Cale azonnal megkérdezte a Fekete Sárkányt:
– Hogyan érezheted a halott manna szagát?
Manna. Ez jelképezte az erőt, amely a természetben rejlett.
Bizonyos szemszögből hasonló volt az ősi erőhöz, amely egy bizonyos helyen keletkezett. De a kettő erősen különbözött egymástól.
A különbséget az jelentette, hogy hátra marad-e vagy sem.
A manna eltűnt, amint az illető, aki befolyásolta, meghal, míg az ősi erők hátra maradtak.
A Fekete Sárkány könnyedén felelt:
– A mocsár miatt. Uralkodik rajta és nem engedi szétoszlani.
’Uralkodik?’
Cale arckifejezése különössé vált, de a Fekete Sárkány néma maradt.
A Bálna testvérek, valamint On és Hong odamentek Cale-hez és a Fekete Sárkányhoz.
A Fekete Sárkány Cale fejében folytatta:
Jó megfigyelő vagyok.
Cale a Fekete Sárkány szemébe nézett.
Érzek egy hasonló erőt a mocsárban, mint a pajzsod és a szeled.
– Ha! – engedett meg Cale egy sóhaj szerű nevetést.
A maszk nélküli Fekete Sárkány elmosolyodott.
Cale arcára is kiült egy kis mosoly.
Ősi erő.
Volt egy ősi erő a mocsárban, és jó eséllyel kapcsolatban volt a kulcsszóval: ’uralkodni’.
’Ez az első alkalom.’
Ez volt Cale első alkalma, hogy olyan ősi erőt talált, amelyet nem mutattak be a könyvben. Természetesen, fogalma sem volt, hogy ezt az ősi erőt valaki hátra hagyta, vagy természetesen alakult ki itt.
– Nagyon okos vagy.
– Pontosan. Okos vagyok.
A csapat többi tagja még kíváncsibb lett, miután láttál Cale és a Fekete Sárkány huncut mosolyát.
– Ifjú Cale mester, elmondaná, hogy mi folyik itt? Mit ért sárkány manna szaga alatt?
Cale Witira felé nézett. Ő Cale-t kérdezte, de volt egy tisztességes ötlete, hogy miről volt szó.
– Biztos vagyok benne, hogy már van ötlete, de jó esély van rá, hogy egy sárkány holtteste van a mocsárban.
–… Egy holttest?
– Igen. De igen valószínű, hogy nagyon öreg és várhatóan mumifikálódott.
Cale csak Choi Han tapasztalatait ismerte a Sötétség Erdelyéről, ahogy a regény leírta. Viszont, rengeteg fontos információ szerepelt a regényben.
Nincs uralkodó.
Valószínűleg igaz állítás volt, hogy nem volt sárkány a Sötétség Erdelyében, amíg Choi Han ott volt. Ráadásul, az emberek a regényben sosem említettek Sárkány Fészket vagy sárkányt a Sötétség Erdelyében.
’Ez azt jelenti, hogy ez egy nagyon öreg holttest.’
Tap. Tap.
Cale lenézett Hong-ra, aki keserű arccal mutatott a mocsárra.
– Azt hiszem, akkor nem ehetem meg a mocsár vizét?
Hong látszólag elveszítette az étvágyát, miután hallott a sárkány holttestről. Cale látta, ahogy Hong a Fekete Sárkányhoz megy bocsánatot kérni, anélkül, hogy megvárná a válaszát.
– Sajnálom. Azt hittem finom lenne.
– Engem nem érdekel – válaszolta a Fekete Sárkány kíváncsi arccal – Az a valami a mocsárban és én különbözőek vagyunk. Nincs összefüggés közöttünk.
Sárkányok látszólag tényleg nem foglalkoztak az ő „törzsükkel”. Úgy tekintettek magukra, hogy egyedek, akik különböztek mindentől és mindenkitől a világban.
Cale a teljesen nyugodt Fekete Sárkányra nézett, mielőtt megszólalt:
– Úgy gondoltam, hogy a sellők a mocsárban lévő méregtől váltak erősebbé. Hiszen az ő specialitásuk a méreg.
A Bálna testvérek, Paseton és Witira rá néztek.
– Viszont most azon gondolkodok, hogy valószínűleg a mocsár halott mannája az, és nem a méreg, ami megnövelte az erejüket. Ez, vagy mind a méreg, mind a halott manna – nézett Cale a testvérpárra.
’Ha a méreg az, akkor csak mintát kell venniük és megtalálni az ellenszert. Viszont, más a gyerek fekvése, ha a sárkány halott mannájától van.’
Cale látta, ahogy Witira a szemöldökét ráncolja, míg Paseton a fekete mocsárra és a környező területre nézett.
–… Túlságosan széles – érkezett a szomorú megjegyzés Paseton-tól.
– Nem tudom, hogy mit kellene csinálnunk – mondta Witira is.
Képesek voltak leszűkíteni a területet, ahonnan a sellők erejének forrása származott, de nem tudtak rájönni, hogyan kezeljék. Egy dolog lenne, ha méreg, de a másik probléma bonyolultabb volt, hogy gyorsan meg lehessen oldani.
– Nem mintha, meg tudnánk akadályozni, hogy bárki a Sötétség Erdelyébe léphessen vagy itt tartózkodjon és megvédje a fekete mocsarat állandóan.
Witira ismét kinézett a mocsár felé. Egy sárkány holtteste? Ez egy váratlan probléma volt. A tény, hogy a mocsár elég nagy volt ahhoz, hogy elfedjen egy felnőtt sárkányt, csak tovább fokozta a gondokat.
Egy normális sárkány összesen három alkalommal nő. Egy felnőtt sárkány, amely mind a három állomást befejezte, irdatlan nagy volt. Legalább 5 méterrel nagyobbak voltak, mint egy Hosszúszárnyú Bálna, mint ő is.
Ebben a pillanatban, ismét hallotta Cale hangját:
– Ez egyszerű.
A hangja nyugodt volt.
Witira felé fordította a fejét.
Cale odament a mocsár széléhez, miközben mosolygott:
– Először is, vegyenek annyi mocsár vizet, amennyire szükség van – Cale elfordult a mocsártól és Witira-ra nézett: – Aztán újabb alkut kötünk.
–… Alku?
Cale még szélesebben mosolygott, miután látta a zavarodottságot kiülni Witira arcára.
’Nem terveztem ezt megtenni, de…’
Eredetileg, csak kitalálta volna, hogy mi okozta, hogy a sellők erősebbé váltak, mielőtt távozik. Viszont a helyzet megváltozott.
’Egy medencényi halott manna veszélyes.’
A sellők valószínűleg elnyelték a halott mannát, mivel sötét teremtmények voltak. Ellenben, ez csak egy veszélyes méreg volt természetes teremtmények számára, mint Bálnák és emberek.
Nem volt értelme, hogy olyasmit itt tartsanak, amely az ellenségnek segített, számára ártalmas volt.
Plusz, egy új előny volt a szemei előtt.
Még, ha csak egy mumifikálódott holttest is volt, a sárkány csontjai még mindig jelen voltak.
Ráadásul, volt egy ősi erő is.
– Igen, újabb alkut kötünk.
– Ennek mégis mi köze van ahhoz, hogyan kezeljük a helyzetet?
Witira önkéntelenül újra simogatni kezdte az ostorát. Egyfajta meglepetésszerű várakozás töltötte el a szívét, és Cale beteljesítette:
– Gondoskodom róla Önöknek. (Nem tudom, hogy korábban magázta-e Cale a Bálna testvéreket, de úgy emlékszem, hogy végig magázódnak. Ha valahol elmaradt volna a magázódás, akkor nyugodtan jelezzétek.)
Mint mindig, most is közömbösen válaszolt. Viszont, rendkívül komolynak tűnt.
Witira kinyitotta, majd becsukta a száját párszor, mielőtt megkérdezte:
– Hogyan?
Witira látta Cale szemében az izgalmat. Még sosem látott korábban ilyet Cale szemében.
Cale a mocsárra mutatott és megadta a rövid választ:
– Elpusztítom.
–… Micsoda? – nézett vissza a mocsárra Witira.
A hatalmas fekete mocsárra. Mit mondott, mit fog vele csinálni? Üresen meredt a mocsárra, amikor Cale újra megszólalt:
–Nem kell túlgondolni.
Witira ismét Cale-re nézett.
Még mindig mosoly ült az arcán és nagyon izgatottnak tűnt.
– Megszabadulok tőle Önöknek, szóval kössünk alkut.
Cale elgondolkodott azon, hogy mit akar tenni vele.
Ez a Sötétség Erdelye volt, ahol semmi sem tűnt különösnek. Egy olyan hely volt, ahol bármit követelhet magának, ami véletlen volt és tudatlanságot színlelhetett.
– Ifjú Cale mester – ez egy olyan alku volt, amit Witira nem tudott visszautasítani –, kössünk alkut.
Cale és Witira úgy határozott, hogy második alkut kötnek.
– De nincs semmi, amit jelenleg szeretnék.
– Kérem, jelezze majd, ha valaha egy feltétel, ami tetszik Önnek, felmerülne. Elfogadom mindaddig, amíg mindkét fél számára észszerű. Ez egy ígéret, amelyet én, Witira, a nevemmel teszek, szóval nem kell aggódnia.
Cale közönyösen bólintott a szavaira. Rendben volt, ha nem tett semmit érte. A Sárkány csontja és az ősi erők elég okot adtak neki a próbára.
– Egyébként, bármi, ami kikerül a mocsárból, az enyém.
–… Rendben.
Witira csalódott volt a sárkány csontok miatt, de úgy döntött nem lesz mohó. A Bálna Törzs képes volt uralkodni, mivel erősek voltak a földön és tengerben is.
Viszont, a víz szintén a gyengeségük volt. A víz alatt, a mocsárban. Ha a mocsár vize és az iszap mérgező volt, nehéz környezet lenne a Bálnáknak a túlélésre.
Cale úgy döntött, hogy azonnal eljár az ügyben, amint megkapta Witira válaszát. A mocsár határán állt és a csapat többi tagja felé intett:
– Hátrébb.
A többiek összezavarodtak. Viszont Cale csak elismételte szigorúan a tökfejeknek, akik nem hallgattak rá, amikor azonnal dolgozni akart.
– Menjetek vissza az erdőbe, és maradjatok ott. Ne gyertek ki, amíg azt nem mondom – Cale kinyitotta a mágikus táskáját, ahogy tovább beszélt: – Megmérgezhet vagy megsérülhettek, ha nem hallgattok rám.
Paseton, aki eddig némán hallgatott, megszólalt:
– Ifjú mester-nim, egyedül fogja csinálni?
– Nincs egyedül – válaszolta a Fekete Sárkány Cale helyett.
Paseton a hang irányába fordult és összerezzent. Látta a manna tiszta vibrálását a Fekete Sárkány körül. Mintha hullámok lebegtek a Fekete Sárkány körül, aki tökéletes időpontot talált, hogy megmutassa az erejét.
– Mi ketten gondoskodunk róla, szóval várjatok ott.
– Ifjú Cale mester, tényleg nem tudom meghatározni a határait Önnek.
Witira megjegyzése átment Cale fején, egyik fülén be, másikon ki, ahogy megsimogatta On és Hong fejét. Hong fülei és farka lent voltak.
– Ti ketten is maradjatok ott. On, gondoskodj Hong-ról. Hong, hozok neked némi mocsár mérget, szóval csak várj meg.
Hong bólintott Cale-nek, mielőtt a Fekete Sárkányhoz lépett volna:
– Légy óvatos. Ne sérülj meg.
– Értettem.
A Fekete Sárkány bólintott Hong felé, és mozdulatlanul állt, amíg Hong a mellső mancsaival megsimogatta. Cale arra gondolt, hogy a gyerekek rendesen játszottak együtt és kivett egy üres üveget a mágikus táskájából, majd Paseton felé dobta.
– Tegyenek mocsár vizet az üvegbe. Mágikus üveg, nem fog eltörni.
–… Mégis hogyan készült fel erre?
Paseton ámulattal nézte Cale-t, de Cale-t nem érdekelte. Helyette tovább kutatott a mágikus táskában, ami kívülről kicsinek tűnt, de belül nagyon is tágas volt.
– Ifjú mester-nim, megtöltöttem az üveget.
– Akkor menjen, és várakozzon ott.
Mondta Cale Pasetonnak, aki megtöltötte a hatalmas üveget a mocsári iszappal és vízzel, és a csapat többi tagjának, hogy induljanak meg. Witira tétovázott egy pillanatra, de a cicák unszolására visszatért az erdőbe.
A Fekete Sárkány megerősítette, hogy mindenki biztonságos távolságban volt, mielőtt megközelítette Cale-t.
– Mit tervezel…
A Fekete Sárkány elhallgatott, miután látta, hogy Cale mit húzott ki a mágikus táskából. Akkor folytatta, amikor látta, hogy Cale gyengéden mosolyog rá.
– Ember, most egy kicsit okosnak tűnsz.
– Nah.
Két mágikus bomba volt Cale kezében.
Különböztek azoktól a bombáktól, amelyek több robbanást okoztak, és az Ubarr partvidéken használta. Ezek az erősebb és pusztítóbb változatok voltak, amiket a regényben használtak, amikor az Ubarr mágusok a végső támadásukat megkezdték.
Jelenleg kettő ilyen bomba volt Cale kezében.
– Gondolkoztam rajta, hogy hol használjam őket, de úgy látszik, hogy a lehetőség megérkezett.
Cale átadta a két mágikus bombát a Fekete Sárkánynak.
– Vadulj.
– Tényleg megtehetem?
Cale röviden válaszolt a Fekete Sárkánynak, aki látványos manna megingást okozott, hogy megmutassa, mennyire meg akarja mutatni a teljes erejét.
– Ne kérdezd meg a nyilvánvalót. Természetesen győződj meg róla, hogy nem sérülök meg.
A Fekete Sárkány elmosolyodott.
Huuusss.
Szélroham őrjöngött, a Fekete Sárkánnyal a közepén. Természetes erő. A manna elindította a levegőt a közelben.
Cale gyorsan megidézte az Elpusztíthatatlan Pajzsot, miután úgy érezte, hogy a szél hátra fogja lökni.
Kis idő múlva látta, hogy pajzs-rétegek keletkeztek körülötte.
Egy réteg, két réteg, három réteg.
Pontosan három réteg.
– Legalább ennyire van szükségem, hogy biztos lehessek benne, hogy nem sérülsz meg.
A magabiztosan beszélő Fekete Sárkány szemei csillogtak. A Sárkányoknak tényleg teljesen különbözött a személyisége a Bálnáktól. Ahelyett, hogy a békét szeretnék, a Sárkányok jobban szerettek félelemmel és pusztítással uralkodni. Önző és agresszív teremtmények voltak.
Cale a fekete mocsár felé mutatott, amint a Fekete Sárkány befejezte a készületeket a bombákkal és felé fordult.
– Pusztítsd el.