‘Természetesen. Mindent előkészítek.’
Alberu Koronaherceg azonnal értesítette Deruth Grófot, hogy egy titkos feladattal bízta meg Cale-t.
– Apám, ez egy parancs őfelségétől a koronahercegtől.
– Nem számít.
A jótermészetű és átlagos kinézetű Deruth Gróf arca rendkívül összehúzódott a homlokráncolástól. Cale körbe pillantott Basen-re, aki olyan merev volt, mintha megállították volna az időt, aztán az egyetlen személyre, aki nyugodt volt, Violna-ra.
Ő közönyösen megkérdezte, ahogy összetalálkozott a pillantásuk.
– Saját döntésed?
– Igen, szeretnék menni.
– Cale.
– Tessék?
Violan letette a kanalát és úgy folytatta:
– Tudod, hogy ott most nagyon veszélyes?
– Igen.
Cale könnyedén válaszolt. Viszont, rendben lesz Choi Hannal, a Fekete Sárkánnyal, Rosalyn-nal és Lock-kal. Még Hilsman és a 10 Farkas Gyermek is lelkesen kéri, hogy vigye őket magával, szóval nem gondolta, hogy bármiféle veszélyben lenne.
– Cale, emlékezz egy dologra. Én mindig aggódni fogok miattad, fiam. Mindannyian aggódunk érted. Viszont – Violan arca hirtelen megkeményedett – Egyáltalán nem érdekel minket ez a királyság.
– Khm, drágám, szükségünk van a királyság biztonságára, hogy a családunk is biztonságban legyen.
Deruth abbahagyta a homlokráncolást és megeresztett egy hamis köhögést.
De Violan figyelmen kívül hagyta és tovább kérdezte Cale-től:
– Saját döntésed?
Violan ismét ugyanazt a kérdést tette fel, és Cale azonnal válaszolt:
– Én egy Arany Teknős vagyok.
Deruth Gróf felidézte, mit mondott nem is olyan régen a fiának.
‘Megvédünk bármit és mindent az erős páncélunkkal. Viszont, a legfontosabb az, hogy magunkat megvédjük.’
A fiára nézett, aki nyugodtnak és ellazultnak tűnt.
– Az a legfontosabb számomra, hogy az erős páncélomat a magam védelmére használjam.
Ez volt Cale válasza.
– Végtére is, Henituse vagyok.
Természetesen, Cale legelőre helyezte a saját biztonságát. Csak akkor lép a harctérre, ha úgy tűnik, hogy biztosan nyerni fognak, és a legerősebb személy a harctéren mellette állt.
– Nem kell aggódnotok.
A hangja tele volt bizonyossággal és a tekintete magabiztos volt.
Violan Grófné elmosolyodott.
– Rendben, megértem. De nem hiszem abbahagyhatnám az aggódást. Ezt jelenti szülőnek lenni.
Tényleg nem volt semmi ok az aggodalomra, de Cale így is bólintott Violannak. Deruth Gróf csukva tartotta a száját, ahogy újra elkezdtek enni. Basen nem mondta Cale-nek, hogy nem mehet, látszólag elfogadta ő is.
– Az hiszik, hogy mindent megcsinálunk amit csak parancsolnak, mivel egy ideje már meghúzzuk magunkat – motyogott magának olyakor Deruth Gróf, ahogy egy húsdarabon rágódott.
Azonban Cale, látva, hogy nincs több ellenvetés, békésen újra az ételére koncentrált.
Erősen koncentrált az ételére, olyannyira, hogy nem vette észre, ami legközelebb történt.
Nem látta, hogy a tekintet, amit Deruth Gróf és Violan Grófné váltott egymással, nem volt normális. Azt sem tudta, hogy vacsora után Deruth Gróf megparancsolta a komornyiknak, hogy gyűjtsön össze minden információt, aminek köze volt a koronaherceghez és Whipper Királysághoz, nem számított az ára.
Cale csak befejezte a fantasztikus ételt és elhagyta az étkezőt. Hallotta, ahogy valaki felé siet annak ellenére, hogy a nemesi etikett ellen volt.
– Basen?
Basen és Lily sietett Cale után.
–… Hyung-nim, muszáj menned?
– Eléggé.
Nem kellett mennie, de jobban értékelt 10 évnyi békés napot, mint egyetlen egyet. Cale tovább folytatta az elcsendesedett testvéreinek:
– Koncentráljatok mind a ketten a tanulmányaitokra és edzésetekre. Csak azért járhatok így körbe, mivel ti ketten rendben tartotok mindent.
Cale mindig békében volt tudva, hogy Basen lesz a következő hűbéresúr a térségben, és Lily lesz a hadsereg parancsnoki vezetője. Legalább nem lesz köztük az a tipikus drámai mellékszál, ahol az idősebb fiú és a sokkal tehetségesebb fiatalabb fiú az öröklésen vitatkoznak, vagy ilyesmi.
Cale elfordult a testvéreitől, akik még mindig csendesen figyelték. Még mindig sok minden volt, amit elő kellett készítenie. Cale elindult, ahogy ismét a testvéreihez szólt:
– Majd hozok szuvenírt Whipper Királyságból.
Cale nem látta, ahogy Basen és Lily tekintete Cale-re koncentrált, mielőtt pillantást váltottak egymással és bólintottak. Egyáltalán nem volt fogalma se róla, hogy a testvérei már eldöntötték a jövőbeli foglalkozásukat.
Néhány nappal később, Cale boldog volt, hogy képes volt hajóra szállni pontosan akkor, amikor eltervezte.
– Ifjú Cale mester.
Cale a hang irányába nézett, ahogy felszállt a hajóra.
– Ifjú Amiru kisasszony.
Amiru csendesen figyelte Cale-t, aki csak lazított, mint korábban. Az Ubarr hűbérúr már felszállt arra a hajóra, mint a koronaherceg, így Amiru megparancsolta nekik, hogy készítsék elő a legnagyobb és legerősebb hajót, amint megérkezett a korona herceg utasítása. [Itt az, hogy ugyanazon a hajón voltak metafora.]
– Ifjú Cale mester, remélem, hogy biztonságban visszatér, ez alkalommal anélkül, hogy megsérülne.
– Én is ebben bízom.
Abszolút nem volt tervben, hogy megsérülne. Cale látta, hogy Amiru a homlokát ráncolta, mintha nem hinne neki.
– Nem értem, hogy őfelsége miért küldi Önt arra a veszélyes helyre, amikor épp csak végzett a lábadozással. Viszont, őfelsége valószínűleg azért küldi Önt, mivel Önről van szó és Önben megbízhat.
Megbízni? A korona herceg nem az a típus volt, aki bárkiben megbízna. Cale-nek nem esett nehezére őszintén megmondani ezt merev arccal.
– Tényleg? Én nem vagyok benne olyan biztos. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon megbízik bennem.
Amiru felemelte a hangját Cale keserű mosolyára:
– Természetesen! Ifjú Cale mester, ha ez jelent bármit is, én megbízom Önben.
– Oh, igen, nos, nagyon szépen köszönöm, ifjú Amiru kisasszony.
Látva, hogy Amiru ilyen vehemensen válaszolt, aki teljesen különbözött a nyugodt viselkedésétől, Cale nem tudott mást mondani. Aztán ismét elindult, mivel időben kellett indulniuk. Emberekkel kellett találkoznia.
– Ifjú Cale mes…
– Elindulok, ifjú Amiru kisasszony.
Amiru még mondani akart dolgokat, de csak becsukta a száját. A látvány, ahogy Cale hátra simította a vörös haját, amely az óceáni széllel mozgott, felfrissítő és menő volt.
Cale nyugodt szívvel szállt fel a hajóra, miután látta, hogy Amiru nem akarja tovább visszatartani. A fedélzetre ment és látta, hogy a falu jelenleg hangos volt az építkezéstől.
Ráadásul, néhány további örvény eltűnt, amivel kialakult egy biztonságos út, amely elég széles volt egy hatalmas hajónak.
’De a többi örvény még ugyanolyan.’
Cale visszafordította a tekintetét a hajóra és felsóhajtott:
–… Haaa.
Hogy került össze ennyire sok emberrel?
Choi Han, Lock és Rosalyn.
A cicák, On és Hong remegtek, mivel vízen voltak, de rendíthetetlenül jönni akartak vele.
Hans, aki a cicák mellett volt.
Végül, Hilsman Kapitány Helyettes, aki sápadt volt attól, hogy hajón volt, Beacrox, aki némán figyelte Hilsmant, és a tíz Farkas gyermek mellette.
’Ha megsérülnék ennyi csodabogárral körülöttem, nagyon meglepő lenne.’
Valami még azt hihetné, hogy épp megpróbálja elpusztítani a királyságot.
Szeretem az óceán illatát.
Miért félne bármitől is, főleg azzal, hogy a Fekete Sárkány is jött?
Cale utasítást adott a csapatnak, akik őt nézték.
– Indulás.
Buuuuuuuu-
A kürt jelezte az indulásukat az Ubarr tenger egészén. Kereskedő hajónak álcázták a hajót. Nos, annyira nem volt álca.
‘Végtére is kereskedni fogok.’
De ez természetesen nem lesz egy fer kereskedés. Előnyös lesz Cale-nek, de igazságtalan a másik fél számára.
Ember, ne mosolyogj így. Úgy nézel ki, mint aki megint át fog verni valakit.
Hallotta a Fekete Sárkány hangját, de úgy döntött, figyelmen kívül hagyja és élvezi a felfrissítő óceáni levegőt. És így, a hajó elindult útján Whipper Királyság legkisebb kikötője felé.
Később, aznap éjjel.
Cale nem aludt, hanem a fedálzeten állt. Közel jártak éjfélhez, így senki más nem volt a fedélzeten, de kivilágították és a telihold miatt sem volt egyáltalán sötét a fedélzet.
Tervezte, hogy néhány vendéggel találkozik itt aznap éjjel.
Cale az egyik korlátra támaszkodott, ahogy nyugodtan nézte az óceánt. Ekkor történt.
– Ember.
A Fekete Sárkány felfedte magát és Cale-hez ment. SEmmi szükség nem volt rá, hogy láthatatlan legyen, mivel senki nem volt ott akkor.
– Igen?
– Csak elmerengtem…
Úgy tűnt, a Fekete Sárkánynak sok minden járt a fejében. Nem, mintha gyanakvónak tűnk volna, ahogy üresen felmérte Cale-t tetőtől talpig.
–… A név, amin gondolkodsz egy random szó?
– Mi a pokolról beszélsz te?
A Fekete Sárkány nagyon aggodalmasnak tűnt.
– Úgy érzem, hogy olyasmit fogsz választani, mint Fekete vagy Sárkány.
– Oh, a neved?
A Fekete Sárkány a nevéről beszélt. Cale rendkívül komoly arcot vágott a 4 éves nagyon aggodalmas kérdésére.
–… Egy ilyen név nem elég jó?
Cale arckifejezése nagyon komoly volt. A Fekete Sárkány már egy ideje nem látta ennyire komolynak őt. A Fekete Sárkány szemei remegni kezdtek, ahogy sietve válaszolt:
– Egyáltalán nem! Bármivel rendben vagyok! Rendben van, mindaddig, amíg te adod a nevem, ember. Ne aggódj!
A szárnyai gyorsan vertek, és a farka remegett, ahogy erőteljesen ellenkezett Cale-el szemben. Cale arckifejezése azonnal visszatért normálisra, mintha soha nem is lett volna komoly.
– Akkor örülök.
Majd közönyösen folytatta:
– Raon, On és Hong szomorú lenne, ha hallották volna, mit mondtál.
Hirtelen csend töltötte be a teret.
–… Ember, mit mondtál?
Cale tényleg sokat gondolkodott a Fekete Sárkány nevén, a Fekete Sárkány elvárásaival ellentétben. Egy név különleges dolog volt, amit valaki megkap. Kim Rok Soo-nak, aki egyedül élt, az egyetlen dolog, amit a szüleitől kapott, a neve volt.
– Az első neved Raon.
Raon. Tiszta Koreai nyelven örömtelit jelent.
– És a második neved Miru.
Miru. Tiszta Koreai nyelven Sárkány.
Örömteli Sárkány. Vicces név volt, de Cale tiszta őszinteséggel jött elő vele. Aggódott, hogy Choi Han talán gyanakodni fog a tiszta Koreai miatt, de erre is kitalált kifogást.
Egy nyugodt hang érte el a Fekete Sárkány fülét. Viszont, a Fekete Sárkány még sosem látott ilyen kifejezést Cale arcán. Egy nyugodt mosoly ült most Cale arcán.
– Úgy értem el ezt a nevet, hogy abban reménykedtem, hogy boldog leszel és örömteli életet fogsz élni.
–… Mit jelent?
A Fekete Sárkány a név jelentését kérdezte Cale-től. Cale a mutatóujjával a Fekete Sárkányra mutatott.
– Te.
Raon és Miru. Egyik szó sem létezett ebben a világban. Csak egyetlen dolog volt, amiket ezek a szavak jeleztek.
– Te vagy az. Ezek a szavak csak érted vannak és egyedül érted.
–… Csak én?
– Igen.
Cale elmosolyodott, ahogy megpaskolta a Sárkány fejét.
– Hiszen nagyszerű és hatalmas sárkány vagy.
–… Csak én…
A Fekete Sárkány magának motyogott egy darabig, mielőt elhessegette Cale kezét a fejéről és kitárta szárnyit. A szárnyai sebesen vertek, ahogy felhorkant.
– Azt hiszem hasznos. Teszek neked egy különleges szolgálatot és használom ezt a nevet.
– Hogyne, Raon.
A Sárkány az orrát kezdte ráncolni. A szája sarkai remegtek, ahogy a levegőbe szállt.
– Én vagyok nagyszerű és hatalmas Raon Miru.
– Igen, Raon.
– Pontosan. Raon vagyok.
A Fekete Sárkány első és második nevet kapott élete negyedik évében. Most már volt más is a testén kívül, ami csak az övé volt. A Sárkány felemelte a fejét.
Látta az éjszakai ég sötétjét, ami különbözött a barlang sötétjétől. Egy ilyen éjjel volt, amikor kiszabadították a barlangból. A Fekete Sárkány, Raon, sosem felejti el azt a pillanatot. Úgy érezte, hogy ezt a pillanatot sem fogja soha elfelejteni.
Cale is felemelte a fejét, mint a Fekete Sárkány. Az éjszakai égbolt mindenhol ugyanolyan volt, bárhová ment is. Hallotta Raon hangját, ahogy üresen meredt tovább az égre.
– Köszönöm, Cale.
–… Tessék?
Cale meglepetten nézett Raon felé. De a Fekete Sárkány már visszatért a rendes énjéhez.
– Ember, hogy lehet, hogy nem érted meg az első alkalommal?
– Miért nem mondod el még egyszer?
Cale elmosolyodott, ahogy megpróbálta megpaskolni Raon fejét. Raon lefejelte a tenyerét, és erőteljesen tiltakozott.
– Nem. Én tényleg, igazán, feltételesen sem fogom! Gyenge ember, menj be és aludj! Megfázol.
Ellenben, a cselekedeteivel ellentétben, Raon szárnyai csapkodtak és a farkát úgy csóválta, mint On és Hong. Cale csendesen nevetett Raon megjelenésén. A csendesen nevető Cale nagyon látható volt, még úgy is, hogy éjjel volt és kint voltak az óceánon.
– Szerintem nehéz lesz vissza menni.
– Miért neh-
Raon hirtelen abbahagyta a beszédet, mielőtt kinézett az óceánra. Egy pontra nézett, ami távolabb esett a hajótól.
Plaaaaccs-
A víz szétvált, ahogy egy hatalmas teremtmény megmutatta magát.
Egy Bálna volt.
Ebben a pillanatban:
– Cale-nim!
Valaki sürgetően rohant ki a hajó belsejéből és gyors tempóban Cale-hez sietett. Choi Han volt az. Choi Han arcán aggodalmas kifejezés ült, ahogy a teremtményt figyelte, amely lassan felfedte magát. Aztán Cale-re nézett és odament hozzá.
– Hm?
Ekkor látta meg Choi Han.
Cale intett neki, hogy menjen el, arcán bosszús kifejezéssel. Raon Sárkány aztán felhorkant Choi Han felé és megszólalt:
– Nem ellenségek.
– Tessék?
Choi Han visszafordult az óceán felé. Ezzel egy időben, Cale abbahagyta a támaszkodást a korláton és fejet hajtott az óceán felé.
Nem csak egy Bálna volt. Három Bálna jöttek hozzájuk.
Vendégek érkeztek.
Egyikük Witira volt, a Hosszúszárnyú Bálna. A másik egy Gyilkos Bálna volt. És végezetül.
– Üdvözlöm a Bálna Királyt.
Cale üdvözölte a legnagyobbat a három közül, egy Hosszúszárnyú Bálnát, a Bálna Királyt.