– Az évek során sok összecsapásunk volt már a sellőkkel, mind hatalmas, mind kicsi. Mi irányítjuk Északot, és a sellők Délt.
Paseton Cale-re nézett. Cale, aki a kanapénak támaszkodott, az állával intett Paseton-nak, hogy folytassa a történetet. On és Hong rápillantottak Cale arcára, mielőtt lassan eltávolodtak Cale térdétől és a Fekete Sárkány mellé mentek a szoba sarkába.
– Azért küzdünk, hogy megakadályozzuk a sellőket abban, hogy az egész óceánt átölelő királyságot hozzanak létre. Viszont, 6 hónappal ezelőtt valami megváltozott – Paseton lefelé fordította a tekintetét – Sellők elkezdtek furán viselkedni.
’Furán?’
Cale elgondolkodott a regény információin a sellőkről.
– Átkeltek a hallgatólagos határon a két törzs között, hogy provokáljanak minket.
Ez olyasmi volt, amiről Cale tudott. A sellők elkezdték provokálni a Bálnákat, hogy átvehessék az óceán feletti hatalmat. Cale kezdett megkönnyebbülni, miután olyasmit hallott, amiről alapból tudott.
Paseton folytatta: – Képes voltam kideríteni az okot mögötte.
’Biztosra veszem, hogy azért, mert meg akarják alapítani a saját királyságukat.’
A Bálna törzs a 4. és 5. kötetben tudott a sellők tervéről, és ezért segített nekik Choi Han a sellőkkel szemben.
– Próbálják átvenni a hatalmat a tengeri útvonal fölött, ami összeköti a Keleti és a Nyugati Földrészeket.
– Micsoda? – Cale kiegyenesedett ültében és Paseton-ra nézett, mielőtt megkérdezte: – Tengeri útvonalak nem az embereknek valók?
Volt néhány különböző tengeri útvonal, amely összekötötte a Keleti és Nyugati Földrészeket. Az emberek megtalálták ezeket az útvonalakat, de messziek és veszélyesek voltak, megakadályozva, hogy hivatalos útvonalak alakuljanak ki.
A regény szerint, volt egy hallgatólagos megegyezés a vízben élő teremtmények és a víz felett élő teremtmények között. A tengeri élőlények nem érnek hozzá ezekhez a tengeri útvonalakhoz, cserébe, a szárazföldiek nem avatkoznak bele a tenger dolgaiba. Ezért volt Choi Han gondban, hogy belekeveredjen-e a harcba a Bálnál és sellők között.
De a sellők meg akarták szegni az egyezményt?
Witira megszólalt: – Eleinte azt hittük, hogy a sellők új királya azért vezeti a rohamot, hogy királyságot alkossanak maguknak, de a Paseton által hozott információk mást mutatnak.
Sóhaj.
Cale megeresztett egy sóhajt és belekortyolt a már szobahőmérsékletű teájába.
’Ismét megtudtam valamit, amit nem szabadott volna.’
A gond az volt, hogy ez egy még nagyobb probléma volt, mint az összes eddigi, amit megtudott. Ez még annál is nagyobb volt, mint amit Alberu korona-hercegről megtudott.
– És volt még egy különös dolog.
– Álljunk meg – akadályozta meg Cale Witira-t, hogy folytassa – Csak mondd meg, hogy hogyan kapcsolódik a Sötétség Erdelye.
Cale úgy érezte, hogy valami hatalmasba keveredne bele, ha bármi mást is hallott volna még. Kezdte kényelmetlenül érezni magát. Cale látta, ahogy Witira kissé elmosolyodik.
Miért tűnt ennek a gyönyörű Bálnának a mosolya annyira ijesztőnek Cale számára?
– Igen. Ez hozzá kapcsolódik! – Witira lelkesen válaszolt mire Cale arckifejezése elborult – Ahogy említettük, a sellők egy-két hónapja a sellők erősebbek lettek. Képesek voltunk kitalálni a „hozzávalót”, ami ezt okozta.
Cale lehunyta a szemeit. Lassan visszanyitotta őket, és megkérdezte a két Bálnát:
– Az a hozzávaló a Sötétség Erdelyében van?
– Pontosan. Egyből rájött!
’Mi a franc folyik itt? Hogyan tudott valami szárazföldi a Sötétség Erdelyéből erősebbé tenni egy vízi élőlényt a tengerben?’
Cale ledöbbent.
Ami fontosabb volt, hogyan érték el a sellők a Sötétség Erdelyét? Cale-nek zavaros érzései voltak ezzel kapcsolatban.
Paseton szemei csillogtak, ahogy határozottan folytatta: – Hallottam őket beszélgetni egy Sötétség Erdelyében lévő mocsárról. Ezért üldöztek. El kell mennünk a mocsárhoz, és kideríteni, hogy mi az a hozzávaló.
Cale-nek nem kellett többet hallania.
A Sötétség Erdelye.
Choi Han Harris Faluja.
Cale a tíz Farkas gyermekre gondolt, akik valószínűleg éppen az ajtó előtt voltak, mielőtt a szoba sarka felé fordult. On és Hong ott voltak egy különös réssel közöttük. A láthatatlan Fekete Sárkány valószínűleg közöttük volt.
Ember, mit nézel?
’Arra gondoltam, építek neki egy villát.’
Azért, mert úgy gondolod, én vagyok a legmenőbb? Legyen, megengedem, hogy tovább nézz engem.
– Ez bonyolult.
– Tessék?
A Bálna testvérek pupillái tágra nyíltak. Viszont Cale nem nézett rájuk, ahogy elgondolkodott.
’Mi lenne az előnye?’
Annak érdekében, hogy kitalálja, hogy milyen előnye származna először valamit meg kellett értenie.
– Az emberek nem szólhatnak bele a tenger dolgaiba.
Witira azonnal válaszolt: – Tudjuk, hogy ez a helyzet viszont úgy tervezzük, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem vagyunk hátrányban semmilyen formában. Mindent mi fogunk csinálni titokban.
Aztán hozzátette, hogy válaszoljon Cale állítására: – Valamint, a sellők törték meg először az egyezményt. Szükségük volt segítségre a földről annak érdekében, hogy elérjék a Sötétség Erdejét.
– De még így is nagy esély van a veszélyre tisztában vagy vele, ugye?
– Igen.
Ezután következett a másik dolog, amit tudnia kellett.
– Akkor mi is származik nekem ebből?
Cale Felvilágosította őket először a veszélyről mielőtt megkérdezte volna. Egy vastag mosoly kerekedett Witira arcán ahogy lassan elkezdett beszélni.
Cale tudta, hogy mi fog kijönni a száján.
Ugyanaz a feltétel lenne, mint amit a bálna király felajánlott a regényben Choi Han-nak.
– Egy tengeri út.
Cale elmosolyodott.
– Van egy tengeri útvonal, amelyet a sellők előnyben részesítettek amikor átvették a hatalmat. Ez egy olyan út, amelyet az emberek még nem találtak meg. Ez a legbiztonságosabb tengeri útvonal, ami csak létezik.
Cale megkérdezte még úgy is, hogy már tudta: –Hol van?
Witira, aki nem tudta, hogy Cale már tudott róla magabiztosan válaszolta: – A mi óceánunkban.
A Nyugati Kontinens Északi-tengerre.
Cale elnevette magát ahogyan megkérdezte: – Nem a Bálnák területe a legveszélyesebb? Az a helye az óceán legerősebb lényeinek.
– De biztonságos hely most már számodra, ifjú Cale mester. Megkapod a jogot arra, hogy használd azt az útvonalat.
Cale közönyösen kérdezte meg a magabiztos Witira-t: – De nem kell?
–… Elnézést?
Cale-nek egyáltalán nem volt szüksége egy ilyen tengeri útvonalra. Nem mintha neki adták volna ezt a tengeri útvonalat. Csak a jogot adták meg, hogy használja. Cale-nek nem volt szüksége arra a tengeri útvonalra annak érdekében, hogy békésen éljen.
Viszont.
– Hadd adjak hozzá még egy feltételt.
A tengeri útvonal lehetővé fogja tenni a családjának, hogy gazdagabb és erősebb legyen. Természetesen, Basen-nek még többet kell majd dolgoznia, hogy a terület feje lehessen, de ez nem számított Cale-nek. Cale látta Witira arcán a zavarodottságot, és megkérdezte a jövendőbeli Bálna királynőt:
– Add kölcsön az erődet amikor szükségem lesz rá.
– Az erőmet?
– Igen erőt. Két alkalommal.
Más nem számított Cale-nek, minthogy az északkeleti területet biztonságban tartsa, amikor az Északi Lovagok megindulnak lefelé a meleg és termékeny része felé a kontinensnek. Az örvények az Ubarr-tengerben és a haditengerészeti bázis, miért keveredne bele Cale mindezekbe?
Mert Cale a jövőre készült a novellából szerzett tudása alapján.
– Nem keveredhetünk bele a földön zajló problémákban.
Cale Witira sápadt arcába nézett, mielőtt könnyedén hozzátette volna:
– Szóval azt akarod, hogy veszélybe sodorjam saját magamat, de te nem tennéd meg ugyanezt?
–… Mi békés törzs vagyunk.
– Nem hiszem, hogy ezt mondhatod, amikor már olyan régóta harcoltok a sellőkkel.
A Bálna törzs veszélyt érzett a sokkal erősebb sellők felől. Még sosem éreztek ilyen veszélyt azelőtt. Valószínűleg teljesen meg akartak szabadulni ettől a veszély forrástól, hogy fenntartsák a békét.
Cale Tovább beszélt a néma Witira-nak:
– A Sötétség Erdeje az egyik legveszélyesebb és legrejtélyesebb hely a földön. Nem olyan hely, ahol biztonságban tudsz utazni csak azért, mert erős vagy. Különösen nem olyasvalaki számára, mint te, aki nem tud túl sokat a szárazföldről.
Cale amúgy is tervezte, hogy meglátogatja Harris falut.
–Segítek nektek.
A sötétség erdeje, amiben Choi Han több évtizedig élt. Choi Han Semmit nem tudott a sötétség erejéről, azok után sem, hogy annyi időt töltött benne. Csak részeket és darabokat tudott.
És az ember, aki a legtöbbet tudta a Sötétség Erejéről Choi Han után, természetesen, Cale volt.
–Azt hiszem tudom, hogy melyik mocsár az.
Witira látta Cale mosolyát, ahogy gyengéden válaszolt.
– A Bálna törzs nem akar békés életet, mint a legerősebb létforma az óceánban?
Cale látta, ahogy Witira nézőpontja lassan megváltozott. Lassan kezdett megváltozni arról, hogy kérjen oda, hogy alkut kössön.
–Igaza van, ifjú Cale mester.
A Bálnák békét akartak. Ez csak azért volt lehetséges, mivel erősek voltak. A Bálna törzs a regényben mindent megtett, hogy ő a sellőkkel harcoljon.
–Én, Witira, mint a Bálna Vezér örököse, elfogadom a feltételeit.
Witira látta, hogy Cale még mindig nyugodt volt még azután is, hogy felfedte a kilétét.
– Ön vagy az örökös? Nagyszerű. Akkor véglegesíteni tudjuk az alkut mindenfajta késlekedés nélkül.
Csak boldognak tűnt, hogy itt és most képes volt véglegesíteni az alkut. Kinyújtotta a kezét ahogy megkérdezte:
– Mostantól formálisan kellene beszélnem Önhöz?
– Semmi szükség nincs erre, ifjú Cale mester. El kell rejtenem azt hiszem azonosságokat.
– Csak nekem kellene tudnom róla?
– Pontosan.
Cale kezet rázott Witira-val. Ennyi elég volt. Cale lezuttyant a kanapéra, amint a bálna testvérek távoztak aztán felnézett a mennyezetre és beszélni kezdett.
– Hé, te.
A Fekete Sárkány megjelent és kelletlenül válaszolt:
– Ne hívj ’te’-nek.
– Akkor, hogy kellene, hogy hívjalak?
Cale Látta, hogy a Fekete Sárkány a kanapé másik oldalán telepedik le és összeráncolta az orrát.
– Te találod ki, ember.
– Nem kellene először abbahagynod, hogy embernek hívsz, ahelyett, hogy Cale-nek szólítanál?
Érdeklődve figyelte a Fekete Sárkányt, ahogy az felhorkant és elkerülte, hogy válaszoljon Cale kérdésére. Azonban, mégis elmondta, amit tervezett elmondani a sárkánynak:
– Nem akarsz egy saját házat?
Cale Már egy ideje gondolkozott ezen. Ha a Fekete Sárkánnyal akar élni, nem lenne a legjobb hogyha „legnagyszerűbb élőlény a világon” kapna egy hozzá illő házat?
– Egy ház?
A sárkány szárnyai remegni kezdtek. Általában a sárkányoknak erős vágya volt az önállóságra. Habár ez egy kicsit különösnek tűnt, a vágynak még mindig ott kell lennie. Cale közönyösen bólintott a fejével a sárkány kérdésére.
– Te most kidobsz engem?
A sárkány szárnyai remegtek és a terület mannája őrjöngeni kezdett. Dühösnek tűnt. Cale azonnal beszélni kezdett:
–Hm, inkább egy villa.
–… Egy villa?
– Igen. Valahol, ahol te, én, On, Hong, és a sárkányok látogatóba mennek és jól érzik magukat.
Természetesen, némelyike ezen „szórakozásoknak” egy része tartalmazná a Sötétség Erdejében élő szörnyeknek a tisztítását. A Fekete Sárkány abbahagyta a remegést a szárnyban és kényelmesen ledőlt a kanapéra, ahogy válaszolt:
–… Én fogom kiválasztani a villa helyét.
A Fekete Sárkány szemei, amelyek lassan pislogtak, mintha álmos lenne, váratlanul élesek lettek, ahogy Cale felé nézett.
– Cserébe, nevet fogsz választani számomra. Egy hónapod van kitalálni.
A Fekete Sárkány nem foglalkozott a Cale arcán ülő döbbenettel, és lehunyta a szemét, hogy pihenjen. A Fekete Sárkány arcán elégedett mosoly ült. Cale elfordította a fejét miután hallott némi mozgolódást, hogy lássa, ahogy On és Hong azonnal abbahagyták, úgy tettek mintha semmi sem történt volna, és feltettek Cale-nek egy kérdést:
– Mikor megyünk haza?
– Szeretem a halat, de nem szeretem a tengert.
– Hamarosan – felelte Cale.
Két nappal később, Cale felszállt a kocsira, miközben Amiru és mások kikísérték. A kocsi megindult, és Cale bezárta a függönyöket, ahogy megszólalt:
– Most már leállíthatják.
A bálna testvérek megjelentek, miután lekapcsolták a láthatatlanná tévő mágikus eszközt. A fekete sárkány is felfedte magát.
A Fekete Sárkány látványától Paseton összerezzen és Witira pupillái kitágultak. A Fekete Sárkány a fejét Cale combjára helyezte és kifejezéstelen nézett a Bálna testvérek felé.
– Mit bámultok?
–… A manna ingadozása akkor. Te voltál az.
A Fekete Sárkány és Witira egymásra néztek. Mind a ketten felismerték a másiknak az erejét azt is látni akarták, hogy valójában milyen erős a másik.
Ebben a pillanatban.
Simogatás.
Cale keze a Fekete Sárkány fején landolt.
– Menjünk haza csendben.
Mondta ki nyugodtan, és a fekete sárkány csendesen becsukta a szemét és elaludt. A kocsi azonnal elcsendesedett.
Néhány nappal később, Cale visszatért Eső Városba a Henituse területen belül, és azonnal a szemöldökét kezdte ráncolni. (Nyugat Város látszólag Eső Várossá változott.)
– Ifjú Cale mester-nim!
–Oh!
’Hogyan ért ide a fővárosból az információ?’
Cale ránézett az emberekre, akik neki éljeneztek, illetve a csapatára zavarodott arckifejezéssel.
’Elfelejtették, hogy ő egy szemét?’
Természetesen, még mindig voltak emberek, akik azonnal lefagytak vagy elfutottak, amint meglátták a kocsiját.
Viszont, az új titulus most már összekapcsolódott Cale-el.
– Ifjú Ezüst Fény mester!
– Ifjú Pajzs mester-nim! Pajzs!
Cale ismét a szemöldökét kezdte ráncolni. Tudni akarta, hogy volt-e esélye arra, hogy elkerülje ezeket a kínos beceneveket.
A kapitány helyettes ekkor megjelent a látóterében. A kapitány helyettes, aki a lovon volt és a kocsit védte, büszkén fújta fel a mellkasát és elkezdett beszélni, amint összetalálkozott a tekintete Cale-el:
– Ifjú mester, azon az ön hősies tettei elterjedtek! Haha – lassan vezette a lovát közelebb a kocsihoz és tovább beszélt: – Szerintem a név, hogy Ifjú Ezüstfény Mester nagyon menő. Féltékeny vagyok, ifjú mester.
Csatt.
Cale bevágta a kocsinak az ablakát a kapitány helyettes arcába.
Cale-t nem érdekelte, hogy a Bálna testvérek őt nézték kíváncsian, ahogy lehunyta a szemét és összekulcsolta a kezét.
Ebben a pillanatban, Fekete Sárkány finoman megpaskolta a mancsaival Cale térdét. Cale kissé kinyitotta a szemét és lepillantott. A Fekete Sárkány látta az arckifejezését és óvatosan megkérdezte:
– Otthon vagyunk?
– Igen. Otthon vagyunk – Cale érdeklődés nélkül válaszolt.
On és Hong elkezdtek nyújtózkodni és a Fekete Sárkány megvádolta a szárnyát. Ebben a pillanatban, Cale hallotta a kapitány helyettes hangját a bezárt ablak mögül.
– Ifjú mester. Szükségtelen kínosan éreznie magát!
–Ó, ifjú Ezüstfény mester!
Cale Hallotta a kapitány helyettes hangját, ahogy azt is, ahogy másokat ujjongtak érte.
’Az a rohadt tapló.’
Cale nem nyitotta ki a szemét, amíg meg nem érkeztek a Henituse birtokra. A szemét, aki elment a fővárosba egy pillanatra visszatért.